Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-31 / 306. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — GAZDASÁG 1993. december 31., péntek Autópálya-részvények Az Első Magyar Koncesz- sziós Autópálya Rt az M1-M15 autópálya finanszírozási rendszerének keretében újdonsággal lepi meg a magyar kötvénypiacot. A részvénytársaság 14,5 éven át 12 alkalommal sorozatkötvényt bocsát ki hárommmilliárd forint összértékben. A papírok forgalmazói az OTP Bróker Rt és a Kereskedelmi Bank Brókerháza lesznek. Foglalkoztatási alap Feltehetően januárban dönt az Érdekegyeztető Tanács munkaerőpiaci bizottsága a jövő évre tervezett 21,4 milliárd forintos Foglalkoztatási Alap felhasználásáról. A munkanélküliek képzését, átképzését, új munkahelyek létrehozását és más foglalkoztatási lehetőségek teremtését szolgáló alapból 12 milliárd forint közvetlenül a megyei munkaügyi tanácsokhoz jutna. Új telefon-központok Új tranzit funkciókat ellátó tandem telefonközpontot helyeztek üzembe Angyalföldön. A jelenleg 24 főközpontból álló budapesti telefonhálózat a központok egymás közti forgalmának torlódását csak két tranzit-központ rendszerbe állításával képes elkerülni. Az első ilyen berendezés az ez év áprilisában átadott Városmajor Tandem központ volt. Londonban csökkent az olajár Mélypontra süllyedt a héten a kőolaj ára. Februári szállításra a brit Brent olajfajtájáért csak 13,25 dollárt adtak a vevők. Az év elején még 20 dollár körül mozgott az olaj világpiaci ára. Az OPEC-nem nem sikerült a kitermelést csökkentenie, a brit és a norvég olajhozam jelentősen emelkedett. Logisztikai centrum Salgótarjánban Logisztikai centrum létrehozására kötött öt évre szóló együttműködési megállapodást Salgótarjánban a Miskolci Egyetem, az SVT-Wams- ler Rt, valamint a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola. A korszerű logisztikai rendszerek gyakorlati alkalmazását célzó centrum a Miskolci Egyetemen már korábban létrejött logisztikai kutatási bázis műhelyeként működik majd. A kutatások és azok gyakorlati alkalmazása során létrejött szellemi és anyagi javakat az aláíró felek megegyezés szerint hasznosítják. Egységes piaci árfolyam Kínában Kína január 1-től egységes piaci árfolyamra tér át jelenlegi kettős átszámítási rendszeréről. A pekingi központi bank közleménye szerint jövőre a jüan árfolyama lebegni kezd, alakulását kizárólag a valutapiaci kereslet és kínálat határozza majd meg. Kínában jelenleg hivatalos árfolyamon 5,8 jüan ér 1 dollárt, míg a keményvalutapiac diktálta kereskedelmi árfolyamon az amerikai pénz egységenként 8,7 jüanba kerül. Adócsökkentés Japánban A japán kormány elhatározta, hogy 1994 január elején 60-70 milliárd dollárt kitevő adócsökkentéssel serkenti gyorsabb növekedésre a gazdaságot. Leszállítanák a gépkocsivásárlásnál fizetendő adókat is, tovább növelnék a lakásvásárlások hitelkereteit is. APRÓ PRAKTIKÁK A NAGY ÜZLETÉRT Készüljön fel a sikerre Frank Aponyi Magyarországon, majd az Egyesült Államokban sikeres üzletember lett. Két évvel ezelőtt Budapesten megalapított Business School-jában a siker titkait igyekszik oktatni. Erről szól majd Somogyi Hírlapban megjelenő százrészes sorozata is, amelyet következő lapszámunkban kezdünk el közölni. Az üzleti eredmény sokszor nem a hatalmas marketingköltségeken, hanem az eredeti ötleteken múlik vallja és mindezt saját példáival is igazolta a magyar származású üzletember. — Frank úr, hogyan került az Egyesült Államokba? — 1974-ben hagytam el Magyarországot. Az