Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1994. június 29., szerda Disszonáns hangok a fenyvesi diszkók környékén Hajnali dáridók, vendégűző decibelek Parti látvány A kánikula egyre több ruhadarabtól fosztja meg a höl­gyeket. Az ilyen látvány azonban ritka, mikor lent is fent is van csodálnivaló. Kinek a motor, kinek a motoros... Cápák Siófokon A Balaton-part egyik legforgalmasabb pontja a siófoki szállodasor. Az Európa hotel szomszédságában az utóbbi öt esz­tendőben ronda vendégváróhely csúfoskodott; stabil, be­tonozott, hegesztett acélvázra feszítettek ponyvatetőt, műanyagot. Az idén tavasszal az új üzletvezető csaknem száz köb­méter tölgyet és fenyőt faragtatott, vésetett, szögeltetett a helyére, és a steekhaust rövid idő alatt megkedvelték a helybéliek és a turisták. Sokan előtte fényképezkednek — a csupa fa étterem­ben pedig lávakövön sült húsokat, így többek között cápát is kínálnak, hozzá mondjuk kukacos mexikói pálinkát, vagy kukoricasört citrommal. Működőképes gramafon, hangulatos olajmécses, 15 négyzetméteres, a fafalba égetett századeleji Coca-cola reklám köszön rá a vendé­gekre. Mihók Tamás, a főnök arról beszélt: hosszú távon szeretné a Balaton-parton kínálni szolgáltatásait. Ezért nem kotorászik mélyen a vendégek zsebében, a bevételt pedig fejlesztésre fordítja majd jóidéig. Üdítő ez a gondolkodás, amikor a helyi önkormányzat leg­nagyobb gondját az úton-útfélen lerakott, megnyitott szedett- vedett bódék jelentik, amiből zöldséget, üdítőt, cigarettát, ké­peslapot, főtt kukoricát árulnak a „vállalkozók”. Ha pereskedik velük a hatóság, akkor is kihúzzák a szezon végéig. Szeptember elején veszik majd a sátorfájukat — jövőre pe­dig minden kezdődik élőről. Az ide-oda költözködő bódéáru­sok igazi cápák, a nyári turizmus vámszedői. Czene Attila Debrecenből kellett jönni Guruló kereskedelem hatalmas választék Traffipax menetrend 14-16 óráig Ságvár 65-ös út, 17-19 óráig Siófok 70-es út, 20-22 óráig Zamárdi 7-es út, 23-01 óráig Siófok Ta­nácsház út. Nyári Galéria Fenyvesi Tóth Árpád kép­zőművész kiállítása július 3-án zárul a fonyódi Nyári galériá­ban. A Fürdő utca 3. száma­latti épületben július 2-án tár­latzáró finálét tartanak, ame­lyen László Bandy képzőmű­vész méltatása után Balázs Izolda, Péterdi Gabriella és Tóth Borbála zenés-iro­dalmi összeállítása szóra­koztatja a közönséget. Növekvő adóterhek A balatonfenyvesi önkor­mányzat az idén két kategóri­ában emelte a helyi, idegen­forgalmi tevékenység után ki­vetett adót. A kurtaksza az előző esztendőhöz képest, egységesen tíz forinttal nőtt. Míg a vasúttól délre eső terü­leteken — személyenként és vendégéjszakánként ötven fo­rintra emelkedett, addig a vasút és a part között ezen­túl hatvan forintot kell fi­zetni a szállásérékesí- téssel foglalkozóknak. Százszemélyes panzió Berényben A keresztúri B and Sz. Ke­reskedelmi és Szolgáltató Bt száz személy elhelyezésére alkalmas, elsőosztályú panzió építését tervezi. A balatonbe- rényi sportpálya melletti, jelen­leg üres telken számításaik szerint az EXPO idejére már üzemképes állapotban le­hetne az épület, amelynek összköltsége 150 millió fo­rintra rúg. A betétitársaságnak komoly esélyei vannak a kül­földi banki hitel elnyerése; az előzetes egyeztetések szerint a panzióhoz saját parkoló is kapcsolódna. 15 német családot 25 követ A balatonmáriafürdői uta­zási iroda vendégeiként jelen­leg tizenöt német család nya­ral a községben. Számukra és a Dél-balatoni fürdőhelyeken vakációzó honfitársaik részére heti két alkalommal budapesti, egy alkalommal pedig Bu- gac-pusztai kirándulást szer­veznek. A következő héten újabb huszonöt család érkezik Németországból Máriafür- dőre, ahol magánházaknál nyernek elhelyezést. (Folytatás az 1. oldalról) Borsos Csabáné, a Vörös­marty út 13-as számú üdülő tulajdonosa több kazalnyi, — a helyi önkormányzathoz az érintett szomszédokkal közö­sen küldött — eredménytelen kérvény és panaszhalom után úgy döntött: bírósági úton sze­rez érvényt az igazának. Kis fizetésű pedagógusként szá­mára létfontosságú jövede­lem-kiegészítés lenne a nyári szobakiadás, ám a szépen rendben tartott házból egy-két „hangulatos" éjszaka után menekül, ki merre lát... — Hiába szóltam ezerszer a Miami tulajdonosának: — Gyula, kérem, rontja az üzle­tem, az alvásról már nem is beszélve, hát vegye lejjebb azt a hangerőt az Isten sze­relmére! Gálánsán mindent megígért, aztán minden ma­radt a régiben. Kicsavart út­jelző táblák, kiszaggatott kerí­tések, kilométeres kocsisor Keresztúr felől. Ahány indítás és érkezés, azt mi mind vé­gigszenvedjük...Most meg, hogy a Zöld-házban is rákezd- ték, tökéletes a zűrzavar. Az idei nyár a csont-ho- mok-bézs bűvöletében telik; a potom ötezerért vett egyberé- szes, amely dühítően jól állt szeretett kolléganőnknek, ránk sehogy sem passzol. — Persze, hiszen mindenki­nek megvan a maga szín- és stílusvilága, csak meg kell ta­lálni, el kell érni azt a harmó­niát, amellyel a belső személyi­ségjegyek a megfelelően megválasztott külső által hangsúlyt kapnak, s a megje­lenés garantált biztonságát nyújtják nőknek és férfiaknak egyaránt. Tarcsay Mária egy Magyar- országon még viszonylag ritka foglalkozás űzője: szín-, stílus és személyiségtanácsadó stú­diót működtet Balatonkeresz- túron. — Ez egy professzionális tanácsadás, amelyet Max Lüs- cher, svájci pszichológus szín­elméletére alapozva dolgoztak — Én azzal a szándékkal vásároltam meg a diszkó mö­götti területet, hogy hátrafelé, a vasút irányába bővítem majd az épületet. — Zsoldos Gyula, az ominózus Miami diszkó gazdája szerint, csu­pán a balatonfenyvesi önkor­mányzaton múlott, hogy a 7x13 méteres hozzáépítésre nem adtak engedélyt. — Pe­dig sokat számítana, ha a hangfalakat ily módon arrébb tehetnénk — bizonygatja, mi­közben a bárként és táncte­remként funkcionáló helysé­get szemrévételezzük. — Vet­tünk az idén egy klímaberen­dezést, hogy ne kelljen abla­kot nyitni, a nyílászárókat meg szigeteltük, ahogy tudtuk. A meghiúsult épület-toldalék he­lyére parkolót csináltattam — most már nem kell a túloldalon leállni... Azt viszont képtelen vagyok megemészteni: ne­künk, akik évekig egyedül szolgáltattunk a községben diszkót, tilos a bővítés, ugyanakkor a Zöld-háznak — ahol az üvegfalon minden zaj átjön — kapásból engedélyt adtak. Piacgazdaság van — engem nem a konkurencia, ki. Elsőként Amerikában a Ho- ollywood-i filmiparban alkal­mazták, sikerrel, majd a nyolc­vanas évekbe terjedt át Euró­pába. A német Irsch Stúdió, amelynek a módszereivel én is dolgozom a színeknek a testre, szellemre és lélekre gyakorolt hatásával foglalko­zik. Abból indul ki hogy mind­nyájan beletartozunk egy bi­zonyos évszakba, s ha ezt — a tanácsadás során — felismer­jük, akkor a számunkra elő­nyös ruhák, cipők, kiegészítők tudatos kiválasztásával egy csomó feleslegesen kidobott pénzt és időt takaríthatunk meg. A keresztúri üzletközpont színstúdióját — egyelőre — a módosabb rétegek, főként vál­lalkozók, menedzserek látogat­ják. Bár számtalan olyan fog­lalkozás van, amelynél döntő lehet az első benyomás a 8 ezer forintos tanácsadói díjat hanem a logikátlanság za­var.... — Ide jártak át a fiatalok, mert hogy — állítólag — odaát minden méregdrága, a belé­pőtől a sörön át minden — mondja a Zöld-házban május­tól működő Glas Diszkó tulaj­donosa, Szabó Zoltán. — Én kérem olcsóbb és kulturáltabb szórakozást szeretnénk nyúj­tani, úgy, hogy a lakossággal egyeztettük a dolgot, s bemér­tük a hangerőt. Most már ott tar­tunk, hogy a lokál-zene magas­ságában szólunk; már meg is jegyezték a vendégek, hogy ez most diszkó, vagy mi a szösz... Hivatalos zajmérést rendeltem saját költségen; az előforduló lakossági pana­szokra azonnal reagáltunk — vissza is vonták nyomban. S ha, ugyebár az ötven méterre lakót nem irritálja a kiszűrődő zene, akkor elvileg a 150 mé­terre lakót sem zavarhatja... A maximális korrektségünk elle­nére is csak ideiglenes enge­délyt kaptunk: mindig csak egy-egy hétre(!)szólót. Hogy milyen érdekszövevény van emögött, nem tudom, de nem is érdekel... Csíky K. Erika csak kevesen engedhetik meg maguknak. — Ha jól meggondolom, ez az összeg két, rosszul megvá­lasztott cipő ára — mondja Tarcsay Mária, aki a Nyár-tí­pus minden báját és kék-ezüst- jék magán hordja. — A folya­mat lényege, hogy az őszinte önkép kialakítását követően ráébredjen a kuncsaft arra: mi­lyen színtónus, milyen forma, fazon és árnyalat az, amely neki jól áll, amiben kényelme­sen érzi magát, s amely az ő belső énjét a leginkább közve­títi a külvilág felé. A díszhar­mónia, az egyensúly hiánya esetenként szinte rá van írva az arcokra — a legtöbb ven­dégem éppen ezért igényli a meleg, leginkább őszi-tavaszi színeket. A belső bizonytalan­ságot és szeretetéhségét sze­retnék sokan a barna, a zöld és a sárga tónusaival kom­penzálni. Csíky K. Erika Olcsó, gyors és garantáltan minőségi vásárra hívja a kö­zönséget Balatonkeresztúron, Máriafürdőn a lépésben hajtó mikrobusz hangszórója. Tető­től talpig felöltözhet, gombos­tűtől a (játék)helikopterig min­dent megkaphat, de csak ma, a helyi sportcsarnokban — csalogat a hang. Mire oda érünk, Dobai Pálné vállalkozó, a hang és a valóban tiszteletet parancsoló árukészlet tulaj­donosa már a vevőkkel foglal­kozik. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy meggyőződjünk: valóban van itt „szinte” minden — igaz, csak egyetlen szinten —, női és férfi alsó-felső ruhá­zati cikkek, cipők, játékok, édességek s persze divatos fürdőruha, mondhatni minden mennyiségben. — Honnan? — kérdezzük a kislányával gurulókereskedést folytató hölgyet. — Debrecenből — hangzik a válasz —, már ami minket il­let. A „cuccok” olaszból, né­metből, törökből... Otthon, mármint Debrecenben oly nagy a konkurencia, hogy le­hetetlen megélni. így jövünk egyre nyugatabbra. — Megéri? — Ki tudja. Nagy forgalom ahogy tapasztalom, ma már sehol sincs, szegények a né­pek. Úgy gondoltam, talán itt, a Balatonnál még van mit ke- res(ked)ni. De félek, olyan lesz lassan ez is, mint az első szerelem... — Hogy érti? — Csalódás a vége. (Kun) BIZNISZ... — Egy gombóc fagyi 55 forint. Először.... másodszor.... Szín, stílus, harmónia és természetesség

Next

/
Thumbnails
Contents