Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-21 / 119. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — HÉTVÉGE 1994. május 21., szombat A történelemben nincs önismétlés Balás Béla: Ha továbbra is ígérgetünk, egyre nagyobb csalódásba kergetjük az újabb nemzedékeket (Folytatás az 1. oldalról) — Határozza meg néhány szóban, hogy Ön mit ért modern kereszténységen? — Olyan mély humanizmust, felelősséget és szerete- tet a társadalom, a kitaszítottak és lemaradottak iránt (az ellenségek iránt is), amely nem magyarázható a mi saját energiakészletünkből — felelte Balás Béla kaposvári megyéspüspök. — A modern keresztény mélyen vallásos, benne él a korában, tehát emberi. Ez a kettő úgy jár együtt, mint a pénzérme két oldala. Mély összefüggés ez: szeretném, ha újból fölfedeznénk, újból létrejönne. Nem csalódtam... — Meddig jutott el ez alatt az egy esztendő alatt? — A térképezésnél és a tervkészítésnél tartunk, együtt dolgozva a megye különböző pontjain élő, működő világiakkal. Húsvét után száztíz világi hölggyel és férfival tanácskoztunk három napon át Balaton- fenyvesen. Áttekintettünk több területet: a belügyeinket, a külügyeinket, a saját tartalmi dolgainkat, hitünket, fegyelmünket és azt a réteget, ahova eddig nem jutottunk el. Szeretnék olyan réteges információkat az emberekről, az épületekről, a problémákról, a kihívásokról, mint amilyet az orvosnak a komputer tomográf ad. Vizuális típusú ember vagyok: szeretek látni, mert az nekem könnyebbség. Ennek a munkának a második fázisa, hogy megtaláljuk a megfelelő embereket, a specialistákat az adott bajra. Tudni akarom, hogy kik alkalmasak, kikkel kell összedolgoznom. Az álmom az, hogy minden megkeresztelt, megbérmált katolikus felnőtt érezze magát a közösség teljes jogú tagjának és felelősnek a társadalomért. Nekem bennük meg kell bízni, velük egyeztetett módon kell kormányozni. A feladatok harmadik része a gondozás, amely alkotó munka is: eszközök előállítását jelenti, előadásokat kell tartani, jegyzeteket, forrásmunkákat, előadó személyeket keresni és megteremteni a fórumokat, ahol találkozni tudunk egymással és a kívülállókkal. Ezt a negyedik fázis követi: az emberek, a gondolatok és értékek védelme. Mint egy hajósnak, nekem a zátonyokat is látni kell meg azt is tudni, hogy ha nem tudtuk kikerülni, akkor hogyan orvosoljuk, gyógyítsuk a bajokat. Végül meg kell találni a módját, hogy a bevált módszereket hogyan lehet sokszorozni, a jól kikísérletezett anyagot másnak átadni. — Maradjunk a hajós hasonlatnál: a navigáció közben voltak zátonyok és sikerek is. Melyik sikerre emlékszik a legszívesebben és melyik kudarcot feledi a legnehezebben ? — Az egyik legkedvesebb emlékem a kaposvári ifjúsági találkozó, ahol zsúfolt templom fiataljait tudtam megnevettetni és elgondolkodtatni. Nagy örömmel találkoztam a görgetegi fiatalokkal is, akikről kiderült, hogy teljesen kivülál- lóak, de rendkívül aktívak a maguk községében, a kulturális életben és tenni akarnak sok jót. Kudarc úgy érzem nincs: nem csalódtam senkiben, semmiben. Készültem a problémákra. Kellemetlenségem van: az a hisztéria, amit az országos napilapokban az én becsületembe gázolva keltenek, úgy tüntetve fel a püspökség építkezését, mintha itt palota készülne. Pedig a palota meg a kastély barokk fogalom. Technikailag sem erről, hanem