Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-24 / 301. szám

1993. december 24., péntek 23 Remény a békére Betlehemben Betlehem keresztény kö­zössége reménykedik, hogy az idén ismét nagyszabású karácsonyi ünnepségre kerül­het sor a városban. A reményt az izraeli-palesztin alapszer­ződés keltette. Rabin és Ara­fat kézfogása azt bizonyítja, hogy a békefolyamat ered­ményre fog vezetni; ezt kará­csonyi ünnepségünkkel is alá akarjuk támasztani — mondta Eliasz Freij, Betlehem keresz­tény polgármestere. Megnősült Trump, a kaszinókirály Donald Trump, a híres ame­rikai ingatlan- és kaszinókirály és Marla Maples fotómodell New Yorkban kimondta a bol­dogító igent. Az alig negyed­órás ceremóniát a Plaza szál­lóban tartották, mintegy ezer meghívott jelenlétében. Az esküvői torta 1,8 méter magas volt, az ara fejét ékesítő dia- dém értéke kétmillió dollár... A férjnek előző házasságából három gyereke van. Bérelhető német karácsonyfák Az idén is 22 millió kará­csonyfa alatt hangzik fel este Németországban a világ leg­híresebb karácsonyi dala, a „Csendes éj..." Ez a 175 éves dal az ünnep egyik örökzöldje, ám lehet, hogy „sláger” lesz a kölcsönözhető karácsonyfa is. Hamburgban kezdődött a „bé­reljen karácsonyfát” mozga­lom, amely annak a „barbár­ságnak” akar véget vetni, hogy fenyőfák millióit pusztít­sák el. Már hat erdőség kínált összefogva edénybe ültetett karácsonyfákat; ezek ünnep múltán visszavihetők. Az idén már pár ezer fenyőt kölcsö­nöztek Hamburgban. Meghátrált a német divatdiktátor Otto Kern német divatdiktátor visszavonni kényszerült azt a hirdetését, amely Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című fest­ményének felismerhető máso­lata volt — az apostolok helyett félmeztelen hölgyekkel. A hirde­tést élesen bírálták ország­szerte, mindenekelőtt egyházi körökben. Az ügy bíróság elé került, s ott a cég bejelentette: megszüntetik a hirdetés további felhasználását. * Árvíz Belgiumban és Csehországban Árvízveszély fenyeget Cseh­ország nagy részén. A helyzet délen, Susicében a legsúlyo­sabb, ahol a medréből kilépett Otava folyó elárasztotta a vá­roska központját. (Susice mel­lesleg azt jelenti: „Szárító”.) Az évszázad áradásának minősí­tették Belgiumban is az ország déli részében kialakult helyze­tet. A hirtelen enyhülés, majd a hét vége óta lezúdult eső hatá­sára mind a Meuse, mind pedig a Schelde folyó szintje kritiku­san emgemelkedett. Több tele­pülés, például Dinant városa részben víz alá került. Kalandos nászút Vannasban Észak Velencéje, Stock­holm megtekintése után a ve­lencei Szent Márk térre indult világkörüli útja során egy dél-koreai nászutaspár, s fel­szállt a vonatra a svéd főváros pályaudvarán. El lehet kép­zelni meglepetésüket, amikor néhány órai utazás után meg­érkeztek a hóborította Van- nasba. A jegypénztáros ugyanis félreértette az ifjú férj angol szavait, s Velence he­lyett a hasonló hangzású svéd kisvárosba adott jegyet. SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY Az egyetlen út: az európai integrálódás Trianon terhe és tanulságai Károlyi szerepe, Apponyi javaslatai — A béketárgyalások dokumentumai az amerikai levéltárakban — Beszélgetés Szilassy Sándor történésszel A közelmúltban Kaposváron járt Szilassy Sándor, a New Yersey állambeli Glassboro Egyetem könyvtárának igazgatója, a Külföldön Élő Magyarok Történeti Társa­ságának elnöke, a neves Trianon-kutató. A veszprémi származású, jogász végzettséggel is rendelkező törté­nésztől elsősorban az amerikai levéltárakban folytatott kutatásairól érdeklődtünk; arról, hogy milyen Tria- non-kép alakult ki benne. A megyerendszer jövője Bonyolultra sikerült a középszint Dr. Kara Pál: Sehol Európában nincs olyan gyenge prefektusi hivatal mint nálunk — A trianoni békeszerző­dés aláírásakor, 1920. június 4-én Károlyi Mihály már nem. volt a politikai színtéren, egyesek szerint viszont Tria­nonért elsődlegesen Károlyi a felelős. Károlyi Mihály kemény próbatétele — A Horthy-rezsim Káro­lyit hibáztatta Trianonért, és úgy állította be a magyar közvélemény előtt a „farkas- torkú”-nak nevezett grófot, mint akinek szerepe az I. vi­lágháborút követően egyér­telműen negatív volt. Kutatá­saim alapján állíthatom, hogy Károlyi tisztességes, becsületes ember volt, ám képzettsége, felkészültsége nem tette alkalmassá arra a tisztességre, amit betöltött, így Károlyi tragédiája annak tudható be, hogy olyan sze­repet osztottak rá, amely ná­lánál felkészültebb politiku­sokat is kemény próbatétel elé állított volna. Habár Káro­lyi igyekezett megvédeni a magyar határok integritását, különös magatartása miatt szándéka éppen az ellenke­zőjébe csapott át. Egyébként Trianon tragédiájának meg­értéséhez a magyarok Kár­pát-medencei bejöveteléig kellene visszanyúlnunk. — Mit tett, illetve mit tehe­tett volna Apponyi Albert a számunkra kétségtelenül hátrányos békeszerződés megakadályozásáért? Hátrányos béke- szerződés — Apponyi jó indulatú, li­berális politikus volt, aki a magyar parlamentben nagy tekintélynek örvendett. Pá­rizsban mindent megtett, ami az adott körülmények között lehetséges volt. Alaposan felkészült a vitákra, beadvá­nyok tömegét juttatta el az antant-országokhoz és a bé­keszerződés aláírásában ér­dekelt államférfiakhoz. Ám mivel Trianonnal a történelmi Magyarország elveszítette területének 71 és lakossá­gának 61 százalékát, Appo­nyi Albert gróf karrierje úgy­szólván véget ért; ezzel a rendkívül népszerűtlen tetté­vel tulajdonképpen minden esélye szertefoszlott atekin- tetben, hogy esetleg ő lehe­tett volna a kormányzó, és nem Horthy Miklós. — Mi történt volna, ha a magyar kormány képviselői megtagadják a békeszerző­dés aláírását? — Nehéz . erre választ adni. Néhány tényt azonban pontosan kell látnunk. Az utódállamok: Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia gaz­daságilag és katonailag is gyenge lábon álltak, mind­azonáltal Magyarországgal szemben fenyegető maga­tartást tanúsítottak. Feltehe­tőleg nem nyúltak volna ka­tonai eszközökhöz, ha meg­tagadjuk a békedekrétum aláírását, mert a nagy nyu­gati hatalmak nem álltak mel­lettük. Köztudomású_ az is, hogy, az Egyesült Államok kongresszusa megtagadta a békeszerződés ratifikálását és különbékét kötött Ma­gyarországgal. Szerencsétlen úri finomkodás — Meggyőződésem, hogy a Fehér Ház, illetve az ame­rikai kormány megakadályo­zott volna egy, a szomszéda­ink részéről ellenünk irányuló agressziót. Tehát úgy látom: az a finom, úri magatartás, amit a magyar tárgyalódele­gáció tanúsított a Trianon pa­lotában, nehezen igazolható. Sokkal határozottabban kel­lett volna föllépni a trianoni békeparancs ellen. — A Népszövetség utólag nem segíthetett volna? — A Nemzetek Szövetsé­gének alapokmánya ugyan lehetővé tette az etnikai vagy a gazdasági szempontból sérelmes szerződések felül­vizsgálatát, ám ilyen esetek­ben egyetlen tagország el­lenszavazata is megakadá­lyozta volna a többség aka­ratát. Mireland — abban a bizonyos békelevélben — ugyan azt ígérte, hogy a bé­ketárgyalások során megál­lapított határok, ha azok ké­sőbb igazságtalannak bizo­nyulnak, akkor felülvizsgál­hatók lesznek, ám ez nem így történt. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a bé­keszerződés hazánkra nézve igazságtalan, rabló természetű diktátum volt. — Miként látták végül is a nyugati nagyhatalmak a tria­noni döntés eredményeként kialakult helyzetet? Népszavazás helyett gyűlölködés — Úgy vélem, hogy a leg­több nyugat-európai ország politikusai is belátták: a Tria­nonnal Magyarországra mért csapás sokkal nagyobb volt, mintsem azt az ország, il­letve az egész monarchia az állítólagos háborús bűnös­sége miatt megérdemelte volna. Ám mivel az an­tant-országoknak is elment már a kedvük a háborútól, és a vérontástól, nem akartak belemenni újabb csetepa­téba, nem akarták