Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-23 / 172. szám
1994. július 23., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 23 Elfogták a láthatatlan gyilkost (2.) A múlt szombati számunkban Don Henry tengerészkapitány drámai visszaemlékezéseit közöltük.Ér- demes azonban belegondolni, mit is mondott? „...A víz közben minden irányból zuhogott a hajóra...” A hajó alá érkező gázok csak a hajó oldalainak mentén léphetnek a légkörbe, így a hajó körül igen intenzív gázfelszabadulás várható (sokkal erőteljesebb mint környezetében a vízfelszínen), amely a vizet szökőkútszerűen magasra löki, és így a víz a hajóra is záporozik. Ugyanekkor a hajó mélyebbre is süllyedhetett a kisebb sűrűségű vízben, de ezt a hajón tartózkodók nem vehették észre, hiszen a kilátást a vízfüggöny megakadályozta. ...A horizont eltűnt; minden ö sszefolyt, nem láttunk semmit... Aggódtam az uszály miatt. Szorosra volt ugyan kötve, de a kötél végét nem láttam. Úgy tűnt felhő fedi be, és a körülötte lévő hullámok magasabbak voltak, mint másutt...” Természetesen akkor kereshette csak tekintetével a kapitány az uszályt, amikor a hajó körül a vízfüggöny megszűnt. A vízfüggöny akkor szűnt meg, amikor a hajó tovább haladt; a kapitány tehát, amikor hátra tekintett, a tenger felszínének azt a részét látta, ahol a gázömlés zajlott. Úgy tűnt számára, hogy felhő fedi be az uszályt, mert a gázok által előzőleg a légkörbe porlasztóit víz, valamint a gáz és a levegő hőmérsékletének különbségéből eredő hőkiegyen- lítődési folyamat, a csaknem százszázalékos relatív páratartalmú gázokból párakicsapódást, ködképződést eredményezett. Hogy az uszály körül levő hullámok miért voltak magasabbak, mint máshol, annak magyarázata igen egyszerű. A felfelé áramló, kitáguló gázok térfogatnövekménye a vízfelszínt megemelte, feldomborította. Mindenki tapasztalhatta már fürdőzés közben, hogy a víz alatt kifújt levegő, a felszínre érkezve feldomborítja azt. A gázömlési teória világos, egyértelmű, tudományos magyarázatot tud adni a kapitány megfigyeléseire. A tengerészkapitány feltehetőleg jó megfigyelő volt, mert egy előzőleg sohasem tapasztalt, igen veszélyes helyzetben volt higgadtsága jól megfigyelni az eseményeket és reális tapasztalatai világosan körvonalazzák egy gázömlési veszély- helyzet kísérőjelenségeit. ....Teljes gőzzel igyekeztünk mielőbb kikerülni erről a helyről, de úgy tűnt, mintha valami erőteljesen vissza akarna húzni bennünket...” A gázos vízbe mélyen belemerült (esetleg teljesen elmerült) uszály csak nagyobb vonóerővel húzható, mivel megnőtt az uszály közegellenállása. Ezt a vonóerőtöbbletet érzékelhették a hajók, ez válthatta ki a visszahúzás érzetét. A vontatókötés is nagyobb távolságban kiemelkedhetett a vízből, mint máskor. „... hangsúlyozom, hogy sehol másutt nem volt köd, csak az uszály körül...” A gázömlés tehát a tenger felszínének csak egy viszonylag kis területére korlátozódott. Talán ez tette lehetővé a hajón tartózkodók menekülését, hogy útvonaluk nem intenzív, nem nagymérvű gázömlés helyét keresztezte. Az elbeszélésben gázömlésről, oxigénhiányról, légzési nehézségekről nem esik szó. Ennek magyarázata az lehet, hogy a hajó viszonylag rövid ideig haladhatott gázos vízben. A felfelé áramló gázok elől a hajótest leárnyékolta a fedélzetet, és annak légtere rövid idő alatt, diffúziós úton nem tudott oly mértékben megváltozni, hogy emberek érzékeljék. Lehetséges az is, hogy a feltörő gáz sűrűsége lényegesen kisebb volt a levegőénél, és a légtérbe lépve gyorsan felszállt. Mitől „bolondulnak meg” a műszerek? Nagy hibát követnénk el azonban, ha a kapitány megfigyeléseinek csak azt a részét elemeznénk, amely közvetlen kapcsolatot mutat a gázömlés fizikai hatásaival, a közvetett hatásokból származó megfigyelési anyagot pedig figyelmen kívül hagynánk. Az előzőekben szó esett az Izland közelében kitört Surt- sey nevű tenger alatti tűzhányóról, amelynek működését légköri elektromos jelenségek kísérték. A tudósítások szerint az óceánból felszálló gőzoszlopon át narancsszínű villámok cikáztak. Köztudomású, hogy Európa félelmetes tűzhányójának, a Vezuvnak kitörési gázfelhőjében is elektromos jelenségek játszódnak le, s ebből a gázfelhő elektrosztatikus töltöttségére következtetünk. ' Figyelemre méltó, hogy a Bermuda-háromszög katasztrófáival gyanúsítható Antilla vulkáni szigetív leghatalmasabb felszíni tűzhányójánál, a Mont Pelée-nél a katasztrofális kitörés alkalmával is elektromos légköri jelenséget figyeltek meg, amely a kitörés után hosszú ideig fennmaradt. (1. sz. ábra) Mindezek a tények arra utalnak, hogy a tűzhányók által kilövellt gázfelhőknek gyakran elektrosztatikus töltésük van. Feltételezhető tehát, hogy ugyancsak elektrosztatikus töltésük lehet a mélytengeri tűzhányók gázainak is. Az elektromos jelenségek vizsgálatakor nem szabad megfeledkezni egy másik fizikai hatásról sem. A tengervízben felfelé haladó gázbuborékok és a víz között súrlódás lép fel, amely a gázatomok külső elektronpályán keringő elektronjai közül elektront szakíthat le. így a gázrészecskék elektronjaiktól megfosztva pozitív elektromos töltéssel léphetnek ki a légtérbe. Az elmondottak alapján feltételezhető az is, hogy a tengerből távozó vulkáni gázoknak ugyancsak elektrosztatikus töltésük van. Ennek tükrében vizsgáljuk meg Don Henry kapitány további megfigyeléseit, miszerint a hajóhídon lévő iránytű az óramutató járásával egyező irányban sebesen körbe forgott. Az elektrosztatikusán töltött gázok vízből való kiáramlásának feltételezésével magyarázható. „... Mindent kiszedett generátorainkból: az áramszolgáltatás megszűnt, műszereink nem működtek, a segédgenerátor is felmondta a szolgálatot...” Az elektromosan töltött gázok áramlása folytán létestült erős mágneses tér várhatóan elsősorban a villamos berendezésekben okozhat zavarokat, zárlati jelenségeket. Az energiaszolgáltatás megszűnése a mérőműszerek működését bénította meg. Elképzelhető, hogy a létesült mágneses tér is árnyékolta a fedélzetet az elektrosztatikus töltésű gázrészecskék elől, s ezért nem léptek fel légzési nehézségek a hajó utasainál. A térségben lezajlott katasztrófák — amikor túlélő nem maradt — a most leírtakhoz hasonlóan következhettek be, annyi különbséggel, hogy hevesebb gázömlés folytán a víz sűrűsége oly mértékben lecsökkent, hogy a hajó, utasaival együtt, viszonylag gyorsan víz alá merült és elsüllyedt. Ellenvélemények Tiszteletre méltók azok az írások, amelyek a balesetek körülményeit misztifikáló áltuÖsszerázás előtt Összerázás után 2. ábra: A füstgázokból a víz kimossa a szilárd szennyezőket dományos elméleteket ostorozzák, a jelenségek tudományos elemzésének szükségességét hangsúlyozva. Szólni kell itt Lawrence David Kuscheról, az arizoniai egyetem könyvtárosáról, aki hasonló indítéktól hajtva könyvet írt a hajók és repülőgépek eltűnéseinek körülményeiről. Jó néhány valótlan eset kiszűrése és az események tisztítása köszönhető neki. Néhány esetre azonban ez a tárgyilagos írás sem tudott elfogadható választ adni (pl. Mary Celeste, Star Tiger stb.), mert minden esetet egyediként akart megmagyarázni. Például az amerikai haditengerészet 1918-ben nyomtalanul eltűnt 19000 tonnás Cyclops nevű szállítóhajójának szerencsétlenségéhez elegendő magyarázatnak tartja, hogy az elsüllyedt hajót 1968-ban a tengerfenéken megpillantotta egy mélytengeri búvár, vagyis nem „fekete lyukba” távozott a hajó, de az elsüllyedés oka és körülménye továbbra is nyitott kérdés. Gyakran jelennek meg a sajtóban olyan cikkek, amelyek tájékozottságot sugallva, az említett munkára hivatkozva, az egész vitatott jelenségcsoport létezését tagadják, tudománytalannak minősítve a Bermuda-háromszögre vonatkozó minden hipotézist. Az egyik gyakori vitatéma: miért nem láthatók a felszínre érkező gázok? A légtérbe ürítő tűzhányók gázaiban tekintélyes mennyiségű szilárd szennyező található. Ezek jelzik a légkörben a gázok útját, sokszor 15-20 km magasságig is. A legtöbb vulkáni gáz azonban szilárd szennyeződés nélküli állapotban színtelen vagy csak igen nagy vastagságú rétege mutat halvány színeződést. Ezért valószínű, hogy a szilárd szeny- nyeződéstől megszabadult gázok vízfelszínen való megjelenése szabad szemmel aligha látható. A tengervíz szilárd szeny- nyezőket lekötő hatásának igazolására egyszerű fizikai kísérletet végezhetünk. (2.sz. ábra) Patentzáras üveget töltsünk félig vízzel, majd a víz felszínére fújjunk tömény cigaretta- füstöt. Zárjuk le az üveget. A víz felszínén gomolygó füst tejszerű képet ad. Tudvalévő, hogy a cigarettafüst kékesfehér színét a szilárd szennyezőktől kapja. Rázzuk össze alaposan az üveg tartalmát, s azt tapasztaljuk, hogy a víz felszínéről eltűnt a füst. Az edény „üres” felében levő gáz színtelen, mint a levegő. Felnyitva az üveget még érezzük a víz felett levő gáz cigarettafüst-illatát, mert a gázokat nem kötötte le a víz, csak a szilárd szennyezőket. Amit a kísérlet során összerázással értünk el, az a tengerfenék közeléből induló és a felszínre érkező vulkáni gázok hosszú útján teljesül. A közvélemény józan érdeklődéssel tekint a Bermuda-ta- lány felé, és a valóban megtörtént események reális magyarázatát várja. A térségben folyó amerikai-szovjet(?) kutatások, sok más óceánográfiai kérdés kutatásán kívül ezt a célt is szolgálják. A józan ész igényli, hogy a misztikusnak tűnő jelenségek kétesen ható tagadása helyett a tudományos alapokon álló magyarázatra törekedjünk. Búcsú a misztikumtól A különös események magyarázatára helyes választ csak olyan teória adhat, amely átfogó, az egyes esetek magyarázatában nem hagy fehér foltot és természettudományosán megalapozott. Nem fogadható el olyan hipotézis, amely kozmikus lények, például ufók mesterkedésének tudja be a furcsa eseményeket vagy az események egy részét. Mert földön kívüli civilizációk létezhetnek ugyan, még az is elképzelhető, hogy az emberiség felfog olyan jelzéseket, amelyeket értelmes lények indítottak útra, az azonban egyáltalában nem valószínű, hogy idegen — és éppen emberszabású — lények fantasztikus távolságokból a földre érkezzenek és itt, például a Bermuda-három- szögben kísérleteket folytassanak. A Bermuda-rejtély megoldása tehát továbbra is az emberi tudományra vár. (3. sz. ábra) Eddig a tudományos elemzést visszariasztotta a hírek bizonytalansága, a tudományos tapasztalatok hiánya. E könyvben kifejtett teória azonban döntő változást hozhat az eddigiekben összefüggéstelennek vélt események megítélésében, mivel felhívja a figyelmet egy olyan, eddig rejtett, de minden bizonnyal létező tényezőre, a vulkáni gázra mint olyan fizikai okra, amely a balesetek sokféleségére komplex magyarázatot ad. Egy ilyen összefoglaló elv birtokában már a hihetetlennek, újságírói kacsának tetsző egyedi esetek is másként, va- lószerűbben hatnak. Most derül ki, mennyire logikusan kapcsolható a kísértethajó esete a nyomtalanul eltűnt hajókhoz. Nem kell „más dimenziók létezését” feltételezni annak magyarázatára, hogy miért késtek éppen annyit a repülőgépen levő órák, mint ahány percig nem volt látható a radarberendezés képernyőjén a repülőgépről visszaverődő elektromágneses hullámok képe stb. Igen kicsi, mondhatni nulla annak a valószínűsége, hogy szenzációra éhes újságírók és írók, idegbeteg tengerészek és sötét tekintetű pilóták egymástól függetlenül olyan történeteket írjanak le és meséljenek el, amelyek egészen véletlenül egy, eddig a tudósok által sem ismert fizikai tényező különböző megnyilvánulási formáinak minősülnek. Ez esetben csak egy logikus válasz van: az újságírók és írók tudósításai és írásai — kisebb, a lényeget nem érintő színezőelemektől eltekintve — alapjában véve igazak, a tengerészek és a pilóták egy része közepes vagy jó megfigyelő volt, és közelítően hiteles leírást adott a látottakról, tapasztalatokról. Körülbelül itt tartunk ma. Ferenczy Europress t t 1. ábra: A Közép-Amerika környéki terület táblái (a nyilak a földmozgások irányát jelzik) 3. árba: A Bermuda-háromszög határai ma még pontosan nem jelölhetők meg
