Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. január 22., szombat SOMOGYI CIGÁNYSORSOK Ha van jövő, az csak szebb lehet n Ha felfedezés lenne sem lenne belőle spanyolviasz, de azért valahol érdekes: a cigányság jobbára a perifériák etnikuma. Igaz: javarészük a társadalom perifériáján él, ám az is, hogy mivel a városi cigányság a város szélén ütött tanyát, ily módon is periférikus etnikum. De van itt egy másik párhuzam is, ennek egyik alkotóeleme a cigányság jó értelemben vett társadalmi asz- szimilációjának kísérlete. És a másik elem: ami egykor a széle volt, az lassanként a szerves része lesz a városnak, mintha csak keblére akarná ölelni a város a cigányságát, mintha azt akarná: gyertek közénk! Semmi kétség, túlmisztifikáltam az urbanizáció közismert hatásait. Ám a nemzetiségi kisebbség „felemeléséről” mondottak valósak. A kérdés ezután csak az: akar-e a cigányság felemelkedni, és mit gondol erről a magyarság? Bárhogy legyen is, előbb-utóbb egy szekéren fogunk utazni. Vagy legalábbis egy irányba. És valljuk meg: ez nem is olyan elképzelhetetlen. Kecelhegyalja 7/a A házszámot nem a ház falán olvastam. Kapos-partoldal határolta nyolcszázvalahány nemtudom-én-micsodás, így mondták, telek. A föld rücskös és fagyott, a disznók röfögnek, a ruhák száradnak. Ladaron- csok. Egészében, úgy hiszem, ezt hívják putrinak. Nem tudom, cigányul mit jelent a putri, de szerintem úgy nem pejoratív értelmű. Mit szépítsem a dolgot, nehezen bátorkodtam elhagyni a menekülés gépesített lehetőségét. Gondolkodtam is, alapjáraton hagyom a motort, aztán mégis inkább leállítottam. Csak az ajtókat felejtettük el bezárni. — Jó napot! — óbégattunk csengő gyanánt jó nagyokat, igaz, csak tisztes távolból, elvégre kuvaszféle eb vigyázta megállapíthatatlan hosszúságú vagy rövidségű láncon a tanyát. — Aggyon isten — mondta az öregúr, miután elhagyta meleg kuckóját. — Mingyár szólok az asszonynak, ő az úr itten — nyugtázta érdeklődésünket. A középkorú asz- szonyság, hiába kérdeztük nem állt kötélnek, hogy ő meg a nyilatkozás, még mit nem! A cigány szervezetfejlesztési szeminárium tényével provokáltuk. — A cigányok eddig is ie voltak szarvai, és azután is le lesznek! — méltatlankodott. — A rosseb hisz mán ilyesmibe, hogy érdekképviselet meg minyavalya, attú nekünk fikarcnyival se lesz jobb. Nézze meg ezt a házat, hát ez itten nyakukba dúl mingyá', a fene vinné má eztet is — mutatta a dúvadőlt viskón a törésvonalat. Szinte csak a szentlélek tartja össze. A tiszta konyhát és a csöppnyi szobát. Mert ennyi az élettér. — Mostannék akarjuk megszerezni ennek a másik felit, mer nem a mienké az egész — gondol az ingatlanra, amelynek csak a fele van a 16 éves munkanélküli fiának a nevén. — A másik meg az államén, mostan megyünk a bíróságra, aztán meg a tanácshó is — mondta. Nagy Károlyné, mert ez a neve a négy éve megözvegyült asszonynak, jó ideje „birkózik” a helyi önkormányzattal. Olykor segélyért folyamodik, hogy a „gyenge tízezres” jövedelmét feltornássza egy kicsit. Egyszer kapott is kétezret. — Az annya szentségit, há majdnem kikaptam azt a kifestett nagycságát a pult mögül— meséli némi hévvel. — A magyarnak azt mondja, gyüjjön vissza két óra múlva, engem meg elküld a büdös francba, hogy így nem lehet, meg úgy nem lehet. Egyszer bemérgedek, oszt kitépem a haját a ribancnak! — dühöng tovább. — Ne féljen, én úgy elmentem a polgármesterhő, hogy a rák egye meg aztat is, mint a huzat. Nagyné rövid gondolkodás után kibökte mi a polgármester neve. Ám a jegyzőé nem jutott eszébe, pedig róla egészen elismerően nyilatkozott. Vele van még egy randevúja, amikor elsimulnak az ingatlan körüli jogi hercék-hurcák. — Nem haragszok én a magyarra, nincs nekem semmi bajom avval — mondta kérdésünkre. — Csak hát minket kutyába se vesznek... Nagyné elmondta még: nem hisz a sorsa jobbra fordulásában. — A büdös életbe se lesz jobb —, így mondta. — Aztán írgya ám bele, hogy nem segedelmez a tanács — kötötte végül a lelkünkre. És mi beleírtuk. A kocsi ajtaját meg akár be is zárhattuk volna... Kétség és/vagy egység És az évtizedek kudarca után akár egy hét is hozhat eredményt: a somogyi cigányság szempontjából — az ígéretek szerint — ilyen hét volt ez a mostani. Talán... Tegnap Kaposváron bejelentették, hogy a somogyi cigányok az őket érintő legfontosabb kérdésekben egységesen lépnek fel. Kivédik a választások közeledtével erősödő megosztó tendenciákat, s képviseltetik magukat a megyei közgyűlés kisebbségi és vallásügyi bizottságában. Együtt, egységben sikerre számítanak. — Sokat tanultunk a pécsi egyetem tanáraitól — mondta Szegedi Tibor. — Mi, a somogyi cigányszervezetek vezetői és szószólói nagy hasznát vesszük a hallottaknak. Terveink között szerepel, hogy esetleg országgyűlési képviselőjelölteket is állítunk. Ezzel még inkább emelni tudnánk a somogyi cigányságot... Nekünk, beás cigányoknak össze kell tartani. Több megyében számos szövetség jött létre, ebből okulnunk kell. Felelősséget viselünk a cigányság sorsáért. Ebben a megyei közgyűlés is partner lesz: reméljük, hogy a továbbiakban is úgy támogat bennünket, ahogyan ezt a héten megkezdte. — Ezentúl tehát nem megosztott a somogyi cigányság? —• Éppen most kezdődik egy új időszak. Létrehozunk egy megyei cigányszövetséget... — Ismerem a cigányság gondját-baját — vallja Kom- pák György. — Vannak szegények és gazdagok. És vannak, akik letagadják cigányságukat... Somogybán is a cigányok között a legtöbb a munkanélküli, ők szakadtak le leginkább, ők vannak a periférián, vagy azon is túl. Pontos megyei adataink még nincsenek, de Kaposváron a mintegy 3500-4000 munkaképes korú cigánynak 80 százaléka munkanélküli. A megyében is hasonló lehet a helyzet... Földet, ha lehet — Milyen kapaszkodókat tud nyújtani a szövetség? — Felvettük a kapcsolatot a megyei munkaügyi központtal. Készítettünk egy felmérést Kaposváron. Kiválasztottuk a 8 osztályt elvégzett regisztrált munkanélkülieket. 39 ilyen cigány van. Ebből öten már tanulják a a mezőgazdasági kisgépszerelő szakmát. A többiek választhatnak majd a kőműves, bádogos, hegesztő és más szakmákra való átképzések között. — A bolhói cigányszervezet pedig földhöz akar juttatni 11 cigánycsaládot — mondta Kiss József, a szervezet vezetője. — A megyei közgyűlés segítségével szeretnénk földet szerezni a szövetkezettől. Ezzel lehetővé válik, hogy az egy tucat család legalább a konyhára szükséges termékeket megtermelje. Azt várjuk, hogy ezáltal több cigány- család is kedvet kap a földművelésre. Hátha példa lesz a bolhói... Az