Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-24 / 301. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY 1993. december 24., péntek „Megjavítani nem tudjuk az embereket” Dr. Makai Lajos: A büntetésvégrehajtási bíró kapocs a bv intézet és a bíróság között Minden megyében egy bűntetésvégrehajtási (bv) bíró van, Somogybán ezt a feladatot három éve dr. Makai Lajos a Somogy Megyei Bíróság bírája látja el. (Fotó: Kovács Tibor) Tagság a Nemzetközi Detektívszövetségben Munkára kész magyar Matulák Kevesebb sérülés a közutakon Évtizedek óta az idén először csökkent a sérüléses balesetek száma hazánkban. Örvendetes ez, hiszen 1993- at a rendőrség a közlekedés- biztonság évének nyilvánította. A közutakon tizenegy hónap alatt mintegy 400-zal kevesebben vesztették életüket, s 2500-zal volt kevesebb a súlyos, 4500-zal pedig a könnyebb sérülés, mint az előző évben. Az ittasan okozott balesetek száma is szépen csökkent: 34 százalékkal. Piz-völgyi halálos felvonóbaleset Egy személy meghalt, tizenöten pedig megsebesültek a tiroli Piz-völgyben egy hegyi- felvonó-balesetnél, a két héttel korábban üzembe helyezett drótkötélpálya két kabinja ugyanis oszlopnak ütközött — műszaki hiba miatt. Egy férfi kiesett a kabinból, és hatméteres zuhanás után szörnyethalt. A sérülteket egy mentőcsapat szabadította ki rendkívül nehéz körülmények között. Gyilkost keres a rendőrség Százezer forint jutalmat tűzött ki a rendőrség jutalmul a nyomravetetőnek, akinek segítségével rábukkanhatnak az Abaliget mellett talált feldarabolt férfi gyilkosára — ezt Pécsett jelentették be. Egy eltűnt férfit is keresnek a baranyai rendőrök: Csonka János 37 éves pécsi rokkantnyugdíjas bányász egy hete távozott 100 ezer forinttal, s nyoma veszett. Robbanásveszély a tengerparton Robbanásveszélyessé váltak — szó szerint — Bretagne tengerparti részei: a helyi hatóságok által mozgósított tűzoltók, csendőrök és tűzszerészek mintegy 500 gyutacsra bukkantak. A dagály sodorta partra a robbanásveszélyes anyagokat. Gyanítják, hogy a veszélyes rakomány a múlt heti heves viharok során borulhatott a vízbe egy hajóról; a hajó nevét azonban egyelőre nem sikerült kideríteni. Húszévi börtön orvvadászatért A vietnami Dar Lac tartomány bírósága 20 évi börtön- büntetésre ítélt egy 50 éves férfit, aki agyonlőtt egy elefántot és agyarait eladta aranyért. Három bűntársa, köztük egy rendőr, 5-12 évig terjedő büntetést kapott. Ho Van An, a főbűnös ült már három évet hasonló tettért. A most kiszabott 20 év az eddigi legsúlyosabb büntetés ilyen cselekményért. — A büntetésvégrehajtási bíró feladata egyrészt a pártfogókkal való foglalkozás, másrészt pedig a bv csoport munkájának az irányítása, valamint a büntetésvégrehajtási intézettel közösen végzett tevékenység — válaszolta kérdésünkre dr. Makai Lajos. — Utóbbihoz tartozik például a feltételes szabadságra bocsátás, illetve annak megszűntetése és az enyhébb fokozatba helyezés. — Hogyan dönti el, hogy az elítélt megérdemli-e a feltételes szabadságra bocsátását? — Amikor az elítélt letöltötte a büntetése négyötödét, háromnegyedét, illetve kétharmadát (attól függően, hogy fegyház, börtön vagy fogház „lakója”), a bv intézet akkor is köteles előterjesztést tenni a feltételes szabadságra bocsátására, ha azt nem javasolja. Nekem, mint bv bírónak az indítvány után meghallgatást kell