Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-24 / 301. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 1993. december 24., péntek Pazinczár Attila * és Bregocs Éva a „trónon” A Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége is megválasztotta az év legjobb mozgássérült sportolóit. A férfiaknál Pazinczár Attila, Szávai Csaba és Vereczkei Zsolt, míg a nőknél Bregocs Éva, Reider Ilona és Szávai Csa- báné lett a „befutási” sorrend. A Magyar Sportújságírók Szövetsége február 5-én, szombaton adja át a díjakat. Siófokon a ZTE-Goldsun Az idén sem maradhat el a már hagyományos, 27-e és 31-e_ között rendezendő „BUÉK, Siófok!” elnevezésű nagyszabású sportnapok a Balaton-part fővárosában. Ennek keretében 28-án, kedden — a kosárlabda napján — a Szuper Ligában szereplő, nagyhírű ZTE-Goldsun lesz a Balatel KE Siófok ellenfelé. Az érdeklődéssel várt találkozó 18 órakor kezdődik a Foki-hegyi iskola tornacsarnokában. A siófoki kosarasok ezután sem igen pihenhetnek majd, hiszen már január első napjaiban újra pályára kell lépniük tétmérkőzésen: a Magyar Kupában a legjobb 16 közé jutásért játszanak a Nyíregyházával. Az első mérkőzés 8-án, szombaton lesz Nyíregyházán, a visszavágó pedig 11-én, kedden 17 órakor Siófokon. A Évzáró megyei tekeverseny Kaposváron December 29-én, szerdán rendezik meg Kaposváron az egésznapos évzáró megyei tekeversenyt. A 9 órakor kezdődő versenyen külön csoportban szerepelnek az amatőrök és az igazolt versenyzők. A nap folyamán külön dobóversenyt is rendeznek különböző tiszteletdíjakért. Érdeklődni és előzetesen nevezni a Pince presszóban (Kaposvár, Pázmány Péter utca 35., telefon: 318-563) lehet, s itt lehet megtekinteni a nyereményeket is. Tizennyolc csapat a Karácsony Kupáért Most vasárnap egész napos „focinagyüzem” lesz Balaton- lellén a tornacsarnokban: itt rendezik meg ugyanis a Karácsony Kupa elnevezésű kispályás teremlabdarúgó-tornát. A résztvevő 18 csapat (!) reggel 8 órakor kezdi meg a küzdelmeket — a rendezők hat hármas csoportot alakítanak ki —, a helyosztók és a döntő pedig 16 órától lesz. Az ünnepélyes eredményhirdetésre várhatóan 17.30 órakor kerül sor. Továbbra is veretlen a Várdomb Balatonbogláron a 11. fordulóval folytatódott a városi kispályás teremlabdarúgó-bajnokság. Eredmények: PKL-Várdomb 7-24, Kollégium-Kormos Garage 3-4, Várhegy-Borbogár 8-5, Kollégium-Zöld Sasok 7-7, Borostyán-Gázszerelők 6-6, Pince-Szemes 5-5, Novome- táll-Algoritmus 5-3, Platán- Zöld Sasok 5-4. Az élcsoport állása: 1. Várdomb 22 pont, 2. Algoritmus 17 pont, 3. Várhegy 16 p.ont. Magyarország legjobb sportolói Egerszegi Krisztina, Kovács Antal, Kiss László és a vízilabdaválogatott a csúcson „ÖTÖK” A CSÚCSON A legjobb somogyi sportolókat köszöntötték Tegnap délelőtt a Megyeháza címertermében azt az öt kiváló somogyi sportembert — és azok edzőit — fogadták és köszöntötték, akik 1993-ban sportágukban a csúcsra jutottak. A kétszeres bajnok és Magyar Kupa-győztes Kaposvári RC röplabdázó- ját, Kántor Sándort (edzője: Demeter György) ezúttal már harmadszor, az Európa-baj- noki címét Bukarestben megvédő Farkas János lábteniszezőt (Kaposvári Pannon Agrártudományi Egyetem) pedig másodszor választották meg sportága legjobbjának. Ugyanakkor a koppenhágai világbajnokságon aranyérmet és ezüstöt szerzett Borhi Zsombor kajakos (Kaposvári Vízügyi SC, edzője: Gyöngyösi János), az Európa-bajnoki bronzérmes Bogdán Endre autómodellező (Kaposvári Textiles Modellező Klub) és az „Ötök” legfiatalabb, s egyben egyetlen hölgytagja, a ritmikus sportgimnasztikázó Szalay Andrea (Kapos RSG SC, edzője: Boldizsár Natália) először került sportágában a csúcsra. — Még soha nem volt rá példa, hogy ennyi somogyi sportembert választottak meg sportága legjobbjának — mondta köszöntőjében dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke. — Régebben az is nagy bravúrnak számított, ha valaki egyáltalán be tudott kerülni ebbe az elit társaságba. Ráadásul még további két olyan sportolót — a tájfutó Paviovics Györgyöt (Pécsi VSK) és a tollaslabdázó Bánhidi Richárdot (Debreceni Kinizsi) — is a legjobbnak választottak meg, akik itt, Somogybán kezdték sportpályafutásukat. (Fenyő) Egerszegi Krisztina Az idén 36. alkalommal választották meg a magyar sportújságírók az év legjobb hazai versenyzőit, női és férfi sportolóját, edzőjét és csapatát. A 140 szavazat alapján a nőknél ismét Egerszegi Krisztina diadalmaskodott, akit 126-an tettek az első helyre. Az olimpiai, világ- és Eu- rópa-bajnok úszónő nyáron Sheffieldben négy alkalommal állhatott fel az EB-dobogó tetejére. Mostani sikere azt jelenti, hogy 1988-tól megszakítás nélkül övé a női kategória első helye, vagyis hatodik alkalommal lett a legjobb női sportoló Magyarországon. Ilyen sorozatot még senki nem ért el a korábbi választásokon! Az úszás nemcsak Egerszegi jóvoltából szerepel vezető helyen: ugyancsak első lett Kiss László, a Bp. Spartacus úszóinak, így Egerszegi Krisztinának a mestere, akit az esztendő edzőjének szavaztak meg — ezúttal már harmadszor. A cselgáncsozó olimpiai és világbajnok Kovács Antal viszont először lett győztes, és érdemelte ki az év legjobb férfi versenyzője címet. A csapatok vetélkedéséből ugyancsak egy vizes sportág, a vízilabda került ki győztesen: az Európa-bajnoki ezüstérmes és Világ Kupa-második férfi pólócsapat kapta a legtöbb voksot. Az edzők rangsorában a második helyre került vízilabda-kapitány, Horkai György legénysége többek között a világbajnok kardválogatottat utasította maga mögé. Kovács Antal A szavazás végeredménye. Férfiak: 1. Kovács Antal (cselgáncsozó), 2. Güttler Károly (úszó), 3. Kolonics György (kenus), ... 12. Borhi Zsombor (kajakos). Nők: 1. Egerszegi Krisztina (úszó), 2. Mohamed Aida (vívó), 3. Fórián Éva (sportlövő). Csapatok: 1. Vízilabda-válogatott, 2. Kardválogatott, 3. Teniszválogatott, ... 22. Kaposvári RC röplabdacsapata. Edzők: 1. Kiss László (úszás), 2. Horkai György (vízilabda), 3. Hangyási László (cselgáncs), ... 16. Gyöngyösi János (kajak-kenu). Az „Ötök”: Kántor Sándor, Bogdán Endre, Szalay Andrea, Farkas János, Borhi Zsombor Fotó: Csobod Péter Három éven át, 1986 és 1988 között nem tudtak nála nagyobbat dobni diszkosszal. Ez idő alatt egymás után háromszor nyerte meg az országos bajnokságot, egy alkalommal pedig a gerely is úgy „kicsúszott” a kezéből, hogy utána ő vehette át a legjobbnak járó aranyérmet. Négyszer volt tagja a magyar válogatottnak, több Eu- rópa-bajnokságot is megjárt, amelyekről mindig érmekkel térhetett haza. A kaposvári Hegedűs Lajosnét azonban nemcsak ez különbözteti meg embertársaitól: ő ugyanis mozgássérült... Hegedűs Lajosné Csobod Péter felvétele „Ezeket az embereket nem sajnálni kell, hanem segíteni” Ha lehetne, újból kezdené — Keringési zavaraim voltak, s ez miatt 18 éves koromban amputálni kellett a jobb lábamat térd alatt — kezdi a beszélgetést Hegedűs Lajosné. — Egészen 37 éves koromig nem sportoltam semmit, mindig felmentett voltam. 