Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28 / 124. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. május 28., szombat Mitől titkos a katonai térkép? Ha a kartográfus is eltéved Precíz munkát kíván a térképek naprakésszé tétele Balázs István térképészként, a 2. katonai kerület térképészszolgálatának főnökeként köztársasági elnöki kitüntetéssel ment nyugdíjba nemrég. Azt gondolta, ezután majd pihen; természetesen most térképforgalmazással, és készítéssel — fölújítással, aktualizálással — foglalkozik. Egy éve fogott ebbe a vállalkozásba, amelyet egyedül ő művel az egész Dunántúlon. — Igény van a jó térképre, különösen itt, a dél-dunántúli régióban — mondja. — A turizmus, idegenforgalom igényli a jó térképet, s keresik az ön- kormányzatok, az iskolák, a múzeumok is. Az előbbiek főleg a Kis-Balaton, balatonkörnyéki települések, kerékpárutak térképeire vevők, az önkormányzatok az új utcanevek miatt gyakori vendégeink. Nagyon keresett a nyolcdarabos sorozat, a legszebb régi magyar térképek faximile-kiadása. A sláger persze a katonai térkép, amelyek legtöbbje két év óta az intézmények részére már hozzáférhető. — Mitől voltak eddig titkosak? — A katonai térkép más vetületi és szelvényezési rendszert használ, mint a polgári térképek — a Gauss-Krüger-féle rendszert — azonkívül feltünteti az egész ország területét behálózó geodéziai alappontok pontos helyzetét. A katonai térképek sokkal részletesebbek, pontosabbak mint a „civil” térképek, és mindenféle torzulástól mentesek, ellentétben némely várostérképpel...És mindemellett a katonai térképek mindig a legfrissebbek. Egy térkép esetében ugyanis nagyon fontos, a frissesség. Emiatt a terepváltozásokat állandóan figyelemmel kell kísérni, hogy jelölhessük, ha kivágtak egy erdőt, terjeszkedik egy falu stb. Ez hihetetlenül költséges dolog. Nemcsak forgalmaz, a térkép készítésével sem hagyott föl teljesen a nyugdíjas kartográfus. — Új térképek ma már nem nagyon készülnek, hiszen a világon mindent feltérképeztek már. Viszont a meglévőket egyre részletezőbb, egyre nagyobb léptékű, egyre több adattal szolgáló és természetesen egyre aktuálisabb térképek követik. Mi is foglalkozunk fölújítással, aktualizálással. S vállalkoznánk például falusi iskolák, honismereti körök számára a falu és közvetlen környéke fel- térképezésére is. Hogyan lett térképész? — Családi betegség volt nálunk a természet szeretete — mondja —, bátyám földrajz-történelem szakos tanár, ő fertőzött meg ezzel. A természet szeretetétől aztán nem tartott sokáig eljutni a térképészethez. Hiszen a térképész-élet nagyon kötődik a természethez: a to- pográfus munkája ott kezdődik, hogy hóna alá csapja az eszközeit, és kimegy a terepre. A méréseit felhasználva rajzolja meg aztán a kartográfus a térképet. Bár mostanában egyre gyakrabban légifényképezéssel szerzik az adatokat. Katonai főiskolára, majd akadémiára járva szerezte meg a szükséges ismereteket. — Katona lettem, de elsősorban térképész — állítja. Fotó: Lang Róben Egy kartográfusról azt tételezné fel az ember, hogy mindig tudja, hol van. Balázs István elismerte, előfordult már hogy eltévedt.— Tévedés azt gondolni, hogy a térképész nem tévedhet el. Persze jobban tájékozódik mint az átlagember, különösen ha térkép is segíti. Én mindenhová viszek magammal térképet: nemcsak nagyobb utazásra, de akkor is, ha ismerem a tájékot, ahová megyek. Szakmai ártalom, hogy mindig összehasonlítom, mi változott a térkép megjelenése óta. Terepen még soha nem tévedtem el, városban is csak egyszer. A térkép biztonságot ad. Tudjuk, hogy hol vagyunk, megtaláljuk vele a helyünket a világban. (Nagy) Titkolt viszony egy orosz főiskolás lánnyal Szerelmes levelek Sosztakovicstól Dmitrij Sosztakovics eddig ismeretlen leveleit, amelyekből kiderül, hogy a harmincas években titokban viszonyt folytatott egy orosz főiskolás lánnyal, május 26-án árverésre bocsátják Londonban. Mint a Sotheby’s árverési cég szakértője közölte: 21 levélről van szó, melyeket a zeneszerző 1934 júniusa és 1936 szeptembere között írt. Ezek a levelek nemcsak az 1975-ben elhunyt világhírű zeneszerző szenvedélyességét bizonyítják, hanem betekintést nyújtanak a harmincas évek zűrzavarába, amikor Sztálin sok művészt és írót üldözött. Az 1906-ban született Sosztakovics, akinek zenéje minden volt, csak nem hagyományos, tartott a megbélyegzéstől. Levelei is tükrözik az idegfeszültséget. „Szerelmem irántad napról napra erősebb lesz — olvashatjuk az egyik, 1934. július 13-án írt levélben. Nem tudom, mit tegyek... Minél előbb találkoznunk kell. Nagyon hiányzol. Senkinek ne említsd, hogy szeretsz! Isten óvjon attól, hogy ezt Maxim Gorkij megtudja.” De ki volt a levelek címzettje? Mint az idézett levélből kitűnik: az 1934. július 13-án huszadik évét betöltő Jelena Konsztantyinovszkaja bölcsész- hallgatónő. Sosztakovics a lányt Lalának nevezte szerelmes leveleiben. Nem tudni pontosan, hogy hol ismerkedtek meg, de Jelena németre tanította a zeneszerzőt, és tolmácsolt neki az 1934-ben Leningrádban tartott nemzetközi zenei fesztiválon. Sosztakovics egy ideig kü- lönváltan élt feleségétől, Nymától, később azonban újra ösz- szeköltöztek, a válópert pedig megszüntették. Nyina — Sosztakovics három felesége közül a második — később áldott állapotba került. Jelena nemsokára elvesztette állását a Kom- szomolnál, és börtönbe került. Kiszabadulása után Spanyol- országba ment. Később visszatért Leningrádba, átélte a német ostromot a II. világháború alatt. A Sotheby’s szakértője nem árulta el a Reuter tudósítójának, hogy ki volt az, aki a huszonegy szerelmes levelet árverésre felkínálta. Annyit azonban elmondott, hogy a levelekért tizenötezer font sterling körüli összegre számítanak az árverésen. Alapítvány a teljes értékű életért — Az iskolákban bevezetett új finanszírozási forma csak az oktatómunka költségeit fedezi. Úgy láttam, nincs arra garancia, hogy a gyerekek tanórán kívüli foglalkoztatása biztosítva legyen — mondta Mihalovics Jenő, a Siketek Óvodájának és Általános Iskolájának igazgatója. — A hallássérült gyerekeknek olyan életmódot kell nyújtani, ami hozzásegíti őket a hallók társadalmába való beilleszkedéshez, az önálló életvitelhez. Ehhez olyan alapot kellett teremteni, amely kizárólag a gyerekekre fordítható: nem megy el vízre, villanyra, gázra. Ézért hozták létre _ négy éve, a Teljes Értékű Életért alapítványt. A szülői, pedagógusi felajánlásokból, az iskolát segítő vállalatok és a fenntartó támogatásából rövidesen egymillió forintra nőtt az alapítvány tőkéje. Ebből vált lehetővé egyebek között a gyerekek úszásoktatása, számítógéppark kialakítása, teletextes televízió vásárlása. Az alapítvány segítségével tudja megoldani az iskola a nyári táborok és országjáró kirándulások szervezését, a jó képességű diákok tehetséggondozó táborokban való részvételét és a hallássérültek országos atlétikai bajnokságának megrendezését is. Évente 200- 300 ezer forintot tudnak a gyerekre költeni. A pénz elosztásáról a kuratórium dönt, amelynek tagjai: az iskola, a szülői munkaközösség, valmint a megyei önkormányzat képviselői, az Agrobank és meghívottként az iskolát rendszeresen segítő Balaton Füszért. Az idén a Teljes Értékű Életért alapítvány a zeneiskolával együttműködve, közös programokat szervezett a tehetséges fiatalok javára. A zeneiskola növendékei pünkösdhétfőn este fél hétkor adtak hangversenyt az alapítvány javára. A hallássérült gyerekek kézművesmunkáiból pedig másnap nyílt kiállítás a megyeháza nagytermében. A megvásárolt gyerekmunkák szintén az alapítványt támogatják. S. P. G. A támogatók Koto Autóház Toyota Márkakereskedés, Kaposvár; Kaposvári Építőipari Szövetkezet; Kimmel Képkeretezés-tük- rözés, Kaposvár; Áruforgalmi Kft, Kaposvár; Dráva Tej Tejipari Feldolgozó és Értékesítő Kft, Barcs; Blue Jeans ifj. Szita Lajos kaposvári vállalkozó; Nagy Józsefné kaposvári vállalkozó; Jaczó Győző igazgató, Kaposvár; Ruczek Lász- lóné kaposvári ruházati kereskedő; Áutófarm, Kaposvár; M 4 Vállalkozás, Kaposvár; Reklámcédula Iroda, Kaposvár; Renault Márkakereskedés, Kaposvár; Gáz-Press Kft, Kaposvár; Opel Márkakereskedés, Kaposvár; Mazda Márka- kereskedés, Kaposvár; KVGY Kaposvári Villamossági Kft; Class Tej Rt, Kaposvár; Ványa János kaposvári vállalkozó; Profilmax Kft; Kaposvár, Bianco Kft, Kaposvár; Kapos Bútor Kft, Kaposvár, Kapos Nett Kft, Kaposvár; Kaposvári Városgazdálkodási Részvénytársaság; Gyurmán József kaposvári vállalkozó; Bíró Mária kaposvári magánkereskedő; Cogitó Reklám Bt, Kaposvár; Balaton Füszért, Kaposvár; Mezőbank, Kaposvár; Jókai Lakásszövetkezet, Pécs; Dél- viép, Kaposvár; Rákóczi Étterem (ct. Pfeifer Zoltán, Bony- hád); Szénási István, Csoko- nyavisonta; Flipovics Pál, Csokonyavisonta; Csík László, Csokonyavisonta; Korona Média Kiadó, Kaposvár; Faltól Falig Bt, Kaposvár; Kisvirág Virágüzlet — Tóth Zoltánná virágkötő, Kaposvár; „Kapos Rivalda” Dekorációs Szolgáltató és Szakipari Bt, Kaposvár; Bo- vas Vasipari Szövetkezet, Bonyhád. Perui zenész-festő tárlata Szigetváron Perui zenész-festő, Victor Santos Avila képeiből nyílt kiállítás Szigetvárott, a város helytörténeti múzeumában. A művészt a szigetvári Tinódi Lantos Sebestyén művelődési központ hívta meg a baranyai kisvárosba, alkotásainak bemutatására. A tárlat megnyitásán közreműködtek a perui Soncko Llaqta népzenei együttes tagjai is. A szigetvári tárlaton a perui zenész-képzőművész munkái mellett a dél-amerikai ország népének folklórjából — népviseleteiből, népi hangszereiből, ékszereiből — rendezett bemutatót is láthat a közönség. A vezető értelmiség gyerekei elhagyják Erdélyt Dr. Csetri Elek: Nem törik be senkinek a fejét azért, mert jogokat követel magának Nehéz az erdélyi magyarok helyzete; rózsásnak semmilyen szempontból sem mondható. A kibontakozásra azonban még van lehetőség. A románai helyzetről ugyanez mondható, bár az ő szénájuk még rosszabbul áll, mint a mienk, mert kevesebb az olyan erő, amely fel tud sorakozni a tényleges átalakulás érdekében. Dr. Csetri Elek, a kolozsvári egyetem nyugalmazott professzora mondta ezt, aki a Somogy Megyei Erdélyi Baráti Kör és a TIT meghívására érkezett Kaposvárra. — Egy elmaradott társadalom és egy posztkommunista rendszer jellemez bennünket, amelyből kilábalni roppant nehéz, mert odahaza sokkal erősebb a túlélése ezeknek az erőknek, mint Magyarországon — mondta az akadémikus. — Van egy kis mag, amelyre lehet építeni, és van egy nagy tömeg, amely megszokta, hogy vezetik, és mindig azt csinálja, amit mondanak. A jelenlegi rossz gazdasági helyzet miatt, az emberekben nosztalgia él. Gépkocsimmal fel szoktam venni utasokat, román embereket, s mindig megkérdezem őket életükről. Ők meg elmondják: Ceausescu ideje alatt fiának, lányának, sógorának volt állása, lakása, ma pedig mind munkanélküliek, s nem tudják, mit csináljanak a földdel. — Mi ma az erdélyi magyarság legnagyobb gondja? — A legnagyobb baj szerintem a demográfiai hanyatlás, amelynek fő oka a kivándorlás. Másodsorban az, hogy az országos gondok nálunk jelentkeznek legelőbb, mert az állástalanok nagyobb része a nemzetiségiek közül kerül ki. S végül, ami egyre inkább érzékelhető: a kilátástalanság hangulata vett erőt a magyarokon. Mindenki úgy menekül Magyarországra, mint az ígéret földjére. — Azért vannak Sütő Andrások, Tőkés Lászlók is... — Sütő András mindkét gyereke Magyarországon él, és szinte minden vezető magyar értelmiségnek a gyereke itt van. Ez a baj. Megnéztem: a kolozsvári vezető értelmiség nyolcvan százalékának a gyereke átjött Magyarországra. — Holott ők jelenthetnék a folytonosságot. — Valóban, de ők nem maradtak. Én boldog vagyok, hogy a gyermekeim velem vannak, de nem mondom azt, hogy az unokáim is ott fognak maradni. Mindenkinek egy az élete, s erre épít. Talán a mi korosztályunk elkötelezettebb volt a szülőföldhöz, mint a mostani fiatalok. Ézt nem szemrehányásként mondom; és nevelést kaptak. Nem olyat, mint amilyet mi; népi-nemzeti nevelést, vallásos nevelést, ami bennünket köt a bölcsőringató szülőföldhöz. Ebben a kormányzat volt a hibás, mert megpróbálta kirántani a magyar tömegek alól az erkölcsi, kulturális alapot, és reménytelen helyzetbe hajszolt bennünket. Én tökéletesen egyetértek Tőkés püspökkel, aki etnikai tisztogatásról beszél, ha az nem is fegyveresen és erőszakosan történik. Szerintem hetven éve Erdélyben etnikai tisztogatás folyik a magyarsággal szemben. A probléma az, hogy a magyarság ma már mint nemzetiség jóformán egyedül van. Hiába hasonlítgatják a romániai magyar nemzetiséget olyan népcsoportokkal, mint a cigányok; nekik nincsenek iskoláik, kulturális intézményeik, nem volt államszervező szerepük... — Milyen esélyeket lát? — Romániának is el kell jutnia a demokratikus kibontakozás, a demokratikus intézmények, politikai szervezetek szintjére. Sajtószabadság az van, csak nincs gazdasági # alapunk ahhoz, hogy ez a szabadságjogoknál — például a nyelv esetében — érvényesüljön. S az is igaz, hogy ma már senkinek sem törik be a fejét azért, mert jogokat követel magának. Lőrincz Sándor