tartanom, amely alapján eldöntőm, hogy a fogvatartott felkészült-e a szabad életre. Ha a feltételes szabadságra bocsátással együtt pártfogó felügyeletét is elrendelem, s a felügyelet szabályait súlyosan megszegi, a pártfogó javaslata alapján, az ügyész indítványára megszüntethetem a feltételes szabadságot. — Mit jelent a bv bírói hatáskörbe tartozó enyhébb fokozatba helyezés? — Ha például valakit börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélnek, és ott példamutató magatartást tanúsít, enyhébb fokozatba, fogházba helyezhető (tehát kevesebb időt kell a szabadságvesztésből letölteni a feltételes szabadságra bocsátáshoz). Erről is meghallgatás után kell dönteni. — Mennyiben befolyásolja a bv bíró munkáját, illetve az elítéltek életét az idén tavasszal életbelépett új bv törvény? — Ez a jogszabály liberáli- sabban szabályoz sok mindent. Az elítéltekkel való foglalkozás körében részben jóval nagyobb szabadságot engedélyez, részben pedig több jogosítványt ad nekik. Korábban a bv bíró határozata ellen nem volt fellebbezésnek helye, most pedig van. Sőt, ha egy fegyelmi vétséget elkövető fogvatartott ellen a bv intézet parancsnoka fegyelmi határozatot hoz, az elítélt akkor is fellebbezhet a bv bíróhoz. Az új törvény azt is lehetővé teszi, hogy 24, kivételesen 48 órát meg nem haladó időre, havonta legfeljebb négy alkalommal az elítélt eltávozást kaphat, látogatóját a bv intézeten kívül is fogadhatja, a bv intézeten kívül dolgozhat, illetve elmehet közeli hozzátartozója temetésére, vagy meglátogathatja súlyos beteg rokonát. Ezek a liberálisabb szabályok már közelítenek az Európa Tanács elvárásaihoz, az európai normákhoz. — Mi a büntetésvégrehajtási csoport feladata? — Munkája a bíróság ítélet- hozatala után kezdődik. A bv csoport a bíróság értesítése alapján felszólítja az elítéltet szabadságvesztésének a megkezdésére; ha nem jelenik meg, elővezettetjük, ha ismeretlen helyre költözik, elfogatóparancsot adatunk ki ellene. A bv bíró kapocs a bv intézet és a bíróság között. A pártfogók alapvető feladata pedig az, hogy figyelemmel kísérjék a próbaidő alatt állók, illetve a feltételes szabadságra bocsátottak életmódját, segítsék beilleszkedésüket, elhelyezkedésüket. — Ehhez pénzre van szükség, hiszen a szabaduló elítéltek legtöbbször üres zsebbel és szállás nélkül próbálnak új életet kezdeni... — A régi rezsimben volt anyagi fedezet a támogatásukra, a pártfogók ezt az átmeneti időt pénzzel is tudták segíteni. Eredményesebb is volt a munkájuk... Most azonban ez a lehetőség megszűnt, ezért a közeljövőben azzal a kéréssel keressük meg a megyei közgyűlést, hogy a városok — lehetőségeikhez igazodva — különítsenek el egy bizonyos összeget erre a célra. Ugyanis ha anyagi segítségükkel tíz szabaduló közül „csak” ötöt visszatartanak a további bűncselekmények elkövetésétől, már megérte. — Megyénkben hány hivatásos pártfogó dolgozik? — Három, főiskolát, illetve egyetemet végzett pártfogó van, akik főállásban vállalták ezt a munkát. Novemberben például 150 pártfogolnál foglalkoztak. — Ha jól értem az a feladatuk, hogy „jó útra terelgessék” a szabadulókat... — Nemrégiben egy osztrák szemináriumon fogalmazták meg, hogy a bűntetésvégre- hajtásnak, ezen belül a pártfogói munkának a célja az, hogy azoknak a „frissen” szabadultaknak, akikben megvan a készség és az akarat a