Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-24 / 301. szám
1993. december 24., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 11 Ülésezett az OTSH Ülést tartott az OTSH elnöki testületé. Ezen elemezték az idei versenyév tapasztalatait. Erre az évre 2512 jelentősebb hazai sporteseményt terveztek, s ezekből csupán 11 maradt el. Nemzetközi szinten 45 sportágban 1527 sportrendezvényen voltak ott a magyarok. Ennek során 23 világbajnoki, és 30 Európa-bajnoki elsőséget szereztek. Az összes érmek száma a vb-ken 61, az EB-ken 710 volt. Sajnálattal volt kénytelen tudomásul venni a testület, hogy 1994-ben 200 millió forinttal kevesebb pénzzel gazdálkodhat, mint az idén. Lenz otthon töltheti a karácsonyt Alig egy hete, hogy súlyos baleset történt a winterbergi jégcsatornán, aminek következtében Sepp Lenz (58), a német szánkó válogatott edzője elvesztette bal lábának alsó részét. Lenz a pályán tartózkodott, amikor egy 100 km-es sebességgel száguldó szánkó elütötte és leszakította a lábát. A neves szakembert azonnal kórházba szállították, de a visszavarrás lehetetlen volt. Lenz a súlyos baleset ellenére karácsonyra már hazamehet, családja körében töltheti az ünnepeket. Coe csak második A Juoksija nevű finn sportszaklap huszonhat különböző nemzetiségű szakembert kért fel, hogy rangsorolják a világ eddigi legjobb férfi 800-as futóit. Az első helyet az új-zé- landi Snell érdemelte ki. Nagy meglepetésre a brit Sebastian Coenak — akinek világcsúcsát' máig sem tudták megdönteni — csak a második hely jutott. Harmadik lett a brazil Cruz. De La Hoya triplája Egyre nagyobb az ázsiója a Barcelonában könnyűsúlyban aranyérmet nyert Oscar De La Hoya ökölvívónak. Egyidejűleg három neves menedzser is vetekszik érte. Ami az ügy pikantériája, hogy a bokszoló mindháromnak elkötelezte magát, azaz egyidejűleg három- többmillió dolláros szerződést is aláírt. Most a menedzserek futnak a pénzük után, miközben az érintett — ügyvédje tanácsára — mély hallgatásba burkolódzott. Édes élet Fehérváron „Meghalt a király, éljen a király” — mondhatják Székes- fehérváron, ahol a Videoton SC megszűnésével egyidejűleg jelentették be, hogy a neves tévégyári klutD jogutódja a Parmalat FC lett. A világhírű olasz édességkonszern a fehérvári klubot tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy Magyarországra települve egy ismert, jó reklámhordozó labdarúgó klubot finanszírozzon. Olyan csapatokat támogat világszerte a Parmalat, mint az olasz AC Parma, az argentin Boca Juniors, a brazil Palmei- ras, vagy az uruguayi Penarol. Várhatóan a tavasztól már olasz játékosokat is igazol a magyar Parmalat. Forma-1 aukció A híres franciaországi Le Castellet-i versenypályán kiárusítást rendezett a Forma- 1 -es Larousse autósistálló. Az 1987. és 1992. között összegyűlt használt autóalkatrészek 10 és 1500 frank közötti áron voltak kaphatók. Világbajnok zokniban TIZENNYOLC ÉV EGY CSAPATBAN „Zerge” ma már a családé Bor hí: Kint vagyok a vízből Ahányszor találkozunk, megelevenedik előttem az a vb-s nyári nap. Az a tízezer méter a fantasztikus hajrájával, a világbajnoki dobogó, a legtetején az első kaposvári fiúval. És hallom a Himnusz hangjait, amely ezúttal egy kicsit nekünk, somogyiaknak is szólt. Csaknem egy évszázada várt megyénk egy olyan sportsikerre, amilyennel Borhi Zsombor megörvendeztetett bennünket. Eredményeit már jól ismerjük, kevésbbé magát az embert. Miként is vélekedik a világ dolgairól? A vele folytatott „kérdezz-felelek” erre ad választ. — Első jó sporteredménye? — Országos serdülő-bajnoki címek Csima Ferivel. — Legjobb hazai eredménye? — Három felnőtt OB győzelem. — A legjobb nemzetközi? — Egy vb-arany és ezüst. Mi a véleménye — A sportról? — A legnagyszerűbb a világon. — A munkáról? — Nélküle nincs siker. — A közösség erejéről? — Segít a célba jutni. — A tanulásról? — Szükséges rossz. — Az önbecsülésről? — A sikerek meghozzák. — A nyelvtudásról? — Elengedhetetlen. — A szerelemről? — Jó, ha van! — A politikáról? — Számomra idegesítő. — A vallásról? — Nem vagyok vallásos. — A karácsonyról? — Valóban a szeretet ünnepe. Kedvencei — Étele? — A tengeri „herkentyűk”. — Itala? — Coca-Cola, BB almaié. — Autómárkája? — Japán és német kocsik. — Együttese? — A Queen, stb. — írója? — Pandacsöki Boborján. — Költője? — Nyomasek Bobó — Állata? — Bátyám Bimbi nevű kutyája. — Színe? — A tengerkék. Ideáljai — Sportolók? — Darnyi Tamás és Michael Jordan. — Színészek? — Eperjes Károly és Bruce Willis. — Színésznők — Eszenyi Enikő és Kim Basinger. Élete és a sport — Változott-e élete vb után? — Csak egy hónapra, de aztán szerencsére visszatért a régi kerékvágásba. — Terhes-e a népszerűség? — Nem, kifejezetten jól esik. — Kiktől kapott segítséget? — Mindenek előtt az édesanyámtól és az edzőmtől. De ide sorolom, a klubomat, a sporttársaimat, Ábrahám Attilát és a Dél-Dunántúli MÉH Rt-t. — Kiktől várná még el ugyanezt? — El nem várhatom, de örülnék, ha bővülne a lista. — Megbecsülik eredményeit? — Okvetlenül. — Mi tántorítaná el a sporttól? — Talán csak a halál. — Beleszól-e az edzéstervébe? — Kifejthetem a véleményemet — többnyire eredménnyel. — Meg lehet-e élni a kajakozásból? — Csak a válogatottaknak. — Kiegészítő sportjai? — Sí, kori, foci, kerékpár. — Adott-e már föl versenyt? — Csak önhibámon kívül. — Érte-e csalódás? — Az idei vb-n. Meg kellett volna vernünk a német négyest. — Kellemes meglepetés? — Hazai fogadtatás a vb után. Mit jelent Önnek? — Az olimpia? — A legcsodálatosabb rendezvény. — A győzelem? — Nincs magasztosabb érzés. — A Himnusz? — Ha másnak szól, jobban meghat. — Az emberek szeretete? — Jpleső érzés. — Általában a sport? — Nem tudnék meglenni nélküle. — Hány országban járt? — Eddig tízben. — Hova szeretne még eljutni? — Mindenek előtt Atlantába. Hétköznapok — Ki a legjobb barátja? — Egy volt evezős társam. — Van-e ellensége? — Igen, a traffipax! — Miről álmodik mostanában? — Új nyugati autóról. — Kedvelik a nők? — Őket kell megkérdezni, a barátnőm biztos! — És viszont? — Ez csak természetes! — Igazi otthona Kaposvár? — Úgy érzem, igen. — Áhított karácsonyi ajándék? — Mindegy, csak meglepetés legyen !# — És végezetül: Mit kérdezne B. Zs. önmagától? — Hol tartanék, ha másba fektettem volna az energiámat? Lejegyezte: Jutási Róbert Ritka dolog, hogy egy röp- labdázó tizennyolc évig egyetlen csapatban játsz- szon. Sántosiné Oláh Edit — vagy ahogy a legtöbben ismerik: Zerge — tizennégy éves kora óta a Kaposvári Vasas Izzó (majd a névváltozás után a Tungsram) játékosa. A hosszú pályafutás legeredményesebb éve a tavalyi volt, hetedikek lettek az NB l-ben. Hiába azonban a jó helyezés, Zerge, a csapat kapitánya a visszavonulás mellett döntött. A bajnokság ma már nélküle zajlik. Miért kapta ezt a becenevet? — Még az első edzéseken az egyik csapattársam megállapította, hogy úgy ugrálok, mint a zerge. Azóta mindenki így hív, én is megszoktam. Most, hogy abbahagytam a játékot, kissé szokatlan, hogy a munkahelyemen Editnek szólítanak. — Hogy kezdődött a pályafutása? — Amikor a Munkácsy gimnáziumba kerültem, eldöntöttem, hogy sportolni fogok. Lehetett kosarazni a gimi csapatában, de hívtak röplabdázni is az Izzóba. A választásnál az döntött, hogy a röplabdában nem kell annyit futni. Azt ugyanis sose szerettem igazán. A sportágat már előtte a Krénusz iskolában is kipróbáltam Zádor Tibi bácsinál, de akkor még nem értünk el eredményeket. — Többekkel ellentétben Ön a középiskolás évek után is Kaposváron maradt. — Felvettek a tanítóképzőbe, így tovább folytattam a játékot. Ez számomra természetes volt, nem úgy, mint sok fiatalnak, akik mostanában már 15-16 évesen is abbahagyják a sportolást. Hogy miért teszik ezt, nem tudom. A főiskolás évek alatt kerültünk fel az NB l-be, majd férjhez mentem, családot alapítottam. — Az első gyerek születése után hamar visszatért a pályára. Később a kissrácot is gyakran láttuk a sportcsarnokban; míg az anyuka röp— Nagyon szép karácsonyi ajándék volt — mondta Varga Ildikó, 12 esztendős kaposvári kislány arról a kitüntetésről, amelyet néhány napja — tizenhárom somogyi társával együtt — Budapesten vett át. A kitüntetettek benjáminja, a Kisfaludy általános iskola hatodikosa a Magyar Köztársaság Jó tanulója, jó sportolója oklevél büszke, ám igen szerény tulajdonosa. A törékeny, alig