Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-10 / 213. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. szept. 10. szombat Könyveket ajánlunk NADÁNYI ZOLTÁN Hajnali találkozás Nadányi Zoltán (1892-1955) a két háború közötti magyar irodalom jelentős személyisége. Elsősorban mint költő ismert, prózai írásainak zöme a korabeli lapokban jelent meg. Ezekből nyújt át egy csokorra valót a kötet, bizonyítva, hogy a szerzője novellistának sem utolsó. (Aqua Kiadó - 395 Ft) SOMLYÓ GYÖRGY Elvitathatatlan hely A kiváló költő és esszéista bevezeti az olvasót világirodalmi ismereteinek hatalmas tárházába, mintegy megosztva velünk egy életen át gyűjtött kincseit. (Aqua - 348 Ft) STUART WiLDE A pénzcsinálás trükkje Stuart Wilde szerint a pénz megszerzése nem komoly dolog: inkább vidám játék, amelyet „játszani kell”, hogy elérhessük a mindenkit megillető bölcsességet és a boldogságot. (Édesvíz Kiadó - 297 Ft) BARCZA GYÖRGY Diplomataemlékeim A szerző (1888-1961) az újabbkori történelem egyik legjelentősebb diplomatája. Emlékirata színes, érzékletes beszámoló a fogadó országok életéről, kultúrájáról. Levelezése izgalmas betekintést nyújt a politika „boszorkánykonyhájába”. (Európa - 900 Ft) LAVYRLE SPENCER Kockázat a szerelemért A „Keserédes” és más nagy sikerű regények írónőjének új kötete egy múlt századi amerikai kisvárosban játszódik, az alkoholellenes mozgalmaknak idején. A könyv szerelmespárjához egy árva kisfiú sorsa is kapcsolódik. (Fabula, 478 Ft) AXEL MUNTHE San Michele regénye Az önéletrajzi ihletésű könyv szerzője Párizsban, Rómában előkelő körök idegorvosaként működött. Részt vett a nápolyi kolerajárvány leküzdésében, gyógyította a messinai földrengés sebesültjeit, Capri szigetén pedig saját tervezésű házat épített... Ezen események és emlékek köré szövi Munthe könyvének megkapó meséjét, amelyen átizzik természetszeretete s gazdag emberismerete. (Magyar Könyvklub, 485 Ft) SZÍNES hétvégé HÉTKÖZNAPI ZSÁKUTCÁK FENYEGETŐ VESZÉLYE Enyedi Ildikó és Oliver Stone versenyben a fődíjéri Mohácsi kávéháza nyitásra készül Goldoni kedvelt szerző a kaposvári Csiky Gergely Színházban. A közönség láthatta már a Két úr szolgáját, a Velencei terecskét és a hetvenes évek elején A kávéházat is. Ez utóbbit vette elő most Mohácsi János, a Nagy Romulus, a Tévedések vígjátéka és a Csárdáskirálynő rendezője. — Létező kávéházat akartunk létrehozni, zenekarral, és kicsit furcsább nyelvi világot, mint ami Goldoni idejében volt — mondja Mohácsi János. — Nyersebb, szarkasztikusabb ez a nyelvi közeg, sokkal több szereplő van a darabban, mint amennyire Goldoni valaha is gondolt volna. — Honnan a választás? — Én nagyon szeretem ezt a darabot. Úgy is, ahogy van, meg így is, ahogy napról napra formálódik. Szerettem volna, ha zene is kerül bele. Fusch László remek muzsikát komponált, a dalok szövegét én írtam. Először 60 oldalas volt a szövegkönyv, de mindenki hozott valami pluszt, továbbépítette a szerepét, s így már a 120 oldalt is elkerültük. Szeretem, ha a próbákon alakul az előadás... — Nagy sikert jósolnak a darabnak. A múlt évad végén elhangzott: azért nem mutatták be, mert még továbbgondolásra van szükség, és nagy lehetőségeket sejtet. — Én még efféle darabot nem rendeztem. Szeretem, ha sok ember van a színpadon, de ilyen kis téren, mint amilyen a stúdióban van, elég nehéz 30-40 szereplőt mozgatni. Általában mindig színen vannak, s ontják magukból a hülyeséget. — Életünk hülyeségeit... — Érdekes ez a viszony. Az elején kedélyes, és a minden- napiság uralkodik. Később azonban tanúi lehetünk annak, hogy miként pusztul el a kávéház, és vendégei. Hétköznapi zsákutcákutcák fenyegető veszélyeiről, morális pusztulásról van szó. — Fiatalok játsszák a darabot. Elégedett velük? — Sok tehetséges ember A kávéház vendégei — még „civilben” van közöttük. Nem akarom falba verni a fejemet; velük kell dolgoznom. Egyébként az életkor nem kardinális kérdés... A stúdióba lép Székely György ügyelő és kávéval kínál. — Egy