Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-09 / 212. szám
1994. szeptember 9., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Barcsi küldöttség járt Sinsheimben Négytagú önkormányzati delegáció töltött öt napot a közelmúltban Barcs németországi testvérvárosában, Sinsheimben - szakmai tapasztalatcserén. A német település vezetői bemutatták a város által üzemeltetett létesítményeket, s betekinthettek a német gazdálkodási módszerekbe is. Huszonhét véradó Rinyaúj lakon Tüdőszűréssel egybekötött véradónapot tartottak Rinyaúj- lakon. A múlt hónap végén jelentkeztek huszonheten, s ők adtak vért: összesen majdnem 11 litert. Legközelebb október 6-án lesz véradás - ezúttal Ladon. A lakosság ott is részt vehet a tüdőszűrésen. F orgalombiztonság korlátokkal A Biász Bt ügynökség ajánlata alapján közlekedésbiztonsági rendszer épül Csurgón. A társaság vállalja a forgalombiztonsági berendezések telepítését a szükséges helyekre, a gyártási és beruházási munkákat, valamint a szervezést is. Cserébe az ön- kormányzattal kijelölt terület használati jogát kérte, hogy reklámhordozóként felhasználhassa a forgalombiztonsági elemeket. A javaslatot a képviselő-testület elfogadta. A társaság a forgalombiztonsági rendszert tíz év után az ön- kormányzat tulajdonába adja. Pogányszentpéteri fejlesztések Új óvodát, iskolát, konyhát építtetett a pogányszentpéteri önkormányzat mintegy 15 millió forintból, s ennek csak mintegy negyven százaléka volt a pályázati támogatás. Presszót is létesítettek (egymillió Ft), és tízmillió forintba került az új faluház. Mindez bizonyítja a kis falu dinamikus fejlődését az elmúlt 4 évben. Állás és kínálat A munkaügyi központ barcsi kirendeltségén jelenleg szakképzett varrónő jelentkezését várják. A legújabb adatok szerint a kisvárosban többek között lakatosok keresnek állást. Kis települések összekötőútja Százmillió forintos beruházással összekötő út épülne Li- szó, Nemespátró és Porrog- szentpál között; erre pénzt egy pályázaton nyerték a kis települések. A 30 százalékos saját erőhöz azonban hiányzó még hatmillió forintot kért Dömötörfi Jenő nemespátrói polgármester a Csurgó önkormányzattól, kérését indokolva azzal, hogy az út megépítésével javulnak a közlekedési viszonyok Zala és Somogy megyei között. A csurgói képviselő-testület a beruházással egyetértett ugyan, de pénzzel nem tudja segíteni. Jól vizsgáznak a kisváros vállalkozói Nem illik Csurgóra már a régi diákdal Mozgalmas hónapok a műszaki irodán Bolhóval öregedett „Csurgó messzebb esik Budapesttől, mint Párizs” — írta negyedszázada az egyik legismertebb magyar filozófusnő. Ez a távolság most rohamosan csökkenn. Hetek hiányoznak ahhoz, hogy mégiscsak elkészüljön a somogyszob-gyékényesi vasútvonal villamosítása. Ha nem merült volna fel műszaki akadály, Csurgó a korábban ígérteknél jóval előbb — már szeptember elsején — bekapcsolódhatott volna az országos távbeszélő-távhívásba is. Az önkormányzat városgazdálkodási és műszaki irodájának vezetőjét, Fe- rencz Józsefet és munkatársát, Hérics Andrást nehéz elérni: mozgalmas hónapokat élnek át. Határidőre, a tanévkezdésre elkészült a Mel- ler-kastélynak az Önkormányzati Gimnázium részére történt külső és belső felújítása, teljes lendülettel, jó munkaszervezéssel folyik az első gimnáziumépület városi múzeummá történő átalakítása. A Nyárády utcában egy hatlakásos ház építését kezdik meg, s még az idén átadják. Bizonyítanak, jól vizsgáznak a csurgói vállalkozók. A nyárvége, kora ősz az útépítés ideális ideje. A csurgói képviselő-testület mintegy tízmillió forintot biztosított út- és járdaépítésre. A Strabag kft a Rózsa és Nyárády utcai aszfalt felületzárással a lakosság előtt kitűnőre vizsgázott. A munkák nagyobb része azonban még hátra van. Az iroda végzi a beruházások teljes lebonyolítását, a műszaki felügyeletet. Igazi városszerkezet csak körüljárható lakótömbökkel képzelhető el. A leglátványosabb a vasútállomás melletti Béke utca és Ady Endre utca közötti szakasz megnyitása lesz. Az útszegély, csapadékvíz-elvezetés, kisebb