beilleszkedésre, minden segítséget megadjon. Az azonban biztos: mi megjavítani nem tudjuk az embereket... Tamási Rita A Nemzetközi Detektívszö- vetség november 27-én kezdődött barcelonai közgyűlésén rendes taggá választották a Magyar Detektívszövetséget. A hazai szövetség, mely 1991-ben alakult érdekvédelmi szervezetként, s ma már hatvan vállalkozást képvisel, jelentős sikerként könyveli el a tagságot. Mint dr. Láposi Lő- rinctől, a Magyar Detektívszö- vetség ideiglenes elnökétől megtudtuk, egyebek közt arról van szó, hogy amikor hazánkban a mai adatgyűjtés helyett a tényleges magánnyomozás is megkezdődhet. Ma még tilos Láposi, aki még nyugdíjazása előtt, de a rendszerváltás után bűnügyi főigazgató és rendőrtábornok volt, napjainkban az egyik legnagyobb biztosítótársaság felülvizsgálati irodájának a vezetője, esténként pedig a Mesterdetektív Irodát irányítja. A barcelonai döntés jelentőségét kommentálva elmondotta, hogy a magyar szövetség nem az első a kelet-európaiak között, akik a teljesjogú tagságot megkapták. Románia például megelőzött bennünket. A mostani döntés a rendes tagságól a magyar magán- nyomozás úttörői számára még sürgetőbbé teszi, hogy legyen rendőrségi törvény. Láposi dr. ezzel összefüggésben hangsúlyozta: a Magyar Detektívszövetség is bábáskodott annak a törvénytervezetnek a megszületésénél, amely mint javaslat már véleményezésre eljutott az illetékesekhez. Egyetértés van abban, hogy kölcsönösen előnyös lenne a hazai magánnyomozás mielőbbi szabályozása. Ennél is többet mond, hogy az ORFK bűnügyi főigazgatója a hozzá eljuttatott tervezettel kapcsolatban nem nyilvánított ellenvetést. (A hazai magánnyomozás eddigi jogtörténete: 1913-ig ezt a tevékenységet nem szabályozták, a jogi helyzet tisztázatlan volt. 1913-1949 között egy belügyminiszteri rendelt szabta meg a magánnyomozás lehetőségeit és korlátáit. 1949-től 1977-ig e tevékenységet tiltották, 1977-82 között a tiltást feloldották, de a lehetőséggel senki sem élt. 1982-ben egy BM-rendelettel újra megtiltották a magán- nyomozást, s ezt 1987-ben egy MT rendelet erősítette meg. Jelenleg is érvényben van, remélhetőleg nem sokáig.) Ha a magánnyomozás megkezdődhet, az információszerzésben minden bizonnyal tilos lesz a titkosszolgálati eszközök (telefonlehallgatás, rejtett kép- és hangfelvételek) alkalmazása. Az állami adatbankok információi közül remélik, hogy néhányat a rendőrség és a magánnyomozók közös érdekéből fakadóan ingyen megkapnak, de bizonyára lesz olyan is, amiért a vállalkozónak fizetni kell. Azzal is számolniuk kell, hogy az információk bizonyos köre a magándetektívek számára hozzáférhetetlen lesz. Nem, talán, valószínű A jelenlegi elképzelések szerint büntető ügyekben rendőri szakban nem, ügyészi szakban talán, bíró szakban pedig nagy valószínűséggel kapcsolódnának be az egyes ügyvédi irodák megbízásából. (Népszerűbben: a tv-soroza- tok ismert figurái közül azt a munkát végeznék, mint a Két férfi egy eset Matulája). Polgári peres ügyekben is szívesen dolgoznának az ügyvédi irodákkal együtt. Ez a munka alapos szakmai ismereteket követel, így előnyben lesznek a nagy tapasztalatú, szakmailag elismert nyugdíjas rendőrtisztek. A rátermett, katonaviselt fiatalok számára komoly fizikai és szellemi követelményeket támasztó, a rendőrséggel közösen szervezett tanfolyamokat indítanának, vagyis