több mint 140 centi magas, bájos arcú kislányról senki nem gondolná, hogy a cselgáncs kétszeres magyar bajnoka. Valami nőiesebb sport illene filigrán alkatához, ám ő tiltakozik: — Mindig karatézni vagy dzsúdózni szerettem volna, vonzottak ezek a sportágak. Előtte úsztam, majd elkezdtem cselgáncsozni. Apukám barátja az egyik edzőm. — Lehet, hogy a cselgáncs-szakértők megrónak ezért, de én úgy gondolom, hogy ez egy Jájdalmas” sportág... — Meg kell tanulni úgy esni, hogy ne fájjon. Legalábbis ne annyira... — válaszol meggyőzően, s amikor észreveszi, hogy tekintetünk megakad az labdázott, a csapattársak figyeltek rá. Nem okozott gondot a családban a sok edzés és mérkőzés? — A férjemnek nagyon szerencsés természete van, teljesen nyugodt, ellentétben velem, aki izgága vagyok. Soha nem mondta, hogy hagyjam abba a röplabdát. Rám bízta a döntést, mondván: Te tudod. Tizennégy éves koromtól járunk együtt, már röplat^dáz- tam amikor megismert, így kezdettől fogva alkalmazkodott a helyzethez. — A bajnokság végén mégis visszavonult, pedig aki látta játszani, biztos benne, hogy ma is helye lenne a csapatban. — Annak, hogy abbahagytam, több oka van. A legfőbb közülük az, hogy lejárt a gyes a kisebbik fiammal. Most újra tanítok, ami sok időt vesz el. Emellett ha még játszanék is, már semmi időm nem maradna a gyerekekre. Attila, aki szinte a csarnokban nőtt fel, most nyolc éves, Peti pedig három. Szeretnék minél többet velük lenni. — Nem hiányzik a játék? — Mikor eldöntöttem, hogy abbahagyom, azt hittem nagyon rossz lesz röplabda nélkül. Nem így lett, még nosztalgia sincs bennem. Azóta csak egyszer voltam a sport- csarnokban, amikor elbúcsúztattak. Furcsa érzés volt akkor Varga Ildikó Fotó: Török Anett arcán látható kék folton, mosolyog: — Ja?! Ezt edzésen szereztem, majd elmúlik. — A te korcsoportodban mindenki ilyen „vékony”? — Többnyire igen, hiszen egy ötven kilós lányt föl se tudnék emelni — mondja Ildikó 32 kilójának minden határozottságával. Iskolai „múltjáról” megtudjuk, hogy a tanulmányi éveit egyenletesen, igen jó eredHárman a Sántosi-család- ból: Attila, Zerge és Peti Fotó: Csobod Pétét ott állni, ahol a fél életemet töltettem el. A családunkban korábban minden a röplabdához igazodott: a disznóöléstől a lakodalomig. Mindenki hozzám alkalmazkodott. Most teljesen más életet élek, mindenhová mehetek, ahová és amikor csak akarok. Nagyokat sétálunk, hógolyózunk, szánkózunk a gyerekekkel. Igazi családi életet élünk, ami eddig hiányzott. Sok új barátot is megismertem. — Eszerint ha újra kezdené, lehet, hogy másként csinálná? — Biztos, hogy újra röplab- dáznék, de valószínűleg nem ilyen sokáig. Az utóbbi fél évben teljesen másként látom a dolgokat. Szép volt, jó volt, de tizennyolc év azért sok. Most úgy gondolom, talán előbb kellett volna abbahagyni, legfőképp a két gyerek miatt. — Milyen kapcsolatban van most a röplabdával? — A Tungsram mérkőzéseire ugyan nem megyek el, de a lányokkal továbbra is jóban vagyok, összejárunk. A munkahelyemen, a Kinizsi iskolában pedig edzéseket tartok 3- 4,-eseknek. Öröm látni, hogy a kicsik egyre ügyesebbek. Azt szeretném, ha lenne köztük olyan, aki eljut majd az NB l-ig. Kele János ménnyel zárja, kedvenc tantárgya a földrajz és a magyar. Elképzelhető, hogy majdan a mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkezik, mert „nagyon szereti az állatokat”. Két gyönyörű skótjuhász kutyája is ezt bizonyítja. — Amikor nem vagy edzésen, nem ülsz az iskolában és nem tanulsz, mit csinálsz? — Sokat olvasok, a rejtelmes, a történelmi és a vidám könyveket szeretem. — Ha egy kívánságod most teljesülhetne, mi lenne az? — Hogy jobban támogassák azokat a sportágakat, amelyeknek az anyagi helyzete nem a legjobb — válaszol felnőttes komolysággal, önzetlenül. — És karácsonyra mit szeretnél? — Adni? — kérdez vissza, s csodálatosan tiszta, kék tekintetén ünnepváró izgalom suhan át. Nem, nem adni, hanem kapni — mondanám, de nem teszem. Ennek a kislánynak — aki előbb gondol az ajándékozásra, mint a vágyaira — a lelkében már karácsony van. Igazi karácsony... Tamási Rita A kicsi lány nagy eredményei A tatami bájos bajnoka