kávéházban ne lenne? —- kérdezi, s amikor némi tejet is kérnék bele, nevetve jegyzi meg: az már a próbán elfogyott. — Van-e kedvenc kávézója Mohácsi Jánosnak? — Magyarországon nemigen akad igazi, békebeli kávéház. Olyan, amely sokáig tart nyitva, újságokba lehet belelapozni, és még élő zene is szól. Budapesten, azt mondják, van egy ilyen hely. Én viszont már annyira kaposvári lettem, hogy Pesten egy évbe is beletelne, mire felderíteném. De Kaposváron is üzemeltethetne már valaki egy ilyet. A szünetnek vége, szállingóznak vissza a színészek. A súgó felkapcsolja kislámpáját, a héttagú zenekar elfoglalja a helyét. Mohácsi felhörpinti maradék kávéját... Próba, indul! Premier szeptember 16-án. Lőrincz Sándor A gondolák városában a Bűvös vadász (Különtudósítónk jelentése) Ot éve nem hívtak meg magyar filmet a velencei filmfesztivál versenyébe, így nem csoda, hogy Enyedi Ildikó rangos magyar sajtókísérettel vonult be a gondolák fővárosába. Enyedi rendszerint nehezen áll kötélnek, ha interjúra kérik. A velencei filmfesztivált megelőző napokat a Jászságban töltötte családi körben, mert lelkileg fel akart készülni arra, hogy élete eddigi főművével a nemzetközi nyilvánosság elé lépjen. A Bűvös vadász forgatásának előzményei magukban hordozták a sikert. A forgató- könyv — melyet a rendezőnő Révész Lászlóval írt — a rangos HBO/Hartley-Merrill nemzetközi pályázaton első díjat nyert. Enyedi Ildikó Hollywoodban tartott sajtókonferenciát, majd az utahi Sundance- lnstitute-ba utazott, ahol a pályázat zsűrielnökétől, Robert Redfordtól vette át a díjat. S a Bűvös vadász forgatókönyvét amerikai szakemberek segítségével még feszesebbé, még ritmusosabbá varázsolták. A könyv díjának hírére jelentkezett a Los Angelesben élő magyar származású producer, Hámori András, aki kanadai-magyar kooprodukció- ban vállalta a film elkészítésének gondját. S a Bűvös vadász 1994 tavaszára dobozba került. Kevesen tudják Magyarországon, hogy egy filmet versenyben csak egy elsőosztályú fesztiválonlehet bemutatni — s ilyen fesztivál összesen 6 van a világon: Berlin, Cannes, Karlovy Vary, Montreal, San Sebastian és Velence. Ezek a fesztiválok olyan rangosak, hogy nevezni rájuk nem lehet — csak a meghívott filmek kerülnek versenybe. A Bűvös vadász számára ezért nagy kitüntetés, hogy Velencében bekerült az év 25 legjobbnak tartott filmje közé. Enyedi Ildikó pedig olyan versenytársakkal néz szembe, mint a többszörös Oscar-díjas Oliver Stone, a legendás cseh Jiri Menzel, s a színészből rendezővé avanzsált ifjú amerikai Sean Penn (Madonna ex-férje). Az 51. velencei bi- ennálé versenyében egyébként több francia, olasz, amerikai és tajvani film szerepel — s versenyen kívül kerül bemutatásra a Jack Nicholson és Michelle Pfeiffer főszereplésével készült Wolf, a Tom Hanks nevével fémjelzett Forrest Gump és Woody Allen legújabb filmje. Visszatérve a Bűvös va- dász-ra; a film, melynek műfaji meghatározása „lélektani krimi”, alaptörténetét a We- ber-operából veszi. Hőse, Max egy nyomozótiszt, aki kilenc puskagolyót kap, de nem tudja, hogy a kilencedik golyót az ördög fogja irányítani. Megbízói szerint egy nemzetközi sakkmesterre kell vigyáznia, aki ellen merénylet készül. És Max meghúzza a ravaszt, kilövi az utolsó golyót... Enyedi Ildikó így vallott a filmről: „A mai világban mindent elkövetünk, hogy fejünkre hozzuk a halálos veszedelmeket, s csak a csoda menthet meg minket. A baj csak az, hogy nem hiszünk a csodákban. Nincs más megoldás, hogy kikerüljünk a saját csapdánkból, csak az, hogy megértsük a múltunkat és a kultúránkat.” Enyedi filmjét azért vetítették a szeptember 1-12-ig tartó velencei filmfesztivál elején, mert a Bűvös vadászt a most zajló montreali filmfesztiválra is meghívták. Két elsőosztályú fesztivál-meghívás esetén a filmet mindig ott vetítik előbb, ahol versenyben van, mert fordítva nem lehetséges. Velence persze nemcsak azért lenne fontos győzelem Enyedi Ildikónak, mert az Arany Oroszlán szépen mutatna a cannes-i Arany