Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-08 / 56. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. március 8., kedd Somogyi közoktatás, a „vármegyei fedélzetről” (3.) Nem fütyülik ki a „tanfüttyüst”... Kolping-központ Esztergomban A Magyar Kolping Szövetség oktatási központot hoz létre Esztergomban, a német kormány egymillió márkás támogatásával. Egy volt művelődési házat alakítanak át erre a célra. A terv szerint a szeptemberi tanévkezdésre elkészülő intézménybe elsősorban hátrányos helyzetű és az általános iskolában tanulmányi gondokkal küszködő fiatalokat várnak. Indiai művészek bemutatója Indiai kézművesek munkáit — ékszereket, bőrből készült dísztárgyakat, textíliákat láthatnak és vásárolhatnak meg csütörtökön az érdeklődők Budapesten a Postás Művelődési Központban. A vendégek megkóstolhatják az eredeti bengáli teát is a Benczúr utcai indiai délutánon. T ruffaut-filmek Budapesten Az élők sorából tíz esztendeje távozott Francois Truf- faut-nak, a francia filmes új hullám „fenegyerekének” legjelentősebb alkotásait tűzte műsorra a budapesti Francia Intézet és az örökmozgó retrospektív sorozaton, március 14-23. között. A vetítések este hét órakor kezdődnek a Fő utcában. Felújították a Hófehérkét A Walt Disney Stúdió által több mint ötven éve vászonra álmodott mese, a Hófehérke és a hét törpe — a klasszikus rajzfilmek közül az első, s így talán a legdédelgetettebb — a legmodernebb technikával felújított változatban hamarosan az egész világ számára elérhető lesz videókazettán, csakúgy, mint a mozikban nemrégiben nagy sikerrel bemutatott Aladdin. Most először e videofilmek világpremierje egyben a magyarországi premier is. Frank Sinatra összeesett a színpadon Richmondi koncertjének vége felé hirtelen rosszul lett Frank Sinatra. A világszerte ismert amerikai énekes My Way című sikeres dalának előadása közben néhány percre eszméletét vesztette. A zenekart vezénylő fia segítségével, a közönség együttérző éljenzése közepette Sinatrát levitték a színpadról, majd a helyi kórház intenzív osztályára szállították. A 78 éves énekes, aki egy hete pályafutásáért Grammy-díjat kapott, a kórházban hamarosan visz- szanyerte eszméletét. Kapcsolatok Művelődési Alapítvány Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyék önkormányzatainak anyagi támogatásával magánszemélyek hozták létre a Kapcsolatok Művelődési Alapítványt, amely első közgyűlését a Borsod megyei Mályiban tartotta. A Felvidék, Kárpátalja, a Partium történelmi régióinak kulturális kapcsolatait, rendezvényeinek összehangolását szolgáló alapítvány munkájában részt vesz a Határon Túli Magyarok Hivatala is. Valamikor úgy mondták, hogy a megyei szakigazgatás meghosszabbított keze, a „pedagógiai kabinet” (vagy SOPI) által irányított szakfelügyelet volt, melyet vagy főállásban, vagy órakedvezménnyel láttak el a szakfelügyelők. Bizony működött is a hírlánc: „tanfüty- työs” érkezése várható! Anekdotába illő eset: állítólag egy tanárnő, amikor meghallotta, hogy jön a szakfelügyelő bezárkózott az illemhelyre és hiába rimánkodott az igazgató, a világ kincséért sem jött elő onnan, míg a „rettegett” kolléga, akinek egy órája láttán kellett munkáját minősítenie, nem távozott az épületből. Hogy így volt vagy sem, azt nem tudom, de beszédes példaként emlegették. Kollegiális alapon Ám még a rendszerváltást megelőző időkben, a demoka- tizálás szándéka szerint, egyre inkább előtérbe került a tanácsadás szerepe, a kolle- galitás elve. S erre az adott lehetőséget, hogy a „kiválasztottak” a „primus inter pares” elve alapján kaptak megbízást. Az óralátogatás vége nem ítélethirdetés volt, hanem szakmai beszélgetés, közös okulásra, amelyen tájékozódhatott munkatársa tudásáról az igazgató is, és a munkaközösség vezető is. Ma az intézet, főállású munkatársai mellett — mint a dr. Riez Ferenccel és Fekete Józseffel készített számvetésből kiderült —, harminc szaktanácsadó pedagógust foglalkoztat. Oda mennek, ahova hívják őket, ahol tanácsaikra, véleményükre igényt tartanak: vagy a tanár, vagy az igazgató, vagy mindkettő. S ez a gárda jelentős részben a régi! Tehát nem fütyülték ki a tanfüttyösöket... Hívás pedig érkezik szép számmal! Ugyanakkor visszajelzés is: mert a nagy tapasztalattal rendelkező kolléga, nemcsak a matematika vagy a magyar szakos kollégája tudását, módszereit teszi mérlegre, de érzékeli a hangulatát, közérzetét, az egész iskola légkörét is. Hozzásegíti a „megyét” ahhoz, hogy ne csak úgy általában tudja, hogy mi a helyzet, hanem iskolánként is. Településenként is. Személyenként is! Ez jó szempontot jelent a szakmai továbbképzések szervezéséhez. Mert a rossz körérzet ellenére a pedagógusok többsége igyekszik, hogy A legnagyobb sikernek azt tartják, hogy túlélték az elmúlt évet is. Ez azt jelentette, hogy sok viszontagság ellenére a folyóirat minden száma idejében megjelent. A kiköltöztetés és a berendezkedés nehéz körülményei között is fenn tudtuk tartani a Magropresst, amely a romániai magyar nyelvű sajtóból ad közre román nyelvű szemelvényeket kéthetente — mondta Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk főszerkesztője. — Ghe- orghe Funar kolozsvári polgármester kitelepítő buzgalmának váratlan melléktermékeként egyfajta új művelődési pólus jött létre Kolozsváron. Nemcsak a Korunk szerkesztőségét költöztette ki ugyanis a többet és újabbat tudjon; a friss diplomán is gyorsan szárad a tinta. Nem kívánok számadatokkal terhelt leltárt készíteni, pusztán az érzékletesség kedvéért jegyzem meg: az elmúlt fél évben, szinte minden második-harmadik napra esett egy-egy továbbképzés, jó nevű, népszerű, a szakmában közismert előadókkal! Az intézet „favorizálni” is szeret. Kutatásokra ösztönöz, pályázatokat ír ki, s lehetőség szerint kiadványokat jelentet meg. A„bűvös” háromszög Talán kitetszik az eddigiekből, hogy a közoktatás mindennapjai mögötti megyei háttér bemutatásakor, nem annak dicséretét kívánom zengeni, hanem csupán létét és működését jelezni. A hivatali és a módszertani „pillérek” mellett, most egy éve, hogy emeltek egy harmadikat is. A mi térségünkben: Pécsett! Eleinte úgy hívták, hogy ROK (Regionális Oktatási Központ), ha nem tévedek most úgy hívják, hogy TOK (Területi Oktatási Központ). Már születése előtt sok fenntartás hangzott el felőle, s születése óta is róla — alappal vagy alap nélkül. E sorok írója nem hivatott ezt eldönteni. Miként fekete-fehéren fo galmazni a számvetésben együtt töprengő partnereim sem kívántak. Azt jelezték, hogy a TOK — szerintük — nem tokosodott be, köszönhetően főleg annak, hogy vezetője dr. Bárdi László nagyfokú ko I legal itással, nyitottsággal közeledett a megyei, illetve a megyében dolgozó szakemberekhez. Ugyanakkor az egy évi működés inkább csak sejtet még dolgokat. Dr. Riez Ferenc „Somogyból nézve” készített is egy dokumentumot, amelynek egyik dicséretes következtetése az, hogy a rokonszenves közeledésen túl bőségesen van még mód az együttműködésre, a közös-kölcsönös információcserére. Ha az „újszülöttet” a választások utáni kormányzat is életben