parkoló kialakítása szerepel a tervben. A Rózsa és a Kossuth, a Bartók és a Sár- közy utca összekötő szakasza városiasabbá teszi a település közlekedését. Jelentős járdaépítés, az egész településre kiterjedő kátyúzás szerepel a tervben, s a temetőkben is aszfaltút készül. A csurgói gimnazisták egykor közismert dala, a „Csurgó, Csurgó, sáros Csurgó” refrénnel lassan feledésbe merül. Nem a sár miatt kár. Horváth József — Édesanyám kívánsága volt, hogy pap legyek. A családból hoztam magammal a hitet, s ha végiggondolok életemen, újból bebizonyosodik: jól döntöttem, amikor Isten szolgálatába szegődtem. Ezt Csatár István, Bolhó aranymisés plébánosa mondta. Csatár Istvánt Mindszenty József szentelte pappá. Az akkor még püspök Mindszenty — Csatár István emlékezete szerint — azt mondta: „Papi hivatásotokat értékeljétek a legnagyobbra az életben”. Pappá 1944. április 2-án szentelték. Káplánként került Somogyba a veszprémi születésű pap. Babócsán kezdte, majd két évre Csurgóra, 1948-ban pedig Bolhóra került. Hiába volt szép temploma az 1200 lelkes településnek. Az 1901-1902-ben épített és orosz mesterek keze nyomát is őrző templomban az akkori babócsai káplán misézett. A falu lakói a püspökhöz fordultak, hogy ha van templom a faluban, talán papot is kap majd a község. Kapott is, de csak 1948-ban. A fiatal plébánost a falu határában díszkapuval várták, és bankettet is rendeztek tiszteletére. A bolhóiak megszerették Csatár Istvánt. — Kötődtek hozzám a hívek, s ez az akkori rendszernek nem tetszett — meséli. — 1959-ben már ide volt rendelve értem az autó, hogy Zselickis- lakra visz. De erre nem került sor. Isten keze ebben is benne volt... Bolhót mindig vallásos községnek tartották. A téeszesí- téskor azonban lazult a hittel való kapcsolat. S ez még most is tart. A plébános úgy látja: a szabadság a könnyedebb életvitellel párosult, s elszakadt a középgeneráció. Az idősebbek azonban — ahogy Csatár István megjegyzi — hűségesebbek. Mindig van elsőáldozó és bérmálkozó, de mivel a szülők kevesebb gondot fordítanak a vallásos életre s ezt látják, érzik a gyerekek, elveszítik azt, amihez az első áldozás és a bérmálás alkalmával jutottak. Jézus is azt mondja: Az én igám édes, az én terhem könnyű. Az idős bolhói plébános — csaknem öt éve — Vízvárra jár. Tevékenysége iskolai hitoktatással egészül ki. A hetvennégy esztendőt nyugodtan megkurtíthatnám, bár — mondja — egyre nehezebb a lét. Húsz évvel idősebb házvezetőnője már nem mozdul ki a szobából. Ágyhoz láncolta a kór és a kor. Neki pedig elkelne a segítség. Aki mos, takarít rá, s elébe teszi az ebédet. — Tudom, hogy az apostoloknak sem volt fürdőszobájuk, de nekem — a segítségen kívül — elkelne egy — jegyzi meg. Arcán mosoly. Lőrincz Sándor Számítástechnika és tagozatok a Deák iskolában APC-stúdió Barcson heti két órában Senigalliai különdíj a barcsi zongoristának Nagy nemzetközi elismerést szerzett a napokban Olaszországban Köcsky Péter a senigalliai nemzetközi zongoraversenyen az előkelő ötödik helyen végzett. Ötven ifjú zongorista nevezett be a versenyre a világ minden tájáról, a döntőbe azonban már csak tizenöten jutottak. Köcsky Pétert kiváló játékáért a zsűri különdíjjal jutalmazta, és jogot szerzett a gálakoncerten való szereplésre. Liszt „Erdőzsongás” című darabját hosszas tapssal jutalmazta a lelkes olasz közönség. Pályázat a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására Tízmillió forint 26 helyett Öt tagozat indult az idén a barcsi Deák Ferenc Általános Iskolában: matematika, angol, német, testnevelés és számítástechnika. — Külön meg kell említenem a számítástechnikát, ezen belül az APC-stúdió iskoláját — mondta Bankó Béla igazgatóhelyettes. — Korszerű, hatékony, több éve eredményesen működő program alapján tanulnak diákjaink. Ennek a bázisiskolája lesz a Deák, hiszen pályázatunkat a stúdió elfogadta. A tanárok hetente 2x45 percben, délutánonként tartják a foglalkozásokat. Az iskolában már két éve folyik a csoport oktatása. Az angollal kezdték: a 6. osztály végén egy szűrést végeztek, és a tagozatos gyerekeket két csoportba osztották. A jobbik „osztálynak” nyelvvizsga-előkészítő órákat tartanak. Szeretnék, ha néhány tanuló letenné az alapfokú nyelvvizsgát. A testnevelési tagozatra járók délelőtt heti három órában sportolnak, délután két órában tartanak nekik kiegészítő foglalkozásokat. — Kiváló személyi és tárgyi feltételek teszik lehetővé az új képzést — mondta Bankó Béla. — Van tornaszobánk, a sportcsarnokot is igénybe vesszük, és hamarosan elkészül az intézmény új kézilabdapályája. Az iskola sportos múltja mutatja, hogy érdemes volt indítani testnevelési tagozatot... G. A. A barcsi szociális foglalkoztató tavasszal benyújtotta a város és a környék csökkent munkaképességű lakosainak foglalkoztatását elősegítő pályázatát. Erre a válasz a közelmúltban érkezett meg a Népjóléti Minisztériumból. A minisztériumban működő bírálóbizottság döntése szerint a pályázaton tízmillió forintot ítéltek a barcsi intézménynek — bár az eredetileg huszonhatmillió forintot odaítélésében reménykedett. A pályázaton odaítélt tízmillióból hétmillió forint a vissza nem térítendő támogatás, hárommillió pedig kamatmentes hitel. A jövő heti ülésen dönt a városi képviselő-testület, hogy a foglalkoztató által benyújtott programhoz a 2,5 millió forint saját erőt biztosítja-e. A várható támogatás ugyanis lényegesen kevesebb, és így fel kell mérni, hogy akkor a rehabilitációs pályázati pénzt igénybe vehető-e. Diszkontbolt nyílt végre Potonyban „Úgy kattog a térdem, mint a szecskavágó” Rokkantán is munka, pihenőnap nélkül Drávatamásiban 45 évesen rokkantnyugdíjba készül Molnár Zoltán. Tizenkét esztendőt lehúzott a barcsi erdő- gazdaságnál, hosszú időn át a Tövállnál is dolgozott. Potony költségvetése az idén tizenkét és fél millió forint, s mintegy kétmillió forintot költhettek fejlesztésre. Szilovics József örömmel újságolta: a községben végre megnyílt a diszkontbolt. Ezt a beruházást egy pályázaton nyert 800 ezer forint tette lehetővé. A potonyi önkormányzat vásárolta meg az épületet 350 ezer forintért, s a felújítás több mint egymillió forintba került. A boltot családi vállalkozásban üzemeltetik, és bérleti díjat fizetnek érte az önkormányzatnak. Ezenkívül ha másra nem is, de a falu szépítésére még futja. A környék ügyes kezű asszonyai gondoskodnak a központban kialakított virágoskert rendbetételéről. Befoltozták a kátyúkat is a Lakócsa és Tótújfalu közötti útszakaszon. Ez a munka a négy településnek — Lakócsa, Tótújfalu, Potony, Szentborbás — és a téesznek együttesen 340 ezer forintjába került. Sokat áldoznak a sportra is Potonyban: rendbe tették a labdarúgópályát, s húsz év után újra van csapata a községnek, a játékosok a barcsi körzeti bajnokságban kergetik a labdát. Az önkormányzat 165 ezer forinttal támogatja őket. G. A. — Szomorú dolog, hogy ilyen fiatalon nyugdíjba kényszeríti az embert betegsége — mondta. — Tizenöt éves korom óta hajtom a traktort, és az azóta eltelt évtizedek tönkretették egészségemet. A lábam, gerincem odavan. Úgy kattog a térdem, mint a szecskavágó... Olyan fájdalmakat érzek, hogy csak a kerítésben kapaszkodva tudok megállni. Molnáréknál négytagú a família, a családi pótlékkal együtt 15 ezer forintot keres. A „koldusbérből” — így mondta — nem lehet megélni, ezért szülei gazdálkodó tevékenységére is szükség van. Tartanak sertést, lovat. A malac árát most elfogadhatónak tartják, darabját 3600 forintért adták el. A takarmány egyrészét maguk termelik. Az állatszeretetet Molnár Zoltán az édesapjától örökölte. Tizenhat éves fia is sokat vállal az otthoni munkákból. — Aki falun él, annak azért könnyebb: itt több minden megterem — véli Molnár Zoltán. Majd hozzáteszi: — Éhen nem pusztulunk... De itt az év pihenőnap nélkül januártól szilveszterig tart. Hajnali négykor kelek, és este tíz után van takarodó... Néhány éve még járt Törökországban, Párizsban. Felment az Eifel-torony tetejére is. Ez azonban már csak emlék, hiszen a majdani rokkantnyugdíjból aligha futja újabb távoli utakra... Gamos Adrienn > Csatár István: A hit meggyőződésen alapuljon