Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-06 / 157. szám
1994. július 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Jelentős összeg segélyezésre A mezőcsokonyai önkormányzat több mint kétmillió forintot különített el ez évben különféle segélyekre, amelyek közül talán a legjelentősebb tételt a nevelési támogatások teszik ki. Közel 300 ezer forintot osztanak ki idén a tíz rendszeres nevelési segély-igénylőnek, rendkívüli kérelmekre 60 ezer forintot tartottak fönn. Csaknem 400 ezret adnak annak a jelenleg hét családnak, amelyek gyermek-nevelési támogatási kérelemmel fordultak az önkormányzathoz. Rendszeres szociális segélyre 163 ezer forintot, rendkívülire 160 ezret szántak. Az egyéb címen kiutalt segélyek végösszege 2,1 millió forint, ami év végére várhatóan el is fogy. Konditerem a falu házában Hétmillió forintból építtették meg tavaly az orvosi rendelő: nek és a polgármesteri hivatalnak egyaránt helyet adó épületet Csombárdon. Az ízlésesen tervezett és kivitelezett épületbe nemrégiben egy fodrászüzlet, valamint a fiatalok által működtetett és használt kondicionáló terem is helyet kapott. Tető alá kerül Bodrog iskolája A falai már állnak a bodrogi önkormányzati iskolának, s hamarosan a födém is felkerül az épületre. A 8 milliós beruházásban épülő, két tantermes általános iskolában elkészültekor a jelenleg az oszto- páni intézménybe járó alsó tagozatosok járhatnak majd. Az épület felső szintjén, tetőteres megoldással két lakást alakítanak ki. Kevesebb munkanélküli Jelentősen megcsappant a munkanélküliek száma Oszto- pánban annak a biztosíték-összeszerelő üzemnek köszönhetően, amely nemrégiben nyitotta meg kapuit a településen. Az üzem főként azon helybéli munkanélkülieket foglalkoztatja, akik már nem részesülnek semmiféle támogatásban. így a jövedelem-pótló támogatásban részülők köréből kikerültek egy részét is alkalmazták. Oszto- pánban több mint 30-cal csökkent az állástalanok száma. Új telkek Nagyberkiben Hamarosan elkészül Nagyberki leendő, új utcájának terve, amely mintegy huszonöt-harminc telek kialakítására biztosít lehetőséget. Ezt követően kezdődnek meg a telekkijelölések az új tulajdonosok számára. Az utca a mostani Petőfi utcát köti majd össze az Újváros utcával. Hedrehelyi postás-hétköznap és életmetszet A tolla golyós, nem a puskája Ahol eddig tanultak, ott hamarosan tornásznak Iskola és tornaterem épül Mezőcsokonyán A tornaterem tetőszerkezetének építését végzik Fotó: Lang Róbert Abban a pillanatban Mariska néni akár egy kelet-kö- zép-európai metszet témájául szolgálhatott volna, ott a hedrehelyi délben. Egyfajta századvégi, tipizált karcolat lehetett volna ez, ahogy a postástáskán lassan, remegő betűkkel alákanyarította nevét: én, Boncz Józsefné a számomra kiutalt rendszeres szociális segélyt, 5800 forintot maradéktalanul átvettem. — Élelemre futja csak —, tudja meg, aki a segély felöl kérdezi a tizenkét éve hedrehelyi Mariska nénit. Kis „ez-az” kerül nap nap után az ő, és nyugdíjas, leszázalékolt fiának az asztalára; kis zsírosdeszka, kis szalonka, kis leves. Mikor hogy. De az élelem neve mindenképpen kis:sel kezdődik. És hogy volt az aktív években? — Akkor a földbe dolgoztam — mondja Mariska néni, a 73. évében járó rokkantnyugdíjas tömören. A lehetséges és tipikus metszet másik, állandó szereplője Újvári Jánosné, a postásasszony, akinek táskája fölé többnyire nyugdíjasok görnyednek, aláírandó a segélyt, egyebet. — A közel 600 lelkes falu majd' háromnegyed része nyugdíjas — tudom meg a postásasszonytól, e falu szülöttétől. Húsz éve járja nap mint nap a hedrehelyi utcákat, menete az elsőtől a 265. házig tart, mivelhogy ennyi van. Hivatalából következően otthon van minden, az ottélőket érintő hétköznapi történetben. — Hogy mit tudok a hedre- helyiekről? — kérdezi —, hát sok mindent. Például azt is, hogy egy pontatlanul címzett levél az öt Tóth János közül melyiknek szól. A praktikus tudományok mellett a postásnak abba is van betekintése, hogy hová, mi érkezik leggyakrabban. — Jönnek szerelmes levelek is — mosolyog Újváriné. Hogy honnan tudja, mikor szerelmes egy levél? — Hát csak rá kell nézni arra, aki kapja... — avat be. Az újságolvasók szokásaiba is enged némi betekintést a postás. Elmondja, hogy az országos lapok közül a Nép- szabadságot járatják a legtöbben, de van egy-két Zsaru is. Megtudom: abban, hogy az emberek korábban kapják kézhez a Somogyi Hírlapot, van valami rossz is. Az tudniillik, hogy a postás így legtöbbször már semmit sem visz nekik... A köztudottan nem veszélytelen foglalkozás a hírek hedrehelyi szállítójának is okozott már gombócot a torkában, különösen nyugdíjfizetéskor. — A kötekedősebbektől bizony néha húzni kell a csíkot — meséli el a konfliktus-elke- rülési „trükköt”. A postásasz- szony, akiről az a beszéd járja: „van ám neki puskája!” Megkérdeztem, igaz-e? — Dehogy — felelte. — Egy toliam van csak, de most azt is eltettem... B. T. Megjött a szociális segély Fotó: Török Anett Az egykori általános iskola épületében — némi átalakítás után — mozgásigényüket élhetik ki szeptembertől a mezőcsokonyai diákok. Tanulni pedig a leendő tornaterem előtt épülő vadonatúj iskolába járhatnak majd, a tervek szerint ugyancsak a tanévkezdéstől. Az iskola-bővítésre és a tornaterem kialakítására egyAz idén harmadszor forgatták meg a lámpásokat a falu fiataljai a csornai éjszakában, és harmadszor gyújtottak máglyát a közeli hegy alatt. A hagyományőrzés jegyében két napos rendezvényen vettek részt a csornaiak. A falu fiataljai napestig járták a falut, hogy fát kéregessenek a máglyarakáshoz. Estig szólt a kéregető versikéjük, amikoris csatlakozva a falu népéhez, kimentek a hegy alá, ahol már előző este fölállították a máglyát. Miután kiértek, hozzákezdtek a közös vacsora elkészítéséhez. Botra almát, cseresznyét tűztek, és kínálgatták egymást: ez volt a komabot. A vacsora után drótra felhúzott fakérget — ezek voltak a lámpások — forgattak, majd meggyújtották a máglyát, ami a mulatozás kezdetét jelentette. A máglya körbetáncolásával jelezték: összetartoznak. A csornai ifjúsági klub alaránt az eredményes megítél- tetésben részesült céltámogatási pályázatok adnak lehetőséget, tudtuk meg Bagladiné Kovács Máriától. A mezőcsokonyai jegyző elmondta, hogy a mintegy 40 millió forint költséggel épülő iskola negyven százalékos céltámogatással valósul meg, csakúgy mint a tornaterem, amelynek 16,5 milkalmi kiadványt jelentetett meg ez alkalomból, és a szervezést is a község fiataljai vállalták magukra, s ők szereztek támogatókat is. Mint Vincellér Tamás, az ifjúsági klub vezetője elmondta, a népszokás felelevenítése mellett több más programról is gondoskodtak erre a két napra: így például csirkefogó versenyen, játékos sportversenyeken vehettek részt az érdeklődők. Számos jelentkező akadt az iszapbirkózásra, és e nemes művelet idén sem okozott csalódást a nevetésre éhes közönségnek. A rendezvénysorozatra közel négyszázan voltak kíváncsiak. Nemcsak falubeliek, hanem a környező községekből is szép számban jöttek el érdeklődők. A rendezvény létrejöttét támogatta többek között a Somogy Megyei Közgyűlés, a nagyberki szövetkezet, a barcsi Unitrade és több helybéli. (Nagy) lió forint a beruházási költsége. A négytantermes, nyolc osztályos iskolában kialakítanak egy zsibongót is, tudtuk meg a jegyzőtől. A kivitelezés két éve kezdődött, és azóta épül áthúzódó beruházásban: a remények szerint a nyár végéig, hogy aztán végre birtokába vehesse a mezőcsokonyai diákság. B. T. Tisztítótelep épül az erdőben Várhatóan a következő hónapban kezdődnek meg a szennyvíztisztító kivitelezésének munkái a Bodrog és Oszto- pán között lévő erdőben. A két település közös beruházásban épülő létesítmény két fordulós versenytárgyalására ebben a hónapban kerül sor, a pályázati anyagot ezekben a napokban vehetik kézhez az érdeklődő kivitelezőcégek az osztopáni körjegyzőségen. Pirkhofferné Szarka Ilona körjegyző elmondta, hogy a szennyvíztisztító környezetbarát lesz, a feldolgozás után fennmaradó tiszta víz és humusz egyaránt hasznosítható. Mint a körjegyzőtől megtudtuk, az eredményes versenytárgyalást követően akár augusztusban kezdődhetnek a kiviteli munkák, és mivel a céltámogatás igénybevételi lehetősége áthúzódik a következő évre, a szennyvíztisztító befejezése csak akkor várható. Máglya az éjszakában Csombárd „ráharapna” a falusi turizmusra Sok eladás közt elveszett a kastély — tartja a polgármester A kerítésen elriasztó tábla Fotó: Lang Róbert Nem minden település dicsekedhet a csombárdihoz fogható, igényesen felújított kastéllyal. De olyan falu sincs sok, amelynek ez az adottsága immár öt éve van parlagon. El is van keseredve a csombárdiak polgármestere rendesen, úgy tartja: egymaga hiába erőlködik, hogy legyen már végre kihasználva. Pedig de kellene egy kis falusi turizmus! Az egész, kastély körüli kusza helyzetben van valami sajátosan magyar, vonható le a következtetés a Sótonyi György által elmondottakból. Mert az még ugyan nem meglepő, hogy annak idején a somogyi állami építőipari vállalat is legyeskedett az épület körül, amint az sem: a Surján Rt szépen rendbe hozta, és — állítólag — 60 millió forintért túladott rajta. Az már azonban annál furcsább, hogy a vásárlóról, bizonyos Császár Vilmosról évek óra nem hallani semmit. A polgármester szerint akkor hallatott magáról utoljára, amikor a megbízott gondnokot kirúgta, mivel az egyszer beengedte dr. Tarján Lászlónét, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési minisztérium államtitkárát és munkatársait a kastélyba. A gondnokot aztán visszafogadták, de azóta sem a nagy Császár, hanem csak a fia jelenik meg olykor a környéken, meséli a csombárdi első ember. A sok bizonytalanságban annyi azért szemmel is látható: üresen pang a gyönyörű, több mint húsz szobás, összkomfortos kastélyépület. A polgármester szíve pedig fáj, hogy hiába akarnak bekapcsolódni a falusi turizmusba. Mint mondja, egykor az egész település ráharapott a hangzatos tervekre, és már majd' mindenki elképzelte magát, amint új beosztásában serénykedik az idegenforgalom, a turizmus, meghát a maga javára. Mindezek után tán már nem is fura, hogy Csombárdon úgy tudják, már nem is az a tulaj, aki volt, hanem már megint átszállt valakire a tulajdonlás joga. Akkor viszont jogos a polgármester kérdése: miért nem jelentkezik? Merthogy addig ugyan hiába terveznek, és jelzik a statisztikákban: van ám kastélyunk, attól az még nem telik meg élettel. Már azon a tizenöt birkán kívül, amelyek a füvet évek óta, fajtájuk türelmével gondozzák. B. T.
