Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15 / 12. szám
1994. január 15., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Nyilvánosság Klub Balatonföldváron A balatonföldvári művelődési házban Nyilvánosság Klubot alakítottak, ahol rendszeresen találkozhatnak a politika, a gazdaság, a művelődés iránt érdeklődő tagok. Elképzeléseik szerint javaslataikkal, véleményükkel segíthetik a település fejlődését. Alapítvány siófoki rosszullátókért A siófoki Rosszullátók Egyesülete „Nyugalom Háza Alapítvány” létrehozásán dolgozik. Az alapítványra befizetett összegből szeretnék megvalósítani régi tervüket: egy segítőházat hoznának létre. Bálványoson segítik a rászorulókat Bálványos képviselő-testü- lete pénzbeli támogatást szavazott meg nyugdíjasainak és a település nagycsaládosainak. Eszerint minden 70 éven felüli lakosnak ezer-ezer forint segélyt folyósított. Ugyancsak ezer-ezer forintot kaptak a gyermeküket egyedül nevelők és a nagycsaládosok. Életmód klub Balatonföldváron Megalakulóban van Balatonföldváron az „életmód klub”. A klub tagjai sorába várják mindazokat, akik érdeklődnek a reform életmód, a természetgyógyászat titkai iránt. A tematikát a tagok igényei szerint alakítják ki. Sikeres véradás Látrányban Látrányban sikeres véradónapot szervezett a helyi Ön- kormányzati hivatal. A véradáson 112-en 40,4 liter vért adott. Páneurópa Zamárdiban Kétnapos egyeztető tárgyaláson pontosították a kétezres taglétszámú Páneurópai Unió Magyar Egyesületének ezévi legfontosabb feladatait és programját a zamárdi Hotel Famíliában. Az 1923-ban Richard Couderhove-Kalergi által megfogalmazott gondolatokat, a határok nélküli közös Európáról Dr. Habsburg Ottó, az Európa Parlament tagja és a Nemzetközi Páneurópa Unió elnöke tette a tömeg- mozgalom eszméjévé. Operettfesztiválokat rendeznek Siófokon Szeretnék visszaszerezni Kálmán Imrét Magyarországnak — így summázta céljukat a Kálmán Imre Alapítvány kuratóriumának elnöke Kovács József. Siófok önkormányzata most úgy döntött, hogy a jövőben minden nyáron operettfesztivállal emlékezik a város leghíresebb szülöttére. Finn és dán álmok a kereki paplanokon A törekiekre nem vonatkoznak a kormányrendeletek? Ezer ágyneműt varrnak naponta Eddig csak nyugati partnerekkel kötöttek szerződést Finnek, dánok, osztrákok hajtják álomra a fejüket a kereki varrodában készült ágyneműk között. A helybéli TSz egyik ágazataként, de fővárosi központtal működő varroda tízfős személyzettel dolgozik. Papp Józsefné egységvezető-helyettes kalauzolt végig az üzemen. — Belföldre nem varrunk — mondta. — A pesti tulajdonosok nyilván csak nyugati partnerrel kötnek szerződést. így aztán a minőségi követelmények sem akármilyenek, magyar boltokban ilyen különleges ágyneműt nemigen kapni. — A varroda csupa helybeli fiatalasszonynak nyújt munka- lehetőséget? — Igen és mindannyian családanyák, ketten a közeljövőben tértek vissza Gyesről. Az, hogy biztosított a munkahelyük, manapság nem kis eredmény. S talán nem is keresnek rosszul az itt dolgozók. — Ezek szerint az 1993-as évben teljesítették a tervet... — Bár a pontos számadatokat nem ismerem, minden bizonnyal. Egyébként naponta mintegy ezer darab ágynemű készül el, ez éves szinten hatalmas szám. A nemrég végétért esztendőben nem volt nyári leállásunk sem, holott a korábbi években két-három hét szünetünk mindig akadt. — A munka tehát egyre több lesz. A jövő biztosítva- van... — Szeretnénk, ha így lenne. Idén már tizedik éve működünk. — Mindig nyugatra dolgoztunk, az első naptól kezdve, de hogy mit hoz a holnap, azt nem tudjuk. Egy lehetőség lenne a sok közül, hogy mi, dolgozók kivegyük az üzemet, de azt hiszem, nem érné meg. Sok lenne a kockázat, meg hiába termelnénk inunk szakadtáig, ha a magunk erejéből nem találnánk vevőt. Dolgozunk hát — itt, Kerekiben és a hozzánk tartozó bálványosi varrodában —, amíg lesz rá lehetőségünk. Fónai Több labra állt a sagvari termelőszövetkezet Egyetértésben Bényei Tibor főmezőgazdász és Jakab János elnök A ságvári Egyetértés Mező- gazdasági Szövetkezet