földúlni ismét Közép-Európát. — Voltak olyan politikai el­gondolások is, hogy a béke- szerződés előtt népszava­zást kellett volna kiírni az érintett országokban. — Igen. A wilsoni 14 pont­ban bennefoglaltatott az a passzus is, hogy a népek maguk döntsenek sorsukról. Ha így történt volna, akkor nemcsak a határmenti ma­gyar területek „tértek volna vissza”, hanem például Szé­kelyföld is, hiszen ott csak magyarajkúak éltek. Semmi nem akadályozhatta volna meg, hogy az új határok kér­désében népszavazás le­gyen, ha a nyugati hatalmak megtartották volna ígéretü­ket: ha ugyanazokhoz az el­vekhez igazodtak volna a békeszerződés idején is, mint amelyek a háború má­sodik felében hangoztattak. Akkor ugyanis igazságos békeszerződésekről beszél­tek, csakhogy ezt később el­feledték. Éppen nekik kellett volna kikényszeríteniük a népszavazást. Ehelyett el­utasították az Apponyi-féle javaslatokat, s így lett a tör­ténelmi Magyarországból csonka Magyarország. — Mit oldott meg az I. vi­lágháborút lezáró trianoni béke? — Én úgy látom, hogy semmit, mert ahelyett, hogy megszüntette volna a kö­zép-európai kis országok közti gyűlölködést és lecsil­lapította volna az indulato­kat, tovább fokozta a hábo­rús feszültségeket. Nemcsak a magyarok lettek irredenták, hanem a horvátok, a szlová­kok, a macedónok is. A 30-as évek elején több mint kétezer terrorista-merényle­tet hajtottak végre, főként szerb diplomaták ellen. Ez is azt mutatja, hogy nemcsak a magyarok voltak elégedetle­nek a trianoni békeszerző­déssel, hanem szomszéda­ink sem vették jó néven, hogy olyan politikai tető alá kerültek, amely alá soha nem kívánkoztak. — Meddig cipeljük még Trianon súlyos terhét? El kell ásni a csatabárdot — Ha arról beszélhetnék, amiről valamennyien álmo­dozunk, akkor nem sokáig. Az európai integrálódás az egyetlen út, amelyen ma Magyarország és szomszé­dai is haladhatnak. El kell ásni a csatabárdot, ha nem akarjuk, hogy véres háborúk osszanak meg bennünket. Én a béke híve vagyok, így azt vallom: a háború mindent összekuszál, ahelyett, hogy bármit is megoldana. Kun Béla idején, majd a Ká­dár-rezsimben Magyaror­szágon olyan generációk nőttek fel, amelyek alapve­tően pacifista beidegződé- sűek. Ők már értik Trianon igazi lényegét. S meggyőző­désem, hogy szomszédaink is előbb-utóbb belátják an­nak igazságtalan voltát, és megértik, hogy a régi sérel­mek miatt semmi értelme egymás torkának ugrani. Gulyás József Az önkormányzati rend­szer lehetséges korrekciójá­ról vitaanyag készült a Bel­ügyminisztériumban. Miért van szükség a változtatá­sokra? — kérdeztük dr. Kara Pált, a BM önkormányza­tokkal foglalkozó helyettes államtitkárát. — Előre bocsátom: az ön- kormányzati rendszer jelenleg is működőképes. De mint min­den, ami működik, bizonyos idő után, az addig szerzett tapasz­talatok alapján, korrekcióra szorul. Ez a fejlődés természe­tes útja, de arról szó sincs, hogy a közeljövőben az önkor­mányzati törvény módosítását javasolnánk. Ez már csak egy új parlament feladata lehet. — A vitaanyag elkészítése­kor számos hazai és külföldi szakembert meghallgattak. Hogyan lehetne összegezni a véleményüket? — Szinte mindenki véle­ményt mondott az úgynevezett „középszint”, a megyei önkor­mányzatok, a köztársasági megbízotti intézmény és az egyes tárcák kihelyezett szer­vei — a vízügyi igazgatóságok, megyei környezetvédő hivata­lok, a megyei munkaügyi köz­pontok, és a csaknem 30 ha­sonló szervezet — jövőjéről. Be kell látnunk, hogy ez a konst­rukció valóban túlzottan bonyo­lultra sikerült. 