Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-09 / 212. szám

1994. szeptember 9., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Barcsi küldöttség járt Sinsheimben Négytagú önkormányzati delegáció töltött öt napot a kö­zelmúltban Barcs németor­szági testvérvárosában, Sins­heimben - szakmai tapaszta­latcserén. A német település vezetői bemutatták a város ál­tal üzemeltetett létesítménye­ket, s betekinthettek a német gazdálkodási módszerekbe is. Huszonhét véradó Rinyaúj lakon Tüdőszűréssel egybekötött véradónapot tartottak Rinyaúj- lakon. A múlt hónap végén je­lentkeztek huszonheten, s ők adtak vért: összesen majd­nem 11 litert. Legközelebb ok­tóber 6-án lesz véradás - ez­úttal Ladon. A lakosság ott is részt vehet a tüdőszűrésen. F orgalombiztonság korlátokkal A Biász Bt ügynökség aján­lata alapján közlekedésbiz­tonsági rendszer épül Csur­gón. A társaság vállalja a for­galombiztonsági berendezé­sek telepítését a szükséges helyekre, a gyártási és beru­házási munkákat, valamint a szervezést is. Cserébe az ön- kormányzattal kijelölt terület használati jogát kérte, hogy reklámhordozóként felhasz­nálhassa a forgalombizton­sági elemeket. A javaslatot a képviselő-testület elfogadta. A társaság a forgalombiztonsági rendszert tíz év után az ön- kormányzat tulajdonába adja. Pogányszentpéteri fejlesztések Új óvodát, iskolát, konyhát építtetett a pogányszentpéteri önkormányzat mintegy 15 mil­lió forintból, s ennek csak mintegy negyven százaléka volt a pályázati támogatás. Presszót is létesítettek (egy­millió Ft), és tízmillió forintba került az új faluház. Mindez bizonyítja a kis falu dinamikus fejlődését az elmúlt 4 évben. Állás és kínálat A munkaügyi központ barcsi kirendeltségén jelenleg szak­képzett varrónő jelentkezését várják. A legújabb adatok sze­rint a kisvárosban többek kö­zött lakatosok keresnek állást. Kis települések összekötőútja Százmillió forintos beruhá­zással összekötő út épülne Li- szó, Nemespátró és Porrog- szentpál között; erre pénzt egy pályázaton nyerték a kis tele­pülések. A 30 százalékos saját erőhöz azonban hiányzó még hatmillió forintot kért Dömötörfi Jenő nemespátrói polgármes­ter a Csurgó önkormányzattól, kérését indokolva azzal, hogy az út megépítésével javulnak a közlekedési viszonyok Zala és Somogy megyei között. A csurgói képviselő-testület a be­ruházással egyetértett ugyan, de pénzzel nem tudja segíteni. Jól vizsgáznak a kisváros vállalkozói Nem illik Csurgóra már a régi diákdal Mozgalmas hónapok a műszaki irodán Bolhóval öregedett „Csurgó messzebb esik Budapesttől, mint Párizs” — írta negyedszázada az egyik legismertebb magyar filozó­fusnő. Ez a távolság most rohamosan csökkenn. He­tek hiányoznak ahhoz, hogy mégiscsak elkészüljön a somogyszob-gyékényesi vasútvonal villamosítása. Ha nem merült volna fel műszaki akadály, Csurgó a korábban ígérteknél jóval előbb — már szeptember el­sején — bekapcsolódhatott volna az országos távbe­szélő-távhívásba is. Az önkormányzat város­gazdálkodási és műszaki irodájának vezetőjét, Fe- rencz Józsefet és munkatár­sát, Hérics Andrást nehéz el­érni: mozgalmas hónapokat élnek át. Határidőre, a tan­évkezdésre elkészült a Mel- ler-kastélynak az Önkor­mányzati Gimnázium ré­szére történt külső és belső felújítása, teljes lendülettel, jó munkaszervezéssel folyik az első gimnáziumépület vá­rosi múzeummá történő át­alakítása. A Nyárády utcá­ban egy hatlakásos ház épí­tését kezdik meg, s még az idén átadják. Bizonyítanak, jól vizsgáznak a csurgói vál­lalkozók. A nyárvége, kora ősz az útépítés ideális ideje. A csurgói képviselő-testület mintegy tízmillió forintot biz­tosított út- és járdaépítésre. A Strabag kft a Rózsa és Nyárády utcai aszfalt felület­zárással a lakosság előtt ki­tűnőre vizsgázott. A munkák nagyobb része azonban még hátra van. Az iroda végzi a beruházások teljes lebonyolítását, a mű­szaki felügyeletet. Igazi vá­rosszerkezet csak körüljár­ható lakótömbökkel képzel­hető el. A leglátványosabb a vasútállomás melletti Béke utca és Ady Endre utca kö­zötti szakasz megnyitása lesz. Az útszegély, csapa­dékvíz-elvezetés, kisebb parkoló kialakítása