Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-17 / 141. szám
1994. június 17., péntek SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 7 Mentőhelikopter a bürokrácia viharában Egyre terjedő „divat”: biciklizni a zebrán „Hány emberélet egy pecsét?” című június 6-i számunkban megjelent megjegyzésre a következő levél érkezett: Harkányi László úr az Új Dunántúli Napló 1994. április 17-i számában hozta nyilvánosságra, hogy a For Life Légi Mentőszolgálat ezen a nyáron is állandó készültségben áll majd Balatonlellén, majd 10 nap elteltével, 1994. április 27-én tett együttműködési ajánlatot intézményünknek, melyben kérte a 04-es hírlánc s a szolgálatvezetői irányítás használatát. Május 2-án kelt válaszlevelemben tájékoztattam, hogy ha a For Life Légi Mentőszolgálat Balatonlellén az OMSZ irányítása alatt mentőhelikoptert akar üzemeltetni önálló egészségügyi vállalkozásként (vagyis nem az OMSZ aktuálisan szolgálatban lévő egészségügyi személyzettel), mutassa be a mentésre vonatkozó tisztiorvosi engedélyét és egészségügyi felelősség- biztosítását, egyben tájékoztasson az oxyologus orvosi személyéről. A cikknek azon megállapítása, hogy „Eddig senki nem kért semmilyen engedélyt az egészségügyi vállalkozótól, aki több mint két éve dolgozik a mentősökkel Pécsett” azért félrevezető, mert az ott üzemelő helikopterre az 1991-ben kötött szerződés értelmében az OMSZ biztosítja az egészségügyi személyzetet, így a betegellátás felelőssége is intézményünket terheli. Mivel a Balatonlellére tervezett helikopterre az egészségügyi személyzetet nem az OMSZ biztosítja, így a fent felsorolt dokumentumok szükségesek ahhoz, hogy a mi hírláncunkon bejövő, intézményünk ellátási kötelezettségébe tartozó feladatot külső szolgáltatónak átadjuk. Az egészség- ügyi vállalkozásoknak nem egyszerűen pecséttel, hanem egészségügyi szakhatósági — megyei tisztiorvosi — működési engedéllyel kell rendelkezniük. Nem öncélú bürokráciáról van tehát szó, hanem a hatályos jogszabályok betartásáról. — A „Nos, Tolna megyében most rögvest megkapta” kitétel csúsztatás, mivel a Tolna megyei tisztifőorvos illetékességi területén — tehát Tolna megyében — engedélyezte a Reparautó Kft légi mentő tevékenységét. Tájékoztatásul közöljük, hogy az Országos Mentőszolgálat az egészségügyi törvény és az irányadó rendeletek szerint a mentés és betegszállítás egyetlen kötelezettje. Ugyancsak az egészségügyi törvény szerint azonban egyesületek, alapítványok, egyházak és természetesen nonprofit vállalkozások is részt vehetnek a mentési tevékenységben. Ehhez tiszti- orvosi engedélyre van szükség, melyhez szakvéleményt nem az OMSZ, hanem az állami egészségügyi szolgálat illetékes oxyologus felügyelő szakfőorvosa adja. Dr. Góbi Gábor főigazgató Országos Mentőszolgálat Főigazgatósága A tény ettől még tény marad: Balatonlelle határában földön várja az engedélyeket a mentőhelikopter és a személyzet. A nyár pedig itt van a nyakunkon. (A szerk.) Lapjuk június 7-i számában érdeklődéssel olvastam a Figyelmetlen kerékpárosok című közlekedési helyzetértékelést, amelyhez magam is szeretnék egy rövid és minden bizonnyal közérdekű észrevételt fűzni. Az utóbbi időben a kerékpárosok között egyre inkább kezd elterjedni az a „divat”, hogy a gyalogos átkelőhelyen a kerékpárra felülve, tehát nem gyalogosként haladnak át. Ez a jelenség különösen a széles úttestek (pl. 48-as Ifjúság útja) zebráinál figyelhető meg, ahol a kerékpárost az motiválja, hogy az úttesten a lehető legrövidebb idő alatt átérjen. Az ilyen magatartás végül is logikusnak látszik, hiszen a nagy sebességű és sűrű gépjárműforgalomban a gyalogos többnyire veszélyeztetve érzi magát (és tegyük hozzá őszintén: nem is alaptalanul). Igenám, csakhogy a zebrán való „gyorsított” átkelés (ugyanúgy, mint az átsza- ladás) sokkal nagyobb veszélyt jelent a kerékpáros és a forgalom többi résztvevője számára, mivel a rendes gyalogosforgalomba nem illeszkedő haladási sebessége miatt megtéveszti a gépjármű vezetőjét, kiszámíthatatlanná és bizonytalanná teszi a gyalogosforgalom megítélését, aminek következtében a járművezető esetleg hirtelen fékezésre, kapkodásra vagy egyéb nem kívánatos manőverre kényszerül. Az ilyen szituáció szinte már maga az életveszély. Régebben még csak a fiatalabb korosztály körében volt megfigyelhető az ilyesfajta magatartás, mostanában viszont már a felnőttek is rákaptak. Sőt, találkoztam már zebrán való motorkerékpáros átkeléssel is, a látvány félelmetes volt. Pedig a motoros fiatalembernek „hivatalból” ismernie illene a Kresz idevonatkozó rendelkezéseit, amelyek közül itt csak egyet idéznék: „Kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni”. Márpedig tudni kell azt, hogy a kerékpározó személy vezetőnek minősül, nem pedig gyalogosnak, így őt a zebrán való áthaladási elsőbbség nem illeti meg. Ilyen esetben a kerékpáros tehát csak a saját jószerencséjében, illetve a járművezető éberségében és jó reflexében bízhat, másban nem. De vajon lehet-e megnyugtató módon bízni az olyan járművezető éberségében, akit egy ilyen váratlan esemény a forgalom józan megítélésében megzavar? Úgy gondolom: nem. A jelenség nem újkeletű, most mégis aktuális beszélni róla, mert a kerékpárosok tábora minden bizonnyal szélesedni fog. Ugyanakkor közeledik a nyári szünidő és megnő az esélye annak, hogy a zebrákon kerékpározó gyerekekkel találkozunk. Jó lenne, ha szülői ráhatással, rendőri figyelmeztetéssel vagy más alkalmas közlekedési ismeretterjesztő propagandával megóvnánk őket — és persze a járművezetőket is — az efféle veszélyes szituáció minden kellemetlen vagy akár tragikus végkifejletétől. Ne hagyjuk, hogy gyerekeinek örömteli, de a tudatlanságból fakadóan kissé veszélyes kerékpározása semmivé tegye a nyári örömöket. Ifj. Várvizi Imre Kaposvár, Arany J. u. 13/b. A fonák fonákja Pénz helyett ajtó? Uttalan utak a megyehatáron , A Somogyi Hírlap június 10-i számában Fonák demokrácia címmel, mint önkormányzati képviselőt negatív módon mutattak be. A tisztesség elve alapján hallgat- tassék meg a másik fél is! A kaposvári közgyűlés két év alatt legalább öt alkalommal foglalkozott a Dózsa György u. 10. szám alatti lakók kérelmével. Az ingatlan — a lakókkal is egyeztetett, de általuk nem támogatott rendezési terv értelmében — eredetileg nem lett volna eladható, mivel átjáró ház lesz a helyén. A lakók sikeres érdekérvényesítéseként a közgyűlés többszöri tárgyalás után — kompromisszumként — a bérlakások eladásához hozzájárult, de az átjáróhoz szükséges telekhez nem. A lakók szerződéskötés helyett hatodszorra is a közgyűléshez fordultak, mivel nekik a telek is kell. Felszólalásomban „pozitív példaként” említettem őket és mindenkit arra buzdítottam, hogy ne törődjenek semmilyen önkormányzati határozattal, rendelettel, legyenek kitartóak, egyszer csak a közgyűlésnél „el fog szakadni a cérna”. Hozzászólásom hangnemét, saját magam minősítettem a közgyűlésen cinikusnak — ezért utólag elnézést is kértem —, de a lényegét nem! E konkrét ügyben nem a hivatal, nem is a tízegynéhány lakó érdekét, hanem a 72 ezres Kaposvár hosszú távú érdekét képviseltem más „Szép Tamásokkal” együtt. Talán ez nem bűn a demokráciákban, még helyhatósági választások előtt sem? Dr. Szép Tamás önkormányzati képviselő A Kaposvári Polgármesteri Hivatal április 1-től december 31-ig 1478 forint lakásfenntartási támogatást állapított meg a részemre, melyet havonta a Dédász- nak utalnak át. A havi villanyszámlám 1980 forint, tehát a támogatáson