Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-24 / 301. szám

i 18 SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY 1993. december 24., péntek Világpremier a Madách Színházban Bernard Slade — Stan Da­niels Jövőre veled, újra című musicaljének világpremierjé­vel zárja az esztendőt a Ma­dách Színház. A december 31-i bemutatón részt vesznek a szerzők is. A zenés játék fő­szereplői: Udvaros Dorottya és Hirtling István. A darab prózai változatát nagy sikerrel játszotta a társulat Szirtes Tamás rendezésében. A ze­nés változatot ugyancsak Szirtes állítja színpadra. Jótékonysági műsor meleg étellel Az Esti Hírlap szerkesztő­sége, a Quaker State és a McDonald’s december 23-án 10 órától jótékonysági műsort szervezett neves művészek és zenekarok fellépésével Budapesten, a Blaha Lujza té­ren. A rendezvény ideje alatt ezer adag meleg étellel, ezer adag hamburgerrel és teá­val várták a vendégeket. Alföldi Társadalom ’93 Békéscsabán megjelent az Alföldi Társadalom című föld­rajztudományi évkönyv 1993. évi kötete. A Nagyalföld Ala­pítvány kiadásában és az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudomá­nyos Intézetének békéscsabai osztálya gondozásában im­már a negyedik alkalommal megjelent évkönyvben törté­nészek, szociológusok, köz­gazdászok és földrajzosok, Al­föld-kutatási eredményekkel foglalkozó tanulmánya olvas­ható. A kötet első részében Nagykőrös példáján a hosszú távú társadalmi folyamatok te­lepülésalakító erejét és a re­formátus lelkészek XVIII. szá­zadi gyulai szerepét elemző írások kaptak helyet. Alapos és mindenre kiterjedő dolgo­zatok mutatják be az Alföld iskolahálózatát és a lakos­ság iskolázottságának ha­tását Szeged fejlődésére. Elhunyt Somló Tamás operatőr Somló Tamás operatőr, rendező 64 éves korában, de­cember 19-én váratlanul el­hunyt. A kétszeres Balázs Béla-díjas operatőr 1929-ben született. Pályája elején ok­tató- és rövidfilmeket készített, majd Jancsó Miklós alkotásai­nak operatőre lett. A nevéhez fűződik az Oldás és kötés, a Szegénylegények, az így jöt­tem és a Csillagosok, katonák című filmoperatőri munkája. Dolgozott Gyarmati LíviáVal, Hintch Györggyel és Révész Györggyel is. Az 1970-es évektől ismeretterjesztő rövid­filmeket készített. A halhatat­lan légiós című játékfilmnek rendezője volt. Segítséget kér a menekült misszió A végveszélybe került Dél­vidéki Református Menekült Misszió a saját útján kéri a cégek támogatását ahhoz, hogy tevékenységüket tovább tudják folytatni — hangzott el a Siklóson tartott tájékozta­tón. A Délvidéki Református Menekült Misszió csaknem ötezer délszláv menekültet juttat rendszeres élelmiszer, ruha és más jellegű segély­hez. A misszióhoz érkező se­gélycsomagokból környeze­tük szegényeit is támogatják. Az egyre nagyobb számú rá­szoruló érdekében szükség lett volna egy önálló irodaház megvételére. Törzsök Tibor stációi Az adventi koszorú két lila gyertyáját gyújtották meg Törzsök Tibor, fiatalon el­hunyt festőművész első tel­jes életműkiállításán Kapos­váron a Nagyboldogasszony Katolikus Gimnáziumban. Törzsök Tibor fennmaradt képei életútjának egy-egy stá­cióját adják. Haraminchat éve­sen fejezte be végigküzdött művészi pályáját. A kaposvári születésű festő­ről mondta édesapja: — Nagyon nagy öröm volt a születése: gratulált a főorvos, hogy szép, egészséges a fiam. Örömömet gyorsan megosztot­tam a szüleimmel, de mintha valaki azt sugallta volna, hogy menjek vissza a kórházba. Tíz óra lehetett, amikor visszaér­tem és érdeklődtem a felesé­gem, a kisfiam hogylélte felől. Ekkor ért a meglepetés: „Ma­gának van még egy kislánya is” — közölte a főorvos. Ikreket szült a feleségem. Mindkét ba­bának nagyon örültünk. Mind a ketten makkegészségesek vol­tak. Ám 1956 decemberében Tibor fiúnk öltözés közben nem tudott lábra állni. Végülis Pé­csett derült ki róla, hogy elérte a paralízis járvány. Ekkor kez­dődött a kálvária. Törzsök Tibor gigászi küz­delméhez, műveinek teljesebb megismeréséhez, befogadá­sához ez a tény is hozzásegít. Az utóbbi évben fedezte föl igazán Kaposvár Törzsök Tibor életművét, hiszen haláláig Bu­dapesten élt. Festményei, gra­fikái, szobrai a szülők szorgos keresése után váltak ismertté szülővárosában. Tehetségét pedig már korán fölismerték: a megyei Alkotó Ifjúság pályáza­ton első díjat kapott. Á Balázs János Képzőművészeti Szak­körben Ruisz György és Gerő Kázmérvolt a mestere. Maga­tartásának jellemzője az is, hogy éjszakai műszakban dol­gozott a budapesti Elektromos Műveknél, hogy nappal tanul­mányait végezhesse a Kép­zőművészeti Főiskolán. Svábi Lajos expresszív festő tanítvá­nyaként fejezte be a főiskolát, akitől meríthetett ugyan az expresszív kifejezésmód al­kalmazásában, ám az örök küzdelem kifejezése fakadt be­lőle. A sors igazi csapása az volt, hogy az Elektromos Mű­vek alkalmazottját otthon egy véletlen baleset, az áramütés taszította el életétől, pályájától. Édesanya így emlékezik el­vesztett fiára. — A lányom és fiam két el­lentét volt: a lányom lobbané­kony, Tibi nagyon szülősze­rető. Kedves emlékem róla, és talán ez is jellemző rá: havi 30 forint zsebpénzt kapott kisebb korában. Azt mindig félretette, hogy a szüleinek karácsonyra ajándékot vehessen. Mindig is bizonyítani akart, mintha sej­tette volna a sorsát. Nézem a képeit. V. Molnár Julianna egykori pályatárs, rajztanárnő visszaemlékezé­seit hallgatom, amely szerint Tibor mindig is a küzdelmet vállalta. Bartók-triptichonja is ezt bizonyítja, de egyik önarc­Önarckép képén a kezében fogott kötet lapján József Attila arcmását ismerjük föl. Ugyancsak a költő versei jutnak eszembe Fáradt munkás című festménye láttán. Főiskolai tanulmányként ké­szült a mű, de benne rejlik már az érett festő érzelem- és gon­dolatvilága. Együttérzése az elesettekkel, a szegényekkel. Ami talán abban az időben szokatlan volt. Munkásnőjét nem övezi gló­ria, — ez a kép is Törzsök Ti­bor stációjának egyik állo­mása. Csendéletei is szokatla­nok, nem a megnyugvást, a szemlélődést fejezik ki, hanem éppen ellenkezőleg: nyugta­lanságát. Tájképei úgyszintén ebbe a sorba tartoznak. Törzsök Tibor életműve egy­séges. Horányi Barna Gergő, a kisbokrétás táncos Gergő egy csoda. Már neve van a táncosok között. Bogdán Gergely, a kaposvári Somogyi Aprók „kisbokrétás táncosa” a megyében korcso­portjában elsőként kapta meg ezt a kitüntető címet és a zsűri különdíját a szarvasi versenyen. — A szereplések adtak egyre nagyobb kedvet a tánchoz — mondja. — Szeretek mozogni; a néptánc remek sport is. — Milyen egy próba? — Egyből a közepébe vá­gunk. Elkezdjük gyakorolni a számot, s azt folyamatosan fi­nomítjuk. Ági néni — azaz Né­meth Ágnes, aki hét éve irá­nyítja lépteit — mindig más for­mákat, mozgásanyagot gondol ki, és a népviseletekről, szoká­sokról is mesél. Bogdán Gergely: A táncról sohasem mondok le Kovács Tibor Gergő a táncon kívül kirán­dulni is szeret. Megesett, hogy egy-egy szabadtéri előadás szünetében rövid időre eltűnt; a tücsköket hajkurászta. Most ásványokat gyűjt. Nagyon büszke több mint félszáz, ta­lált vagy vásárolt kövére. — Érdekes színük, formájuk van, jó velük foglalkozni — mondja. — Ott tartom vala­mennyit a polcomon, és mind­egyiket beazonosítottam már. Erdész vagy geológus szeret­nék lenni, de a táncról soha­sem mondok le. A kalotaszegi táncok a kedvenceim. — Akad olyan lány a csoport­ban, akivel szívesen táncolsz? — Több is, de olyan is, akivel nem szeretek. — Mitől függ ez? — Ügyesen táncoljon, legyen remek ritmusérzéke. Ez a fő. Ha ilyen, akkor már nyerő. (Lőrincz) Koszorú az emlékműhöz A Gulag foglya Rózsás János: Három évet töltöttem együtt Szolzsenyicinnel A Szibéria Gulag ma foga­lom. Elítéltek tízezrei rabos­kodtak itt, köztük a Nagykani­zsán élő Rózsás János. Ottho­nában, írógépe előtt ülve fo­gadott és mondta: — A Szé­chenyi Könyvtár megbízá­sából azon dolgozom, hogy a Gulagot megjárt magyarok adatait feldolgozzam. Mintegy százezer elítéltet tar­tottak fogságban a Gulágon, a magyarok közül háromezer-öt­százán térhettek haza. Közülük hat-hétszázan élnek még. — Hogyan került fogságba, és utána elítéltként a Gulágra? — Tizennyolc évesen, leven­teként kerültem előbb fog­ságba, majd elítéltként a Gu­lágra; a vád az volt, hogy ön­ként harcoltam a Szovjetunió ellen. A bíróság előtt nem volt védekezési lehetőség. A halál­raítélteket agyonlőtték. Amikor 1944. december 22-én egy bo- rongós téli délelőttön Marcalitól nem messze, a csömendi er­dőben a frontvonalak mögött levente társaimmal együtt szovjet katonák fogságába es­tem, mit sem tudtam a szovjet állambiztonsági gépezet mű­ködéséről. Az ismeretlen vizs­gálati jegyzőkönyv, az ismeret­len vádirat alapján a bíróság tízévi kényszermunkára ítélt. Az orosz nyelven lefolytatott ítélkezésből semmit sem értet­tem. A magyarul alig tudó russzin öregasszony Szibériát emlegette. — Hogyan teltek a börtöné­vek? — A börtön túlzsúfolt cellái­ban a csupasz cementpadlón, a rongyainkba burkolózva gör- nyedeztünk. A rablók minden érdemesebb ruhadarabot el­vettek tőlünk. A nyikolajevi munkatáborban a börtöni éhe­zés után a lágeri éhezés kor­szaka következett. Nemcsak a lágerek népe nélkülözött, ha­nem a város lakossága is. Semmiféle polgári ruhadarab nem lehetett rajtunk; a rabru­hára számokat festettek vagy varrtak négy helyen. A sap­kára, a felső kabát belmellére és hátára, a nadrágra. A ra­bösztön, a védekezési reak­ciók a legtöbb esetben megóv­tak bennünket az éberen lesel­kedő börtönőrök lecsapni kész megtorlásától. A szovjet rend­szer, a gyanakvó és mindent ellenőrző rendőrállam nem nélkülözhette a besúgók tevé­kenységét, a hallgatódzó füle­ket. Jaj volt annak, aki titkos gondolatait szavakká formálta. — Több tábort járt meg; 1953. december 2-án tért haza. 1945. február 6-án ítélték el a Szovjetunióban. Itthon mi­kor rehabilitálták? — 1953-ban, Sztálin halála után Lembergből indult az első vonat haza, Magyarországra a hadifoglyokkal, az elitéltekkel. Azzal engedtek haza bennün­ket, hogy nem voltunk, nem vagyunk háborús bűnösök. 1958-ban megszületett egy egyezmény a Szovjetúnió és Magyarország között, ezzel együtt azonban fogvatartóink átadták az adatainkat is. Itthon továbbra is figyeltek bennün­ket, vezető állást nem tölthet­tünk be. Egyénileg kérvényez­hettük a Szovjetunió Legfel­sőbb Bíróságánál, hogy ki­mondják büntetlenségünket. 1963-ban rehabilitáltak. — Három éven át fogoly­társa volt Szolzsenyicinnek, aki elsőként örökítette meg a Gu- lag-fogolytársak életét, drámá­ját. Személyesen is találkoz­tak? —- Iván Gyenyiszovics, a címben szereplő személy köl­tött alak. Mindenki más, akit a kisregényben megnevezett, hi­teles személy. Három évet töl­töttem együtt Szolzsenyicinnel. Később hozták be a táborba, mint ahogy mi oda megérkez­tünk, és korábban is engedték el. Ismerős előttem az az ese­mény is, amit Szolzsenyicin megörökített: Burkovszkit, a valóságban Bujkovszki fregatt­kapitányt azért ítélték el hu­szonöt évre, mert az angoloktól ajándékot kapott. Rózsás János legújabb könyvén is dolgozik: Duszja nővér címmel hamarosan meg­jelenik regénye orosz nyelven. A minap avatták föl Budapes­ten a Gulagokban elpusztultak emlékére emelt szobort. Ró­zsás János az alapítvány kura­tóriumának elnöke itt is meg­emlékezett rabtársairól. Horányi Barna A négyszemélyes prices, a „vagonyetka” — a raboknak P ellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk minden kedves vendégünknek és megrendelőnknek. Szolgáltatóipari Rt. Igazgatósága (28292) EROTIKUS FORRÓ DRÓT 2 LÁNY DUPLA ÖRÖM 00.852.1724.6103 FEKÜDI MELLÉM 00.852.1724.6117 FORRÓ RÓJA EROTIKA 00.852.1724.6109 HÍVI AZONNAL 00.852.1724.6123 KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ES BOLDOG, EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN VALAMENNYI KEDVES ÜGYFELÉNEK A HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ RT. VÁROSI FIÓKJAINAK ÉS MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK DOLGOZÓI. ___________________________a’7-í2!)J i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents