Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-01 / 205. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. szeptember 1., csütörtök A kórházak is Az idősek kedvelik a SOMOGYI HÍRLAP-ot Nyilatkozik a biztosítási önkormányzat „fáznak” Csaknem 10 milliárd forint­tal lépte túl eddig az idei gyógyszerkeretét a gyógy­szertámogatást finanszírozó biztosító. Az egészségbiztosí­tási önkormányzat elnöke szeretné, ha a gyógyszerár- emelés terhét nem hárítanák át a társadalombiztosítóra, s a lakosságot is megkímélnék ettől a többletkiadástól. Az energiaárak várható emelése nemcsak a lakossági kiadá­sokat növeli súlyos mérték­ben, hanem a kórházakat is sújtja, s ezek az intézmé­nyek, mint ismeretes, amúgy sincsenek könnyű pénzügyi helyzetben. Az önkormányzat elnöke szerint az energiaárak kompenzálására szánt 1,5 milliárd forintból adni kellene a nagy energiafogyasztónak számító egészségügyi intéz­ményeknek, köztük a kórhá­zaknak is. Újabb döntés: októberben A júliusban hozott ország- gyűlési határozatnak megfele­lően ebben a hónapban átla­gosan nyolc százalékkal eme­lik mindazoknak a nyugdíját, il­letve nyugdíjszerű ellátását, akiknek a járandóságát 1994. január 1-jét megelőzően álla­pították meg. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazga­tóságon javában számfejtik az emeléseket, s szeptemberben már az augusztusi nyugdíjnak ezzel az emeléssel „megfejelt” összegével kopogtat a postás. Közben nem feledkeznek el a további, januártól visszamenő- leges emelésről sem: erről az ugyancsak az országgyűlés által hozott határozat szerint október közepéig döntenek a honatyák. Válófélben, százévesen 105 éves férj és 100 éves feleség állt bíróság elé Irán­ban azzal a célal, hogy hosz- szú házaséletük után elvá­lasszák őket. A válást a már gyengén látó és alig halló férj, Mohammad Iszmail al-Bah- rami kezdeményezte, mert — szerinte — a felesége magá­nál tartja pénzüket, ahelyett, hogy a bankókat bankban he­lyezné el, s már korántsem teljesíti az utasításait olyan gyorsan és engedelmesen, mint régen. A vádakat a fele­ség — Fatima Razami — el­ismerte, s nem is tiltakozott a válás ellen, noha igazán di- csérően szólt az együtt töltött évtizedekről. Csupán az utóbbi hónapokban támadtak köztük nézeteltérések, mondta a százéves asszony a bíróság előtt, ezek után vi­szont nincs kedve az újra­kezdéshez, inkább hajlandó elválni 105 éves férjétől... A létminimum határán A Magyar Államvasutaktól nyugdíjba vonultak száma je­lenleg megközelíti a 140 ez­ret, s ezeknek az egykori vasutasoknak több mint há­romnegyede a létminimum határán él. Az idei év első negyedében a MÁV nyugdí­jasainak 1,6 százaléka 7 ezer forintnál kevesebbet kapott havonta, 24,6 százalék 7-10 ezer forinttal volt kénytelen beérni, 61,7 százaléknak 10- 15 forintot vitt a postás, 10,5 százalék 15-20 ezer forintot kapott. A vasutasnyugdíjasok mindössze 1,3 százaléka ré­szesült havi 20-25 ezer forint nyugellátásban, s 0,3 száza­léknak a nyugdíja haladta meg a 25 ezer forintot. Böngészde a klubban Újságolvasással gyorsabban telik az idő Fotó: Király J. Béla Némiképp a hajdani olvasó­körökben zajló tevékenység hasonlíthatott arra az önmű­velő, ismeretterjesztő folya­matra, amelynek a megyében többhelyütt a nyugdíjasklu­bokban, az idősek napközi otthonaiban tanúi lehetünk. Igaz, ott könyveket is kölcsö­nöztek a kör tagjainak, s az életkor szerinti összetétel is változatosabb volt, és nem szorítkozott ilyen nagy mér­tékben az idősebb korosz­tályra. Nemrég Kadarkúton be­szélgettünk idős klubtagokkal, akik azzal ütötték agyon az időt a nyugdíjasok klubjában, hogy a napilapokat bújták. Nem csoda: elkel a jólértesült- ség, hiszen mindig történik va­lami, ami az idős embereket „zsebbevágóan” érinti... Legutóbb Kaposmérőben, az idősek klubjában láttuk: az ebédre váró nyugdíjasok előtt ott voltak az újságok. Az idős emberek és Szabó Sándorné klubvezető szerint is a Somo­gyi Hírlap a legfrissebb napi­lap, mert azt viszik ki legko­rábban a lakásra, és abból ér­tesülhetnek — a rádión kívül — elsőként a nagyvilág s azon belül hazánk és megyénk fon­tosabb eseményeiről. László Józsefnétől hallottuk, miköz­ben ebédre várva újságolva­sással múlatta az időt: a So­mogyi Hírlapot már otthon kora reggel elolvasta, mert a kézbesítő reggel hét előtt ki­vitte a lapot a lakására. H. F. A szeptemberi nyugdíj emelésről A hozzátartozói ellátásokat is érinti — Legalább 800, legföljebb 2800 forint A kormány az országgyű­lés határozatának végrehaj­tására szeptember 1-jei ha­tállyal intézkedett a nyugel­látások összegének emelé­séről. A rendelkezés alapján az ősz első hónapjában több mint 2 millió nyugdíjas részesül 8 százalékos nyugdíjemelésben. Az érin­tettek köréről illetve az őket megillető emelés mértékéről adott bővebb tájékoztatást dr. Tamási Judit, a Nyugdíj- biztosítási Önkormányzat nyugdíjjogi és országos szakigazgatási főosztályá­nak helyettes vezetője. — A kormányrendelet alap­ján ez év szeptember elsejétől 8 százalékkal kötelezően kell emelni az 1994. január 1 -je előtt megállapított öregségi (a bányászati és előnyugdíjat, a korengedményes, valamint az egyes művészeti tevékenysé­get folytatók öregségi nyugdí­ját is!), a rokkantsági és a bal­eseti rokkantsági nyugdíjat, a baleseti járadékot, az árvaellá­tást, az özvegyi és szülői nyugdíjat, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi jára­dékát, a szakszövetkezeti ta­gok növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi jára­dékát valamint az özvegyi és a növelt összegű özvegyi jára­dékokat. Szeptember elsejétől az előzőekkel azonos mérték­ben azokat a hozzátartozói nyugellátásokat is emelni kell, amelyeket 1993. december 31-e után, de még 1994. szep­tember elsejét megelőzően ál­lapítottak meg. Az 1993. de­cember 31-jét követően újból megállapított nyugdíjakat, va­lamint azokat, amelyeknek mértékét az átmeneti illetve a rendszeres szociális járadék megszüntetését követő naptól állapítanak meg —■ a meg­szüntetett ellátás időpontját alapul véve — szintén 8 szá­zalékkal emelik. Az emelések mértéke az öregségi és a rokkantsági tel­jes-, valamint a baleseti rok­kantsági nyugdíjnál havi 800 forintnál nem lehet kevesebb, 2800 forintot azonban nem ha­ladhatja meg. Az öregségi és a rokkantsági résznyugdíjak, valamint az özvegyi és a szü­lői nyugdíjak havi 1500, az ár­vaellátás, a baleseti, illetve szövetkezeti járadékok pedig maximum ezer forinttal emel­hetők. Nem változik viszont a minimális öregségi nyugdíj összege, amely továbbra is 7480 forint. Az az özvegy, aki egyesített (özvegyi + saját jogú nyugdíj) nyugellátásra jogosult, szeptembertől 13 100 forinttal számolhat. Az emelt összegű nyugdíja­kat az érintettek első alkalom­mal a szeptember 15-i nyugdíj­kézbesítések alkalmával vehe­tik kézhez. R. P. Á. Hűség alapítvány Nyugdíjas postásokat köszöntöttek Ismerősként üdvözölték egymást a kaposvári fő­posta nyugdíjasai azon a találkozón, amelyet a hiva­tal szakszervezeti bizott­sága rendezett előkelő vendéglátással a Cser Vendéglőben. Száznál több idős fogadta el a szí­ves meghívást a rendez­vényre, amelyen számos meglepetésben volt ré­szük. Hegedűs József, a kapos­vári főposta hivatalvezetője ismertette azokat a fejleszté­seket, amelyekre az elmúlt néhány évben került sor. A megújult főposta a fiatalabb dolgozók és a lakosság igé­nyeit az eddigieknél korsze­rűbb feltételek mellett képes kielégíteni. Újjászerveződött a Postás Dolgozók Szakszerve­zete, és Hűség alapítványt hoztak létre a szakszervezeti tagok segélyezésére. Nyolc éve rendeznek talál­kozókat, közös kirándulásokat a kaposvári főposta nyugdíjas dolgozóinak. Á mostani, hét­végi — ünnepi ebéddel egy­bekötött — találkozón a jutai hagyományőrző együttes mű­sorral szórakoztatta a vendé­geket. Patkó Béláné tizenöt éve ment nyugdíjba, de azóta is lehet rá számítani, hiszen a város és városkörnyék nyugdí­jasait rendszeresen látogatja. — Főfelügyelőként mentem nyugdíjba. A szakszervezet­ben talán még ma is így tarta­nak nyilván, s úgy vélik, főfe­lügyelőként látogatom nyugdí­jas társaimat. Sokat járok vi­dékre is. Nem várnak tőlem mást — segélyt, ajándékot —, csak azt, hogy néha-néha kopog­tassak be hozzájuk. Hogy be­szélgessünk, hogy megosz- szuk egymással örömünket, bánatunkat. Nyugdíjasaink ezért is hálásak, de az aján­dékról sem feledkezem meg — mondta Patkó Béláné. Horányi Barna A résztvevőket a jutai hagyományőrző együttes szórakoz­tatta Fotó: Király J. Béla Levél Balatonfenyvesről Búcsú az unokáktól Augusztus végén, szeptem­ber elején sok-sok nagyszülő­nek letelt, illetve letelik a nyári „szolgálata”: búcsút vesznek az unokáktól, a dédunokáktól, hogy aztán jövő nyárig számta­lanszor emlegessék, gondolat­ban visszaidézzék az aprósá­gokkal töltött heteket, hónapo­kat. És jónéhányan — bevallot­tan vagy eltitkoltan — hozzá­látnak, hogy (otthon, vagy utó- szezoni beutaló birtokában va­lamelyik üdülőben) kipihenjék a vakáció fizikai és idegi fára­dalmait... Horváth J. Károly, aki a bala- tonfenyvesi nyugdíjasok klub­jának elnöke, és nyolc unoka boldog nagyapjának vallhatja magát, versbe szedte nyár- és unokabúcsúztató mondandó­ját, s a verset elküldte szer­kesztőségünknek. Köszönjük a meleg hangú sorokat, s ha a verset nem is közöljük, a szép gondolatoknál szívesen elidő­zünk, s erre kérjük nyugdíjas olvasóinkat is. Horváth nagypapa arról ír, milyen nagy öröm tölti el a nagymamák, a nagypapák, a dédik szívét—lelkét, amikor — a vakáció kezdetén — a rég lá­tott unokát, dédunokát maguk­hoz ölelhetik. Boldogok, ha a gyerekek afölötti örömét látják, hogy sikerült „átverniük” az „öregeket”, s milyen szívesen elégítik ki a fürdőzéstől meg­éhezett lurkók farkasétvágyát... Amig a nyaraló unokák gondtalan életüket élik, a na­gyik fáradságot nem ismerve mosnak, főznek rájuk, moso­gatnak rendületlenül — szívü­kön viselik az apróságok sor­sát. S a balatonfenyvesi nagy­papa arról is szól, amit még számos sorstársa érez, de nincs az a pénz, amiért bevál­taná: noha a vakációztatást szívesen vállalják a nagyszü­lők, de érzik, hogy az évek múl­tán „fogytán van már az erejük, csökkenőben a türelmük”, és akadnak, akik „titkon azt vár­ják, hogy a nyártól és tőlük bú­csút vehessenek”. Mégis, amikor elérkezik az elválás ideje és a búcsúcsók következik — keservesen só­hajtanak. Hát, a nagyszülők már csak ilyenek. Vajon érté­keljük-e, átérezzük-e, mit vál­lalnak magukra nyaranta ezek az idős emberek? Hogy Hor­váth J.Károly sorai mennyi, ta­pasztaláson alapuló igazságot hordoznak? (Hernesz) Csökkenő igények — Nekem mindig adnak számlát a pultnál! Azért, mert már olyan keveset vásárolok, hogy abba csoma­golják... (Őszi Zoltán karikatúrája) i r

Next

/
Thumbnails
Contents