felüli 502 forintot havonta nekem kell fizetni. Minderről április végén a hivatal határozatából értesültem, ezért az önkormányzat is átutalta a pénzt és én is kifizettem az április havi teljes villanyszámlát. Emiatt 1478 forint túlfizetésem keletkezett. Úgy gondoltam, amíg ez az összeg le nem jár, nem fizetem a havi 502 forintot. A túlfizetés ellenére felszólítást kaptam, ha nem fizetek, kikapcsolják az áramot. Többszöri ide-oda küldözgetés után sem tudtunk megI egyezni a Dédásszal. Azt mondták, a hónap elején fizessem ki a teljes villanyszámlámat, 20-án pedig menjek be hozzájuk, és visszafizetik az önkormányzat által felvett támogatást. Mondtam, hogy erre sem időm, sem energiám nincs, és értelmét sem látom a dolognak. Felajánlottam, hogy kifizetem a május-június havi teljes villany- számlát, az önkormányzattól felvett támogatást pedig fizessék vissza, erre azonban nem voltak hajlandóak. Végül — hogy ne kapcsolják ki az áramot — kifizettem az 502 forintot annak ellenére, hogy 474 forint túlfizetésem volt. Úgy gondolom, hogy a dédásznak az önkormányzattal kéne egyezségre jutni, ha elszámolási gondjaik vannak, nem pedig az ügyfelet lehetetlen helyzetbe hozni. Tóth József né Kaposvár, Vak Bottyán u. 64. Ha a gyanútlan autós Atta- lából Cserepespusztára szeretne eljutni, a következőket tapasztalja. A 6 kilométeres bekötő- útón Attalától 4 kilométerre tábla jelzi Tolna megye határát, Somogy megye kezdetét. Ha nem jelezné, az utazó akkor is tudná, hogy más megyébe (más világba?) érkezett. A megyehatárt jelző tábla után 2 kilométeres szakaszon Cserepespusztáig az út járhatatlan, azon közlekedni életveszélyes! Ezért óva inteném a gyanútlan autóst, ha nem akarja autóját összetörni, ezzel együtt saját testi épségét veszélyeztetni, ne merészkedjék erre az útszakaszra. Látva az említett útszakaszt, felmerül a kérdés: más megye, más ország? Mintha más országba érkezne az utazó, a megyehatárt jelző táblánál. A valamikor szebb napokat látott Cserepespusztán 20-25 család élt. Napjainkra a családok száma nyolcra fogyatkozott. Mintha ez a gazdátlan út is jelezné, hogyan lehet egy kistelepülést „módszeresen” elsorvasztani. Az elsorvasztásnak azonban számos oka is van, melyről hiteles felvilágosítást a puszta lakói tudnának adni. Név és cím a szerkesztőségben A parkok dicsérete Nem a sivatag közepén terülünk el, s nem a tenger vizét kell desztillálni... Üdítő látvány a siófoki vasútállomás előtt létesült új park. Tudom, többen nem fognak egyetérteni ezzel, hisz kétségtelen, mindennek ára van. Az üdítő zöld elvette a parkoló autók nagy részének helyét. De ez a rendezetlen tér egyben nagyon szomorú látványt is nyújtott. Ha valaki, külföldi vagy belföldi vendég vonattal vagy autóbusszal érkezett városunkba, eddig ez a szomorú, kopár, térnek is alig mondható látvány fogadta. Van egy francia mondás: „Az első benyomások a legtermészetesebbek”. Ha a vasútállomásról kilépő utas ezzel a nagyon szép parkkal találkozik, nyilván jó benyomással kezdi nyaralását városunkban. A kis tavacska szökőkútjaival még tovább emeli az új park szépségét. Pár évvel ezelőtt még Siófok vasútállomása nyerhette volna meg Dél-Balaton legrondább állomása címét. Az autóbuszpályaudvarról nem is beszélve. Az új postaépülettel együtt egy olyan egységes, üdítő képet mutatnak, amire a város lokálpatriótái büszkék lehetnek, hisz ők nemcsak egyszer a nyár folyamán, hanem egész évben láthatják városunk megszépült terét. A Somogyi Hírlap ez év június 11 -i számában írás jelent meg Czene Attila tollából. „Lesz elég víz a Balaton partján is”. A cikkben egy mondat őszintén meglepett: „A megemelt szolgáltatási díj miatt kialakult takarékosabb fogyasztói magatartás és, hogy szinte illegális mozgalommá vált a házi kútfúrás, ami hosszú távon veszélyezteti a vízadó rétegek tisztaságát.” No, itt álljunk meg egy pillanatra. Nem vagyok jogász, sem vízügyi szakember, csak józan paraszti eszemre apellálok. Mindenki által ismert, hogy a Balaton-parti telkek igen magas talajvízzel rendelkeznek. Tavaszonta a pincéket — már ahol van pince — elönti a víz, ahol pedig nincs pince, méter magasan vizesek, dohosak, penészesek a falak. A DRV nyilván az elvesztett jövedelmét sajnálja. Azon is lehetne meditálni, hogy a siófoki polgár miért fizet köbméterenként 100 forintot a vízért (csatornadíjért), amikor a budapesti polgár az egynegyedét fizeti, ha inni vagy fürödni akar. Lehet érvként felhozni, hogy Budapest a Duna vizét fogyasztja, nekünk viszont itt van a Balaton, nem a sivatag közepén terülünk el és nem a tenger vizét kell desztillálni. Ugye mindenki emlékszik arra, hogy Siófokon aszályos nyár esetén — márpedig ez elég gyakorta volt — a kiskerttulajdonosoknak napközben szigorúan tilos volt locsolni, aki megszegte a tilalmat kemény büntetést fizetett. Most már locsolhat(na), de ilyen vízdíj mellett nyilván nemigen fog locsolni. Pázsitja kisül, virágai elhervadnak, konyhakertjéről nem is beszélve. Nyilván a józan ész diktálta e kerttulajdonosoknak, hogy kutat furassanak, hiszen a bekerülés összege (kb. 15- 16 ezer forint) egy-két szezon alatt ilyen vízdíjak mellett behozza az árát. De ha tovább gondolkodunk, ez a vízmeny- nyiség nem kerül a csatornába, hanem a talajba visszajutván újból víz forrása lehet. Hajdanán minden falusi portának volt saját kútja és ez nem bontotta fel az egyensúlyt? Legfeljebb nitrátos volt a víz és ivásra kevéssé alkalmas. Azt nem remélhetjük, hogy Siófok térségében olyan olcsó legyen a víz, mint pár évvel ezelőtt volt, de engedtessék meg, — noha jó magam nem vagyok kerttulajdonos —, hogy a Siófokon kerttel rendelkezők a józan eszükre hallgassanak és ezt ne nevezzék illegális mozgalomnak. Dr. Oláh Vilmos Siófok Beslia Somogyvár mostohagyermeke Somogyvárt ezeréves bencés apátsága országszerte ismertté tette. Turisták százai keresik fel minden évben a községet e nevezetessége miatt. Háromszáz méterre a híres apátságtól kezdődik Somogyvár peremövezete: Beslia, műemlékvédelmi terület. Azt hihetnénk, ezen adottságok különlegesen jó feltételeket biztosítanak az itt lakóknak. Sajnos, az ellenkezője az igaz: Beslia Somogyvár mostohagyermeke. A festői fekvésű környezetben lakó emberek súlyos gonddal küzdenek: nincs ivóvizük. Somogyvár több mint tíz éve önálló vízhálózattal rendelkezik. Beslia miért maradt ki akkoriban a hálózati tervből? Végre ez év májusának végén megkezdődtek a vízbevezetési munkálatok. Mivel Beslia lakói zömmel kisnyugdíjasok, komoly anyagi megterhelést jelent számukra egy ilyen beruházás. Számítva azonban a kamatmentes, évente egy alkalommal törlesztendő, hosszú lejáratú kölcsönre — mint más településeken szokás —, mindenki örömteli várakozással nézett a közművesítés elé. Először úgy tudtuk, hogy az állandó lakosoknak tízezer, míg a „nyaralóknak” harmincezer forint lesz a költség. Ebben az árban minden benne volt, a vízóraaknát és vízórát is beleértve. Azóta állandóan változik az ár. Nekünk „nyaralóknak” már hatvanezernél tart. Hogy mit értenek „nyaralók” alatt, mi sem tudjuk. Az év nyolc hónapját itt töltjük, hogy megélhetésünket biztosítsuk, nehéz fizikai munka árán. Mi nem pihenünk itt, hanem dolgozunk, s nem is keveset. Érdekes, a TEHO-fi- zetés idején nem számítottunk üdülőknek. Adót is ugyanúgy fizetünk, mint az állandó lakosok. Talán arra is kapunk egyszer választ, hogy miért csak 40 százalék s állami támogatást kap Beslia, amíg a szomszédos Pamuk és Kisberény 90 százalékosat. Szerdahelyi Károly Somogyvár-Beslia 42.
