Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-18 / 296. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1993. dec. 18., szombat SZÍNES HÉTVÉGÉ Jótékonysági A MÉRTAN ÉS A KÖLTÉSZET NÁSZA Francia és német lektor a főiskolán koncert a Székesegyházban Vasarely-művek Siófokon A hagyományos, karácso­nyi muzsika ünnepi hangver­senyének első színhelye a kaposvári Székesegyház volt. A megyei művelődési köz­pont, valamint a Kórusok és Zenekarok Somogyi Egyesü­lete által rendezett koncert jó­tékonysági volt, s Kaposvár 17 általános iskolája egy híján száz tanulójának osztották ki az ajándékcsomagokat. • • Unnepköszöntő Jákóban A jákói kultúrházban adtak műsort a helyi általános isko­lások. A tegnap este Ünnep­köszöntő címmel bemuta­tott, meghitt hangulatú esten a karácsonyi népszokásokat idézték fel a szereplők. Ka­rácsonyra egyébként megje­lent a község alkalmi lapja, a Jákói Hírmondó; ebben Lu­kácsi Géza plébános kö­szöntője olvasható. Sokan látogatják a kiállítás miatt is a Kóma Átriumbeli könytárat Déryné-emlékműsor az évfordulón Déryné Széppataki Róza születésének 200. évforduló­ján emlékműsort rendez a Fő­városi Önkormányzat. A ma­gyar színjátszás hőskorának színésznőjének alakját idézve a múlt század költőinek, írói­nak műveiből adnak elő a fel­lépő művészek. Közreműkö­dik többek között Bessenyei Ferenc, Bubik István, Csavlek Etelka, Dunáin Tamás, Győry Franciska és Tiboldi Mária, va­lamint az V. kerületi Szabolcsi Bence Zeneiskola kórusa. Kós Károly-díjak Átadták az idei Kós Károly díjakat Budapesten. Az idén Tóth József nyugalmazott ál- talánosiskolai igazgató; Becker Leonóra, Palkonya polgármestere; Bodor Fe­renc a Tölgyfa Galéria igaz­gatója; Reischl Gábor épír- tészmérnök, valamint a Falu­fejlesztési Társaság és az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Népi Építészeti Tudomá­nyos Diákköre kapta meg. Az ünnepségen átadták az Év Lakóháza ’93 pályázat dí­jait is: egy szegedi és egy veszprémi alkotó kapták. Új könyvsorozat: Örökségünk Az Örökségünk Irodalmi Alapítvány most induló soro­zata azt a célt szolgálja, hogy az idősebb jeles magyar írók, költők személyesen válogas­sák ki életművükből azon alko­tásaikat, amelyeket mintegy szellemi testamentumként akarnak az utókorra örökíteni. Az alapítvány a magyar litera- túra gazdag tárházából tal­lózva elsők között kérte fel Sütő Andrást, Csoóri Sándort és Sánta Ferencet önmaga kötetének összeállítására. Sütő András: Az utolsó kön­tös; Csoóri Sándor: Senkid, barátod; Sánta Ferenc: Halál­nak halála címmel gyűjtötte össze legtöbbre tartott írásait. Vasarely társadalmi művé­szetről álmodott. Amikor mű- veltségtől-műértéstől függet­lenül mindenkihez közel ke­rülhetnek az alkotások. Felté­telezte, hogy az emberek a festészet, a szobrászat iránt ugyanolyan mély vágyakozást éreznek, mint a ritmus, a zene iránt — csak a képzőművé­szet üzenetét nehezebb át­élni, megérteni. Új dimenziót tárt elénk életművével; tiszta harmóniákkal, csendes szí­nekkel, egyfajta mágiával, amire azt is mondhatná tán a „nagyérdemű”, hogy ha eszébe jut az ötlet, ő is meg tudná valósítani. Na igen. Könnyű a kerékről beszélni, a gyufát egyetlen hányaveti mozdulattal tüzessé pattintani, amikor már ismerjük a trükköt. A siófoki Átrium Üzletház Kóma könyvesboltjában is is­mernek egyfajta receptet a vendégcsalogatásra;egyre több kiállítást rendeznek a könyvektől roskadozó polcok között. Jelenleg Csepei Tibor budapesti Vasarely-rajongó magángyűjteményére csudál- kozhatnak rá a betűk szerel­mesei. A tárlat anyaga 1005-ször került bemutatásra! — ezúttal a balaton-parti vá­rosban. Vasarely száműzte művészetéből a véletlent, az esetlegességet, s egyszer- smint a személyest is. Mate­matikus volt, vagy művész? Azt hiszem, mindkettő. Több­nyire tíz színt használt, mind­egyiknek húsz árnyalatát al­kalmazta, miközben elhitette közönségével, hogy amit rajz­lapra mázolt, az térben dom­borodik, süllyed, él. Zavarba ejtő még most, so­kadik találkozásunkkor is. Czene Megjelent a Harminc nemzedék vallomása Vasárnap a szerző dedikál a József Attila könyvesboltban — Dr. Kanyar József: Történelmi olvasókönyv Megjelent a Harminc nem­zedék vallomása Somogyról második bővített kiadásának második kötete. A szerző, Kanyar József, a történelem- tudomány doktora, a somogyi levéltár nyugalmazott igazga­tója aranyvasárnap 11 órától a kaposvári József Attila könyvesboltban dedikálja a könyvet. Ez a második kötet a megye új korszakát tárgyalja, 1944-től 1990-ig. — Történelmi olvasókönyv — mondta a könyv megjele­nése alkalmából a- Somogyi Hírlapnak Kanyar József. — A történelemtanárok arról be­szélnek, hogy keveset tudnak az iskolásgyerekek erről a kor­szakról. És ez így igaz. Ez a kötet segítséget kíván adni nekik, hogy használhassák olvasókönyvként. Az új kötet végigkíséri a megye életét, és forrásanyagul szolgál szinte minden, a megyével foglal­kozó tanulmányhoz. Részletesen tárgyalja a közigazgatási döntéseket ép­pen úgy, ahogyan közre adja az újságtudósításokat. Szól azokról, akikre büszke lehet a megye; részletezi a közélet és a tudomány fejlődését, az egyetemalapítást éppen úgy nyomon követheti az olvasó, mint a tudósklub történetét. Két nyomdai ív terjedelemben képeskönyvet is közöl So­mogy 1945 utáni korszakáról. Dr. Kanyar József ebben a kötetben tette közzé Somogy nagy történelmi bibliográfiá­ját, amelynek az utolsó 40 év­ről szóló részét dr. Sipos Csaba, a megyei levéltár munkatársa állította össze. Kinevezések művészeti intézmények élén Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter érvényte­lennek nyilvánította a Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatot. írásban közölte: a Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázat sikerte­lennek bizonyult, a négy pá­lyázó közül hárman időközben visszaléptek, így a kuratórium nem volt döntési helyzetben. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter ezért úgy döntött: a pályázatot eredmény­telennek nyilvánítja és a szak­tárca 90 napon belül új pályáza­tot ír ki. Beiktatták állásába Tóthpál Józsefet, a Nemzeti Fil­harmónia új igazgatóját. Öt évre kapott megbízatást. Galambos Tibort, a Táncfórum eddigi igaz­gatóját — pályázat alapján — újabb három évre megerősítet­ték funkciójában. A Magyar Ál­lami Népi Együttes élén további három évre Serfőző Sándor lesz az igazgató. Kaposváron tanítanak Ibiza, Salzburg után Nyelvi képzés és kommunikáció — Szorgalmas a magyar diák, csak egy kicsit gyáva A kaposvári tanítóképző fő­iskolán külföldi lektorok segítik az itteni tanárok munkáját. Feladatuk a stílusgyakorlatok, a fonetika és az adott nyelv irodalmi óráinak megtartása, ezenkívül országuk kultúrája iránt a diákok érdeklődésének felkeltése. A lektorok közül kettővel beszélgettünk: René Vuibert-tel és Mathias Hoff- mannal. Ibiza után Kaposvár — Szeptemberben, amikor ide kerültem, túl okosnak és szófogadónak tartottam a ma­gyar diákokat. Mindent értet­tek, de gyakran inkább hallgat­tak, mintsem megszólaltak volna — mondta René Vui- bert, aki a franciaországbeli Cavaillonból jött. — Emiatt nagyobb önállóságot kértem tőlük, s úgy vélem, lett is fo­ganatja kívánságomnak. A fo­lyamatos beszéd a lényeges: a jók most már önállóan is vál­lalják a megmérettetést, a gyengébbek még tanári segít­ségre szorulnak. René Vuibert az Unesco és az Agir szervezetek irányítá­sával került Kaposvárra. Ko­rábban egy hazájabeli szerve­zet képviseletében Spanyol­földön tanította a francia nyel­vet. Ibizán 23 évig dolgozott. — Milyen érzés volt Ibiza után Kaposvárra