egy munkahely kiépítéséről és egy kulturális központ megvalósításáról van szó, ahova várjuk a város valamennyi fiatalját is, és az értelmiségnek is továbbképző központja lehet. Nem beszélve a papok otthonáról, ahová mindenkor bármelyikük bejöhet és tudunk továbbképzéseket tartani. Ezt a munkát próbálják befeketíteni, és abszolút gyermeteg mellékfogásokkal, félreértésekkel vádaskodnak. A vádjuk, hogy mi szegény egyházközségektől vonjuk el a pénzt a gazdag központ építésére. Ez egyszerűen nem így van. Határa van a szeretetlen- ségnek is... — Ez azért azt is jelzi, hogy nem minden intézkedését fogadták egyértelmű tetszéssel. — Ezt sem állítanám, mert eddig nem történt igazi intézkedés. Az első hónapokban a gazdasági helynök kérte a papság türelmét, megértését, amig nem pontosak a pénzügyi viszonyok, amig nem válunk szét a veszprémi egyházmegyétől. Mert még 1994 májusában sem fejeződött be a gazdasági szétválás. Ezt 84 pap tudomásul vette, egy nem. És a szolgálati utat be nem tartva, engem meg sem kérdezve azonnal frontális támadásba kezdett a legelké- pesztőbb felhangokkal és kitételekkel, pont a választások idejére időzítve. Kis elhagyatott falvakban folyt a riogatás, hogy jönnek vissza a papok, jön vissza a nagybirtokrendszer. Akasztófahumorral azt mondtam, nemhogy jönnek vissza, hanem megy el még a maradék is. Pár év múlva pedig az itt élő 50 kilométeres körzetben nem talál egy papot sem, aki eltemesse az apját. Szóval úgy érzem, nem történt olyan intézkedés, amivel ütközhet Lipien Mihály. Csorna Jánosnak, a veszprémi egyházmegye gazdasági helynö- kének rendelkezése az — s ezt az akkor még közös egyházmegye gazdasági tanácsával közösek hozta —, hogy számlákkal kell igazolni és mérnökkel ellenőriztetni a befejezett munkát, a megígért összeget csak akkor folyósítják. Ezt a feltételt a mai napig nem teljesítették. Természetes, hogy közpénzekkel nem bánhatunk öncélúan vagy kivételező módon. — Lipien Mihály, az iha- rosi kisegítő plébános az Ön által említett, a szerkesztőségekhez küldött leveleiben a kaposvári megyéspüspököt vádolja meg. — Ártatlanok vagyunk: a pénz megvan. Kezelési pontatlanság, szabálytalanság miatt nem folyósították. Ösz- szesen 150 ezer forint belföldi és 8000 márka külföldi segélyről van szó. Ez utóbbihoz végképp nincs közünk. A 8000 márka a veszprémi OTP-be érkezett, s a veszprémi püspökség gazdasági hivatala intézkedett. Mi ezt az összeget soha nem is láttuk. Tény, a kezelésében zavarok vannak. Lehet, hogy az adományozó részéről is, hiszen egy idős, szentéletű szerzetes atya utolsó intézkedései közé tartozott ez az adomány. Lehet, hogy ott valami pontatlanság történt, lehet, hogy a szétválás viharában Veszprémben kevertek el valamilyen iratot. Utánanéztünk, és Königstein- ből faxon megkaptuk az eredeti dokumentumot. Itt is kristálytiszta az ügy, és nem sokat változtat a tényen, hogy Lipien Mihály ezt az összeget sem szabályszerűen kérte. Pénzügyileg tehát teljesen rendben van az ügy. A kívülállónak is meg kellene érteni, hogy az egyházi pénzeket még nagyobb felelősséggel kell kezelni, mint a civil pénzeket: nem magán- személy kap adományt, hanem az egyház küldi az egyháznak. Ezt a szolgálati úton végig kell futtatni, így biztosítható a gondos kezelés. Egy másik szempont: mit szólna a Fradi kapitánya, ha egy játékos így beszélne