egyik legfőbb indítóokom az volt, hogy az akkori piros útlevelemmel nem utazhattam kedvemre a világban. Először Németországba mentem, onnan Amerikába, Kaliforniába kerültem, ahol először filmrendezést tanítottam. Erről a területről kerültem az üzleti életbe. Itt ugyanis egyszerűbbnek tűnt, hogy az ember gyorsabban pénzt csináljon. Végig jártam a szakma minden iskoláját: üzletkötőként menedzserként dolgoztam legutoljára. Egyebek között utazási irodáknál, telekommunikációs cégeknél álltam alkalmazásban. Amikor néhány éve Magyarországon kezdett a szabadság megvalósulni, akkor a magyar zenészek amerikai turnéjával is foglalkoztam. Szerveztem például a 100 Folk Celsiusnak is. Később Los Angelesből különböző rádióadóknak küldtem zenei híreket. — Miért döntött a magyar- országi üzleti iskola létrehozása mellett? — Itthon élő bátyám a régi világban még anyagbeszerzőként dolgozott és mindig megdöbbenve hallgattam, hogy milyen nehéz valamit beszerezni, Amerikában pont fordítva van ott eladni nehéz. Most már Magyar- országon is cégek százai akarnak eladni, de az eladási mentalitásuk szerintem még nem az igazi. A véleményem az, hogy a kint bevált módszereket itthon is jól meg lehet tanítani és átvenni. Létrehoztuk az American Busi- nes Scool-t, ami tulajdonképpen egy kétnapos tanfolyam, s a kereskedelem területén bármely kereskedelmi dolgozónak, üzletembernek, cégvezetőnek fontos lehet mert profitálhatna belőle. Most már több tanfolyamunk is van, de valamennyi az első tanfolyamunkra épült. Ez a Businnes Scool lényege és alapelve. — Mi a módszerük? — Nagyon egyszerű: minden üzlet azzal kezdődik, hogy az embernek saját magát kell eladni. A magyar ember arról híres, hogy vitatkozik miért nem jó valami, miért nem fog az működni. Más sikeres országok példája azt mutatja, hogy azok akik átveszik a jó módszereket ugyanolyan sikeresek lehetnek mint az ötlet gazdái. Ez a szemléletet próbáljuk besűríteni a kétnapos tanfolyamokba, amelyek hangulata — és ez meglepő — szórakoztató és vidám, nem a megszokott, régi értelemben vett tanfolyam. — A sorozat sikercikkeit olvasva találkoztam jónéhány nálunk gyakori foglalkozással: szobafestőkkel Dunát lehetne rekeszteni, és televíziószerelőkből, ablakpucolókból sem szenvedünk hiányt. Mi itt az újdonság? — Ezeket az ötleteket azért soroltuk fel hogy az emberek gondolkodjanak azon, hogyan lehetne ezt másképpen csinálni, hogyan lehetne mást elérni. Itt Magyarországon már két év óta bérelek egy lakást, de az ön által említett sok szobafestő közül még egyik sem keresett fel, hogy kifestené a lakásomat. Amerikában tucatnyi olyan módszert alkalmaznak az igazán dolgozni akaró szobafestők, hogy hogyan lehet elérni azokat az embereket, akik új lakóhelyre költöztek. Megpróbálják felkeresni őket és nem várnak, hogy egy hirdetés révén jelentkezzenek majd. Akik el akarnak adni szolgáltatást, árut vagy akármit, azoknak új mentalitásra van szükségük. Mindenki arra várt az utóbbi negyven évben, hogy Magyarországon kapitalizmus legyen. Ennek egyik lényege az, hogy valamit el kell kezdeni, neki kell állni valaminek és akkor elérhető lesz a siker. — Mi az első, amit egy jó üzletkötőnek jól meg kell tanulni? — Üzletkötésre minden szakmában szükség van. Számos tévhit közül egyik, hogy az üzletkötőnek nagyon jól kell tudnia beszélni, úgymond nagy dumásnak kell lennie. Mi azt tanítjuk, hogy pont az ellenkezője igaz. Aki üzletet akar kötni — ez vonatkozik egy külkereskedőre éppen úgy, mint egy bolti eladóra — annak nagyon jól kell figyelni és kérdezni. Rá kell jönnie arra, hogy az emberek mit akarnak, mit szeretnének igazából megvenni és utána kell az áruját kínálni. — Említette, hogy mennyire fontosak az üzletben az aprónak tűnő ötletek. Saját gyakorlatából milyen trükkökre emlékszik vissza szívesen? Egy vásáron telekommunikációs szolgáltatásokat árult a cégünk; hoteltulajdonosoknak kínáltuk ezt a szolgáltatást. Több százan voltak és nem nagyon igyekeztek betérni a standunkra. Első nap a rettenetesen nagy tömeg ellenére alig sikerült üzletet kötnünk. Akkor elkezdtem gondolkodni: mit lehetne csinálni? Valahogyan be kellene csalogatni ezeket az embereket, hiszen mind potenciális vásárlók. Akkor támadt az az ötletem, hogy az ötdollárosokat kettészakítottam, és odaadtam a munkatársaimnak. Ezeket az ötdollárosokat odaadták a hoteltulajdonosoknak és azt mondták: jöjjenek el a standunkhoz és megkapják a másik felét. Ötven darab szétszakított ötdollárost adtunk ki, s bár mint — szálloda- tulajdonos és hotelmenedzser gazdag emberek voltak — mindegyik odajött a standhoz: elkérte az ötdollárosnak a másik felét. Viccesnek találták amikor azt mondtam, megkapják a pénz másik felét, de öt percet kérek tőlük: hallgassák meg a mondókámat. Belementek a játékba. A végeredmény: több tucat üzletet kötöttünk és több százezer dollár értékben. — Mit csinált a következő vásáron? — Sajnos nem mindig jött be ez az ötlet, mert már ismerte a konkurencia is és néhány hónap múlva egy hasonló kiállításon már valami újat kellett kitalálni. Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne felülmúlni ezt az ötdollárost? Arra gondoltam: valami újat kellene csinálni. Felbéreltem, egy öreg néger cipőpu- colót: megbeszéltem vele, hogy ott lesz a standunknál. Kiírtam: ingyen cipőpucolás. Az üzletemberek általában sehol a világon nem szeretnek cipőt pucolni és ezért sorban álltak az ingyen cipőpucolásért. Amíg a székben ültek ott álltunk mellettük és mondtuk a mondókánkat. Az a néhány 100 dollár, amit a cipőpucolónak kifizettem bőségesen megtérült közel egymillió dollár értékű üzletet kötöttünk. Mellettünk egy hatalmas nagy világcég hasonló terméket kínálva — vevő nélkül maradt, mert az emberek inkább azzal kötöttek üzletet, aki személyes kapcsolatba lépett velük. Lapunk hétfői (január 3-i) számában kezdjük meg a sorozat közlését. Ugyanazt ugyanannyiért Dr. Mikola István: A tb-nek akkor kell állni az útiköltséget, ha a szolgáltatást regionális intézményben adják Dr. Mikola István az Országos Kórházszövetség elnöke Fotó: Kovács Tibor Finnyásak a bankok? Képtelenség a mezőgazdaság hitelképtelensége Óriási a kórházak között a költségvetési-kondícióbeli különbség. Ma Magyarországon a legszegényebb kórházban az egy főre eső átlag teljesítmény mutatója és az ahhoz tartozó pénz 19 ezer forint, a leggazdagabba ké pedig jóval 70 ezer forint fölött van. Ilyen hatalmas különbségek mellett semmiféle egységes rendszert nem lehet alkalmazni — mondta dr. Mikola István a Magyar Kórházszövetség elnöke a Somogyi Hírlapnak. Az „örökölt” egyenlőtlenség felszámolása érdekében azt szeretnék, ha a legleszakad- tabbakat emelnék egy magasabb szintre. — Ha azonban túl sok pénzt kell erre fordítani, és mögötte irracionális a gyakorlat is, akkor nem kell támogatni az adott intézményt — folytatta. — A szintrehozás több évet vesz igénybe, de előfeltételre annak, hogy a beavatkozásoknak egységes legyen a díjtétele. Ez már a szektorsemlegesség kapuja lesz, s akkor a finanszírozónak — az egészségbiztosításnak — teljesen mindegy lesz, hogy mit és honnan vásárol, mert mindenütt ugyanannyi pénzt kell érte fizetnie. —r Ha lesznek kórházak, amelyek kiesnek a versenyből, akkor mi lesz az ellátással? — Javítani fogja azt. Ma túl sok kórház és 100 ezernél több aktív kórházi ágy van Magyarországon, hazánkban 60-70 ezer kórházi ágynál többre nem lenne szükség. Tudok olyan megyéről, ahol 9 kórház van és azt is, hogy két nagy kórház el tudná látni színvonalasan az egész megyét. A csökkenés nem jelenti az orvosok munkanélküliségét csupán azt, hogy a betegek korrekt, jobb, magasabb színvonalú ellátást kapnak viszonylag olcsóbban, kevesebb ráfordítással. — Az egészségbiztosítási pénztár ez esetben állni fogja az utazás költségeit? — A tb-nek akkor kell állni az útiköltséget, ha az a szolgáltatás a kötelező, általános egészségbiztosítás keretében, a regionális intézményben történik. Várnai Ágnes A magánszektorban ma a pénztelenség okozza az egyik legnagyobb gondot. A termelés finanszírozásának egyik csatornája a hazai bankok hitelezése lehetne. Lehetne, ha működne a vidéki bankhálózat, ha a kereskedelmi bankok számára nem lenne túl kockázatos az agrárágazat finanszírozása, és nem utolsó sorban: ha hitelképes partnerekkel állnának szemben. De vajon ki minősül ma hitelképesnek a mezőgazdaságban? A banki szakemberek szerint klasszikus értelemben véve, hitelképes az a cég, amelyik működik, van érvényes szerződése, megrendelése. Fedezettel rendelkezik arra az esetre is, ha például meghiúsul egy szerződése és nem tudja visz- szafizetni a kölcsönt, és olyan üzleti tervet tud felmutatni, amely garantálja a kölcsön visszafizetését. Ennek a követelmény sornak ma a mező- gazdaságban működő cégeknek alig 10-15 százaléka képes megfelelni. A bankok sok mindennel — ügyleti finanszírozással, kedvezményezési szerződésekkel — „operálnak”, mert a pénzüket mindenképpen ki kell helyezniük, különben ők maguk kerülnek vészhelyzetbe, és persze a termelést is fenn kell tartani. De bizonytalanságuk, hogy a hitelek nem kerülnek visszafizetésre, napról-napra nő. A pénzintézetek óvatossága nem alaptalan, hiszen a mezőgazdaságban a konszolidáció kapcsán összegzett adósságállomány mintegy 100 milliárdos nagyságra rúg. Ennek az összegnek a nagyrésze az elmúlt négy esztendőben halmozódott fel. Másfelől a gazdálkodó szervezetek róka fogta csuka helyzetben vannak: folyamatosan veszítik el hitelképességüket azáltal, hogy felélik vagyonukat, ugyanakkor azért élik fel a vagyonukat, mert nem kapnak hiteleket, csökken az állami dotáció. Ha ez a tendencia folytatódik, üzemeinek mindössze 5 százaléka marad a klasszikus értelemben véve hitelképes. Az egyéni gazdálkodók sincsenek jobb helyzetben. 300 ezer új földtulajdonos közül csupán egy-két ezren jutottak mezőgazdasági hitelhez. A bankok szerint ahhoz, hogy ma egy közepes — 20-50 hektáros — méretű gazdaság (farm- gazdaság) beindulhasson, a legszerényebb számítások szerint is 10 millió forintnyi tőkére volna szüksége. A gazdák, ha a birtokuk fejlesztésére hitelért folyamodnak, akkor számíthatnak csak a pénzintézetek támogatására, ha többek között legalább 15 millió forintos vagyonuk van, azaz 150 százalékos fedezettel rendelkeznek. Ezeknek a feltételeknek a mezőgazdasági termelők, a gazdaságok többsége nem tud megfelelni. Egyszóval: a magyar mezőgazdaság hitelképtelen. Hadd tegyem fel e kérdést: a magyar bankok szemében egyáltalán a hazai ügyfelek közül kinek van ma hitele? (ujváry)