egyetem is segít A cigányszervezetek képviselőinek, az önkormányzatok cigányszószólóinak szervezett szervezetfejlesztési szeminárium célja: a résztvevők kellő jártasságot szerezzenek saját szervezeteik karbantartásához, a szervezet beilleszkedéséhez és megújításához — mondta dr. Koltai Dénes, a JPTE tanszékvezetője. — Azt tartjuk célravezetőnek, ha egy adott szervezet vezetőit tesz- szük képessé arra, hogy saját maguk végezzék el a feladatot. Most a cigányszervezeteket saját vezetőik teszik alkalmassá feladatuk ellátására. A szeminárium nem előzmény nélküli. A magyar kulturális szervezetek a rendszerváltást követően komoly krízishelyzetbe kerültek. Valamit tenni kellett... Sok segítséget kaptunk az angol kollégáktól: olyan szervezetfejlesztési eljárásokat tanultunk meg, amelyekre nálunk is egyre nagyobb az igény. Mégis meglepetéssel vettük, amikor megkerestek bennünket a Baranya megyei cigány- szervezetek. Nagy sikere volt az ottani szervezetfejlesztési szemináriumnak. Az egyhetes kurzus után hat hónap múlva visszajönnek a hallgatók és beszámolnak arról, mit értek el. — Most itt vagyunk Somogybán, ahol szintén nagy a sikere a tanszék tanárainak... — Azt szeretnénk elérni, hogy a cigányszervezetek képviselői világítsák át saját szervezetüket. Abban segítünk, hogy kiderüljön: az adott szervezetnek melyek az erősségei, a gyengeségei. Miből fakadnak a félelmek, milyen lehetőségek vannak? Hogyan lehet kapcsolatokat teremteni, forrásokat szerezni? Milyen a célszerű viszony a helyi hatalommal. Az aktív részvételen alapuló csoportmunkában mindenki jól érzi magát. Az oktatók profi felnőttképzési szakemberek, akik nagyon jó aktivizáló módszereket alkalmaznak. Arra ösztönözzük a hallgatókat, hogy saját maguk készítsék el a fejlesztési tervet, amelyhez viszont sok kiegészítő információ kell. Mi ezeket is biztosítjuk. A hallgatókkal kötünk egy szerződést: mi azt vállaljuk, hogy az elgondolásaik megvalósítását segítjük, ők pedig azt, hogy az önmaguk által elkészített programot végrehajtják. Ha ez teljesül, tettünk valamit... Balassa Tamás Lengyel János S t Gazdakörök gyarapodó tartalommal Dr. Tamás Károly: „...nem szabad magára hagyni a magyar parasztot” Amikor dr. Tamás Károly- lyal, a Pannon Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézetének főigazgatójával találkoztam néhány nappal a szolnoki rendezvény után, éppen Pintér György- gyel, a gazdakörök megyei szövetségének alelnökével tárgyalt. — Mindketten vagy hu- szadmagunkkal együtt ott voltunk — jegyezte meg Tamás Károly —, de ebben a mozgalomban — hála Isten — mindig történik valami, mindig van mit intézni. — Mit jelent Tamás Károly számára az új megbízatás? — Valójában lényeges változást nem! Amit a magyar mezőgazdaságért, a parasztságért tenni tudtam, tettem eddig is, mozgósítva a barátokat, mindazokat, akik társak lettek, lehettek az ügy érdekében. Örömmel végeztem, a fajtámnak, a magyar vidéknek igyekeztem segíteni. így munkában az új tisztség sokkal többet nem jelent, — a megyehatár eddig sem létezett, ha cselekvésről volt szó, most legfeljebb szabályozott formában oldódik fel a megyehatár. — Milyen állomást jelentett a gazdakörök történetében ez az országos fórum? — A háború előtti virágzó gazdaköri mozgalom