szerepel a tervben. A Rózsa és a Kossuth, a Bartók és a Sár- közy utca összekötő szaka­sza városiasabbá teszi a te­lepülés közlekedését. Jelentős járdaépítés, az egész településre kiterjedő kátyúzás szerepel a tervben, s a temetőkben is aszfaltút készül. A csurgói gimnazis­ták egykor közismert dala, a „Csurgó, Csurgó, sáros Csurgó” refrénnel lassan feledésbe merül. Nem a sár miatt kár. Horváth József — Édesanyám kívánsága volt, hogy pap legyek. A csa­ládból hoztam magammal a hi­tet, s ha végiggondolok élete­men, újból bebizonyosodik: jól döntöttem, amikor Isten szolgá­latába szegődtem. Ezt Csatár István, Bolhó aranymisés plébánosa mondta. Csatár Istvánt Mindszenty József szentelte pappá. Az ak­kor még püspök Mindszenty — Csatár István emlékezete sze­rint — azt mondta: „Papi hiva­tásotokat értékeljétek a legna­gyobbra az életben”. Pappá 1944. április 2-án szentelték. Káplánként került Somogyba a veszprémi születésű pap. Babócsán kezdte, majd két évre Csurgóra, 1948-ban pedig Bolhóra került. Hiába volt szép temploma az 1200 lelkes településnek. Az 1901-1902-ben épített és orosz mesterek keze nyomát is őrző templomban az akkori babócsai káplán misézett. A falu lakói a püspökhöz fordul­tak, hogy ha van templom a fa­luban, talán papot is kap majd a község. Kapott is, de csak 1948-ban. A fiatal plébánost a falu határában díszkapuval várták, és bankettet is rendez­tek tiszteletére. A bolhóiak megszerették Csatár Istvánt. — Kötődtek hozzám a hívek, s ez az akkori rendszernek nem tetszett — meséli. — 1959-ben már ide volt rendelve értem az autó, hogy Zselickis- lakra visz. De erre nem került sor. Isten keze ebben is benne volt... Bolhót mindig vallásos köz­ségnek tartották. A téeszesí- téskor azonban lazult a hittel való kapcsolat. S ez még most is tart. A plébános úgy látja: a szabadság a könnyedebb élet­vitellel párosult, s elszakadt a középgeneráció. Az idősebbek azonban — ahogy Csatár Ist­ván megjegyzi — hűségeseb­bek. Mindig van elsőáldozó és bérmálkozó, de mivel a szülők kevesebb gondot fordítanak a vallásos életre s ezt látják, ér­zik a gyerekek, elveszítik azt, amihez az első áldozás és a bérmálás alkalmával jutottak. Jézus is azt mondja: Az én igám édes, az én terhem könnyű. Az idős bolhói plébá­nos — csaknem öt éve — Víz­várra jár. Tevékenysége iskolai hitoktatással egészül ki. A hetvennégy esztendőt nyugodtan megkurtíthatnám, bár — mondja — egyre nehe­zebb a lét. Húsz évvel idősebb házvezetőnője már nem moz­dul ki a szobából. Ágyhoz lán­colta a kór és a kor. Neki pedig elkelne a segítség. Aki mos, takarít rá, s elébe teszi az ebé­det. — Tudom, hogy az aposto­loknak sem volt fürdőszobájuk, de nekem — a segítségen kí­vül — elkelne egy — jegyzi meg. Arcán mosoly. Lőrincz Sándor Számítástechnika és tagozatok a Deák iskolában APC-stúdió Barcson heti két órában Senigalliai különdíj a barcsi zongoristának Nagy nemzetközi elisme­rést szerzett a napokban Olaszországban Köcsky Pé­ter a senigalliai nemzetközi zongoraversenyen az elő­kelő ötödik helyen végzett. Ötven ifjú zongorista neve­zett be a versenyre a világ minden tájáról, a döntőbe azonban már csak tizenöten jutottak. Köcsky Pétert kiváló játékáért a zsűri különdíjjal jutalmazta, és jogot szerzett a gálakoncerten való szerep­lésre. Liszt „Erdőzsongás” című darabját hosszas taps­sal jutalmazta a lelkes olasz közönség. Pályázat a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására Tízmillió forint 26 helyett Öt tagozat indult az idén a barcsi Deák Ferenc Általános Iskolában: matematika, angol, német, testnevelés és számí­tástechnika. — Külön meg kell említe­nem a számítástechnikát, ezen belül az APC-stúdió isko­láját — mondta Bankó Béla igazgatóhelyettes. — Kor­szerű, hatékony, több éve eredményesen működő prog­ram alapján tanulnak diákja­ink. Ennek a bázisiskolája lesz a Deák, hiszen pályázatunkat a stúdió elfogadta. A tanárok hetente 2x45 percben, délutá­nonként tartják a foglalkozá­sokat. Az iskolában már két éve fo­lyik a csoport oktatása. Az an­gollal kezdték: a 6. osztály vé­gén egy szűrést végeztek, és a tagozatos gyerekeket két csoportba osztották. A jobbik „osztálynak” nyelvvizsga-elő­készítő órákat tartanak. Sze­retnék, ha néhány tanuló le­tenné az alapfokú nyelvvizs­gát. A testnevelési tagozatra já­rók délelőtt heti három órában sportolnak, délután két órában tartanak nekik kiegészítő fog­lalkozásokat. — Kiváló személyi és tárgyi feltételek teszik lehetővé az új képzést — mondta Bankó Béla. — Van tornaszobánk, a sportcsarnokot is igénybe vesszük, és hamarosan elké­szül az intézmény új kézilab­dapályája. Az iskola sportos múltja mutatja, hogy érdemes volt indítani testnevelési tago­zatot... G. A. A barcsi szociális foglalkoz­tató tavasszal benyújtotta a vá­ros és a környék csökkent mun­kaképességű lakosainak foglal­koztatását elősegítő pályázatát. Erre a válasz a közelmúltban érkezett meg a Népjóléti Minisz­tériumból. A minisztériumban működő bírálóbizottság döntése szerint a pályázaton tízmillió fo­rintot ítéltek a barcsi intézmény­nek — bár az eredetileg hu­szonhatmillió forintot odaítélé­sében reménykedett. A pályáza­ton odaítélt tízmillióból hétmillió forint a vissza nem térítendő támogatás, hárommillió pedig kamatmentes hitel. A jövő heti ülésen dönt a vá­rosi képviselő-testület, hogy a foglalkoztató által benyújtott programhoz a 2,5 millió forint sa­ját erőt biztosítja-e. A várható támogatás ugyanis lényegesen kevesebb, és így fel kell mérni, hogy akkor a rehabilitációs pá­lyázati pénzt igénybe vehető-e. Diszkontbolt nyílt végre Potonyban „Úgy kattog a térdem, mint a szecskavágó” Rokkantán is munka, pihenőnap nélkül Drávatamásiban 45 évesen rokkantnyugdíjba készül Molnár Zoltán. Tizenkét esztendőt lehúzott a barcsi erdő- gazdaságnál, hosszú időn át a Tövállnál is dolgozott. Potony költségvetése az idén tizenkét és fél millió forint, s mintegy kétmillió forintot költhettek fejlesz­tésre. Szilovics József örömmel újságolta: a köz­ségben végre megnyílt a diszkontbolt. Ezt a beruházást egy pá­lyázaton nyert 800 ezer fo­rint tette lehetővé. A potonyi önkormányzat vásárolta meg az épületet 350 ezer fo­rintért, s a felújítás több mint egymillió forintba került. A boltot családi vállalkozásban üzemeltetik, és bérleti díjat fizetnek érte az önkormány­zatnak. Ezenkívül ha másra nem is, de a falu szépítésére még futja. A környék ügyes kezű asszonyai gondoskod­nak a központban kialakított virágoskert rendbetételéről. Befoltozták a kátyúkat is a Lakócsa és Tótújfalu közötti útszakaszon. Ez a munka a négy telepü­lésnek — Lakócsa, Tótúj­falu, Potony, Szentborbás — és a téesznek együttesen 340 ezer forintjába került. Sokat áldoznak a sportra is Potonyban: rendbe tették a labdarúgópályát, s húsz év után újra van csapata a köz­ségnek, a játékosok a barcsi körzeti bajnokságban kerge­tik a labdát. Az önkormány­zat 165 ezer forinttal támo­gatja őket. G. A. — Szomorú dolog, hogy ilyen fiatalon nyugdíjba kény­szeríti az embert betegsége — mondta. — Tizenöt éves korom óta hajtom a traktort, és az azóta eltelt évtizedek tönkretették egészségemet. A lábam, gerincem odavan. Úgy kattog a térdem, mint a szecskavágó... Olyan fájdal­makat érzek, hogy csak a ke­rítésben kapaszkodva tudok megállni. Molnáréknál négytagú a família, a családi pótlékkal együtt 15 ezer forintot keres. A „koldusbérből” — így mondta — nem lehet meg­élni, ezért szülei gazdálkodó tevékenységére is szükség van. Tartanak sertést, lovat. A malac árát most elfogadha­tónak tartják, darabját 3600 forintért adták el. A takar­mány egyrészét maguk ter­melik. Az állatszeretetet Mol­nár Zoltán az édesapjától örökölte. Tizenhat éves fia is sokat vállal az otthoni mun­kákból. — Aki falun él, annak azért könnyebb: itt több minden megterem — véli Molnár Zol­tán. Majd hozzáteszi: — Éhen nem pusztulunk... De itt az év pihenőnap nélkül janu­ártól szilveszterig tart. Hajnali négykor kelek, és este tíz után van takarodó... Néhány éve még járt Törökország­ban, Párizsban. Felment az Eifel-torony tetejére is. Ez azonban már csak emlék, hi­szen a majdani rokkantnyug­díjból aligha futja újabb távoli utakra... Gamos Adrienn > Csatár István: A hit meggyőződésen alapuljon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents