Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-15 / 38. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLIITIKA 1994. február 15., kedd A stílus maga a kormány Szekeres Imre: Új kormányzati szerkezetre, s legalább hat hónapot felölelő részletes programra van szükség a választások során Új köztársaság párti irodákat nyitottak „Mi értünk a kormányzás műfajához” — mondta Boross Péter miniszterelnök a múlt szerdán a megyei önkor­mányzati vezetők értekezle­tén. — Meglepő kijelentés. Nem politikai okokból tartom annak: egy kormányzó politikai párt ugyanis állíthat ilyet magáról, ha a kormány teljesítménye az adott körülményekhez képest jó. Ha azonban az ember az elmúlt négy évet vizsgálja, akkor azt látja, hogy maga a politizálás stí­lusa, iránya és struktúrája is hi­bás volt. A másik: a konkrét szakmai megalapozottság is gondot jelent. Mindenesetre a ki­jelentés nagy önbizalomra utal. — Surján László, a KDNP elnöke a hétvégi szegedi kampányindító értekezleten kijelentette, hogy az MSZP-vel és az SZDSZ-szel semmikép­pen sem szövetkezik. Az in­doka pedig az, hogy a két párt gazdasági programja nem „harmonizálható”. — Ezt a kérdést akkor lehetne megválaszolni, ha az ember is­merné a Keresztény Demokrata Néppárt gazdasági, oktatási vagy külpolitikai programját. Ezt én sem, a közvélemény sem is­meri. A szegedi egy korrekt kampányindító gyűlés volt, amelyről mindjárt az a vélemé­nyem, hogy ezek szerint ennyit érnek a fogadkozások, amelye­ket a pártok egymásnak tettek azon a bizonyos tárgyaláson a rövid, 30 napos kampányt ille­tően. Akárhogy is számolom, 90 nappal a választások előtt star­tolt a KDNP. A kormányzásra való készségről pedig annyit: a Szocialista Pártnak nem az a fontos, hogy ki akar a Szocia­lista Párttal kormányozni, ha­nem az, hogy az MSZP kivel akar kormányozni. — Van-e olyan párt, akit egy koalíció lehetőségéből kizár az MSZP, s kik azok, akikkel szívesen dolgoznának együtt? — Ezzel a találgatással tele van a sajtó már lassan há­rom-négy hónapja. Ez minden­képpen pozitív, mert ezek sze­rint a magyar közvéleményben és a közvéleményformáló sajtó­ban természetes, hogy a Szocia­lista Párt kormányozni fog. Ha nem így volna, ez a kérdés föl se merülne. Azt, hogy kivel tudna a Szocialista Párt együtt kor­mányozni, a választások előtt nem tudom megmondani. Két dolgot kellene látni ahhoz, hogy ebben dönteni lehessen. Az egyik az, hogy hogyan szavaz­nak a választópolgárok, s ennek alapján miként oszlanak meg a mandátumok a jövendő ország- gyűlésben, milyen módon lehet megalakítani egy kormányt. Éneikül értelmezhetetlenek a po­litikai feltételek. Úgy gondolom, hogy aki ma azt mondja: tudja, hogy a saját pártja vagy a többi párt hány százalék mandátumot ér el, enyhén szólva megalapo­zatlanul nyilatkozik. Azt ugyanis, hogy három hónap múlva a vá­lasztópolgár hogyan dönt, ma még nem lehet tudni. Sejteni természetesen ten­denciát, arányokat lehet, de pontos számokat tudni nem. Ha a politikai pártok úgy akarnak kormányt alakítani, hogy számba veszik, kikből lesz majd miniszter, politikai államtitkár, ki melyik tárcát kapja, akkor az a kormány biztosan bukásra van ítélve. Ilyen kormányhoz nekünk semmi kedvünk. A helyzet ugyanis rendkívül válságos lesz nyárra a