a tevékenységet szakmásítanák. Megbízás külföldről is A nemzetközi szervezetben elnyert rendes tagság a majdani magánnyomozások során azt jelentené, hogy a magyar magánnyomozók is igénybe vehetnék a Nemzetközi Detektívszövetség tag- szervezeteinek adatait, természetesen az elfogadott tarifák szerint. A magyar magándetektívek így nem csak a hazai rendőrséggel, hanem az európai magánnyomozó cégekkel is ésszerű munkamegosztást alakíthatnak ki. Dr. Láposi szerint a külföldi irodáknak érdemes lesz a hazai partnereknek megbízást adni, mert valószínű, hogy a magánnyomozás tarifái Magyar- országon egy ideig még alacsonyabbak lesznek az átlagos európainál. Természetesen e megbizatásokkal kapcsolatban is a magyar jogi szabályozás rendelkezik majd. Némethy Gyula „Paripás zsaruk” a határban Miközben „vadul” (gyorsan és többnyire olvashatatlanul) jegyzeteltem, Alex megkóstolta a füzetemet. Mielőtt valaki megbot- ránkozna neveletlenségén, sietve megjegyzem: Alex egy ló. A csintalan paripával még nem értek véget kalandjaim; „ugye, nem rúg?” gyámoltalan kérdéssel mögé húzódtam. — De igen. Egy kicsit. Én már elájultam a rúgásától — mondta lovasa, Angyal László főtörzsőrmester, a kaposvári rendőr- kapitányság hat lovasjárőrének egyike. Angyal Lászlóval a már „megismert” Alex, Pá/f/Ferenc őrmesterrel Anzix, Szabó János törzsőrmesterrel pedig Dervis nyergében találkoztunk a De- seda partján. Angyal László és Szabó János „első madarak”, már két éve lóháton járják a határt. Pálfi Ferenc egy éve lovas rendőr, mint megtudtuk szolgálatát két hónap táppénzzel kezdte. — A lovam vágtában leblokkolt, én meg elröpültem felette... Mindhárman állították: lovagolni nem lehet megtanulni, csak tanulni; mindig többet, hogy egyre nagyobb összhang legyen ló és lovasa között. S hogy miért jó a lovas rendőrnek? Hát, mert „szabad élete van”, nincs kötött útirány, és a járőrautóban különben is mindig meleg van. — De télen nem olyan rossz az a meleg! — Nem is irigyelnek bennünket télvíz idején a kollégák, nyáron viszont annál inkább. Népszerűségük egyoldalú: a „kreol bőrű etnikai kisebbség” nem igazán kedveli őket. A gazdák viszont alig várják, hogy megjelenjenek. Leginkább az Ivánfa-, a Som-, a Kapos- és a Szentpáli-hegyen, illetve Han- gyásmálon szeretnek járőrözni, mert „ott mindig akad valami csibész”. Ha esik, ha fúj, szolgálatuk hat órából áll; előtte és utána egy-egy óra lóápolással. Hopp! Anzix — a másik „sunyi ló” — elől éppencsak el tudta kapni kollégám a fotóstáskáját. Pedig nem is zöld — mármint a táska... Mióta a „paripás zsaruk” járják a határt, nincs annyi betörés, hiszen csöndben, sokaknak nem kellemes meglepetésként tűnnek fel. A ló magas, hátáról jól látni a kukoricásba bújó tolvajt, az erdőbe menekülőt is. Miközben beszélgettünk, Alex táncolt; mint megtudtuk, a fővárosi ló nem kedveli a civileket. — Ha valaki támad, Alex nekimegy. Próbálja meg! — unszolta fotós kollégámat Angyal László. — Köszönöm, inkább nem... — Ezek már nagyon jó lovak a régiekhez képest — bizonygatta Szabó János. — Régen olyan lovat kaptunk, amely nem kellett senkinek. Mert harapott, mert rúgott, mert senki nem mert rá felülni. Ezek azonban jó lovak. S a „jó lovak” lovasaikkal elvágtáztak a desedai gáton... T. R. Angyal László, Pálfi Ferenc és Szabó János Alex, Anzix, Dervis nyergében Fotó: Csobod Péter
