Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-24 / 301. szám
1993. december 24., péntek SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY 21 FEJEST AZ ÉLETBE Szász ecsetje, Szászné fakanala — Minőség nélkül nincs művészet — mondta Szász Endre. A minőség szerinte igény, szakmai követelmény, amelytől még nem lesz művész az ember. Festeni, rajzolni sokan tudnak, mégsem tudnak művészetet csinálni. Művészi attól lesz egy alkotás, hogy lényeget fog és azt el is tudja mondani. Ezért aztán Szász Endre nem ismer kis és nagy művészetet csak művészetet, fokozatok nélkül. Az igazi műalkotás hat a közönségre. — Szeretek az erdőben sétálni, mert a természet törvényét tapasztalom, azt amelyet magamban is megtalálok. A mai „divat” szerint a művészek arra törekszenek, hogy ne értsék őket. Ez szamárság; egy üres szobában elmondott versből sohasem lesz költemény, csak az emberszívekben válik azzá. A kép is ilyen: ha elássák, nem hat, sohasem lesz műalkotás. A művészetben az állandó a lényeges. Ami változik, az lényegtelen. Újra törekedni ezért marhaság. — Amikor fiatal főiskolás voltam, a tasizmus volt az egyetlen üdvözítő izmus. Oda sem figyeltem, mert rájöttem, hogy ez csak a művészet részletkérdéseivel foglajkozó irányzat. Nem érdekelt. Én az embert keresem mindenben. Festeni akkor tudok, ha szeretem az embereket. Az élet sajnos nagyon rövid, nekem — kiszámítottam — legalább hatszáz évig kellene élni, hogy a mesterségemet úgy A piros Mercedes méltóságteljesen gördül be a várdai udvarra. A volánnál Szász Endréné ül. Kaposváron intézte ügyes-bajos dolgait. Kisebb-nagyobb dobozok, képkeretek kerülnek elő a csomagtartóból. — Művészfeleségnek nem mindig olyan jó lenni, mint Szász Endrénének — jegyzi meg mosolyogva. — Néha több nyugalomra és magánéletre vágyik az ember, mint ami jelenleg van. Szinte nincs olyan nap, hogy ne jönnének hozzánk. — Ha mégis akad egy Ilyen nap, az hogyan telik? Ki viszi például az ágyba a reggeli kávét? — Senki. Legtöbbször én főzöm. Bandi egyébként naponta másfél-két liter feketét iszik. A kávé- és teafőzés után megreggelizem, és a takarítónővel közösen megetetjük a kutyákat és a macskákat. Postára megyek, és elrendezem az aktuális ügyeket. Megfőzöm az ebédet, és délután — amikor Bandi felébred — legtöbbször vendégeket várok. — Mit szeret főzni a legjobban? — Nincs kedvenc ételem. A különleges ételek elkészítése a legnagyobb élvezet. Ilyen a vörösboros szarvas vagy a töltött pulykamell. — Ezek a férje kedvencei? — Ő mindent szeret. Főleg a tésztaféléket. agyonspekulált székek. Az egyik, 1700-ból való szekrényem sérülés nélkül átvészelte az évszázadokat. Most van rajta hiba. A szállítómunkások csinálták. Hiába könyörögtem nekik, hogy vigyázzanak rá. Mindig fontos volt nekem, hogy milyen könyezetben élek, hiszen a környezet visz- szahat ránk, és ébren tartja bennem az alkotókészséget. Szemét környezetben lakni, szemétül öltözni — hiába nagy divat ez most —, rendkívül rossz, mert igénytelenné válunk. Az igénytelenség pedig az ember halála. — Próbáljon meg valaki lapos pénztárcával igényes környezetet kialakítani! — A magyarok imádnak sírni. Pedig nincs nyomor. Nem hiszem, hogy van még egy ország, ahol annyi Mercedes fut, mint Magyarországon, amely állítólag egy szegény ország. Ha valaki elindul a saját útján — meggyőződésem —, hogy meggazdagszik. Az élet olyan, mint egy uszoda, fejest kell bele ugrani. Igaz, van amikor üres a medence, s az ember összetöri az arcát, de akkor is újra fel kell állni, és újra kell kezdeni. Kockázat nélkül nincs élet. — Milyen karácsonyi ajándékkal lepi meg a feleségét? — Azt nem mondom meg, mert Kati csak a meglepetésnek örül. Lehet az ajándék bármilyen parányi, csak ne tudjon róla. Azt viszont elárulom: én nem várok karácsonyi ajándékot, mert a feleségem névnapjára már vettem magamnak egy Porschét. Mindent, ami hizlal. A fűszeres és a hagymás ételekért nemigen rajong. — Hol tanult főzni? — Itthon. Kísérletezgettem, és a sikertől egyre nagyobb kedvet kaptam. Azóta sem adom át másnak a fakanalat. — Ki takarítja a kúriát? — A takarítónő. Őt kell dicsérni a rendért. Én csak a hét végén veszek kezembe porrongyot vagy partfist. A vitrin apró tárgyait szintén én törölgetem, s a rengeteg virág is sok gondoskodást igényel. — Ki kezeli a pénzt a családban? — Pénzügyekben én vagyok a főnök. Mindig megbeszéljük, hogy mire adunk ki pénzt, de én sokkal jobban sajnálom kidobni, mint Bandi. Ő mindig bátorít: többet is költhetek. — Vannak-e olyan rigolyái a férjének, amelyeket nehezen visel el? — Már megszoktam a rigolyát, és nem kellemetlenek számomra. A cigarettáról — ami ugyan nem rigolya — nyugodtan lemondhatna; rengeteget szív naponta. — Egy-egy jelentősebb eseményen ott áll művészférje mellett. Milyen érzés keríti hatalmába egy-egy ilyen rendezvényen? — Mindenütt jó vele megjelenni. Remek érzés Szász Endrénének lenni. Lőrincz Sándor megtanuljam, ahogy szeretném... — Nagyon elégedetlen. — Egy művész mindig az. Goethe mondta: „Lusta zseni nincs." Aki igazi művész, az reméli, hogy holnap megfesti a nagybetűs képet, megírja a nagybetűs könyvet. — Mit tart hibájának? — Hál Isten, rengeteg van. Ha nem volnának emberi hibáim, akkor unalmas pasas lennék. Imádok locsogni, nyomom a szöveget: ez is hibám, de közben azért gondolkodom, s próbálok továbblépni. — A „locsogást" mi követi a sorban? — Apukám, van időd arra, hogy valamennyit felsoroljam? Szeretek gyűjtögetni, kaparni. Mindig összehozok egy tömeget, egy vagyont, felépítek egy házat, amelyben már minden a helyén van, és aztán otthagyom. — Már csak a csillárok hiányoznak a felújított kúriából. Várdára is ez a sors vár? El tudna búcsúzni ettől a csöndes helytől, a 10 holdas parktól? — Sajnos már nem, mert öreg vagyok ahhoz, hogy tovább álljak. Pedig mindig azt csináltam: létrehoztam valamit és otthagytam. Legtöbbet Amerikában. Gyűjtögető hóbortom — szerencsére — nem teljesen értelmetlen, hiszen szemétdombról összeszedett bútorokat, szobrokat mentek meg. A mesterember örömét érzem, amikor ránézek erre a XVI. Lajos korabeli székre. Ennek a karfája úgy ki van találva, akár egy szobor. Nem úgy, mint ezek a modern, Szász Endréné nem adja át másnak a fakanalat Fotó: Király J. Béla Hajas Ida művészete A mozdulatoknak sajátos az életük. Egy rezdüléssel kezdődik: megfoghatatlan az érzelem és az értelem összhangja, a kívülálló szemlélő sohasem tudja, mi következik. Nincs csodálatosabb az érzékszervek harmóniájánál. A szem és a kéz dinamikája gyönyörű alkotásokban ölt testet. Látni és megvalósítani... A minta a díszítők fejében van. Határozott ecsetvonások nyomán készül a habán remekmű. Milliószor ismételt mozdulatok, s az eredmény mégis egyedi. Megismételhetetlen... A tehetség és a szorgalom minden korban elnyeri jutalmát. Van, amikor lépni sem kell érte, máskor meg kíméletlen harcot, önfeláldozást követel. Azt mondják: amit a Teremtő egyszer elvesz, azt másszor visz- szaadja. Hajas Ida a kaposvári fazekas szövetkezet 45 éves díszítője, siketnéma. Az egyik legjobb a szakmájában. 19 éve dolgozik kitartó szorgalommal. Mert mit ér a te(Fotó: Csobod Péter) hetség szakmai alázat és szorgalom nélkül! Munkatársai közül többen kommunikálnak vele. Mosolyogva fogad. Talán csak a vaku fénye zavarja egy kissé. A sors hozta így: mondandóját nem a beszéddel, hanem művészetével hozza mások tudomására. Mintába szőtt gondolatai mindennél szebben beszélnek. A fazekasok annak idején legalább kétszázan voltak. Akkor még harcolni kellett azért is, hogy az ecset művészei ne segédmunkásként legyenek jegyezve. A 70-es évek végétől szervezték a szakmai tanfolyamokat. Hajas Idáék akkor végeztek. Ma mintegy száz embernek ad a szövetekezet megélhetést, mindennapi kenyeret. Olyan ez, mint egy nagy család. Együtt örülnek egymás sikereinek és együtt szomorkod- nak, ha valakit valamilyen csapás ér. Ha kell, akkor együtt díszítenek, ha sürgős a szállítmány, akkor mindenki csomagol. Abból élnek, amit megtermelnek. A díszítők az esetek többségében szabadon alkothatnak. A rajzolat tökéletes mozdulatokról tanúskodik. Ida, az utánozhatatlan, a díszítők királya, akit mindenki tisztel és szeret. Ha Christmas Time Domingóval Nem kisebb híresség énekelte a bécsieknek a karácsonyi dalokat, mint Placido Domingo: az idén a Hofburg díszterme volt Christmas Time in Vienna című dalestjének helyszíne. Bécs rajongott tenoristája mindent felülmúló formában volt: érthető, hiszen előző este az Operában 45 percig tombolva tapsolt a közönség. Siófok 25 éve könyvben is Siófok mint a Dél-Balaton fővárosa meghatározó szerepet vívott ki magának az utóbbi 25 évben az ország idegenforgalmi szerkezetében; a kis fürdőhelyből igazi turisztikai és kereskedelmi központ lett. Erről a megemlékezések összehangolását a Siófoki Egyesületek Szövetsége vállalta. A város is igyekszik megemlékezni az évfordulóról: most jelent meg az a könyv, amely képben és szövegben az elmúlt 25 év legfontosabb eseményeit összegezi. Sam Wannamaker beteljesült álma Még négy hónapot kellett volna élnie Sam Wannama- kernek, hogy megvalósulva lássa álmát, a londoni Globe színház újramegnyitsát. A rák azonban 74. életévében végzett vele. A Nagy-Britanniában élő neves amerikai Shakes- peare-színész, James Bond- filmek szereplője és a Co- lumbo krimisorozat egyik rendezője az utóbbi években fáradhatatlanul küzdött a Globe színház eredeti formájú újjáépítéséért. A 40 millió dollárból az idén már elkészült az épület, s áprilisban nyitják meg — Shakespeare születésnapján’. Pro Scientia A XXI. tudományos diákköri konferencia záró ünnepélyén negyvenöt egyetemi, főiskolai hallgatónak és konzultánsainak adta át a Pro Scientia érmet Kosáry Domokos, az Akadémia elnöke. A diákköri konferencián 14 szekcióban 1869 dolgozatot mutattak be 77 magyar és négy határokon túli felsőoktatási intézmény diákjai. Száz iparművész találkozója Félszáz alkotói műhely, több mint száz hazai és külföldi művész mutatkozott be az ArtRevue iparművészeti seregszemlén Budapesten. A karácsony előtti találkozó a form- és a környezettervezők, illetve a gyártók, kereskedők közötti párbeszédet szolgálta. Emellett a nagyközönség is ízelítőt kapott a formatervezés mai sokszínű, új törekvéseiből. nem ül a helyén, hiányzik. Nélküle csonka lenne a csapat is... A szövetkezetnél, ahol év- ről-évre figyelemreméltó eredményeket érnek el, senki sem dicsekszik. Azt mondják a vezetők is: a termék az igazi reklám. Bel- és külföldön egyaránt. Mert Ida és 22 díszítő társának kezemunkája megtalálható a világ számos országban, Japántól az óceánokon túlig. De ehhez még a többi nyolcvan odaadó munkájára is szükség van. Jól tudják: a piacon a pontosság és a minőség a meghatározó. A díszítők szerények... A tehetség nem tűri a harsánysá- got, a kivagyiságot. Az elnök irodájában új tervekről folyik a szó, a műhelyekben új festéket kevernek, s a fazekaskorong tovább forog... Lengyel János Szász Endre: Nekem legalább 600 évig kellene élnem