Kamera mellett (amit Az én huszadik századom című filmjéért kapott), hanem azért is, mert aki a lagúnák fővárosában sikeresen gondolázik, arra bizony az Oscar-esélyek latolgatásánál is jobban figyelnek... Návai Anikó A sokból kevesebb lehet Szolgáltató továbbképzés Semmi sem előírás, az ajánlatok összessége szolgáltatás — így summázható a Somogy megyei pedagógusok 1994/95- re szóló továbbképzési programja. A megyei pedagógiai intézet a tanévkezdésre három programfüzetet állított össze az óvodák, az általános iskolák és bentlakásos intézmények, valamint a gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképző irítézetek számára. Az intézménytípusokhoz, tantárgyakhoz, vezetési ismeretekhez hagyományosan kapcsolódó programsorozatban fontos szerepet kap a közoktatási törvény, a Nemzeti Alaptanterv és a miniszteri rendeletek feldolgozása, aktualizálása. A fent írtak hírértékéhez aligha fér kétség, tudhatja belőle az olvasó, hogy a gyakran SOPI-nak rövidített („becézett”) intézmény kellő időben szintén felkészült a tanévkezdésre. Változott szerepkörrel, magasnak aligha mondható költségvetéssel, de jó reményekkel teszi a dolgát. Okkal feltételezhető, hogy a szaktanácsadók javaslata alapján összeállított továbbképzési programban figyelembe vették a továbbképzen- dők igényeit is. A részietek pedig az önkormányzatokra, iskolavezetőkre, pedagógusokra tartoznak. Ám ahogy böngészem a témaköröket, megakad a szemem azon, hogy egyes előadásokat (sorozatokat) önköltségesen indítanak. No igen, le kell mondani az ingyenes szolgáltatásokról, amelyeket helyesebb juttatásoknak nevezni inkább. Egy előadás „nevezési” díja 300Ft/fő, s akkor tartják meg ha legalább húszán jelentkeznek. Némi fejszámolás után megkérdeztem Fekete Józsefet, a pedagógiai intézet igazgatóját. Sajnos, nem cáfolta rossz sejtéseimet. A továbbképzés így sokba kerül, s az intézménynek nincs módja kompenzálni. Ha nem a pedagógus fizeti, mert nem bírja netán, akkor az iskola, avagy közösen. Tény, hogy egyiket sem veti fel a pénz, s hozzá kell számítani a helyettesítéssel és az utazással járó többleteket, amelyek aligha elhanyagolhatóak. Fekete József elmondta azt is, hogy már a múlt tanévben is kezdtek ilyen tanfolyamokat, most viszont arra kényszerültek, hogy zömében ilyeneket indítsanak. Az első összejövetelre, amelyre 60 pedagógust vártak 15-en jöttek el. Egy másikra viszont, amely még ingyenes volt, 80 résztvevőt vártak, és 162-en érkeztek. Ugye, nem kell matematikai logikából továbbképzést tartanunk a következtetéshez, hogy nem a szakmai igényekkel van a baj. S így várható — bár ne legyen igaz! — a továbbképzés apálya... Ám menjünk tovább! Sok a 300? Húsz hallgató esetében ez 6 ezer forint. S ez az előadó tiszteletdíja. A havi átlagos pedagógusbér felől, avagy a létminimum felől nézve szép summa. Ám a fővárosi egyetemről ideutazó jónevü tudós szemszögéből, akinek egy napja rámegy, ez a bruttó díj már korántsem lélegzetelállító. Legfeljebb szó szerint tiszteletdíj. Amit az intézmény hozzá tud tenni, az a fűtött, világított terem. Szóval a nézőpontokat egybevetve: a sok sem olyan sok, de ahhoz elég, hogy amitől szakmai többlet várható, mégis csökkenő eredményt sejtessen. (Tröszt) Könyvsorozat Kaposváron Kaposvár önkormányzata Örökség (Kaposi Kiskönyvtár) sorozatcímmel 5-10 íves köteteket ad ki (1994-ben 5 könyvet). A városvezetés és a kulturális bizottság augusztus 12-i ülésén fogadta el a szerkesztők elképzelését, akik remélik: a következő években is folytatható a város szellemi örökségének feltérképezése. A szerkesztők - Papp Árpád, Szili Ferenc és Szíjártó István - történeti, művelődés- és intézménytörténeti munkákat, szépirodalmi műveket jelentetnek meg. Ősszel megjelenik egy költői antológia, a Somssich- Táncsics gimnázium védett könyveit bemutató könyv és az „Emigráció a hazáért” tanácskozás anyaga. Az előfizetők 50 % kedvezményt kapnak; a sorozat előjegyezhető a megyei könyvtárban, a művelődési központban, a levéltárban.