gazdaságban is, az élet többi területén is, és az emberek türelme elfogyott. Tehát nem lesz semmiféle száz nap türelmi idő. Ebből logikailag is az követ­kezik, hogy azoknak, akik együtt akarnak kormányozni, legalább az első hat hónap konkrét tenni­valóiban meg kell állapodni a Fotó: Lang Róbert Szekeres Imre, Lampert Mónika és dr. Csákabonyi Balázs koalíciós tárgyalásokban. Ehhez nagyon részletes és konkrét megállapodás szükséges. Én realista vagyok az első hat hó­nap dolgait illetően. Június 30-án lejár az IMF-megállapo- dás, és a költségvetés is addigra összeomlik. Praktikus kormány­zati kérdés és a politikailag sta­bil kormányzás feltétele, hogy az azt követő tennivalókban a kor­mányban résztvevő politikai erők — ez legkevesebb három párt lesz — megállapodjanak. A második feltétel, hogy meg­állapodjanak egy új kormányzati szerkezetben és stílusban. Ez pedig már alkotmányt is érintő kérdés, hiszen a jelenlegi korlát­lan miniszterelnöki hatalom és korlátlan miniszteri felelőtlenség elvén alapuló kormányzás, amely a konstruktív bizalmatlan­ság indítványban fogalmazódik meg, nem tartható egyenrangú koalíciós partnerek esetében. Mondja meg nekem valaki pél­dául azt, hogy a magyar, kor­mány gazdaságpolitikáját melyik minisztérium csinálja? így nem működhet egy kormány. A kor­mányzás stílusához'tartozó kér­dés az is, hogy kivel lehet meg­állapodni abban, hogy a jövendő kormány másként kommunikál­jon a társadalommal. A harma­dik döntési kritérium, hogy kikkel tudunk szót érteni abban, hogy társadalmi megállapodásokkal kell biztosítani a kormány politi­kai hátterét. Ha egy nagyléptékű társadalmi változásba kezd egy jövendő kormány, akkor meg kell állapodni például a szak- szervezetekkel mondjuk arról, hogy hat hónapig — amíg a konkrét tennivalókat elvégzi — nincs sztrájk Magyarországon. Meg tud állapodni a nagyobb külföldi befektetők érdekcsoport­jaival, bizonyos gazdasági lépé­sek konzekvenciáiról: ezek nem udvarias politikai tárgyalások lesznek, meg kell állapodni arról, hogy a jövendő kormányzó pár­toknak más legyen a viszonya a jövendő ellenzéki pártokhoz, mint a maiaknak. Bizonyos ügyekben a konszenzusterem­tés nélkül már nem lehet előbbre lépni. Konszenzus pedig — ezt látni kell — mindig a többség kezében van, hiszen a többség tud engedni, mert ők kormány­oznak. Ma azt látni csak, hogy kivel nem — a jelenlegi kor­mányzó pártokkal nem — aka­runk együtt kormányozni, mert a programokon belül nagyok a kü­lönbségek. Surján Lászlóval tel­jesen egyetértek, hogy nem kapcsolhatók, és a jelenlegi kormányzati pártok bizonyították a közvélemény előtt: nem sike­resen kormányoznak. A mi vá­lasztói táborunk többek között azért szavaz az MSZP-re, hogy ezek a pártok ne maradjanak a kormányban. — Melyek a gazdaságfej­lesztés sarokpontjai? — A kormányzópártok a mos­tani kormány gazdaságpolitikai vonalát képviselték. A propa­gandákban aztán hitelesen meg­jelentek olyan elképzelések a Keresztény Demokrata Néppárt részéről, amelyek eltérnek ettől a kormányzati magatartástól. Lényegében térnek el a privati­zációt, az állami szerepvállalást, a társadalmi megállapodások fontosságát, a mezőgazdaság helyzetét illetően. Az ember ne­hezen tudja megítélni, hogy eb­ből mi a propaganda, és mi egy valóságos koncepció változás. Én azt is el tudom képzelni, hogy rájöttek, hogy amit eddig csináltak az rossz. Lényegi kü­lönbség a jelenlegi kormány gyakorlata, a KDNP nyilatkozata és a mi gazdasági programunk között a következőkben van. a gazdaságban minimális a moz­gástér, ezért olyan kitörési pon­tokat kell keresni, amelyek ké­pesek megállítani a válságot, és egy két év leforgása alatt megte­remteni a növekedést. Ilyen a piacteremtés és a piacvédelem. A másik a mezőgazdaság újjá­szervezése a nyár során, hogy még az őszi biológiai ciklust el lehessen érni. A harmadik a bank és az adóskonszolidáció­nak egy másfajta technikával való végigvitele. Ez a belső ál­lamadósság növekedése mellett is szükségszerű lépés. Szintén a kitörési pontokat jelenti az inf­rastrukturális fejlesztések bein­dítása, beleértve a vonalas léte­sítményeket, a lakásépítés és sok minden mást is. Ilyen természetű kérdés az ál­lamháztartás reformja és az is, hogy mi a privatizációt nem cél­nak, hanem eszköznek tekintjük. A mi gazdaságpolitikusaink között is vita folyik, hogy ez a változássorozat elhúzódó le­gyen, mondjuk két évre, vagy az első hat hónapban az összes radikális lépést megtegyük. — Ez a sokkterápia. — Nem nevezném annak, ha ez olyan program, amelyikbe a foglalkoztatottak érdekeit is be­számítjuk. — Ahhoz, hogy ez a prog­ram megvalósuljon, egy sor jogszabályt kell alkotni a tör­vényhozásnak. Van-e törvé­nyelőkészítése az MSZP-nek? — Azok a törvények, amelye­ket gyorsan be kell terjeszteni a parlament elé, természetesen a koalíciós tárgyalás témái lesz­nek. Itt nem általában kell megál­lapodni, hanem konkrétan. A szakmai előkészítő munka folyik, s én ezt tartom döntőnek. Ez azt is jelzi — s ez nagyon furcsa lesz Magyarországon —, hogy a koa­líciós tárgyalások nem öt napig tartanak. Úgy becsülöm, hogy legalább egy hónapig. Ügyve­zető kormány lesz a jelenlegi, amíg a következő készül a fel­adatára, s akkor fog előállni, amikor a konkrét ügyekben meg tudnak állapodni. A társadalom­nak el kell mondanunk, hogy nem posztokért folyik a marako­dás, hanem azért tárgyalunk, mert szeretnénk az első hat hó­nap dolgaiban megállapodni. Ez azt is jelenti, hogy nincs a par­lamentben nyári szünet. — Takácsy Gyula MDF-es képviselő a Somogyi Hírlap­nak azt nyilatkozta, hogy nem igaz az az állítás, amely sze­rint rosszabb lenne a gazda­ságban a helyzet most, mint 1990-ben volt. — Egy gazdaságpolitikus számokkal tud operálni. A szá­mok pedig azt mutatják, hogy ma, 1994-ben kétharmadával csökkent gazdaság tartja el ugyanazt a társadalmat. Ez rosszabb helyzet, mint 1990-ben volt, mert a gazdasági teljesít­mény a kétharmadára csökkent. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy a magyar mezőgazdaság 1993-as teljesítménye az 1973-as szintnek felelt meg, ak­kor ezen lehet ugyan vitatkozni, de ténybelileg nehéz vele mit kezdeni. Hihetetlen nagy telje­sítmény az, hogy egy kétharma­dára csökkent gazdaság képes ugyanazt a társadalmat — jól-rosszul — fenntartani. De ez az állapot nem tartható hosszú időn keresztül. — Milyen szerepet szán az MSZP a megyének? — Arra van szükség, hogy ér­demi megyei önkormányzatok jöjjenek létre, amelyek nem lát­nak el újraelosztási funkciót. Megmarad a helyi önkormányza­tok gazdálkodási és törvényalko­tási lehetősége, de azokban az ügyekben, amelyek nem egy te­lepülést érintenek, hanem egy régiót, a megyének kell valami­lyen mozgásteret adni. Ez nem jelent alá-fölérendeltséget. Eb­ben a logikában nincs köztársa­sági megbízotti intézményrend­szer. Egyáltalán: dekoncentrált hivatalokra nincs szükség ebben a logikai rendszerben, mert ru­galmasabb, a helyi önkormány­zatokhoz közelebb kerülő köz- igazgatást jelent Magyarorszá­gon. — A közvéleménykutatások alapján az MSZP a népszerű­ségi lista élén van. Milyen az MSZP státusza Somogybán? — A közvéleménykutatások a pártszimpátiát jelzik: ez nem azonos a jövendő parlamenti mandátumszámmal. A magyar választási rendszer ugyanis az egyéni képviselő körzeteknek ad nagyobb súlyt. A társadalmi tá­mogatottság növekedése inkább egyfajta önmegtartóztatáshoz és felelősség növekedéshez ve­zet. Nevezetesen ahhoz: nagy­jából várható, hogy rajtunk is múlik az ország sorsa. Nem az a lényeges, hogy mi mit gondo­lunk magunkról, hanem az, hogy az emberek miként vélekednek. Az emberek három dolgot emel­nek ki: a szakszerűséget, amit lehet úgy is fordítani, hogy ezek értenek hozzá. A megbízható­ságot, vagyis lehet rólunk tudni, hogy milyen kérdésekben mi lesz az álláspontunk. És a nyi­tottságot, amit úgy is fogalmaz­nak, hogy a kis emberek dolga­ira is odafigyelünk. Budapest után a megyék között első he­lyen van a Szocialista Párt iránti szimpátia Somogybán. Azt je­lenti ez, hogy itt nyilvánvalóan erős társadalmi támogatottsága van a Szocialista Pártnak. Palotás János: Elképzelhető az együttműködés a liberális pártokkal, de a KDNP-vel és az MSZP-vel is „Somogyi napot” tartott tegnap a Köztársaság Párt Palotás János pártelnök ve­zetésével. A megye mind a hat választókörzetében ün­nepélyesen felavatta pártjá­nak választási irodáját. Nagyatádon és Kaposváron lakossági fórumot is tartott, ahol ismertette a Köztársa­ság Párt választási prog­ramját, célkitűzéseit. A So­mogyi Hírlap arról kérdezte, hogy érzi, kellő bázissal rendelkezik-e pártja a vá­lasztásokra? — 1992-ben, amikor a Köz­társaság Párt bemutatkozott, elmondtuk: a választásokig az ország valamennyi választó- kerületében irodát nyitunk mégpedig költségvetési tá­mogatás nélkül, saját erőből. Sokan mondták hogy ez lehe­tetlen. Most azonban elmond­hatjuk hogy gyakorlatilag megvalósult. Ez a somogyi nap is ezt a teljességet jelké­pezi. Az országban 160 he­lyen működik irodánk, több, mint 130 helyen képviselője­löltünk is van. Az ő személyü­ket az országos elnökség hagyja jóvá folyamatosan, he­tente 10-15 körzetet helyzetét elemezzük, így várhatóan feb­ruár végén, március elején hi­vatalosan is bejelenthetjük va­lamennyi jelöltünk nevét, így a somogyiakét is. Nálunk alap- feltétele, hogy ott legyen kép­viselőjelöltünk, ahol van mö­götte egy csapat, egy iroda, ahol találkozhat az emberek­kel. Csak azért nem állítunk je­löltet, hogy elmondhassuk: nekünk mindenhol van. — Lesz-e közös jelöltjük va­lamely másik párttal? S ha már a pártkapcsolatoknál tar­tunk: kikkel tudna együtt dol­gozni a Köztársaság Párt egy esetleges koalícióban? — A Köztársaság Párt ezen a választáson meg akarja mé­retni magát. Ezért nem aka­runk közös jelölteket. Ez alól két kivétel van, de több bizto­san nem lesz. Ami a koalíciót illeti: akkor tudunk partnert vá­lasztani, ha a programhoz kell csatlakozni. Égy jó program mögé odaállunk, olyanhoz vi­szont, ami szerintünk rossz, semmiképp. Még akkor sem, ha az a győztes párt prog­ramja. Csak a hatalomhoz nem kívánunk csatlakozni. Ilyen értelemben el tudjuk képzelni az együttműködést a liberális pártokkal, sőt a KDNP-vel és az MSZP-vel is. — Az MDF-et szándékosan hagyta ki, vagy biztos abban, hogy nem lesz olyan prog­ramja, ami önöknek megfe­lel? — A választói akarat meg­csúfolása lenne az, ha a vá­Palotás János lasztók leszavaznák a most legerősebb kormánypártot, mi pedig egy koalícióba vissza­emelnénk. Ha az MDF nyerne és koalícióba hívna minket, akkor ugyanaz a helyzet mint a többi párt esetében: meg­vizsgálnánk a programját, a támogatottságát, a bázisát és ha úgy érezzük támogatható, elfogadjuk a hívást. Bár őszin­tén szólva ezt most nehezen tudom elképzelni... — A Köztársaság Párt tag­jait és támogatóit ismerve ez a gazdaságot szem előtt tartó párt. Hogy látja, milyen ma az ország gazdasági helyzete, lehet-e erre építeni a válasz­tások után? — Programunk valóban a gazdaságra koncentrál, de természetesen minden más­sal is foglalkozik. Érdekes helyzetben vagyunk: a legtöbb pártnak azt kell bizonygatnia, hogy törődik a gazdasággal is, nekünk pedig azt, hogy minket érdekel a kultúra az idegen- forgalom, a sport, a külpolitika, a kommunikáció, a média, szóval minden más. A kér­désre válaszolva: szerintem a magyar gazdaság erős, job­ban működik, mint a politika. Szerencsére jobb irányú vál­tásokat hajtott végre a gazda­ság, mint amit a jogszabályok előírtak neki. Jó példa erre a külföldi bankok megjelenése: minden jogszabály tiltotta ezt, mégis jöttek, mert érzik a gaz­dasági növekedés esélyét. Az már más kérdés, hogy miután megjelentek, a kormány mindezt saját sikerének köny­velte el. Ennek a gazdaság­nak van esélye, egész köny- nyen növekedési pályára állít­ható. — Mivel lenne elégedett május nyolcadika után? — Pártunk programpárt. Ha úgy kerülünk a Parlamentbe, hogy a programunk meghatá­rozó lehet, elégedettek le­szünk. Kormányzó pártként ez egyértelmű, de második, har­madik helyről sem elképzelhe­tetlen. Varga Ottó Szabadság-trükk Szelet vetett és vihart aratott Kónya Imre belügyminiszter legutóbbi ötletével, amely sze­rint szabadságra küldené azo­kat a polgármestereket és al­polgármestereket, akik jelölt­ként indulnak az országgyűlési választásokon. A belügyi állam­titkár szerint felvetődhet ugyanis, hogy a jelöltek vissza­élnek hivatali pozíciójukkal. Szívszorító a kormányzati ag­godalom, bizonyára a választá­sok tisztaságára vigyáznak. Csak közbe ne az jutna az em­ber eszébe: ki van ez kérem ta­lálva, mert amíg kétségbe von­ják a polgármesterek elfogulat­lanságát, eszükbe sem jut ez a miniszterekkel és államtitkárok­kal kapcsolatban. Kónya tudja mit javasolt. Az önkormányza­tok többségének élén ugyanis liberális vezetés áll és nem ke­vés a kereszténydemokrata, akik most eséllyel indulhatnak a parlamenti mandátumért. Ez hát a baj! Az már mellékes: ahova mi — állítólag — tartunk, ott nem szokás ilyen javasla­tokkal előállni, de reális követe­lés a korrektség. (Lengyel) 4 »

Next

/
Thumbnails
Contents