az utóbbi 3-4 évben indult újra, s a rendszerváltással, a privatizálással együttjáró problémák megoldására ennél jobb fórumot nem lehetne találni a mozgalomban. Pártsemleges a szerveződés, célja a termelés feltételrendszerének szervezése, az érdekvédelem, a gyors információrendszer, az új ismeretek terjesztése. Az elvi célok gyakorlati megvalósítása a múlt év második felétől meggyorsult. Gondolok itt például az FM és az OTP új gépvásárlási hitel- konstrukciójára, melynek igen kedvező hatása volt. — A küldöttgyűlés tehát gyakorlati, cselekvési alapokra támaszkodva foglalkozhatott a mozgalom továbblépéseinek feladataival. — Az erre vonatkozó állás- foglalás kimunkálásában részt vehettem. Az ottt elhangzottak, és jóváhagyottak alapján ennek fő lényege, hogy a magántulajdonra alapozott mezőgazdasági vállalkozások előtt álló feladatok csak bizonyos feltételrendszerek komplex biztosításával végezhetőek el. Hozzá tartozik ehhez a földtulajdon mielőbbi végleges rendezése, amihez sürgetően fontos a földtörvény, az erdőbirtokossági-, a legelőbirtokos- sági-, a vadászati-, a környezetvédelmi törvények mielőbbi megalkotása. — A gazdakörök csak úgy működhetnek igazán — fűzte hozzá Pintér György — ha mielőbb visszakapják elvett vagyonukat. Igen lényeges, és éppen Kaposvárról indult el néhány éve a gondolat, hogy mielőbb működőképes gazdabankok legyenek. De állásfoglalásunkban benne van az is, hogy feltétlenül egyszerűsíteni kell a bonyolult pályázati és hitelrendszert. — Senki sem vitatja: sok jól képzett agrárszakemberünk van. A legfrissebb statisztikák viszont arról beszélnek, hogy rohamosan nő a munkanélküli agrár- szakemberek száma. — Az ágazatnak pedig nagy szüksége van rájuk! — tette hozzá nyomban Tamás Károly. — Úgy gondolom, ez a felismerés vezette a kormányt a falugazdász hálózat kialakításáról hozott döntésében. A küldöttgyűlésen pedig éppen én vetettem fel az ingyenes szaktanácsadási hálózat kiépítésének szükségességét, melyet igen nagy egyetértéssel fogadtak. — Mit jelent ez? Kinek ingyenes? Aki kapja, vagy aki adja? — Természetesen annak, aki kapja! Jó közgazdász, banki szakemberekre gondoltunk, megyénként legalább három-négy főre, akik persze értenek a mezőgazdasághoz is. Tapasztalataink szerint a hitelezéssel, a pénzügyi manőverekkel, a pályázatokkal van a legfőbb probléma. És most nem szabad magára hagyni a magyar parasztot, a segítségre, a mankóra most van szüksége. Két év múlva már ért annyira az egészhez, hogy esetleg maga is elboldogul. — Na, de ki fizeti szaktanácsadót? — Ezt a költséget az államnak kell magára vállalni! Az előző rendszerben, a tsz-szervezés idején, Zsám- békon és másutt az országban óriási összegeket fordítottak a tsz-elnök képzésre, arra, hogy az állam a saját embereit kiképezze agrárpolitikája végrehajtásához. Az új rendszernek is meg kell hozni ezt az „áldozatot” a magántulajdonon alapuló mezőgazdaság eredményessége érdekében. — Végülis a sok lényeges közül mit tartanak a legfontosabbnak a gazdakörök? — Talán azt, hogy Magyarországon végre érjük el: amit mondunk, ígérünk, azt be is tartjuk. Adjuk vissza a vidéknek, a magyar parasztságnak az adott szó hitelét, hogy szűnjön meg végre a sok kétség, a cselekvést fékező bizonytalanság! Vörös Márta <