jönni? — Elég érdekes. Ott hattól hatvanig voltak hallgatóink, itt csak húsz év körüliekkel fog­lalkozunk. A három évfolya­mon mindössze 39 diákot taní­tok. Tudja, városuk és Ibiza között egy dologban van ha­sonlóság: ez a szimpátia. Mind a kollégáim, mind a hall­gatók nagyon kedvesek. Ez egymás életének megismeré­sét is megkönnyíti. Franciaországban — mint megtudtuk — a tanárok a 20 pontos osztályozással ponto­sabban értékelhetik a tudást. Hogy minél reálisabb képet kapjak diákjaim féléves fejlő­déséről, négyszintű felmérést íratok velük. A beszélt, olva­sott, írott és a hallott feladatok elvégzése után a tanulói önér­tékelésből és saját tanári érté­kelésemből alakul ki az ér­demjegy. — Mit tegyen egy fiatal nyelvtanár, ha lépést akar tar­tani a korral? — Tanuljon, képezze magát folyamatosan. Ez az egyik leg­fontosabb dolog. Az, hogy zsebében van a diploma, még nem jelenti azt, hogy élete vé­géig magas szinten tudja ok­tatni az idegen nyelvet. A kü­lönféle új kapcsolatok révén egyre nagyobb számban me­hetnek továbbtanulni valame­lyik nyugati országba a taná­rok is. Ezzel lehetőségük nyí­lik arra, hogy megfeleljenek a gyorsan változó követelmé­nyeknek. — Hazájától több száz ki­lométerre mivel tölti szabad­idejét? — Leveleket írok, sétálok, és a vázlatok rajzolásán kívül munkával. De ez már egy ki­csit kikapcsolódás is, hiszen a főiskolásokat gyakran meghí­vom otthonomba, s beszélge­tünk, számítógépen együtt dolgozunk. Ebben is segít fe­leségem. Nagyon szívesen maradnék hosszabb ideig is. Öröm lenne számomra, ha látnám, hogyan fejlődik és bő­vül a tanulóim nyelvtudása. De mivel a családom többi tagja tőlünk távol él, ezért va­lószínű, hogy nemsokára ha­zatérünk... Német lektor Mozart szülővárosából — Nehéz röviden elmondani, hogy miért is jöttem Magyaror­szágra. Elsősorban szakmai szempontokkal tudnám indo­kolni döntésemet — mondta Matthias Hoffman, a főiskola német nyelvi lektora. — Az na­gyon tetszik, hogy a hallgatók tudásvággyal telve jönnek az óráimra — mondta. — Bizonyos ausztriai iskolákban nem mindig tapasztaltam ezt; ott volt néhány olyan gyerek is, aki talán azt sem tudta, hogy miért is jár isko­lába. Matthias Hoffman Mozart szülővárosában, Salzburgban érettségizett; ott járt egyetemre is. Német nyelvet és irodalmat, filozófiát és pszichológiát tanult, majd egy évig tanított. — Elégedett vagyok a diák­jaim szorgalmával — mondta —, bár egy kicsit önállóbbak is lehetnének. Eddigi tapasztala­taim alapján úgy látom: a ma­gyar tanulók jobban bíznak a ta­nárokban, mint az osztrák fiata­lok. Amikor idejöttem, igencsak meglepődtem azon, hogy a főis­kolások milyen jól beszélnek németül. Mindössze egy dolgot hiányolok néha: a kellő bátorsá­got. — Mi a legfontosabb tenni­valójuk ezzel kapcsolatban a tanítójelölteknek? — Nem szabad félni akkor sem, ha valaki nem az anya­nyelvén beszél. Aki tisztában van a nyelvtani szabályokkal és van némi szókincse is, az szólal­jon meg bátran! Nagyon fontos a beszéd, hiszen így rögzítjük igazán ismereteinket. S ez a ké­sőbbiekre is igaz: a folyamatos önképzés tanárkorukban is meghatározó lehet további fej­lődésükre. — Mivel teszi érdekessé, vonzóvá az óráit? — Az egyik fő célom, hogy va­lódi párbeszéd alakuljon ki köz­tem és diákjaim között. Ezért többféle szemléltető eszközt használok. A zene, a videó és a különféle prospektusok, írásos anyagok igen jól alkalmazhatók. Egy idegen nyelv elsajátítása során döntő, hogy a tanuló meg­felelő szinten tudjon kommuni­kálni. Ezt a célt szolgálja a kö­zeli jövőre tervezett salzburgi ki­rándulásunk is. — Ön tanul-e magyarul? — Próbáltam... Nagyon ne­héz ez a nyelv. De nem adtam fel végleg: épp mostanában kezdtem el újból a „kísérletet”. Harsányi Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents