Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

1994. június 29., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Szentbalázs és Sántos közösen Mintegy 220 millió forint annak a nagyberuházásnak a költsége, amelynek során Sántos és Szentbalázs ön- kormányzatai közös erővel építtetnék meg a szennyvíz­tározót. A zárt szennyvíz- rendszer kivitelezésére nemrégiben adták be a cél- támogatási pályázatot az önkormányzatok, és mivel közös beruházásról van szó, a költségeknek nem ötven, hanem hetven százalékos támogatására számíthatnak állami forrásból. Átvállalt szemét- szállítási díj A nagyberki önkormány­zat is leszerződött a Város­gazdálkodási Rt.-vel, a kommunális hulladékot je­lenleg már a kaposvári cég szállítja el kéthetente egy al­kalommal. Az önkormányzat képviselőtestülete ez évben ügy döntött, hogy kísérleti jelleggel átvállalja a szemét- szállítás díját, összesen kö­zel félmillió forinttal segítve ezzel a a helyi lakosságot. Az öt évre között szerződés szerint az éves díj mintegy egymillió forint lesz, amelybe a félévenkénti lomtalanítás lehetőségét is belefoglalták. A távolabbi tervek szerint a jövőben áttérnek majd a heti szemétszállításra. Felsőmocsoládi ovi-kirándulás Kirándulni voltak a minap a felsőmocsoládi óvodások. A fővárosban tett látogatás lehetőségét az önkormány­zat biztosította, anyagiakban is támogatva az ovisok ki­ruccanását. Ezt megelőzően mintegy száz iskolás ment háromnapos nyugat-ma­gyarországi túrára, amelyet a felsőmocsoládiak önkor­mányzata szintén támoga­tott. Telefon Tátompusztán A magyaratádi önkor­mányzathoz tartozó Tátom­pusztán felállítottak egy nyil­vános telefont. A valamivel több mint tízezer forintos fej­lesztés az önkormányzat, és a tátompusztai Dózsa kft anyagi támogatásával való­sult meg. Szerdahelyről megy a gáz A közeljövőben, amint be­fejeződik a tervezés, meg­kezdődnek a mintegy 30 mil­lió forintos bárduvarnoki gázberuházás munkálatai. A fővezetékre Kaposszerda- hely határában csatlakoznak rá. A beruházás során 250 bárdudvarnoki és kaposz- szentbenedeki család kap — családonkénti 50 ezer forin­tos közműhozzájárulással — vezetékes gázt. Egymilliós partoldal az omlásveszély ellen Az ország legkisebb városa a Zselicségben van Most már nem lesz földindulás Simonfán Fotó: Török Anett A Petőfi utca, Négy család került veszélybe — Lassan lecsúszok ide a házammal együtt — festette falra az ördögöt a si montai Bánfi László, amikor is a Petőfi utcai horhóban az omlásve­szélyes partoldalt vizslattuk. Ez idő tájt úgy tűnik: Bánfi László és a háza marad ott, ahol van, hiszen az önkor­mányzat gyors intézkedése nyomán elkezdték a partoldal megszilárdítását. Történt, hogy az út szintjé­nél magasabban lévő házak előtti partoldal az esőzések következtében meglazult, a szakértői vélemény szerint a terület omlásveszélyessé vált. Mint Bödő Sándor építés­ügyi előadótól megtudtuk: a sürgős beavatkozásra két le­hetőségük mutatkozott, az egyik, támfalas megoldás mintegy 3-3,5 millió forintot vett volna igénybe. Maradtak az olcsóbbnál, és a mere­délybe az eddig egy feljáró he­lyett négyet alakítottak ki. A partoldalnál hamarosan mege­rősítik a rézsüt. — Ez így jóval több munká­val járt, hiszen 1000-1200 köbméter földet kellett meg­mozgatnunk, de a kisebb anyagigény miatt ezt olcsób­ban, körülbelül egymillió forin­tért megtudjuk csinálni — mondta az előadó. Bánfi László szerint azon­ban ez sem lesz tökéletes megoldás. — Lehet, hogy a veszély így elhárult, de hogy viszem föl a fát ezen a meredek beállón? — szegezte a kérdést Bödő Sándornak. Az építésügyi előadó azzal nyugtatta a nyugtalan háztu­lajdonost, hogy mire eljön az ideje, betonúton közlekedhet­nek majd. B. T. Különszoba a csekélyértelmű medvebocsnak Nemcsak mese a bőszénfai meseszálló A szó szoros értelmében mesebeli szálló épül Bőszén- fán. Ötletgazdái, kivitelezői azt szeretnék, ha a gyermekes családok, vagyishogy legin­kább a gyerkőcök mesés él­ményeket szerezhetnének ot- tartózkodásuk alatt. Kálmán Gyula kaposvári tu­lajdonostól tudtuk meg: a me­seszálló megnyitása után egy 50-60 személyes étteremmel és sörözővel ellátott, nyolc vendégszobás, és egy játszó­szobával is felszerelt épület várja majd egész éven át a ki­kapcsolódni vágyó családo­kat. A szobák mindegyikében egy-egy mesének a jellegze­tességeit ábrázolják majd, így már most bizonyos, hogy Mi­cimackó, a csekélyértelmű medvebocs külön szobát kap. A leendő meseszálló egykor a bőszénfai katolikus templom parókiája volt, az elhanyagolt épületet az egyháztól vásá­rolta meg a kivitelező. Mint Kálmán Gyula elmondta: a munkákkal, amelyeket a társ- tulajdonos fővárosi M+ Á Kft-vel együtt végeznek, lehe­tőleg már ősszel szeretnének végezni. Addigra megszépül a házhoz tartozó 10 ezer négy­zetméteres almás és kör­nyéke, és elkészül a játszótér is. Amúgy a vállakozó és az önkormányzat kapcsolata ki­fogástalan, amibe talán a munkahelyteremtés igénye is belejátszik. S hogy mibe kerül majd a meseszállóvendégnek a ki- kapcsolódás? Középáron felül, hallottuk. Bizonyos: a fi­zetés már valóság lesz, s nem mese habbal. B. T. Egy magyar paraszt Kistótvárosban — És különben is, ha mi, parasztok nem melózunk, a kormány bizony hiába eről­ködik. Úgyhogy, én már csak ebben bízom — emeli maga elé tenyerét Csankó Elemér. — Ha a kezem megrogyik, akkor van bajság — komoro- dik el — önmaga szerint — az ország legkisebb városának maszekja. Kistótváros valóban nem egy metropolisz: három csa­lád lakja. De ebben a miliő­ben is pont ugyanolyan az élet, mint másutt. — Az alsó szomszéddal nem beszélünk — mesél a vi­szályról az ablakon kihajolva Ignácz Anna. A vígkedélyű asszony öt éve kistótvárosi. — Hogy miért pont ide köl­töztünk? — húzza föl a sze­möldökét —, kellemes, nyu­godt környék ez, talán ezért. Nyolc éve öttel több család lakta a pusztát, aztán megin­dult a leépülés. A harangláb előtt állt boltnak már csak az emléke jelzi, egykor még volt kinek árulni a portékát. — Engem innen ekrazittal sem lehetne elrobbantani — állítja Csankó Elemér. — Egy kockaházban biz'isten oda­vesznék... A maszek gazdálkodó farmján három ló, két csikó, birkák és öt tehén adja a megélhetést. Amikor ez szóba kerül nem rejti véka alá véleményét. — Csak tengődni lehet a keresetből, amíg ez a magyar állam nem tesz valamit — dohog, miközben a kánikulá­ban delelő tehenek felé kajta­tunk. — Amíg 18 forintot ka­pok a leadott tej literjéért, és azt 52-ért árulják, addig itt va­lami nincsen rendjén. Ráadá­sul három hónapig használják a pénzemet: az áprilisi tej­pénzt tegnapelőtt kaptam meg — berzenkedik. Csankó gazda szerint a labda elgurult: a tisztes gaz­dálkodás úgy lehetetlen, ahogy van. A régi kormányzat elbaltázta a dolgot, és ami támogatás van, egyszer úgy is vissza kell perkálni. — Szegény paraszt, ha bemegy a bankba, egyből hat papírt dugnak az orra alá — nevet, miközben fölszerszá- mozza az almásderest. így már szép vagy Csinos, paskolja meg a kanca oldalát. Ekkor Csankó gazda, feledve a zokszót, épp úgy néz ki, mint aki az egész lehetetlen helyzet ellenére jól érzi ma­gát. Ez az emlegetett állam szerencséje: laknak benne jó­féle magyar parasztok. B. T. A csősz szeme Hideg Sándor, a toponári Kapostáj Mezőgazdasági Szövetkezet mezőőre. — így szezonidőtájt erősen kötetlen a munkaidőm, hiszen a megőrzendő birodalom a fonói határtól a Desedáig ter­jed. Hajdan három mezőőr őrizte az értéket, most már csak magam vagyok, no meg az időnként segítségül kért körzeti rendőr. A múlt héten még a borsót kellett erőteljesen őriznie a hívatlan szüretelőktől, hiszen mint mondta, Ácsától Kapos­várig terjedt a spejzoló látoga­tók sora. Szerencsére most már bekeményedett a mag, de Büssüből a lucernára fáj sokak foga. — Eddig három tettenért személy ellen tettem feljelen­tést, a körzeti megbízottal is megfogtunk vagy hét-nyolc „beszerzőt”. Sajnos mostan­ság Zimányban már a barom­fiudvarok sincsenek bizton­ságban, pedig a helyi önvé­delmi csoport is vigyázza az értékeket. Kell a csősz csőretöltött puskája is a dúvadak ellen. De nem sikerült megfogni a Büssüből a lucernára fáj sokak foga... Fotó: Török Anett mintegy kétezer dinnyepa­lántát elorozó személyt. Csil­laggarázsban töltött éjszakái­nak köszönhetően maradtak egészben a szövetkezet gé­pei, no meg a drága vetőmag a vetési szezonban, hiszen innen több kilométer a köz­ponti major. (Mészáros) Az „első asszony” öröme Rinyakovácsiban: az ivóvíz Orbán Margit: Többnyire ma­gánügyekkel keresnek meg az emberek Fotó: Kovács Tibor Egy hónap múlva minden ri- nyakovácsi portán lesz egész­séges ivóvíz. Kiváltképp az idősebbek — zömmel ők lakják a falut —, örülnek ennek, hi­szen nem kell többé kútból húzni a vizet. Orbán Margit, Rinyakovácsi polgármestere ha nem is élete „fő müvének”, de a négy év eredményének tartja, hogy megvalósulhatott a tizenötmil­lió forintos beruházás. Tetézi örömét hogy nem kellett a falu lakóinak hozzájárulást fizetni. Az önkormányzat 82 család ivóvízéről gondoskodott. Még a vízórákat és a csapokat is az önkormányzat fizette. A hivatallal szemben lévő te­rületen tör égbe a torony, és vastalanító berendezéssel is ellátják. A beruházásból hétmil­lió forint volt az önerő, a többit pályázaton nyerték. A kivéte­lező a Ventúra Kft volt. Az „ivó­víz-programra” az önkormány­zat minden évben tartalékolt némi pénzt, különben maradt volna az ásott kút és a vödör... A polgármesterasszony, aki tősgyökeres rinyakovácsi, azt is eredménynek tartja, hogy minden utcának lett kövesútja, és járdája, de a 182 lelkes te­lepülésen a tervek szerint az év végére, — de jövő év ele­jére mindenképpen — meg- csörrenhet majd a telefon is. Eddig kilenc család adta be igényét. Tíz önkormányzat fo­gott össze, hogy kiépüljön a te­lefonhálózat. Családonként hetvenezer forinttal kell „be­szállni” a telefonba. Milyen a falu „első asszo­nyának” élete? — Általában reggel nyolctól délután négyig vagyok a hiva­talban — mondja. — Kedden­ként a csökölyi körjegyzőség­hez megyek, hogy intézzem az ügyeket. Egyébként remek a kapcsolatom a körjegyzővel, mert eddig csak a segítő szán­dékot érzékeltem az ügyes-ba­jos dolgokban. Az emberek többnyire nem a közügyekkel, hanem egyéni problémáikkal keresik meg Or­bán Margitot. Kevés elégedett polgármes­terrel találkoztam. Orbán Mar­git közékük tartozik. Nemcsak ő, hanem a falu lakói is azok, mert az elmúlt néhány év alatt — ahogy ők fogalmaznak — sok jót tett velük. Bár még nem dön­tötte el, indul-e a polgármester­választáson, már az őszről be­szél: szeretne minden utcát fá­sítani... Lőrincz Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents