Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-17 / 141. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. június 17., péntek Dr. Tarján Lászlóné politikai államtitkár Nemcsak a kormánytól, Kaposvártól is elköszön az államtitkár asszony A bársonyszék után Zöld kereszt Dr. Tarján Lászlóné: A töredékpártoknak nincs helyük a politikai palettán Dr. Tarján Lászlóné az 1990-es országgyűlési képviselőválasztásokon a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt színeiben meggyőző fölénnyel utasította maga mögé vetélytársait a somogyi 2-es választókerületben. A májusi parlamenti választásokon az Egyesült Kisgazdapárt színeiben indult és a „futottak még” helyen végzett. Erdőmérnökként és környezetvédelmi szakemberként nem sok riválisa volt, négy éve amikor a posztokat osztották: a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban lett politikai államtitkár, s a Bo- ross kormány távozásáig a posztján maradt. — Miként élte meg az országgyűlési választások végeredményét? — Nem volnék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem éreztem némi csalódást. Teljes erőmmel, legjobb lelkiismeretem szerint dolgoztam megyémért. Tettem egyet és mást az évek során, ami maradandó és a helyi lakosság érdekeit szolgálja, életüket könnyíti. A választások eredménye véleményem szerint nem az én személyes vereségem. A népakarat igazolta, hogy az úgynevezett töredék pártoknak nincs helyük a politikai palettán. Ezért nem tulajdonítom személyes sikertelenségnek, hogy nem jutottam mandátumhoz. — Az elmúlt négy évben sok munkát végzett. Hogyan értékeli a minisztérium és a saját tevékenységét? — A különböző nemzetközi és hazai törekvések hatására egyre erősebb az aggodalçm a környezet állapotáért. így lett a környezetvédelem a kormányprogramnak is szerves része. A körülmények szerencsétlen összjátéka, hogy olyan időszakban kell, illetve kellett volna eredményeket elérnünk a hazai környezet állapotának javításában, amikor a múlt súlyos öröksége ránehezedett a hazai gazdaságra, társadalmi életünkre és a legalapvetőbb napi problémák megoldása olyan erők koncentrálását tette szükségessé, amelyek mellett sok esetben nem kaphattak elsőbbséget a környezetvédelem legsúlyosabb gondjai sem. Ha azt nézzük, hogy mennyit kellett volna tennünk, akkor amit csináltunk, az igen kevés. Ha viszont abból indulunk ki, hogy milyen korlátozott lehetőségek között dolgoztunk, akkor szerénytelenség nélkül beszélhetünk eredményekről. Vonatkozik ez az egész ágazat munkájára, a tárcára, és — szerénytelenség nélkül — ebben személyes munkám is benne van. A veszélyes hulladékok kezelésének ügyében országosan sokat javítottunk a régebbi állapotokon. A levegő tisztaságának javításában mind a fővárosban, ugyancsak figyelemre méltó, amit elértünk. Számos rendeletre, utasításra hivatkozhatnék, amely kemény parlamenti csatározások után, de végül is megszületett és eredményre vezetett. Nemzeti koncepció készült a környezet védelmére, és konkrét intézkedéssorozatok javítottak a hazai környezet állapotán. Jelentős lépéseket tettünk folyóvizeink és a Balaton vízminőségének javítása érdekében, előbbre léptünk a talajvédelemben és a hulladékgazdálkodásban, a táj- és természetvédelemben. A Balatoni Regionális Tanács társelnökeként igyekeztem lépéseket tenni a Balaton ökológiai állapotának, vízminőségének javításáért és államtitkárként is az ivóvíz-ellátottság, a szennyvíz- és hulladékkezelés területén. A tárca munkájára vonatkozóan eredménynek tartom, hogy a sokszor túldimenzionált politikai csatározások nem nyomták el a konkrét szakmai munkát; mindig elkülönítettük a szakmai tennivalókat. Vallom, hogy a környezet védelmének ügye nem egy adott politikai időszak feladata, hanem a napi politika szempontjait messze meghaladó országos, sőt nemzetközi fontosságú tevékenység, amely ilyen értelemben politikától mentes és a politika fölött áll. így nem szabad, hogy bármikor befolyásolják annak hullámzásai. A tárcánál eltöltött tevékenységem egyik legnagyobb eredményének tartom, hogy ilyen helyzet alakult ki és ehhez nem kis mértékben járulhattam hozzá. — Budapestre költözik. Megszerette a fővárost vagy neheztel a kaposváriakra? — A legkisebb neheztelés sincs bennem. Itt éltem le életem nagy részét; ide köt gyermekkorom minden kedves élménye, iskolai éveim, családi életem és munkásságom. Gyermekként erdőmérnök apámmal együtt jártuk az erdőket, majd utóbb magam is erdőmérnökként, később környezetvédelmi titkárként, de úgyis mint a városszépítő egyesület elnöke, úgy vélem, kissé hozzájárultam a város és a megye életének alakulásához. A gyökerek olyan mélyek és erősek, hogy ezen semmi sem változtat. Az elhatározás, hogy Budapestre költözünk sokkal korábban megszületett, mint a választások voltak. Ennek nagyon egyszerű családi oka volt: gyermekeink és unokáink évek óta ott élnek: nem akarjuk megszakítani családi kapcsolatainkat, a közelükben akarunk lenni a jövőben. — Az ön neve a desedai telek-ügyek kapcsán szóba került. Most az a hír járja, hogy jelentős mennyiségű kárpótlási jegyet vásárolt és ezzel sokat nyert. — Ellenőrizhető, hogy kizárólag csak sajátjogú kárpótlási jegyeimet használtam fel. Tény, hogy a Deseda tó létrehozásáért, a parkerdő kialakításáért személyesen sokat tettem és harcoltam. Célom ennek a szép természeti környezetnek minél teljesebb kialakítása és megőrzése volt. Hogyan is feltételezhető, hogy éppen én akarnám meggondolatlan lépésekkel tönkretenni több évtizedes munkám eredményét? A dolog másik része az, hogy a politikai csatározások és a kampányfogások nem válogatósak eszközeikben. Vagyis: hazug rágalmakról van szó. Az egész olyan méltánytalan, hogy nem is szívesen gondolok vissza rá. — Közeledik a kormány- váltás. Miként készül az átadásra? Mit csinál a következő hónapokban, években? — A kormányváltás engem csak abban érint, hogy a környezet ügyét nem abból a székből szolgálom, amely négy évig az enyém volt. Amikor erre felkértek, abban a reményben vállaltam, hogy így többet tehetek. Nem a poszt a lényeges: az ügy elkötelezettje vagyok, és ugyanezt fogom folytatni, amíg élek. Már korábban megbízást kaptam a nemzetközi környezetvédelmi Zöld Kereszt mozgalom magyar szervezetének létrehozására és vezetésére. Ez az egész földet behálózó tekintélyes társadalmi szervezet, amely mögött jelentékeny erők állnak, s biztos vagyok abban, hogy csatlakozásunk igen jó lehetőség hazánk környezeti állapotának javítására. Úgy vélem, mindannyiunknak, egyénenként is arra kell törekednünk, hogy soha ne veszítsük el emberi tartásunkat; legyen hitünk, ne adjuk fel eszményeinket, és szorgalmasan dolgozzunk; tegyünk minél többet, mert csak így leszünk békében önmagunkkal, és embertársaink megbecsülését is hosszabb távon így nyerhetjük csak el. Mindezek miatt ezért vagyok magam is kiegyensúlyozott, és ezért nyugodt a lelkiismeretem. Lengyel János Belföldi vendeg rri • 1 • ' 9 1* à. '1 à. '1 nélkül nem megy Turizmus-koncepcio a szocialistáktól Átszervezésre szoruló Országos Idegenforgalmi Hivatal--------Indokolt szabályozóváltozások ( Budapesti tudósítónktól) A hazai idegenforgalom részesedése a világturizmusból hosszabb ideje 4 százalék körüli, de a bevételekből csak egy százalékkal részesedik. Az MSZP szakértői által kidolgozott turizmus-koncepció elengedhetetlennek tartja az ország lehetőségeit felhasználó, összehangolt turizmus- politika kialakítását, az igényesebb és a fizetőképes turizmus lehetséges formáinak együttes fejlesztését. A szocialisták turizmus-koncepciójának egyik megalkotója Nagy Jenő, a balatonfüredi Annabella szálloda igazgatója, Veszprém megye egyik országgyűlési képviselője, aki Katona Béla frakcióvezető-helyettessel és Tokaji Ferenc gyulai szállodaigazgatóval közösen dolgozta ki a tervezetet. Nagy Jenő így foglalta össze koncepciójuk lényegét: Megállóközpontok — Az utóbbi években megszűntek azok a vonzerők, amelyek a „legvidámabb barakk” vagy a „gulyásszocialista” ország képére épültek, ennek következtében egyaránt csökkent a keleti és a nyugati érdeklődés, új, távlatilag vonzó országképet pedig az eltelt négy évben nem sikerült kialakítani. A Szocialista Párt kiemelt iparágként kívánja kezelni az idegenforgalmat, s tervezetünk részletesen foglalkozik a sürgős tennivalók mellett a stratégiai célkitűzésekkel is. — Hogyan rangsorolná a tennivalókat? — Magyarország földrajzi fekvésénél fogva hosszabb távon kell építeni az átutazó-turizmusra. Éppen' ezért a fontosabb útvonalak mentén olyan, jobb kifejezés híján megálló centrumokat kellene kialakítani, amelyek az éjszakai szálláson kívül egy sor kiegészítő szolgáltatást nyújtanak, például sportolási lehetőséget. Ez az átutazó turizmus részben kötődik a bevásárlóturizmushoz, amely a leghatékonyabb exportlehetőségek egyike. Szerintünk ezt nem szabad adminisztratív eszközökkel korlátozni, hanem a jellegének megfelelő körülményeket kell megteremteni. Az országhatárok közelébe telepített bevásárlóközpontok, a hozzájuk kapcsolódó vendéglátó és szálláshelyek szolgálhatnák ezt a célt, s ezáltal elkerülhetőek lennének a lakosságot zavaró hatások is. Figyelemre méltó új jelenségnek tartjuk — folytatja Nagy Jenő —, hogy a fejlett országokban az emberek több részre osztják szabadságukat, és az egyes részszabadságokat más-más programokkal töltik ki. Azt hiszem, hogy ez a tény a korábbinál sokkal jobb értékesítési lehetőséget teremt a magyar turisztikai ipar számára. A családi, a sport, a hobbi, a falusi, a kulturális célú stb. turizmus, természetesen a mind jelentősebbé váló konferenciaturizmussal együtt sokkal megfelelőbbnek látszik a rövi- debb szabadságok eltöltésére, mint a huzamosabb magyarországi tartózkodás tartalommal való kitöltése. A szocialisták megítélése szerint a továbbiakban e három fő területre kellene a jövőben figyelni. Nem hanyagolható el átvitt és valós értelemben sem az a hatalmas termálvízkincs, amely Európában egyedülálló. A gyógyturizmus a hagyományosnál alaposabb szervezési munkát, több beruházást, célirányosabb propagandát igényel. Nélkülözhetetlen ezen a téren a külső tőkebevonás, és ezáltal a gyógyturizmus hosz- szabb távon idegenforgalmunk egyik tartópillére lehet. Ugyanakkor ha a hőforrások gyógyító hatását a hazai egészségbiztosítás jobban elismerné, a külföldi biztosító- társaságok pedig tudomásul vennék s a kezeléseket anyagilag támogatnák, az jelentősen meggyorsíthatná a gyógyturizmus fejlesztését, s ezáltal a hazai idegenforgalom más ágazatai is gyarapodhatnának. — A hazai turisztikai szakemberek jelentős része elégedetlen az idegenforgalom irányításával, az ágazatot sújtó adórendszert pedig elutasítja. — A szocialisták az állami szerepvállalást a turizmusban a lehető leggyorsabban szeretnék megszüntetni. Mi a magántulajdonon alapuló, piaci körülmények között működő, a nemzetközi versenyben szokásos mértékű állami támogatással bíró idegenforgalom hívei vagyunk. Ennek jegyében a szakma elégedetlenségének egyik okát kiváltó Országos Idegenforgalmi Hivatalt közvetlen miniszteri felügyelet alá tartozó önálló hivatalként kívánjuk működtetni, majd elő fogjuk készíttetni 1998-ig non-profit szervezetté történő átalakítását. Vezetőjét valós pályázat alapján, a szakmai szervezetek és társadalmi egyesületek képviselőiből álló szakértői bizottság által megfelelőnek tartott személyek közül az ágazatot felügyelő miniszter javaslatára a kormányfő nevezné ki. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy mihamarabb megalakuljon az országgyűlési idegen- forgalmi bizottság, hogy a turizmus a jövője szempontjából kiemelten fontos időszakban a törvényhozásban is megfelelően képviselve legyen. Kiemelt ágazat Miután a szocialisták a turizmust ilyen kiemelt ágazatnak tekintik, ezért a szakmát érintő szabályozórendszer néhány elemének megváltoztatását is szükségesnek tartjuk. A társasági adónál például normatív alapon biztosítani kell a lassan megtérülő idegenforgalmi beruházások számára is a szükséges adó- kedvezményt, a kiemelten kezelt fejlesztési célok megvalósításához pedig az átmeneti adómentességet. Véleményünk szerint el kell törölni a minimáladót és meghatározott szobaszám alatt lehetőséget kell adni az átalányadózásra. Részben normatív rendszerre lesz szükség a turizmus költségvetési támogatásának évenkénti meghatározására. Az idegenforgalmi hozzájárulás fenntartására átmenetileg szükség van, de mértéke nem növelhető. Ennek alapján azt javasoljuk: az évi normatív költségvetési támogatás egyezzen meg az előző évben ténylegesen befolyt idegenforgalmi hozzájárulás összegével. Felül kell okvetlenül vizsgálni az önkormányzatok által befizetett idegenforgalmi adó után nyújtott költségvetési hozzájárulás rendszerét. Meggyőződésem, hogy kizárólag az idegenforgalmi célú vagy ahhoz szorosan kapcsolódó infrasturkturális beruházásokat szabad csak támogatni. — Országszerte különböző regionális idegenforgalmi szervezetek működnek, a Balatonnál is jó néhány. Tevékenységük az esetek nagy részében azonban kimerül a terméketlen vitákban, anyagi lehetőségeik egyenlőek a semmivel. — Amennyire meghatározó az állam szerepe a turizmus működési feltételeinek biztosításában, olyannyira fontos, sőt egyre nagyobb a regionális szervezetek jelentősége. Fenn kívánjuk tartani a meglevő megyei idegenforgalmi szervezeteket, legalább ilyen fontosnak tartjuk a már működő és életképes regionális szervezetek támogatását. Tapasztalataink szerint a különböző minisztériumok, főhatóságok részvétele, illetőleg csak formai részvétele a regionális szervezetekben nehézkessé teszi a munkát, tehát fölösleges. A kormány képviseletében az egyetlen indokolt résztvevő a megnövelt hatáskörű OIH lehet. — Drasztikusan csökken a belföldi vendégek részaránya a hazai turizmusban: a magyar vendég, egy viszonylag szűk réteg kivételével képtelen megfizetni az árakat. — Csak az az ország képes tartósan külföldi turistákat fogadni, amely egyidejűleg elérhető áron megfelelő kínálatot nyújt saját polgárainak is. Ha ezt nem teszi, a helyi lakosság egy idő után szembekerül a csárdákban, elegáns éttermekben étkező, a presszók teraszán ülő, kényelmesen napozó, a nem olcsó szolgáltatásokat igénybe vevő külföldiekkel, magatartása elutasító lesz még akkor is, ha országos méretekben a turizmus bevételei növelik az állam hasznát. Magyar vendéget is! Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy gazdaságtalanná válik az alapvetően idegenforgalmi célú vendéglátóhelyek, szállások kihasználása, ha belföldiek nem veszik igénybe őket. Nem szabad tehát megvárni, amíg az életszínvonal néhány év múlva bekövetkező emelkedése ismét lehetővé teszi, hogy a családok költeni tudjanak a turizmusra. A lehető legrövidebb időn belül a kihasználatlan, alacsonyabb kategóriájú szállodák, magánpanziók bevonásával rövidebb időtartamú és csak alapellátást nyújtó programvariációkat kell összeállítani. Pályázati úton támogatni kell anyagilag az ifjúsági és gyermeküdültetést, az utazási irodáknak szívó- sabban kell dolgozniuk a szomszédos országokban elfogadható árú és színvonalú programok felkutatásán. Természetesen az elmondottak nem ölelik fel a szocialisták teljes turizmus koncepcióját, de remélem, hogy sikerült felvillantanom legfontosabb elképzeléseink lényegét — mondta befejezésül a Somogyi Hírlapnak adott nyilatkozatában Nagy Jenő, a balatonfüredi Abnnabella szálloda igazgatója, a szocialista párt új országgyűlési képviselője. Polesz György