1990-ben politikai kompromisszum eredménye­ként, egy nagyon kis hatáskör­rel rendelkező megyei rendszer jött létre, amelyhez a hason­lóan erőtlen köztársasági meg­bízotti jogintézmény társult, s ennek a tevékenysége jófor­mán csak a törvényességi el­lenőrzésben merül ki. Sehol Európában nincs olyan gyenge prefektusi hivatal, mint nálunk! Ez is okozója volt, hogy a tár­cák megyei képviseletei indoko­latlanul elburjánozhattak. — Milyen megoldást javasol a tervezet? — Ha olyan politikai döntés születik, hogy a megyékre szükség van, akkor a közép­Kína után Vietnam is megpróbálja a kommuniz­must összeötvözni a piac- gazdasággal. Az 1992-ben elfogadott új alkotmány a kommunista párt vezető szerepe mellett nagy hang­súlyt fektet a gazdaság libe­ralizálására. Annál is inkább szükség volt a váltásra, mert az egykori Szovjetunió 1991-ben beszün­tette Vietnam pénzügyi támo­gatását, amelynek még a keleti kereskedelem összeomlása és a KGST felbomlása miatt is komoly nehézségekkel kellett szembenéznie. Az országot még amerikai embargó is sújtja. A nehézségek ellenére az ázsiai országnak a jelek szerint sikerül talpra állnia. Ta­valy a belföldi nemzeti össz­termék 8,3 százalékkal nőtt, ami főként a mezőgazdasági termelés bővülésének köszön­hető. 1988-ban az infláció még évi 1000 százalékot tett ki, ez 1992-re 40 százalékra mérsék­lődött. Világgazdasági megfi­gyelők lehetségesnek tartják, hogy az egykori francia gyar­mat „Ázsia új tigrise” lesz. A Vi­szintet kellően meg kell erősí­teni. Ebben az esetben azt fog­juk javasolni, hogy a megyei önkormányzat elnökét közvet­len szavazással válasszák meg, az önkormányzatok ne csak valamiféle intézményfenn­tartó szerepet töltsenek be, ha­nem valós feladatuk és felelős­ségük legyen például a helyi fejlesztések koordinálásában. A köztársasági megbízotti rendszert is erősíteni kellene, elképzeléseink szerint a jelen­legi törvényességi ellenőrzést törvényességi felügyeletté le­hetne változtatni. Ez nagyobb hatáskört jelent, hiszen adott esetben a megbízottnak a sú­lyosabb, törvénysértő intézke­dések végrehajtását joga lenne felfüggeszteni. A tervezet nem csökkentené az önkormányza­tok jogvédelmét, mert megma­radna számukra továbbra is a bírói út igénybevételének lehe­tősége. — A javaslat az úgynevezett dekoncentrált szervek sorsával is foglalkozik. — Úgy gondoljuk, hogy va­lamennyi ilyen szervezet jövő­beli szerepét egyenként kell megvizsgálni.' Biztosak va­gyunk abban, hogy célszerű csökkenteni a számukat, első­sorban az egy minisztériumhoz tartozókat kellene összevonni. — Ha megnövekedne a me­gyék feladata és szerepe, ak­kor ez azt is jelentené, hogy a megyék ismét a települések „fölé” kerülnének? — Hierarchiáról szó sem le­het! A települések önkormány­zatainak függetlenségén nem szabad változtatni. Az ország­ban 3154 önkormányzat műkö­dik, ezek túlnyomó többsége községi önkormányzat. Ilyen te­lepülésszerkezet mellett ezek áttekintésére egy országos központból lehetetlen volna vál­lalkozni. Egy régióra kitekintés­sel bíró középszintre éppen ezért van nagy szükség. Ez volna a megye, amelynek tekin­télyét egy közvetlenül válasz­tott testület alapozhatja meg. (koós) lágbank is lát fantáziát Viet­namban, hiszen közel egy mil­liárd dollárt folyósít a gazdaság korszerűsítésére. A külföldi be­fektetők közül egyre többen fe­dezik fel Ho apó hazáját. A fő­város, Hanoi illetékesei 1990 óta ötmilliárd dollár beáramlá­sát regisztrálhatták; elsősorban Tajvanból, Dél-Koreából és Szingapúrból. Az amerikaiak alig várják az embargó feloldá­sát, a Coca-Cola cég Ináris egyezményt írt alá Vietnammal palackozó üzem építéséről. Az európaiak eddig főként az olajkitermelésbe kapcsolódtak be. A hollandok, a franciák és az olaszok után az eddig vona­kodó németek is kedvet kaptak. A Siemens például Saigonban és Hanoiban telefonhálózatot épít. Munkaerő-egyezmény alapján százezer vietnami ta­nult meg németül az egykori NDK-ban, közöttük sokan szakmunkások és diákok. Rá­juk is kíván támaszkodni a Thyssen-konszern és a Volks­wagen Művek. A magyarázat egyszerű: Vietnam jól használ­ható, szorgalmas munkaerőt kínál; más ázsiai országoknál olcsóbban. Toronyi Attila Kommunizmus és piacgazdaság? Vietnam: „Ázsia új tigrise9’

Next

/
Thumbnails
Contents