Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27 / 277. szám

1993. november 27., szombat SOMOGY HÍRLAP — SZÍNES VILÁG 23 SZÜRET UTÁN BORNÉZŐBEN - BURGUNDIÁBAN Kolostori pincék kincse és Beaune „sztárjai” Cluny derék szerzetesei, de a közelben levő benedek- rendi és cisztercita kolostorok lakói is szerették a bort. Ebben semmi megvetendő nincs: a XI—XII. században ezen a környéken mindenki bort ivott. És iszik ma is. Primitív törzset találtak Borneo szigetén Egy indonéz idegenvezető megerősítette, hogy Bor- neón, Indonézia legnagyobb szigetén turisták barlangla­kokra bukkantak, akik anya­szült meztelenül járkálnak, nem mosakodnak és vérfer­tőzést követnek el — írta a „Kompas” című indonéz na­pilap. A két svájci turista és ve­zetőjük, Aflus Herry a sziget mindeddig feltáratlan őser­dejében talált rá a csaknem ötven tagú álló törzsre. Az idegenvezető elmondta, hogy a Jelerai folyón egy napig eveztek fölfelé, majd négy napon át gyalogoltak a dzsungelben, amikor a bennszülöttekkel találkoz­tak. A sziget eddig ismeretlen őslakói kis barlangokban él­nek, egy-egy barlangocská- ban négy-hat ember lakik. A törzs tagjai mérgezett nyi­lakkal ejtik el zsákmányukat. A turisták 23 napot „ven­dégeskedtek” a bennszülöt­teknél, akikkel jelbeszéddel kommunikáltak. Legutóbb ugyancsak Bor- neó szigetén fedeztek fel ismeretlen primitív törzset — írta a „Kompas”. Veszélyes turistaattrakció A szerzetesek nemcsak megitták azt, amit kaptak, ha­nem maguk is neveltek szőlőt, s ami több ennél, nemesítet­ték is. Munkásságuk követ­keztében váltak Burgundia de­rűs lankái a mai Auxerre-től Maconig az egyik legneveze­tesebb francia borvidékké. A Clos Prieur Cluny apátjainak szőlészete, a „clos” — a fallal körülvett, va­laha csupán egyetlen személy vagy éppenséggel testület bir­tokában levő szőlő — ma ne­vezetes vidék: a Clos Prieur. A cisztercita szerzeteseké volt a Clos de Tart, a langres-i kated- rális birtokolta a mai Clos des Langres és a Clos du Chapitre szőlőit. Burgundia korántsem a legnagyobb borvidék Francia- országban, itt csak 24 ezer hektáron termesztenek szőlőt. Az évi termés hozzávetőleg 1,1 millió hektoliter, s ez csak öt százaléka Franciaország álla­milag ellenőrzött és minősített bortermésének. A szőlő terüle­tét a betakarítható termés mennyiségét szigorúan előír­ják. De ez Burgundia egyik leg­fontosabb gazdasági ágazata: ötezer szőlőbirtok, 120 pincé­szet és kereskedőház él meg belőle, évi négymilliárd frankot jelent, s 140 ország borkedve­lői ismerik közelebbről. A burgundiai borvidék öt na­gyobb tájegységre oszlik, mindegyiknek megvan a maga sajátos bora, fehérben is, vö­rösben is. A Cote d'Or borvidé­kén, annak is Cote de Nuits nevű részén, ahol a szőlőter­mesztés vagy kétezeréves múltra tekint vissza, terem az a szőlő, amelyből a híres és vi­lágszerte keresett legjobb bur­gundiai vörös borok készülnek. Pince a zárda alatt Beaune vidékén is a vörös bor az uralkodó, a neves pinot noir. Másutt a chardonnay az uralkodó fajta, ez a vidék fehér borainak „sztárja”. Szerzetesből, bizony, kevés maradt Burgundiában a francia forradalom után. Üres maradt Beaune városában is az An­gyali Üdvözlet zárdája, így az­után Jean-Baptiste Patriarche úr viszonylag könnyen jutott hozzá 1796-ban. A zárdának hatalmas pincéje volt, a Patriarche úr és csa­ládja még bővitette is, összekö­tötte a cisztercita barátok szin­tén nagykiterjedésű pincéjével. Ma az egykori zárda XVII. szá­zadi épülete, de a környező házak, utcák alatt is több szin­ten sokszázezer palack sora­kozik Burgundia legnagyobb borkereskedő házában, a tölgyfából készített állványo­kon, s ez ráadásul korántsem a teljes készlet, a palackozatlan bor a hatalmas hordókban a XV. századi vártorony hét mé­ter vastag falainak hűvösében érlelődik. A pincerendszerben bo­lyongó látogató előbb-utóbb el­jut egy pontig, ahol vastag rács mögött sorakozik több mint 2000 palack. 1959-ben kerül­tek a védett helyre az év leg­jobb borai, hogy csak a 2000. esztendő novemberében húz­zák ki belőlük a dugót. Ez a borvidék egyik régi hagyomá­nyából származik: azelőtt a leg­jobb borokat a gazdák évekig hagyták érni, csak jeles családi ünnepeken bontott fel a palac­kot. Beaune az ezredfordulón ilyen jeles ünnepre készül: ek­kor lesz éppen 140. éve, hogy a városban megrendezik a már világhírű borvásárt, ahová sok országból érkeznek a kereske­dők és a borszakértők. A bor­hoz ugyanis nem árt a szakér­telem. Franciaország nagyon szigorúan szabályozza a ter­melést és a minősítést. Bur­gundia borából például keve­sebb mint nyolcvan hektoliter minősíthető a Grand Cru, a legkiválóbb kategóriába, ez a termés mindössze három szá­zaléka. „Premier Cru” , azaz még mindig „osztályon felüli” a termés 11 százaléka. A többi burgundiai bor is ellenőrzött minősítésű és igen jó fajta. Árulkodó tikett Harminc százalékuk kapja meg a ’’kommunális” minősí­tést, vagyis azt, hogy borter­melő községből származó márka, 56 százalék a „területi” kategóriába kerülhet csak. A palack tikettje pontosan megadja, honnan származik a benne levő nedű s milyen ka­tegóriába sorolták a minősí­tésnél. így ha valaki olyan pa­lackot emel le a borkereske­désben a polcról, amelynek fel­irata azt mutatja, hogy benne „Grand Cru” van, tudja, hogy alaposan bele kell nyúlnia pénztárcájába. De egy Cham­bertin, egy Musigny vagy ép­pen Clos de Vougeot márka sem semmi annak, aki megen­gedheti magának. Kis Csaba Turisztikai attrakcióvá akarja tenni az illetékes indo­néz hatóság Földünk egyik aktív tűzhányóját. Az elkép­zelések szerint a jövőben kül­földi turisták számára megte- kinthetővé teszik a Jáva szi­getén levő Merapi vulkánt, amely az elmúlt háromszáz év alatt 14 alkalommal tört ki — jelentette az indonéz hí­rügynökség. A Dzsakartától mintegy 700 kilométerre keletre ma­gasodó 2911 méteres hegy­tömb különösen szép termé­szeti látvány. Az indonéz tu­risztikai hatóságok most megtudakolják franciaor­szági, angliai és amerikai utazási irodáknál, hogy mu- tatkozik-e érdeklődés a Me­rapi megtekintése iránt — ez derül ki az APA jelentéséből. Hogy mennyire nem veszély­telen a vulkán „megtekin­tése”, azt egyebek mellett az is bizonyítja, hogy a kitörések eddig csaknem 6000 halálos áldozatot követeltek. Indonéziában egyébként 128 működő vulkánt tartanak számon, többet, mint a föld bármely más térségében. Platina a Swatch órákban A Swatch gyár szlogenje: Légy friss, modem és provoka­tív. Ennek a jegyében dobta pi­acra új óracsodáját, a Tresor Magique-t. Az óra szerkezete platinaötvözetből készült. Ára 1600 dollár. Összesen 12 ezer 999 darabot gyártanak, s ebből 1500 számozott, egyedi pél­dány. Ez az óra nem elemmel működik, hanem a kéz termé­szetes mozgatásától. A kutatá­sok szerint az óra viselője na­ponta körülbelül 3000 alkalom (FEB Fotó) mai mozdítja meg a kezét. Ha leteszik az órát, akkor 40 óra tartaléka van. Ha nem használ­ják, két nap múlva megáll. Az új óra elegáns, jó és divatos. Somogyi néprajzkutató a Vég-völgyéről Életmódvizsgálat a Csallóközben A Vág-völgyi Szimő köz­ség Szlovákiához tartozik, és a tabiak testvérvárosa. Szapu Magda, a Somogy Megyei Múzeum néprajzku­tatója vállalkozott arra, hogy megírja Szimő község mo­nográfiáját, egy bölcsész- doktori értekezésben. Az Életmódvizsgálatok a Vág völgyében című kötete a mi­nap jelent meg a község fennállásának 880. évfordu­lója alkalmából, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság gondozásában. A monográfia külön ér­téke, hogy a Vág völgyének eddig a néprajzkutatók szá­mára ismeretlen területének, a Csallóköz peremének át­fogó elemzését adja. Szlo­vákia magyar-lakta vidékei­nek néprajzi kutatása a ma­gyar és nem utolsósorban — a szlovákiai magyar kuta­tók számára egyre fonto­sabbá vált. Szapu Magda Szimő község monográfiája példaértékű azért is, mert ezen a vidéken jelentősebb néprajzi vagy helytörténeti kutatómunka nem folyt. Tízévi kutatómunka eredményét közli a szerző a kötetében. Szlovákiai levél­tárakban ugyan végezhetett kutatásokat, ám a Magyar- országon fellelhető, a tér­séggel kapcsolatos levéltári és szakirodalmi források bő­séges adatokat szolgáltak. Vajon mi késztethette a kaposvári néprajzkutatót arra, hogy a szlovákiai Szimő község múltját tárja föl? A szerző tanulmánya bevezetőjében így felel erre: huszonöt évig élt a települé­sen, gyerekkora megannyi emléke ide köti. A történelmi atlaszok más-más néven jelölik a ku­tatott terület nevét, ami már önmagában is kifejezi kö­rülményeinek változásait. 1773-ban Szimó, 1786-ban Simő, 1863-ban Szémő, Szimő, 1945-től 1948-ig Zemmé, Szimő, 1948-tól Zemné névre „hallgat”. A tanulmánykötet bemu­tatja a település földrajzi jel­lemzőit, a gazdálkodás sajá­tosságait, a jeles napok szo­kásait, az építkezési ha­gyományokat, a XX. századi - társadalmi rétegződéseket. Horányi Barna Három és fél méteres csontváz Melltartók a Grand Canyon fölött? Egyelőre nemet mondtak az illetékes hatóságok an­nak az amerikai „művésznek” a tervére, aki tízezer melltartót szándékozik összegyűjteni és azokat ruha­kötélre fűzve kifeszíteni a Grand Canyon fölé. Triászkori tengeri gyík kövületére bukkantak A magát Nicolinónak ne­vező 53 éves kaliforniai férfi enyhén szólva is bizarr ter­véről nyilatkozva Jim Tuck, a Grand Canyon Nemzeti Park igazgatóságának szó­vivője hangsúlyozta az AP tudósítójának, hogy a nem­zeti park természeti szép­ségének okán létesült. Nem lenne helyénvaló bármiféle kötelet kifeszíteni fölötte, még akkor sem, ha a kötél amerikai nemzeti zászlók­ból állna... Nicolino úgy nyilatkozott a Denverben (Colorado ál­lam) megjelenő Rocky Mo­untain News című lapnak, hogy eddig már 1500 mell­tartót kapott. Mint mondotta, reméli, hogy 1995-ben ké­pes lesz kifeszíteni a ruha­szárító kötélre fűzött női fe­hérneműket a Grand Ca­nyon fölé. Arról, hogy tulajdonkép­pen mi késztette erre a vál­lalkozásra, Nicolino csak annyit mondott, hogy „igyekszik humoros oldalá­ról megközelíteni a nők egészségének megkárosí­tását szilikon betétek beül­tetésével, egyáltalában azt, hogy egy nő ön-azonossá­gát kebleinek nagyságától tegyék függővé”. Arról nem nyilatkozott Ni­colino, hogy a Grand Ca­nyonnak pontosan melyik részén készül kifeszíteni a kötelet. Csupán azt árulta el, hogy a „melltartó-híd” egy mérföld hosszú lesz. Legszélesebb szakaszán a Grand Canyon 10 mérföld (16 kilométer széles). Ez a déli peremén van, Grand Canyon Village-nél. A beható vizsgálat rendkí­vül ritka kövületnek minősí­tette annak a 220 millió éves tengeri gyíknak szinte érintet­len csontvázát, amelyet Ausztriában, a Salzburg mel­letti Halleinben fedeztek fel. A csontváz egy omphalosau- rusé — jelentette be Gottfried Tichy, a salzburgi Egyetem Geológiai és Paleontológiái Intézetének igazgatója. A három és fél méteres csontváz a világon egyedü­lálló — hangsúlyozta az igaz­gató az AFP-nek nyilatkozva. E tengeri hüllőnek, amely a triászkor végén élt ichtyosau- rusokhoz tartozik, eddig csu­pán néhány koponyadarab­jára sikerült rábukkanni a ne- vadai hegyekben. Az ichtyosaurusok, tökéle­tesen alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, klasszikus pél­dái annak, amit a tudósok „evolúciós konvergenciának” neveznek. Alakváltozásuk hi­hetetlen gyors úszást tett le­hetővé. 250 millió évvel ez­előtt, a triászkor kezdetén je­lentek meg. Japánban, Ka­nadában és a Spitzbergákon feltárt maradványaik arról árulkodnak, hogy e kezdeti fa­jok teste már akkor a halaké­hoz hasonlóan áramvonalas, lábuk pedig evezőformájú volt. Az omphalosaurus sajá­tossága félgömbalakú fogai­ban rejlik, amelyekkel táplá­lékát, azaz a kagylót és am- monitákat képes volt szétha­sítani és megrágni. A halleini csontváz kulcs- fontosságú ismeretekkel szolgál az őslény életéről és az akkori világról.

Next

/
Thumbnails
Contents