Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-31 / 126. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VÁLASZTÁSOK 1994 1994. május 31., kedd Választások 1994 — a kulisszák mögött Sok szerencsét, Magyarország! Az SZDSZ Mérleg utcai székházában: Fiesta és tűzijáték A végeredményt — caknem teljes pontossággal — már valamennyien ismerjük. Tudjuk a számokat, ismerjük az új arcokat, akik a következő négy esztendőben az ország legrangosabb ügyeiben dönteni fognak. Összeállításunk a választási központban illetve a három legnagyobb párt — az MSZP, az SZDSZ és az MDF — főhadiszállásán készült. Köztársaság tér: Az MSZP székházába sem juthatott be senki a speciális engedélyek nélkül. Azzal is legfeljebb az első emeletig, a sajtónak fenntartott teremig. Hatalmas képernyő, számítógép vezérli a műsort: hoi a tévé programját „élvezheti” a nagyérdemű, hol a választási bizottság komputereiből lehívott adatok villognak az orrunk előtt. Oldalt egy hatalmas táblán a jelöltek képei. A nevek mellett — percről percre egyre több — piros szegfű virít. A győztesek jele. A falon a jelszó: „Sok szerencsét, Magyarország!” A folyosói sürgés-forgásban fel-feltűnik néhány ismerős arc. Nem látom Csehák Juditot vagy Békési Lászlót, de ott van Nagy Sándor, Csintalan Sándor, Kökény Mihály a feleségével, Kósáné, Kovács Magda a lányával... Pécsi Ildikó oldalán a fia és Szűcs Lajos. — Nekem papirom is van róla, hogy győztem! — lobogtat az orrom előtt egy cetlit a művésznő. — Kértem egy másolatot a jegyzőkönyvből, mert amíg nem láttam, nem hittem az eredményt. — Nem fog hiányozni a színpad, a szerepek? — Biztosan hiányzik majd. De ki mondja, hogy a parlamenti szereplés mellett nem lehet felvállalni egy-egy másik szerepet is? Szekeres Imre az esti órákra már gépiesen mosolyog. Erre álltak be az izmai. Minek köszönhető a párt átütő sikere? — kérdeztem. — Szerintem három dolognak. Az első: a választók szemében az MSZP szakértő párt lett. A második: kiszámítható pártnak tartanak minket. A harmadik: nyitott párt vagyunk, nem a színfalak mögött politizálunk. — Milyen lesz a sajtóhoz való viszonyuk? — Remélem kiegyensúlyozott. Nem akarunk egyetlen orgánumra sem rátelepedni. ígérem, nevetni fogunk a rólunk készült karikatúrákon, nem sértődünk meg a kritikán, legfeljebb megfogadjuk a bírálatot. — Mivel telik majd a jövő hete? — Szeretnék aludni, de erre aligha lesz időm. Megkezdődnek a koalíciós tárgyalások előkészületei, közben a párton belül is két fontos kérdésben dönteni kell. Az egyik: kik legyenek a szóba jöhető koalíciós partnerek; a másik: ki legyen a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. Ezzel egyidejűleg felgyorsul a kormányprogram és a leendő kormány-szerkezet tervezetének előkészítése. Nem tudom, mindez belefér-e majd egyetlen hétbe. Éjjel egy óra után már senki sem vár az újabb hírekre. Lazul az őrség fegyelme is, az újságírók kedvükre bolyonghatnak a szobák között. Innen is, onnan is pezsgőt kínálnak. Az udvaron már üvölt a zene. A BIT rendezi a „fiestát”. A tömeg Keleti Györgyöt élteti, Csintalan Sándorral az élen „zakatol” a közönség. Kint petárdák robbannak. Győzelmi ünnepet ül az MSZP. (A Ferenczy Europress összeállítása) Az utolsó Kétszáz ember a kapuban. Sorbanállás a belépőért. Amelyik érvényes az első emeletre, nem jogosít fel a másodikra. Egyik ügyintéző küld a másikhoz. Senki nem tud semmit. A sajtótájékoztatón megszámlálhatatlanul sok ember. A csilláron is újságírók lógnak. Az udvarban üvölt a rádió, kihangosítva a tévé. Mindenki az eredményeket várja, de a szabaddemokraták székházában nincs mámoros győzelmi ünnep. A megszerzett 70 mandátum csaknem kétszer annyi, mint amennyit a legerősebb jelenlegi kormánypárt ezután magáénak tudhat majd, de A vert sereg várához hasonlított vasárnap este a Magyar Demokrata Fórum budapesti, Bem téri székháza. Bár a kapu előtt már a késő délutáni órákban felsorakoztak a televíziós közvetítő kocsik, bent a házban mégsem volt igazán nagy nyüzsgés. A portán kissé mogorva, fáradtnak tűnő emberek. Az emeleti sajtószobában „történésre” váró, cigarettát és ásványvizet szopogató újságírók. A falakon mindenütt plakátok, az MDF kampány kellékei, amelyekről a párt jelöltjei mosolyognak vissza. A televízió adását a teremben csak az óránként kezdődő sajtótájékoztatók idejére szakítják meg. Herényi Károly, a párt szóvivője láthatóan nyugodt. Elegánsan, de kissé szomorkásán teszi a dolgát. Az épületben négy szó jogán kevesebb annál, mint ahánnyal korábban (92) rendelkezett a párt. Már délután, a részeredmények láttán kiderült, hogy jelentős MSZP győzelem várható. Öt óra felé felreppent a hír, Pető Iván állítólag kijelentette: a többséget szerzett MSZP-vel nem lépnek koalícióra. Késő este újabb fordulat. Pető Iván bejelenti, hogy minden elterjedt híreszteléssel ellentétben az SZDSZ álláspontja a régi: a koalícióról később döntenek, de ez mint lehetőség fennmarad. Akkor este — mielőtt elcsendesedett volna a székház — ez volt az utolsó hivatalos szó. számítógép jelzi kezdetben még csak óránként, később percenként a Duna Palotából érkező „híreket”. Késő estére négy új fénykép került az egyéni képviselők dicsőségtáblájára. Dr. Rubovszky András, pártigazgató röviden summázza a helyzetet: — Meghajtjuk fejünket a nép akarata és a Magyar Szocialista Párt elsöprő győzelme előtt. De úgy vélem ezután ismét emelt fővel dolgozhatunk, politizálhatunk tovább. Az MDF egyértelmű sikerének tartjuk, hogy a választásokon ilyen nagy arányú volt részvétel. A mi pártunk érdeme, hogy Magyar- országon — a jóslatok ellenére — nem durvult el a választási kampány, nem teregették ki a jelöltek egymás magánéletét. Egy nehéz nap éjszakája az MDF-nél A szavak után a tettek ideje jön Dr. Suchman Tamás somogyi képviselő- csoport létrehozását javasolta — Szombaton a MSZP kongresszusa dönt a miniszterelnök személyéről és a koalícióról (Folytatás az 1. oldalról) Tegnap délután a pártok házában nyolc MSZP-s képviselőt köszöntött Sárdi Árpád megyei pártelnök, aki a jó szereplés okai között említette, hogy 4 éven keresztül kitartóan dolgoztak, Horn Gyula és dr. Suchman Tamás somogyi képviselőként fáradtságot nem ismerve tevékenykedett és sikerült hiteles, már korábban is bizonyított jelölteket állítani a választókerületben. — A MSZP szinte valamennyi vezetője megfordult többször is a, megyében — mondta Sárdi Árpád. — A párt elnöke, Horn Gyula az elmúlt időszakban 17-szer volt a megye vendége. Örülünk a sikernek, köszönjük a választópolgárok bizalmát. Tudjuk, hogy elvárják az ígéretek betartását. Ezért a megválasztott képviselőkkel szemben három követelményt támasztunk: szakszerűséget, a szerénységet és a szolgálatot. Megtudtuk azt is, hogy a megye szocialista képviselői Kaposváron irodát hoznak létre, hogy a választópolgárok elérhessék képviselőiket, s egyben lehetőséget biztosítsanak a szakértők tevékenységéhez is. Sárdi Árpád elmondta: szombaton kongresszus dönt a miniszterelnök személyéről és a koalícióról. A somogyi álláspontot kibővített elnökségi ülésen fogalmazzák meg. Egy másik kongresszus dönt majd a kormányzati tevékenységgel összefüggő személyi kérdésekről. Dr. Csákabonyi Balázs titkos vágyáról szólt, amikor elmondta: legszívesebben az új parlament alkotmányjogi bizottságában tevékenykedne, mert hasznosíthatná évtizedes gyakorlati tapasztalatait is. Pásztohy András a mező- gazadaság versenyképességének és az aprófalvas települések gondjainak a megoldásáért fáradozna szívesen, dr. Házas József az egészségügy, az idegenforgalom és a turisztika, dr. Lövey László pedig az idegenforgalom és a mezőgazdaság legégetőbb kérdéseinek megoldásához nyújtana elsősorban segédkezet. dr. Suchman Tamás az ígéretek beváltásáért és Somogy lakosságáért a tőle már megszokott módon fogalmazott. Mint mondta: gazdasági fordulatot vár az ország, a cselekvés órái következnek. Francz Rezső munkanélküli- ség-sújtotta választókerületének gondjait, dr. Egerszegi László pedig a munka világának alapproblémáit oldaná meg elsősorban, dr. Lamperth Mónika saját bevallása szerint eddig kispályán (az önkormányzatban) „focizott”, most szeretné megismerni nagypálya rejtelmeit is. Az önkormányzati és közigazgatási jogalkotásban venne részt szívesen. A kaposvári és a somogyi érdekek megismerésében és képviseletében az itt élő értelmiség ismereteire és tapasztalataira szeretne támaszkodni, mert véleménye szerint a megyénkben meglévő szellemi érték nem hasznosul kellőképpen szűkebb hazánk érdekében. (Lengyel) Jó volt a közvéleménykutatás A különböző választókörzetek környékén a Szonda Ipsos 40 főhivatású és 1500 alkalmi felmérője mintegy 180 ezer választópolgárt kérdezett meg a döntéséről. Ennek alapján egy perccel a szavazóhelyiségek zárása után nyilvánosságra hozták felmérésük eredményét. Szerintük az MSZP 208 vagy 209 mandátumot remélhetett. Gratulálunk, telitalálat! Két választás a politológus szemével Ágh Attila: A negatív kampány minden formája a társadalomban bumeráng-hatást váltott ki A parlamentbe jutottak Egyéni Területi Országos Összesen MSZP 149 53 7 209 SZDSZ 17 28 25 70 MDF 4 18 15 37 KDNP 3 5 14 22 Fidesz — 7 13 20 FKgP 1 14 11 26 Agrárszövetség 1 — — 1 Vállakozók Pártja 1 — — 1 KöztársaságPárt — — — — Munkáspárt — — — — Függetlenek — — — — Összesen: 176 125 85 386 Óriási a különbség az 1990-es és az 1994-es választások között. Nemcsak abban, hogy 1990-ben, az első szabad választáson a választók a jobbközép, konzervatív koalíciót juttatták hatalomra, 1994-ben pedig balra, az MSZP-re szavaztak, hanem főleg abban, hogy alapvetően megváltoztak maguk a pártok és megváltozott a választói magatartás is. Csak ebben az összefüggésben érthető meg az MSZP földcsuszamlásszerű győzelme is, mivel ennek a pártnak sikerült a legmarkánsabb pártprofilt és politikai alternatívát, valamint a legerősebb pártkötődést kialakítania. 1990-ben a pártok még igencsak kialakulatlanok voltak és számos véletlen tényező is befolyásolta választási szereplésüket. A választók mintegy fele csak az utolsó hónapban, egynegyede pedig csak a legutolsó héten döntötte el, hogy melyik pártra szavaz. 1994-ben viszont a pártok profilja és programja körül jóval kevesebb volt a bizonytalanság. A tudatos választói döntést és az MSZP széleskörű társadalmi támogatottságát az is határozottan jelzi, hogy magasabb volt a részvétel is mint 1990-ben, nevezetesen az első fordulóban 65-ról 69 százalékra, a második fordulóban pedig egyenesen 45-ről 55 százalékra nőtt. Az érettebb és tudatosabb választói magatartás továbbá abban is jelentkezik, hogy 1994-ben még kevesebben szavaztak olyan kisebb pártokra, amelyek valószínűleg nem érik el az 5 százalékos küszöböt. 1990-ben még mintegy 16 százalék volt az ilyen elveszett szavazatok aránya, 1994-ben már csak 12 százalék. Az 1994-es választások eredménye tehát azt jelenti, hogy megszilárdult a hat parlamenti párt együttese. Ez már önmagában is igen pozitív tény, hiszen a túl sok parlamenti párt nehezíti a törvényhozás munkáját és a koalícióalakítást. A pártok megszilárdulásának hosszabb távú tendenciája jelentkezett a második fordulóban abban is, hogy mindössze két független képviselő jutott be a parlamentbe. Az 1994-es választások első fordulója már sok mindent eldöntött. A második fordulóra tehát korántsem volt nyitott teljesen a verseny — ahogy a jobbközép pártok hirdették — a 259 (174 egyéni és 85 országos listás) mandátumra; az MSZP és az SZDSZ az első forduló alapján ugyanis az országos listán mindenképpen jelentős kompenzációt kapott volna. Maradt természetesen így is több nyitott kérdés a második fordulóra. Főleg az, hogy az MSZP eléri-e az abszolút többséget, bár ennek birtokában is jelezte, hogy feltétlenül koalíciót kíván alakítani, mégpedig lehetőség szerint szoci- álliberális koalíciót az SZDSZ-szel, a hosszabb távú együttműködés és stabilitás jegyében. A magyar választási rendszer sajátossága, hogy a két forduló miatt már egymásba csúszik a választási vetélkedés és az előzetes, informális koalíciós egyeztetés a leendő partnerek között. A második forduló előtt az SZDSZ nagyon erőteljesen érzékeltette, hogy magát kiegyensúlyozó erőnek tekinti, s azzal fordult a választókhoz, hogy adjanak neki támogatást az MSZP túlsúlyával szemben egy leendő kormányban. De ugyanezt hangsúlyozták a vesztes kormány- koalíció pártjai is az MSZP-vel és az SZDSZ-szel szemben, azt állítva a kampányuk középpontjába, hogy a fenti két párt kétharmados többsége veszélyes lehet a demokráciára. Persze, ha korábban — mondjuk négy évvel ezelőtt — jut eszükbe, hogy a „többség diktatúrája” mennyire veszélyes, akkor talán nem is szenvedtek volna ilyen csúfos vereséget most a választásokon. Az MSZP elleni negatív kampány minden formája azonban bumeráng hatást váltott ki és csak megerősítette a választóknak az új, határozott politikai alternatívát kereső döntését. A péntek esti kampányzáró tévévita — konszenzust kereső hangnemével, s a várható kormánypárti és ellenzéki vezetőknek az együttműködésre vonatkozó gesztus értékű nyilatkozataival — fordulatot Ígér a hazai közéletben. A politikai közvélemény figyelme most természetesen a még nyitott kérdések, vagyis a koalícióalakítás, a kormány összetétele és struktúrája, illetve az első száz nap és fél év programja felé fordul. Hétfő reggel már megkezdődött a pártok hosszú menetelése az 1998-as választások felé. 1 4
