Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-27 / 201. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. aug. 27. szombat SZÍNES hétvégé A kaposvári egyetemi CT-központnak kulccszerepe lesz a nemzetközi környezetegészségügyi programban Zöld utat kapott a kórházrekonstrukció Dr. Kovács Pál: Nem emelni, inkább csökkenteni kívánjuk a tb-járulékoí Dr. Kovács Pál, népjóléti miniszter Fotó: Kovács Tibor Kétszintű standard a cél Az érettségi érett a változásra Somogyi pedagóguscsoport is vizsgálja — Különböző alkuk függvényében — Vízum lesz a továbbtanuláshoz? Könyveket ajánlunk BEKE LÁSZLÓ Művészet/elmélet Válogatott írások az elmúlt huszonöt év kortárs képző- művészetéről, tanulmányok, beszélgetés, előadásszövegek... (Balassi Kiadó - 460 Ft) MEZEI ANDRÁS Adorno A kötet versei tényversek: melyek egyedülálló erővel jelentetik meg a magyar zsidóság 50 évvel ezelőtti tragédiáját. (Belvárosi Kiadó - 350 Ft) BENKE JÓZSEF Arab kalifák A 6-9. század közötti három évszázad az arab civilizáció viharos gyorsaságú térhódításának időszaka. A vérségi alapon szerveződő beduin törzsek egymással is harcban álló laza szövetségéből hatalmas világ- birodalom bontakozott ki. A vallásukat fegyverrel terjesztő arabok ájvették a meghódítottak kultúráját, és továbbfejlesztették, így később Európa mint iszlám kultúrát integrálta. A kiváló pécsi professzor kötetéből három század legnagyobb uralkodóit ismerjük meg: Alit és Omart, a legendás Harun al-Ra- sídot, az andalúziai Omajjádok közül a 3 Abdar-Rahmán kalifái. (Kossuth Kiadó - 350 Ft) : ARAB KÁLIFÁK ■ » —: A VILAaTÚRTÉHELEK N AG V ALAKJAI OLÁH JÁNOS Kenyérpusztítók A szerzőnek ez a nyolcadik kötete. Két ironikusan képletes, ugyanakkor realista vígjáték valamint két hasonló hangvételű rádiójáték a könyvében. (Kézirat - 250 Ft) IRWIN SHAW Amerikai história Az ötvenes évek legelején megvádolnak egy sikeres rádiórendezőt, hogy munkatársai kommunistaszimpatizánsok. Elkezdődik a boszorkányüldözés, amely kudarccá változtatja egész korábbi életét. (Fabula Kiadó- 440 Ft) ODILE WEULERSSE Eskü a katakombában A regény a pogány Róma veszélyes világában játszódik. Tutilla mindennap az életét teszi kockára a barátaiért, akik - akárcsak a tizenöt éves lány - keresztények. A rómaiak gyűlölettel fordulnak e „gyalázatos” népség felé, és a legszégyenletesebb bűnökkel vádolják őket. A lánynak különös barátja akad, aki kimenti őt a veszedelemből. (Ecclesia - 275 Ft) Tegnapi somogyi programja során dr. Kovács Pál népjóléti miniszter a Pannon Agrártudományi Egyetemen tett látogatást, majd pedig megnyitotta az Egészségügyi Dolgozók VII. Országos Kongresz- szusát. A minisztert ezt követően a Megyeházán dr. Gyepesei István, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte azon a fórumon, ahol a megye egészségügyi és szociális intézményeinek vezetői, valamint a civilszervezetek képviselői vettek részt. Dr. Kovács Pál itt kötetlen beszélgetés keretében is tájékozódott a somogyi helyzetről, az egyes szakágak gondjairól. Délután a marcali kórház munkájáról szerzett helyszíni tapasztalatokat, és itt válaszolt a Somogyi Hírlap kérdéseire. — Többször is változtatott programjában szerepelt a kaposvári kórházi rekonstrukció újabb ütemének jelképes beindítása is. Ismerve tárca financiális gondjait valóban sor kerülhetett-e erre? — Igen. Jóllehet ennél az aktusnál Fehér Miklós helyettes államtitkár volt jelen. Ez nem jelenti az intézmény „mellőzését”, hiszen rövidesen újra Kaposvárra jövök, s akkor részletesebben tájékozódom majd a kaposvári és a nagyatádi kórházak helyzetéről. Akkor majd néhány szociális intézményt is meglátogatok, valószínűleg Barcson. — A tárcát mennyiben érintik a költségvetési szigorítások? — Az elvonás másfélmilli- árd forint, jóllehet 2,7 milliár forintról indultunk. Úgy gondolom, ezt még elviseli a szféra, persze nem vagyunk mindettől boldogok. A költségvetés állapota olyan, hogy egyszerűen nem lehet mást tenni. Valahogy működtetni kell az országot, és ehhez pénzre van szükség, pénz meg nincs. Ez az elvonás elsősorban a későbbre tervezett fejlesztések megvalósulását teszi kétségessé. Érinti emellett az országos intézetek saját bevételeit is. Végülis ezt túl lehet még élni. Probléma ott van, hogy a forintleértékelés, az áfaemelés, az energiaköltségek emelkedése már követhetetlen az intézmények számára. A nagy kérdés az, hogy ezt hogyan tudjuk kompenzálni. Pénz kell erre mindenáron, máskülönben jónéhány kórház csődbe kerül. — Nyilván igaz ez a gyógyszer áremelések hatásaira is. Bizonyára tudja, hogy sok kórházba már a hozzátartozók viszik be a gyógyszert a betegeknek. — Sajnos, sok kórház kénytelen ezt csinálni, mivel ezeknek az intézményeknek a gyógyszerár száz százalékát kell megfizetniük, miközben így is feszített a költségvetésük. A forintleértékelésből származó gyógyszeráremelkedés egyelőre még nem fog rázúdulni a lakosságra. Erről sikerült megállapodni a csütörtöki kormányülésen. Tény azonban, hogy a negatív hatásokat a végtelenségig nem tudjuk elodázni. A mostani 690 millió forintos kompenzáció csak egy lélegzetvételnyi szünetet jelent. — Sokan tartanak attól, hogy a tetemes tb-tartozá- sok ellensúlyozására a járulékokat igyekeznek majd emelni... — Szó sincs róla. A járulékokat inkább csökkenteni kellene, hiszen az így is túl nagy terheket ró a vállalkozókra és a gazdaság szereplőire. Most 182 milliárd forinttal tartoznak a tb-nek. Szándékunk szerint két vagy három hónapra járulékfizetési moratóriumot hirdetünk. Ennek az lenne a lényege, hogy az adósnak azt mondjuk, hogy ha a tőketartozását befizeti, kamattartozásából jelentős kedvezményt kap. ily módon sok visszajönne a 182 milliárdból, s ez sokat segítene a tb-n. Járulékot tehát nem emelünk, az azonban más kérdés, hogy ha később a táppénzes rendszer változik, hogyan alakul a járulékok sorsa. Szerintem akkor is inkább csökkenteni kell, hiszen a jelenlegi szintet sem bírja már el a gazdaság. — Önre miniszterként zúdulnak a kérések és a panaszok. Orvosként nem lát-e olyan veszélyt, hogy e szorítások között először allergiássá, majd immunissá válik a gondokra? — Ez bennem soha nem fog kialakulni. Valóban zúdulnak a panaszok, de azért vannak örvendetes jelenségek is. Éppen azért, mert orvosként dolgoztam, nem most csodálkozom rá az egészségügy gondjaira. Az elmúlt négy évben országos szinten is egészségüggyel és szociálpolitikával foglalkoztam, így a ma hallott gondok is csak korábbi ismereteim megerősítését jelentették. Tapasztaltam, hogy kollégáim tisztában vannak azzal, hogy az egészségügyet a Népjóléti Minisztérium tudja kihúzni a bajból. Ez közös erőfeszítést kíván a kórházaktól, önkormányzatoktól, a tb-től és persze a tárcától is. Erre épp a marcali kórház munkája, az itt zajló sikeres fejlesztés a jó példa. Jónéhány kórház eljöhetne ide tanulni, hogy miként őrizheti meg egy négyszáz ágyas kórház anyagi biztonságát és fejlődőképességét nehéz körülmények között is. Örömet jelentettek számomra azok a tapasztalatok is, melyet a Pannon Agrár- tudományi Egyetem kaposvári karán szereztem ma délelőtt. Példás az a szemléletmód és kezdeményezőkészség, melynek segítéségével itt fölismerték a humánegészségüggyel kapcsolódó lehetőségeket. E héten Koppenhágában jártam egy környezetegészségügyi konferencián, ahol Magyarország kapott felkérést egy országhatárainkon is túlmutató nemzetközi környezetegészségügyi program kidolgozására. Mikor az erről szóló megállapodást aláírtam, már tudtam, hogy Horn Péter akadémikus „az én emberem”. Az általa irányított egyetem humánegészségügyi tapasztalataira és CT-központjára alapozva ugyanis Kaposváron szándékozunk létrehozni e kutatások hazai bázisát. Erről meg is állapodtunk Horn Péter dékánnal. — Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc Bár a tanévkezdés napi készülődései, gondjai közepette az érettségi még amolyan évvégi teendőnek látszik, mostanában mégis egyre több szó esik róla. Főként az úgynevezett „kétszintű standard” bevezetéséről, s talán nem meglepő, hogy kételyekkel, kérdésekkel is megtűzdelt a várakozás. Kritikus pontok között 1992-ben Báthory Zoltán az Új Pedagógiai Szemlében még azt állapította meg, hogy az érettségi vizsga körül csend van. E megállapítást idézi 1994-ben Vámos Ágnes a folyóiratban, hozzáfűzve: „Sem a pedagógusok, sem a szülők nem szólnak, pedig a bezárt ajtók mögött az érdekek finom szövevénye munkál.” Nos e sommás vélemény akár indulatgerjesztő is lehet, bár hiszem, nem ez volt a szerző feltétlen célja. Ugyanis tapasztalataim szerint az érettségi rangja vagy rangvesztése azért téma volt, ámbár az alkalmi felvetések szintjén. Most viszont a kormányzat programjának egyik eleme lett a vizsgarendszer változtatása, „különös tekintettel az érettségire. ” Mátrai Zsuzsa az Iskolakultúra hasábjain szó szerint tekintetbe vette a Vizsgák külföldön című tanulmányában, a magyar vizsgarendszer kritikus pontjainak szemszögéből. Ezúttal nem az írás pedáns recenziója a cél, az egymásra épülő öt kritikus pont tartalmát mégis tanulságos összegezni. Kiindulva abból, hogy az érettségi és a felvételi felesleges stresszhelyzetbe hozza a tanulókat, mert egyazon tudás kétszeri, s aligha feszültség- mentes megmérettetését jelenti. A kétszeri nekifutás rövid időn belüli rajtot jelent, ráadásul a felvételinél az összpont- számba a középiskolai bizonyítvány eredménye számít. Akit felvettek annak az érettségin csak arra kell vigyázni, hogy „ne verje le a lécet”. A felsőoktatás pedig gyanakszik általában az érettségire, mert az úgymond „belső iskolai vizsga”, mondjuk az ötös osztályzat két különböző iskola esetében tapasztalhatóan nem annyit ér, mint amennyit jelent(ene). Mindezekből adódóan gyakori kritika, hogy az érettségi nem az általános műveltséget méri, noha az lenne a funkciója. Az ötödik kritikus pont pedig — leegyszerűsítve — az új oktatási törvény nyújtotta „tanszabadság” és a kötelező vizsga- rendszer ellentmondása. A most nem idézett svéd, német, holland és más példák összességében a kritikus pontok meghaladásáról tanúskodnak, ám együttesen mégsem ötlettárak, hanem a szerzővel szólva egy új vizsgakoncepcióhoz nyújthatnak rendszerszemléleti tanulságokat. Földhözragadt tanulság: ahhoz, hogy valami más elkezdődjék, azt előbb utóbb tényleg el is kell kezdeni. A kormányprogram remélhetően nem puszta óhajt rögzít. Ami elkezdődött .Visszatérve Vámos Ágnes akár kedélyborzolónak is vélhető megállapításához, írása voltaképpen egy 1993-ik évi középiskolákban végzett reprezentatív felmérés tanulságait összegezi. Ugyanis ahhoz, hogy a kritikus pontok itthon is meghaladhatok legyenek, olyan vizsgarendszert tartanak szükségesnek, amely egy alkalommal mér, egy úgynevezett „obejektív standard” szerint.de két szinten. Vagyis van egy általános műveltséget mérő alapszint, s van egy emelt szint amely egyúttal „vízum” a felsőoktatásba is. Mindez kézenfekvőnek látszik, ám ahogy mondani szokták, ha „megvakarjuk”, az egyszerű dolgok meglehetősen bonyolulttá válnak. A felmérés egyszerre célozta meg mit szólnak ehez a fővárosban és vidéken, a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban, az igazgatók és a tanárok körében. A válaszok mentén tapasztalható szóródás érthető is, tanulságos is, s bizony elkapkodott dolog lenne azonnal meghúzni a „modernizálok” és a „konzervatívok” közötti választóvonalat. A végső tanulság az, hogy „az iskolák elfogadják az Országos Közoktatási Intézet Értékelési Központja érettségi koncepciójának a magját.”Ám a „gyümölcs” minőségét egy sor hagyományra, presztízsre, műveltségtartalomra vonatkozó érdek egyeztetése jelenti majd a részletes kidolgozás során. Hogyan tovább? A kérdést dr. Kálmán Andrásnak a megyei pedagógiai intézet munkatársának tettem fel, aki az úgynevezett kétszintes érettségi előmunkálatait Somogybán összehangolja. Elmondta, hogy a nyáron egy pedagóguscsoport már kézhez kapta a tervezet tantárgyi koncepcióját magyarból, történelemből, matematikából, fizikából, kémiából, földrajzból, biológiából, angolból. A tanári észrevételeket szeptemberben várják, majd ösz- szegezik. Ezt követi majd a konzultációk szakasza, s aztán nyilvánvalóan a kipróbálás. Ez természetesen megint egyszerűen hangzik, mégis jelzi, hogy valami tényleg elkezdődött. Hogy milyen ütemben folyik tovább, az függ az oktatás többi tényezőjétől is, a pedagógustársadalom belső „megegyezési” készségétől is. S ezzel még korántsincs vége, mert nagy kérdés, hogy mF ként vállalja majd az „alkut” a felsőoktatás, s mit szól mindehhez a társadalom. Az érettségi előléptetése, bármily igazak is a hajdani „éreftségizett emberre” jellemző presztízs- tényezők, a tehetséges diák és a társadalmi tehetősség mai erőterében lehetséges. Hogy már vagy még azt sem könnyű eldönteni... Tröszt Tibor
