Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)

1994-08-06 / 183. szám

1994. augusztus 6., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 23 Hirosima: fekete eső Visszaemlékezés az atombomba ledobásának évfordulóján Ketyeg a biobomba? Végtelen a sokféleség a természet világában Dr. Vida Gábor: Az emberiség mindig arra vágyott, hogy megfejtse az embert Egy gén nagysága a mil­liméter egy milliárdnyi ré­sze. Egy-egy génsor három milliárd információt hordoz. A kutatók remélik, hogy tíz éven belül minden egyes in­formáció a birtokukban lesz. Kívánság szerint tudják majd programozni a hím ivarsejteket és a női petesej­teket. Ily módon a kis embe­rekből nagyot, a kövérekből soványát, a szőkéből bar­nát, a butákból okosat csi­nálhatnak. Vannak, akik azt állítják, hogy a génkísérletek veszé­lyesebbek, mint az atomerő­művek. Ha egy manipulált gén megszökik a laboratóriumból, a fák kétszáz méter magasra nőhetnek vagy három szem­mel születhetnek a gyerekek. Ehhez a beszélgetéshez olyan szakembert kerestem, aki képes és hajlandó leszállni a tudomány elvont magasából s mindkét lábával a földön áll. így találtam rá dr. Vida Gábor genetika professzora. Akár a kábítószer? — Úgy tudom, a genetika a legsikeresebb s egyben a leg­költségesebb tudományágak egyike. Folynak-e ilyen kuta­tások Magyarországon? — Nem olyan költséges, de nem is annyira sikeres, mint amennyire egyes cikkek hirde­tik. A kutatás nálunk is a bio­technológiai fellángolással kezdődött, a hetvenes évek végén. Ma szerte az ország­ban működnek kutatóhelyek. Munkájuk nagy része rutin­szerű, a mindennapi gyakor­latban rengeteg eredményt hoz, de hosszú távon rendkí­vül veszélyes lehet. Olyan, mint a kábítószer. Ideig-óráig kellemes, de végül beleha­lunk. — Ezt nem egészen értem. — Mindegyik ágazat, a me­zőgazdaság, az állattenyész­tés, az egészségügy a pilla­natnyi sikerekre törekszik. Gondoljon csak a csirkefar­mokra! Génmanipulált tyúkok tömege, homogén állomány, nagy tojáshozam. De ezeknek az állatoknak a többsége nem képes természetes úton re­produkálni önmagát. Nem vé­letlen, hogy a természet a sok­féleségen alapul. A mi civilizá­ciónk viszont uniformizálásra épül. Ám minden élőlény, amely nagy és homogén tö­megben létezik, kihívja a ter­mészetet maga ellen, s moz­gósítja a kártevőket. — Olvastam, hogy Bajoror­szágban olyan cukorrépát termelnek, amely képes meg­védeni önmagát a kórokozók ellen. — De meddig? Amíg ki nem alakul egy új baktériumtörzs, vagy más kórokozó, amelyik elpusztítja az egész állo­mányt. Persze, addigra a nö­vénynemesítő kitalál egy újabb fajt. A génmanipuláció gyakorlati alkalmazásában ott tartunk, ahol a hályogkovács, aki nagy biztonsággal fog bele olyasmibe, amibe egy szak­ember nem, mert az fölméri a veszélyeket is. A génmanipu­látorok jelentős részéből hi­ányzik a természettel szem­beni alázat. Sokféleség vajgy uniformizálás — Azért ismerje el, csodála­tos, hogy megtalálták az öre­gedés génjét. Ha ezt az emb­rióban megsemmisítik, az ember 180 évig is élhet. — Ne üljön fel a meséknek! Butaság azt hinni, hogy a dühnek, a bátorságnak, a ho- moszexualitásnak vagy az öregedésnek egyetlen génje van. A valóság ennél sokkal összetettebb. Persze, az em­beriség mindig arra vágyott, hogy megfejtse az embert. De tudomásul kell vennünk, hogy a személyiségnek nincs egyet­len kulcsa, amellyel nyitható. — A genetika eredményei­ről szóló híradások egy része a horror határát súrolja. Mond­ják, eljön az idő, amikor tet­szés szerint tenyészthetünk embert. Sok kicsi Einstein és Mozart szaladgál majd a vi­lágban, de az is lehet, hogy sok kicsi Hitler szabadul ránk. — Ez filmtémának talán jó, de senki sem gondolhatja ko­molyan. A klónozás, vagyis az egyed sokszorozása elvileg lehetséges, technikailag meg­oldható minden élőlény ese­tében. Ám nem biztos, hogy a létrehozott új egyed — geneti­kai azonosság ellenére — ha­sonlítani fog az eredetihez, mert a környezetet, a nevelési hatásokat nem tudjuk repro­dukálni. Márpedig az ember is, az állat is nagyrészt ezektől alakul olyanná, amilyen. — Igaz-e, hogy nagyszámú örökletes betegséget gyógyí­tanak már ma is génterápiá­val? Hogy hamarosan a rákon is úrrá lehetünk a gének segít­ségével? Egy bűnös gén — Aki ilyesmit állít, az fel­előtlenül ígérget. Nagyon ke­vés olyan betegség van, amely örökletes és egyetlen génhez köthető. A rák eseté­ben sincs egyetlen felelős. Máris találtak közel száz olyan gént, amelyek meghibáso­dása rák kialakulásához ve­zethet. A természet kitalálta a fenntartható fejlődést, s ez há­rom milliárd éven át hibátlanul működött. De az ember okos, leigázta a természetet és lét­rehozta a fenn nem tartható fejlődést, amelyet egyelőre „gyakorlunk” ugyan, de nem tudjuk, meddig. — Ezzel most az apokalip­szist jósolta meg? — Hát majdnem. Többet kellene beszélnünk az ember­iség jövőjéről, ezt sokkal fon­tosabbnak érzem, mint azzal riogatni az embereket, hogy kiszabadulhat a laboratórium­ból egy manipulált gén, amely esetleg elpusztítja a világot... Sombor Judit 1934 júniusában Szilárd Leó Angliában szabadalmat kért a neutronok által létre­jövő láncreakció elvére. Aligha láthatta előre, hogy 11 évvel később micsoda szellem szabadul ki a pa­lackból, veszélyt hozva az emberiségre. Idézzük most fel röviden az atombombához vezető utat. A maghasadás felfedezése után 1939 nyarán a fasizmus világ­uralomra jutásától tartva Szi­lárd Leó és Wigner Jenő (Tel­ler Ede közreműködésével) meggyőzik a világ legneve­sebb tudósát, Albert Einsteint, hogy levelet intézzen az Egyesült Államok elnökéhez. Ebben felhívják Roosevelt fi­gyelmét az atomenergia kato­nai alkalmazásának lehetősé­gére, és arra, hogy ezeket az eszközöket a németek fel­használhatják. „Szilárd Leónak nagy sze­repe volt abban, hogy elég ko­rán ráirányította figyelmünket erre a lehetőségre.” — írta Tel­ler Ede a szerzőnek. 1942. december 2-án Szilárd is ott volt Chichagóban Fermi és Wigner Jenő társaságában a világ első működő atomreak­torának beindításánál. Ez adja a döntő lökést az atom­bomba-programnak. Az 1942. augusztus 13-án megindított Manhattan Project az előbb említett esemény után óriási erőket mozgósít. Mintegy 150 ezer tudós és munkás tevé­kenykedett Hanfordban, Oak Ridge-ben, a Princeton, a Berkeley, Chidhago-i és a Harvard Egyetemen, majd 1943 tavaszától az új-mexikói Los Alamosban. A már emlí­tett magyarokon kívül Robert Oppenheimer vezetésével számos világhírű tudós vett részt a kutatásokban, többek között Niels Bohr, Hans Bethe, Enrico Fermi, James Franck, Neumann János, és mások (köztük további ma­gyarként Kemény János és Lax Péter matematikusok). Ez a hihetetlen mértékű szellemi és anyagi koncentráció (mint­egy 2 milliárd dollár) alig két év alatt eredményre vezetett — 1945 nyarára elkészült 3 bomba. Közben Európában véget ért a háború, a fasizmus győzelmének veszélye elmúlt, amikor 1945. július 16-án Új-Mexikóban, Alamogordo közelében felrobbantják az első kísérleti atombombát. A hatás leírhatatlan, a szellem kiszabadult a palackból. A robbantás szemtanújaként Oppenheimer, a terv tudomá­nyos vezetője a Bhaga- vad-gíta indiai szent könyvet idézte: Ha ezernyi Nap fénye Egyszerre lobban az égre, Halállá válik az ember, Veszélyévé a Földnek. A tudósok mindent elkövet­nek, hogy a bevetésre ne ke­rüljön sor, és a bomba előze­tes bemutatását javasolták, mindhiába. Az időközben el­hunyt Roosevelt helyett el­nökké lett Truman már dön­tött: a bombákat fel kell hasz­nálni. (Utólagos vélemények szerint ez a demonstráció már inkább a Szovjetuniónak szólt.) 1945. augusztus 6-án Hiroshimát, 9-én Nagaszakit érte a pusztító támadás. Az áldozatok száma jóval megha­ladta a 200 ezret, és nagyon sokat kaptak lassan ölő sugár- fertőzést. A japán császár ka­pitulált. Szioda Szinoe japán költőnő szintén sugárbeteg­ségben hunyt el később. Ő írta az alábbi sorokat: Valahol ott fenn az égen Méreg ömlött ki nemrégen S fekete eső zápora Zúdult a füstölgő városra. Einstein, aki nem vett részt a kutatásokban, később így nyilatkozott: „A háborút meg­nyertük, de a békét nem... Ha tudtam volna, hogy a németek nem tudnak bombát előállí­tani, a kisujjamat sem mozdí­tottam volna.” Hiroshimában minden év auguszuts 6-án megkondítják a békeharangot, hogy emlékezzünk az áldoza­tokra, és arra, hogy ez soha többé ne ismétlődhessék meg. (Fehér Péter-Hajdú Mária: Einstein és a magyarok című készülő könyve alapján.) Az asszony illata... Pascal Morabito, Marseillesben élő parfümkirály bemu­tatta legújabb illatát. A Nagada nevet viselő új parfüm első „viselője” az alkotó felesége. A Nagada egyesíti magába a kelet izgalmát, az öreg kontinens modern világával. A Na­gada izgató illat, sokan a világ legrafináltabb parfümjének tartják. Az ára pedig.... de erről jobb nem beszélni. A biokémikus és a régész szövetkezése Messze van Új Delhi? Két kutató Kaposvárról utazik, ha utazhat Az idén decemberben In­diában, Új Delhiben rende­zik meg a harmadik régé­szeti világkongresszust. A hír értékét aligha emeli az a tény, hogy bármilyen rangos is egy ilyen tudomá­nyos világesemény, a de­cember még messze van. Node milyen messze van Új Delhi? Két kaposvári kutató ezt mérlegeli mostanság, igaz nem kilométerekben mérik a távot, nem is időben, hanem pénzben. Mert a leg­szerényebb számítás és el­szállásolás szerint is, fejen­ként legalább százötvenezer forintba kerülne az út és a részvétel. Ennyit pedig sem a saját, sem a munkahelyük bukszája nem bír el. Mentségükre szóljon, az utazási szándékot nem va­lamiféle egyéni ismeretszer­zési vágy alapozta meg, (ta­lán az sem lenne megve­tendő) hanem az, hogy a rangos „interkontinentális” fórum előadói, immár a rep­rezentatív program szerint. Olyan mezőnyben előadók, méghozzá két előadással, ahova a referenseket nyilván nem találomra, hanem a pá­lyázatot követő kritikus mér­legelés után hívják. Az igazi kihívás mégsem a merészen beadott pályá­zat ténye volt, hanem az, amikor megszokottan fény­évnyi távolságra eső tudo­mányterületek kutatói talál­koztak össze, egy probléma megoldása végett. Mostmár, öt évnyi együttműködés után megállapítható, hogy jó pil­lanat volt a biokémikus és a régész szövetkezése, némi­képp leegyszerűsítve arra: miként lehetne bizonyos le­letek korát abszolút ponto­san meghatározni. No innen már sorolhatók lehetnének az „interdisciplináris” és „multidisciplináris” eljáráso­kat illető jelzők, maradjunk annyiban: bejött nekik. Csapó János a Pannon Agrártudo­mányi Egyetem kutatója, tu­dományának doktora és dr. Költő László a megyei mú­zeum régészeti osztályveze­tője jelentős kormegállapítá­sokra jutottak, tudván azt, hogy ilyen kutatások Magyar- országon csak Kaposváron folynak, s világviszonylatban is kevés helyen csupán. Ezek előrebocsátásával talán érthető, hogy mindezt szeretnék bemutatni, sőt megmérettetni a nemzetközi tudományos közvé­lemény előtt, a csonteleleteken és a középkori szőnyegeken végzett vizsgálataik alapján. Mint dr. Költő László megje­gyezte: az sem lesz akármilyen kutatói feladat, hogy felkutas­sák, miből lehet az útravalót elő­teremteni. A hírnek innen már mindenképpen van aktuális ér­téke is, sőt kommentálható is; észre, szívre, pénztárcára ható érvekkel. Gondolom nem va­gyok egyedül, aki szurkol nekik, hogy állják majd Új Delhiben a sarat, no meg , hogy jussanak el oda. Tröszt Tibor / Élet a Földön kívül? Szenzációs felfedezést tet­tek az Illinois Állami Egyetem tudósai: először szereztek va­lódi bizonyítékot arról, hogy lé­tezik élet a Földön kívül is. Kimutatták ugyanis egy távoli galaxison tetemes mennyi­ségű aminosav létezését. Áz egyetem csillagászai a Tejút központját kutató rádiótelesz­kóp-felvételeik elemzésekor bukkantak glycin jelenlétére. Ez az aminosav több fehérje képződésének nélkülözhetet­len építőköve. Az amerikai szakemberek szerint felfede­zésük igen fontos előrelépés az űrben zajló vegyi folyama­tok megértéséhez, ugyanak­kor megerősíti azt a vélemé­nyüket, hogy a világminden­ségben nem csupán a Földön, hanem másutt is van élet. Időzített (olaj)bomba Mintha egy időzített bomba ketyegne a dél-afrikai Fokvá­ros közelében a tenger fene­kén. Az 1983-ban elsüllyedt Castello de Bellver olajszállító hajó tartályait lassan megeszi a rozsda. A közelmúltban már érkeztek aggasztó jelek a roncsról, ám a napokban már olajjal átitatott tollú pingvine­ket és más tengeri madarakat is találtak az állatvédők. Műtéttel nevettetik meg A hatesztendős ír Nicole-t műtéti úton „tanítják” majd meg nevettetni. Á kislány ugyanis születése óta igen ritka betegségben, az úgyne­vezett Möbius-szindrómában szenved. Ennek legfőbb jel­lemzője, hogy a nevetésért — és részben a rágásért — fel­elős izmok gyakorlatilag telje­sen merevek. A gyerek szüle­inek már régen feltűnt, hogy leányuknak problémája van az evéssel és soha még csak el sem mosolyodik. Azóta a be­tegséget nemcsak diagnoszti­zálták, de egy dublini orvos vállalta a műtétet is. Douglas Harrison doktor úgy tervezi, hogy a kislány vállából ideg­rostokat, melléből pedig izmo­kat ültet, át az arcába. ígéri, hogy a műtét után külön ope­rálja a jobb és a bal arcát — Nicole megtanul majd nevetni. Vissza a természethez Jiri Smithchoti, egy bang­koki magániskola igazgatója május óta 18 krokodilt tart az iskolában. A doktor azt állítja, hogy az állatok el vannak kü­lönítve és teljesen veszélyte­lenek a tanulókra. A gyerekek csak így tanulhatnak meg együtt élni a természettel. A hatóságok más véleményen vannak: kötelezték Smithchoti tanár urat, hogy három héten belül távolítsa el a krokodilo­kat. A természetbarát igaz­gató viszont kitart álláspontja mellett: inkább bezárja az is­kolát, mint hogy engedjen a pedagógiai elveiből és hüllők nélkül nevelje a gyerekeket. Fok(kefe) híj as németek Egy Németországban ké­szült egészségügyi felmérés siralmas egyenleggel zárult: tizenkétmillió németnek nincs és soha nem is volt fogkeféje! A szomorú tényhez további adalék, hogy harminchárom millióan fél évnél tovább használják fogkeféjüket, pedig a szakemberek szakorvosok szerint legalább háromha­vonta kellene újat venni.

Next

/
Thumbnails
Contents