tartja még... Mivégre is kellene a megyei, vagy megyei-regionális együttműködés? Látnivalóan nem azért, hogy a háttérszervezetek igazolhassák létjogosultságukat. Hanem sokkal inkább azért, mert a megyei fedélzetről városháza épületéből, hanem több más lapot, szervezetet is. így került ugyanabba az épületbe az Apostrof című román irodalmi lap, amely fiatalok nagyon jó színvonalú publikációja, a Helikon, az írószövetség mágyar nyelvű, kéthetente megjelenő lapja, az Utunk utódja. Itt működik majd a Polgári Szövetség Pártjának klubja, amit hetente egyszer rendezvények céljára a Korunk felhasználhat. Itt folytathatja működését a Korunk galériája is, és így a Szamos partján egyfajta kulturális központ jön létre. A Korunk szorosabban vett munkásságáról szólva Kántor Lajos kiemelte a folyóirat idei első számát, amely a kettős és többszörös identitás kérdéskönézve, sőt előre figyelve bizonyos feszültségek várhatók. A vállalkozói iskola szlogenje, van ahol kényszerű, de mégiscsak alkalmi „kalmárkodást” jelent csak, s nem a vállalkozóvá nevelés! A profilok sokszínűsége elvezethet olyan tarkabarkaság- hoz, átfedésekhez, képzési kényszerpályákhoz, amelyek a megalapozott műveltség rovására mennek, s nem biztosítják később az úgyszintén sokat emlegetett „rugalmas átjárhatóságot”. A körzeti iskolák széttagolódása, a sokat ígérő helyi önállóságot helyenként nehéz helyzetbe hozza. Nemcsak gazdaságilag, de pedagógiailag is. A pár tanerős iskola vajon megbírkózik-e majd a számítástechnika, avagy az Idegennyelv tudás kihívásaival? Az ésszerű versenyt, nem váltja-e fel néhol az ésszerűtlen rivalizálás? Nem beszélve a munkanélküliség növekedéséről! Mert hiába az oly divatos gazdaasszonyképzés (amely önmagában helyes), ha nincs a „gazdának” miből megkeresni a kenyérrevalót! Nem is szólva a pedagógus szakmai-egzisztenciális biztonságáról, amely azt igényli, hogy szülessék meg már végre a Nemzeti Alaptanterv! Az igazi tét A demokráciában ugyanis természetes a kormányzati „váltógazdálkodás” lehetősége. Az igazi tét azonban az, hogy ennek hátterében (vagy előterében inkább?) stabilizálódjék végre az oktatási-nevelési rendszer! Képes legyen kezelni, felfogni a változó oktatáspolitikai koncepciókat anélkül, hogy azok megrázkódtatással járnának az iskolában, a nevelés, a képzés folyamataiban. A számvetés szerint: e kérdésekben van az igazi tétje és kihívása a ma sokszínű iskolájának! Ehhez a megye a háttérbeli együttgondolkodás, az összehangolás, az orientálás szerepére vállalkozhat. Nem önmaga kedvéért, s néha hálátlan szerepben is. Egyet feltétlenül el kell ismernünk: e háttérmunkára ma már nincsenek sokan, ám szerfelett sok mindenre gondolnak. Leginkább előre tekintve. S visszanézve, „nosztalgia” nélkül, csak akkor, ha már megszületett érték menne veszendőbe. Lévén mindenekelőtt ma is: iskolapártiak... Tröszt Tibor rét járja körül. Ezt az esszégyűjteményt az utóbbi években a tematikus számokra koncentráló szerkesztőség egyik legérdekesebb vállalkozásának nevezte, és nemcsak a romániai magyarság, hanem az egész magyarság szempontjából is. Ez a szám számos nyugat-európai és amerikai vonatkozású írást is tartalmaz, amellett, hogy a romániai csángókérdésről, a romániai németek jelenlétéről, illetve hiányáról is ír. Ily módon átfogó képet ad a „részben az egész” elve alapján. A további vállalkozások között igen érdekesnek ígérkezik a RMDSZ-szel foglalkozó márciusi szám. Ebben közvélemény-kutatást is közöl a folyóirat. Baracs Dénes Ellenséges buzgalom váratlan