vissza a főnökének? Vagy mit tenne egy orvosi teámban a sebész professzor, ha az ápolónő nekimenne? Meddig tűrnék ezt a munkahelyen? Az egyházban nincsenek olyan kemény szabályok, mint a fociban vagy az orvosi műtőben, de azért határa van a szeretetlenségnek is, a gorombaságnak is, főleg akkor, ha ennyi embert megzavar. Elgondolkodtató, hogy lehet egy ekkora mesterségesen keltett botrányt jóvá tenni. Sikerült falakat törni, hidakat építeni... — Tudni kell: Balás Béla püspök meglehetősen rossz körülmények közé érkezett Somogyba. Taszáron lakik ma is, s gondolom, az egész megyét járja. Meddig tart ez az állapot? — Körülbelül még egy évig, de karácsonyig biztosan. Az építkezést korlátlanul gyorsítani nem lehet. Nekem nem probléma ez. Nincsenek igényeim semmiféle luxusra. A mérnökünk nemrégen azt nyilatkozta a televízióban, hogy Európa egyik legegyszerűbb és legszegényebb egyházi központja épül Kaposváron. — De épül, s ez abból látszik, hogy bontják a püspökség tetejét. Jó ütemű ez a munka itt Kaposvár belvárosában? — Jó ütemű. Amit reméltünk segítséget, azt meg is kapjuk. Es nem tartunk vissza összeget abból a pénzből, amelyet az államtól kapunk, hanem — eddig talán egyedül csak a veszprémi egyházmegye csinálta ezt — szétosztottuk. Pedig nem lett volna formabontó és szokatlan, ha visszatartom, hiszen én vagyok a felelős érte az egyházjog szerint, nekem lett volna feladatom ezt célba irányítani. Hál’ Istennek úgy látjuk, nincs rá szükség, mert amit kértünk, még a följelentgetések ellenére is megkapjuk a segély- szervezetektől, és a város is ígért 10 millió forintot. Reméljük, hogy ezt is megkapjuk. Ezek a pénzek elegendők lesznek az építkezés befejezéséhez. — Az első évfordulón nem illetlen a kérdés: melyek a következő évek tervei? — Az elkészült új egyházi központot okosan kihasználva, a fiatalok újabb nemzedékeinek képzése a tervem, ősszel indul egy kétéves ifjúsági vezetőképző tanfolyam, fele arányban elmélet és ugyanennyi gyakorlati képzéssel. Ez közösségszervezést, énektanítást, tánctanítást, rengeteg játékismeretet, táborozást, elsősegélynyújtást, zarándoklatokat jelent és utazások szervezését, szilveszteri programok, normális, jó hangulatú házibulik szervezését is. Ehhez ugyanis egy mai csoport- vezetőnek érteni kell. Modernizálni akarjuk a vidéki esperes központokat: faxgépekkel összekötve meggyorsítani a kommunikációt. A vidéki fiatalokhoz járok ki találkozókat szervezni. Modernül csináljuk már jelenleg is a bérmálásokat, és ezt még tovább fejlesztjük. A középiskolás korú ifjúsággal akarunk intenzíven foglalkozni. A bérmálás — ez a katolikus szentség — nekik segítség, ezt próbáljuk magyarázni a szülőknek is. Több előzetes foglalkozást tartunk, mielőtt vasárnap kimennék a liturgikus eseményre. Előtte kimegyek ugyanabba a faluba, és szülői értekezletet tartok. Lehet tőlem kérdezni, megbeszéljük a pedagógiai problémákat. A fiatalokkal szabad kérdezz-felelek fórumon találkozom, s a modern életről, a pár- és a pályaválasztásról, valamint a társadalomban és az egyházban való aktív tevékenységről beszélünk. Ezek nekem lehetőségek. Az értelmiséggel is egyre inkább kapcsolatba kerülök. Kaposváron is hívtak már a biblikus sorozatot beindítani a TIT-ben, fölvettem a kapcsolatot a gyermek- védelmi intézetekkel is. Nagykanizsára a város oktatási