1983-ban aztán a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesülete elkezdett szervezni egy atlétikai csoportot, s így találtunk egymásra edzőmmel, Lehel Lászlóval. — Az az igazság, hogy valójában én csapódtam ehhez a társasághoz: úgy érzem, gyorsan maguk közé fogadtak. Csak azok tudják, akik alaposan ismerik őket: a mozgáskorlátozottak rendkívül humánus, mély akasztófahumorral megáldott emberek. Soha nem felejtem el — mesélte Lehel László —, hogy még a legelső foglalkozások egyikén arról tartottam nekik kiselőadást, hogy óvatosan bánjanak a gerellyel. Nem egyszer előfordult már ugyanis, hogy valakinek átfúrta a lábát. Mire hátulról megszólalt egy hang: — Annyi baj legyen, legfeljebb a gerely megy tönkre... — Eleinte hatan, nyolcán jártunk el az edzésekre, de a többiek fokozatosan lemorzsolódtak, s végül csak ketten maradtunk a társaságból: Végh János és jómagam — veszi vissza a szót Hegedűs Lajosné. — Hetente három-négy edzésünk volt. A legelső versenyemre még mindig úgy emlékszem, mintha csak most lett volna: 1983-ban Vépen rendezték meg az V. Savaria Kupát, ahol diszkoszvetésben ezüstérmes lettem. Egy évvel később, 84-ben Fonyódon rendezték meg a mozgáskorlátozottak atlétikai EB-jét. Akik ott voltak azon a versenyen, azok örök emlékeket szereztek. Az egyik keletnémet versenyző például — akinek tőből amputálták a lábát — 187 cm-ig jutott magasugrásban, s elhódította az aranyérmet. Ezen az emlékezetes, csodálatos versenyen Hegedűs Lajosné inkább mint szervező jeleskedett, s az itt szerzett élmények adtak neki — akárcsak az egész magyarországi mozgalomnak — hatalmas lökést. Hiszen az itt versenyzők bebizonyították: számukra nincs lehetetlen... A fonyódi verseny hatására kezdett el komolyabban foglalkozni a sporttal, az atlétikával, s a sikerek nem is maradtak el. 1985-ben „robbant be”, s nemigen volt olyan verseny, amelyről érem nélkül tért volna haza. Diszkoszvetésben például évekig nem tudták őt legyőzni. A legnagyobb sikert 87-ben érte el Bécsben a mozgáskorlátozottak Európa-bajnokságán. Diszkoszvetésben első, gerelyhajításban második, súlylökésben pedig harmadik lett, s ő nyerte el a legeredményesebb női versenyzőnek járó díszes trófeát. Két évvel később aztán eljött a búcsú nehéz és szomorú pillanata. Az 1989-ben Ostravá- ban rendezett EB-n még begyűjtött egy bronzérmet diszkoszvetésben, aztán — szó szerint — zsebre vágta a diszkoszt (mind a mai napig ott őrzi a szobájában), s hátat fordított a sportpályáknak. A visszavonulás oka igen egyszerű volt: a kor. Az ízületek megérezték a 43 évet. — Hogy mit jelentett számomra a sport? Rengeteget, talán el sem tudom mondani... Én korábban nagyon sokat betegeskedtem, most viszont sokkal jobb a közérzetem. Emlékszem: nagyon jó hangulatúak voltak az edzések és a versenyek, rengeteg barátság szövődött. A sportpályán nemcsak egymást győztük le, hanem önmagunkat, a betegségünket is. Ezért sem értem, hogy a mai fiatalok miért nem sportolnak. — Én azt vallom: ezeket az embereket nem sajnálni kell, hanem segíteni — veszi át a szót a férj, dr. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének elnöke, az országos szövetség alel- nöke. — A sajnálattal már tele a padlás. A sport révén lehet a leginkább megismerni az embereket: különösen nekünk, mozgássérülteknek óriási segítséget, lelkierőt és tartást ad. — Nagyon hiányzik a sport, a versenyzőtársak, a sok felejthetetlen nagy buli — mondja búcsúzóul Hegedűs Lajosné. — Ha vissza lehetne valahogy forgatni az idő keretét tíz évvel, biztos, hogy újból kezdeném... Fenyő Gábor i