következménye Új szellemi központ a Szamos partján VIDÉKI ŐSBEMUTATÓ KAPOSVÁRON Sára Sándor: Vigyázok A filmforgalmazók nem vették kegyeikbe Sára Sándor legújabb filmjét, a Vigyázókat. A televízió ugyan bemutatta, de a mozitermek fenntartói tartózkodó magatartást tanúsítottak. A film egyik jeleneteben Mensaros László Vidéki ősbemutatóra Kaposvárra érkezett a film a napokban, a Művészmoziban vetítették le Sára legújabb alkotását. A szervezők sem számítottak ilyen nézőseregre. Mának szóló üzenetet fogalmazott meg új filmjében Sára: a hatalom beidegződése mély nyomot hagyott a rendszerekben. Ugyan több alkalommal elhangzik a filmben az ÁVH neve, de mintha nem is az ötvenes években játszódna a történet. Baráti társaságba ritkán lép be áruló: ám filmünk esetében őt keresik a szereplők, vajon ki „vesztette el” ÁVH-s igazolványát. A történet a kérdésre nem felel: mindenki gyanús és tiszta. Lehet, hogy — megtörtént ez sok más esetben is — a társaságon kívüli személy(ek) csempészték be a lakásba az ÁVH-s igazolványt, hogy a rendet felborítsák? Csupa talány. Csupán egy biztos: az államgépezet működik. És amelyik társadalmi réteget veszi célpontba? Az értelmiséget, amelyik a legkiszolgáltatottabb. Sára nem leplezi: vajon az áruló(k) is köztük kereshetők? Nem újkeletű a téma, amit Sára Sándor feldolgozott. Sartre drámáiban ezek a motívumok már fellelhetők, de gondolhatunk Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjére is. A Vigyázok esetében a néző óhatatlanul nemcsak az árulás általános erkölcsi, politikai eszközeit és tartalmát minősíti, hanem életkorához képest az átélt történelemből levont tapasztalatait is hozzáteszi. Sára ÁVH-s filmje olyannyira kortalan, hogy az ötvenes években elképzelhetetlen környezetben jeleníti meg Domahidi Miklós Csorba csésze című regényének filmváltozatát, amelyben — hogy egy jellemző mondatot is idézzek —: „az emberek nem beszélnek, rettegnek”. Képtelen világnak nevezi a film egyik szereplője a történteket, az egymás gyanúsítását, a bizalmatlanságot, amelyet a hatalom diszkréten irányít. A dokumentarista Sára nem tudta megtagadni magát, igazában játékfilmet szánt a közönségnek, ám csupán a két műfaj sajátos ötvezetét tudta létrehozni. A film mondandója elgondolkodtató, a szereplők játéka lenyűgöző. Nagy-Kálózy Eszter, Andorai Péter, Máté Gábor, Töröcsik Mari, Ráckevei Anna, Gálffi László, Mensá- ros László teszi emlékezetessé Sára filmjét. Horányi Barna Európai kulturális hónap, tavaszi fesztivál Ezer művész érkezik húsz országból Az európai kulturális hónap eseményeivel bővült budapesti fesztivált március 11. és április 10. között rendezik meg. Az Európai Közösség még 1991-ben ajánlotta fel Budapestnek, hogy legyen az 1994-es eurpai kulturális hónap házigazdája. À nyitó hangverseny, amelyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar ad, március 11-én lesz a Budapest kongresszusi központban. A fesztivál keretében koncertezik — többek között — a Debussy Vonósnégyes, a Capella Sa- varia, a Componensemble és a Liszt Ferenc Kamarazene- kar. Több budapesti színház új bemutatóval jelentkezik. A kiscelli romtemplomban a Budapesti Kamaraopera előadja Mozart operáját, a Varázsfuvolát. Külföldi sztárok is érkeznek: Anatolij Vasziljev orosz és Andrzej Wajda lengyel rendező. A több mint harminc kiállítás közül az egyik legérdekesebbnek a Magyar Nemzeti Galériában március 11-én nyíló, Csont- váry műveit bemutató tárlat Ígérkezik. A programokban egyikként 20 ország mintegy 1000 művésze vesz részt. á