intézményeinek tanáraival való találkozásra hívtak. Ez a találkozó nem vallásos alapon történt, és éppen ezért rendkívül érdekes volt. Azt hiszem, sikerült előítéleteket, falakat áttörnöm, hidakat építenem. Van bőven munka. — Sokszor találkozik falakkal? — Feltételezem, hogy egy falrendszer az egész ország, de ezzel én nem sokat törődöm. Együtt épültek a falak az emberekkel és az idő múlásával. Nem a kiutat kéne megtalálni, hanem a falak átjárhatóságát megteremteni. A választás: kijózanodás — A püspöki kar a második választási forduló előtt nem kívánt újabb állásfoglalást közzétenni. A kaposvári püspöknek mi a véleménye a választás eddigi eredményeiről? — Nem vereségként, hanem egy kijózanodásként fogom föl. Az én választási vereségem már legalább húsz évvel ezelőtti; amikor rájöttem — tapasztalva a vidéki lakosság állapotát és a fiatalok hangulatát —, hogy nincs mit folytatni, mert nincs keresztény Magyarország. Nincsenek emlékek, élmények, amelyeket föl lehetne szítani. Mindent újból kell kezdeni. Véleményem szerint a politikusok és az egyházi emberek is légüres térben járnak. Majdnem azt mondom, hogy bűvös életkori határon túl járnak a fellegekben. Nem értik, nem érzik a mai világot. A mai fiataloknak 1956 is emlék és romantika, nem tudnak mit kezdeni vele. Véleményem szerint a munkásmozgalmi múlt, a Szovjetunió és viselt dolgai vagy ezzel kapcsolatos esetleges szép emlékek sem mondanak semmit a mai fiataloknak. Nekik Lenin, Jézus Krisztus és a Biblia sem mond semmit. S ezen fölösleges egymás kárára kéjelegni, egymás önérzetébe, idegeibe gázolni. Újból kellene kezdeni Magyarországot a maradék idősebb rétegnek, amelyik felelősséget érez a hazája és a fiataljai iránt, össze kellene fogni és egymással szót érteni abban, hogy mit csináljunk ebben a helyzetben? Úgy érzem, ha továbbra is ígérgetünk, akkor egyre nagyobb csalódásba kergetjük az újabb nemzedékeket, és végképp nem igazodnak ki ebben a világban. Félelmek — Pedig a választási kampányban sokat ígértek pártok és politikusok. Elhangzottak aztán fenyegetések is. — Arra gondolok, amit a választás másnapján Erdős Géza nagykanizsai esperes mondott, hogy az utcán munkásőr egyenruhába öltözött férfival találkozott, aki odakiáltott neki: na te rohadt csu- hás... Meg arra, hogy az egri egyházmegyéből érkezett a hír: a hitoktatásból veszik vissza a gyerekeket, mert most mi lesz, jönnek a kommunisták... Pánikfélelem tölti el az egyszerű embereket. Nekem meggyőződésem, hogy amit mi átéltünk, az nem lesz már, mert a történelemben nincs önismétlés. Nyilván mindenki tanult valamennyit. — A szavazatarány, amely az első választási fordulóban született, azt gondolom, nem félelemre utal. — Az interjú végével várjunk egy évet vagy legalább felet. Ugyanezt a kérdést tessék föltenni egy év múlva, mert valószínűleg más akusztikája lesz az egésznek. — Köszönöm. Beszéljünk erről egy év múlva, vagy — mondjuk — karácsony körül. Kercza Imre Hallásgondozás a teljes életért Vizsgálja Húsz ügyét az egyház Katolikus és evangélikus egyházi személyekből álló vegyesbizottság foglalkozik Húsz János esetleges rehabilitálásának kérdésével — érkezett a hír Prágából. Húsz Jánost a konstanzi zsinat ítélte máglyahalálra — eretneknek minősített tanaiért —, s az ítéletet 1415. július 6-án végrehajtották. Az esetleges rehabilitáció először II. János Pál pápa 1990-es csehszlovákiai látogatása során merült fel. Tavaly a németországi Bayreuthban nemzetközi szimpoziont tartottak, s ezen jelen voltak a csehszlovák huszita egyház képviselői is. Most katolikus-evangélikus vegyesbizottság alakult Fran- tisek Radkovsky pilzeni római katolikus érsek vezetésével. Nem könnyű tudomásul venni a szülőnek, ha nincs remény arra, hogy a gyereke ép érzékszervű legyen. A család az akupunktúrától a természetgyógyászatig mindent kipróbál, míg elfogadja a zord tényeket. Egy ponton azonban el kell dönteni, hogy a hallásérült gyerek integrált iskolába mehet vagy speciális iskolába, illetve óvodába kell járnia. A kaposvári intézetben több mint száz éve gondoznak súlyosan hallássérült gyerekeket. Harminc éve itt nyílt meg az ország első hallássérült óvodája. Egyre inkább gyakorlattá válik a csecsemőkkel való foglalkozás is. — A hallássérült gyerekekkel a lehetőség szerint minél korábban kell foglalkozni— mondja Mihalovics Jenő, Egy ponton azonban el kell a Siketek Óvodájának és Általános Iskolájának igazgatója. — Mesterséges beszédfejlesztést kell náluk végezni, amire a halló gyerekeknek nincs szüksége. Ezért elkezdtük a háromévesnél kisebb gyerekek gondozását is, szorosan együttműködve a kórházakkal és a védőnőkkel. Két utazó gyógypedagógus látogatja a kicsiket és foglalkozik velük otthonukban. Az intézet látja el a Dél-Dunántúl hallásfogyatékos gyerekeit. Mivel nem megoldható, hogy Mohácsról vagy Szekszárdról járjanak be naponta, így diákotthonban töltik napjaikat. Bár egyre inkább erősödik az a tendencia, hogy a szülők is ideköltöznek a városba. Az otthonban 140 gyerek lakik, közülük 26 óvodás. — Mindazokat az ismereteket, élményeket el kell sajátítaniuk a kicsiknek, amit egy hároméves az életben szerez — vallja az igazgató. — Naponta kellene az édesanyjuk ölében ülni. Sokat foglalkozunk velük egyénileg, hogy pótolni tudjuk a családot. Az itt gondozott gyerekek kétharmada halmozottan fogyatékos. A hallássérülés értelmi fogyatékosággal, mozgás-, látás-fogyatékossággal, tanulási zavarral párosul. A gyerekek ellátása komoly lelki és fizikai megterhelést jelent a nevelőknek. Egyetlen rossz szakmai elképzelés vagy gyakorlat óriási károkat okozhat. Ha kicsit is torzít a hallókészülék egy életre el- vehetik a gyerek kedvét, érdeklődését a beszédtanulástól. — Meg kell találni a gyerek személyiségében azt a pontot, ami fejleszthető, amiben jó. Ebben tud a halló emberhez kapcsolódni, hasonló teljesítményt nyújtani — vallják az itt dolgozók. A halmozottan fogyatékosok mellett tudniuk kell azokat a kiemelkedő intellektusé gyerekeket is oktatni, akik gimnáziumban tanulnak tovább. A legtöbb nevelőnek a gyógypedagógusi mellett óvónői vagy szaktanári diplomája is van. Legfontosabb feladatuk a hallás gondozása, amely a hallásmaradványt a hangos beszéd szolgálatába állítja. Teljes értékű életre készítik fel a gyerekeket, hogy integrálódni tudjanak a halló társaik közé. Az intézetben a két éves előkészítő miatt a gyerekek 16 éves korban végzik el a nyolc általánost. Óriási eredmény, hogy minden gyereknek megteremtik a továbblépés lehetőségét. Vannak akik hallók között tanulnak tovább szakmunkás- képzőben, páran Budapesten járnak speciális szakiskolába, néhánynak pedig munkahelyet keresett az iskola. S. Pap Gitta