irodájában Jakab János elnök arról beszélt, hogy az átalakulást 1992-ben, a szövetkezeti törvény előírásainak megfelelően hajtották végre, megtörtént a vagyonnevesítés. Az átszervezés során mindössze egy tag lépett ki. A kárpótlásra 400 hektár szántót jelöltek ki, amelyből az első három árverésen 300 hektárt megvásároltak a licitálók. Bényei Tibor főmezőgazdász elmondta, hogy a szövetkezet I400 hektár területen szántóföldi növénytermesztést folytat, elsősorban búzát és kukoricát vetettek. A nyári aszály az őszi betakarításé kukoricában 40 százalék körüli terméskiesést okozott. Az aszályos évek súlyosan érintették a szövetkezetét, ezért a több lábon állás megteremtéséhez különböző szakágazatokat alakítottak, amelyek húsmarha tartással, juhászat- tal foglalkoztak és működtettek faipari üzemet, varrodát, takarítórészleget. Ezeket azonban meg kellett szüntetni a partnervállalatok csődje, illetve fizetésképtelensége miatt. A növénytermesztésben folyamatosan figyelték a piac igényeit, ennek megfelelően végeztek átalakításokat. Az elmúlt évben nagyobb területen termesztettek a tészták előállításához szükséges du- rungbúzát és vetőmagot. A nehézségek ellenére — vette vissza a szót Jakab János — talpon tudtunk maradni, a szövetkezet szerény mértékben növelte az elmúlt évben is a vagyonát. Az 1993-as év elején 20 százalékos bérfejlesztést valósítottunk meg, és a dolgozók megkapták a 13. havi bérüket. A gondjaikat növelte a szövetkezeti törvény módosítása, amely miatt nem tudták kiadni a 25 mázsa morzsolt kukorica természetbeni juttatást. Ez elsősorban a nyugdíjasokat sújtotta. A törvény alapján újra elszegényedik a falun az, aki régen is szegény volt. Ondrejovics Titkokzatos... Apró postahivatal a puszta- szemesi. Fiatal hölgy szolgálja ki a betérőket. Alábbi, furcsa párbeszédünk előzménye, hogy szerettem volna megtudakolni, milyen a falu és az ottélő emberek élete a hivatali ablak mögött ülő postáskisasszony szemszögéből. Kérdéseim nagy részét azonban Czinkné Pete Éva elöljárója — telefonon — „szolgálati titokba történő beavatkozásnak” minősítette, ezekre a válaszadást Éva kisasszonynak nem engedélyezte. Ezek után következzék röpke beszélgetésünk: — Bizonyára a legtöbben előfizetik az újságokat Pusztaszemesen. Mégis, melyik az a lap, amelyiket a legtöbben keresik Önnél? — A helybéliek nagy levélírók? — Mennyi gondot okoz a küldemények „áradata”? — Mindent meg lehet kapni itt, helyben, amire szükségük lehet a betérőknek? — Megbeszélik az emberek a postán mindennapos dolgaikat, ügyeiket és bajaikat? — Nem, itt ilyenre nem jut idő. — Azért a falu életéről nyilván van véleménye... — Évről-évre előbbre sikerül lépnünk. Sok minden van ma már, a gáztól az ifjúsági klubig. Talán egy óvoda elkelne még... — Mit olvas, miből tájékozódik a napi- és hetilapok választékából? — Mindig elolvasom a Somogyi Hírlapot, a Pesti Hírlapot, a Népszabadságot, aztán a Nők Lapját, a Kiskegyedet, és a Képes Újságot. — Nem lesz majd baja abból, hogy ezt elmondta? —...? (Fónai) Kimaradtak a kárpótlásból A kisemberek vegyszere a kapa (Folytatás az 1. oldalról) — Törekiben születtem, aztán miután az állami gazdaságba olvasztották a családunk földjét, 35 évesen beljebb költözni kényszerültem a városba — emlékezett Balogh Jánosné. — Ott dolgoztam aztán a férjemmel és az apósommal együtt — a fele gyümölcsöst a törekiektől vették el. Amikor a kárpótlás során kijelölték a földeket, nekünk nem hagytak eleget. A határból mintegy 300 hektárt vontak be a nagyüzemi gazdálkodásba annak idején. Az első kárpótláskor azonban nálunk mindössze 17 hektárt osztottak ki, s ráadásul a jegyek kiadási hiánya miatt csak egyetlen töreki személynek jutott belőle másfél hektár ! Azóta pedig nem szerepel töreki föld a kárpótlásra kijelölt területek között. — Bennünket Szebélyi Béla, a siófoki polgármesteri hivatal illetékes főmunkatársa úgy tájékoztatott, hogy a kertjeink végében lévő területet nem lehet kárpótlásra kijelölni, mert itt egy utcasor épül majd. Állítólag már az utca nevéről is döntöttek. A fennmaradó területet pedig el akarták adni. Akkoriban még szó sem esett arról, hogy természetvédelmi terület lesz. Sajnos, töreki lakost nem választottak a fórumba, amikor a városban döntöttek a földek kijelöléséről. Bennünket Szebényi Béla képviselt, de csak papíron, mert ő a legnagyobb ellenségünk, mivel visszaélt a bizalmunkkal. Úgy látszik: a törekiekre a kormányrendeletek nem vonatkoznak és a mi törvényeinket a polgármesteri hivatal emberei alkotják. Nagy a valószínűsége annak, hogy a helybéli döntéshozók nagy része veszi a kalapját négyévente, mi pedig itt maradunk és nézegethetik az unokáink is, hogy mit tettek velünk. Dr. Lehmann Antal igazgató, a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság vezetője arról értesítette a törekieket, hogy nem javasolják kárpótlási célra felhasználni a töreki halastavakat. — Ha ingyen adnák, akkor sem kellenének nekünk a halastavak, meg a környékük — mondta Balogh Jánosné. — Szebényi Béla a tavak környékét, a sáros-mocsaras területeket mutogatja boldog-boldogtalannak, mintha azok kiosztásán vitatkoztunk volna valaha is. Nemcsak bennünket, de a hatóságokat is félretájékoztatja. Én körülbelül 20 töreki család érdekében járom a hivatalokat jóideje. Nyugdíjas vagyok, ráérek, ezért a társaim rám bízták az ügyek intézését. Bizton állíthatom: akiknek közülünk a töreki tó partján voltak földjeik, fájó szívvel, de lemondanak róla, mert belátják, hogy a természetvédelmet és a Balaton vízvédelmét szolgálja, ha nem művelik apró parcellákon itt a földet. A kertjeink végében szeretnénk területhez jutni. S a kisemberek vegyszere, a mi vegyszerünk egyébként is a kapa. — Időben jeleztük igényünket a szüléink földje iránt, és önhibánkon kívül maradtunk ki a kárpótlásból, ami a családa- ink számára felmérhetetlen károkat okoz — folytatta a nyugdíjas néni. — Tudjuk, hogy a negyedik árverésre akárhonnan jöhetnek emberek temérdek pénzzel, s akkor mi, helybéliek a kevés pénzünkért semmit sem tudnánk venni. Szerintünk meg lehetne oldani egy kérvény alapján, hogy ezen a területen csak a helybéliek árverezhetnének, illetve azok, akiktől itt vették el a földjeiket. Sem erőnk, sem pénzünk nem lenne arra, hogy 10-30 kilométerre eső földterületeken próbáljunk gazdálkodni. Törekiben a legtöbb embernek 4-6 holdja volt, s mi még azt a megoldást is el tudnánk fogadni, hogy mindenki kapjon 20 aranykoronát, függetlenül attól, hogy mennyi kárpótlási jegye van. Akkor elmondhatnánk: egy morzsa nekünk is jutott. Czene Attila Az Európa szállóból a néma kacsák mellé Évtizedek terhével Ismerősök veszik a kőröshegyi nyugdíjas tejét — Nem mozdulok ki innen — mondta a 79 éves Ábrahám Pétera kőröshegyi templomra néző ablakában könyökölve. — Négyszer volt tüdőgyulladásom, a lábaim meg nagyon fájnak az agyvérzésem óta. Igaz: néha átbotozok azért a boltba. Muszáj mennem, vagy legalább fát fűrészelgetnem, mert ha egyszer lefekszem, akkor — úgy érzem — végem. — Láttam; a fél falu megáll az ablaka előtt beszélgetni. — Szereztem jópár ismerőst 1926 óta. Bálványoson születtem, a szomszéd faluban. Onnan hordtuk apámmal Kőröshegyen keresztül a szántódi vasútállomásra sokáig a tejet, amit Pestre vitt a gőzös. — Most meg a jóemberek hozzák nekem a tejet a boltból — tette hozzá elgondolkodva. Nézelődök az ablakban, aztán megkérek valakit, hogy vásároljon nekem segítségként apróságokat. Persze adok rá pénzt. Ebédet a helyi önkormányzattól kapok; a Siófokon élő két lányom fizet elő rá. Ők járnak hozzám takarítani is, meg mosnak rám. — De a kőműves munkához nem értenek — úgy látom. — Balatonföldvárról költöztem ide négy esztendeje, amikor meghalt a feleségem. Az unokám nevére Írattam ezt a házat — sajnos dől szét lassan, mert nincs pénzem megcsináltatni. Meg erőm sincs már. Pedig régen a magas- és mélyépítőknél dolgoztam; mi építettük a siófoki kórházat, a tízemeleteseket, a kultúrhá- zat, a tanácsot, számos üdülőt — köztük az Európa-szállót — meg a rendőrkapitányságot is. — Nehéz lehet egyedül. — Tartok kacsákat —, sajnos némák... Czene
