Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27 / 277. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. november 27., szombat * Kényszerpályán az egészségügyi magánvállalkozás „Motor” nélkül nem lehet versenyezni „Magyarországon kevés az egészségügyi vállalkozás, il­letve 2000 orvos sufniban rendel, mert nem mernek beru­házni.” Dr. Seffer István általános és plasztikai sebész fő­orvos egy éve mondta ezt. Akkor, amikor magánerőből lé­tesített klinikáját megnyitotta. Dr. Seffer István általános és plasztikai sebész főorvos Az azóta elmúlt időszakban feleségével, dr. Renner Adri­enn füll-orr-gégész szakor­vossal, több mint 4000 bete­get láttak el. Kezdetben a kézsebészetet és az onko- dermatológiai rendelést is vál­lalták volna. Ám hamar kide­rült: a társadalombiztosító nem finanszírozza a költsége­ket, a pénzes betegek pedig jobbára a plasztikai sebészeti ellátásért tértek be a luxuskö­rülményeket biztosító ma­gánklinikára. Egy év elteltével megkér­deztük: megérte a kockázat? — Emberileg és szakmailag mindenképpen. Mint üzletem­ber azonban még nem tudom megítélni, mert gyakorlatilag a hivatalos kórházi tarifák har­madáért, feléért dolgozunk, szinte karitatív áron. A bevétel a működés dologi feltételeinek fedezésére, illetve a bankka­matokra elég. Haszonról szó sem lehet. Most írtam meg a harmadik tb-pályázatomat, mert az elsőre nem kaptam választ, a másodikat elutasí­tották. Pedig a vállalkozások tá­mogatása hivatalos kormány- politika. Azt gondolom, ha lux­uskörülmények között én ol­csóbb ellátást ajánlok, mint egy állami cég az ismerten rossz körülményeivel, akkor az nem a támogatás elutasí­tásának lehet indoka, hogy én jobb vagyok, s a másik azért kap, mert silányabbak a kö­rülményei. Egyre nehezebbek a gazdasági körülmények és négyszeres a hátrányunk. Először is: a cég nem kap támogatást, a biztosított be­tegnek nem fizetik vissza az ellátást, amit nálunk vett igénybe. Ha bármilyen oknál fogva mi állami, illetve finan­szírozott intézménybe küldjük a biztosított beteget, akkor a biztosítása ellenére ott is fi­zetnie kell, jó ha nem küldik egy házzal odébb. Az sem mellékes, hogy mi mindent teljes áron vásáro­lunk saját zsebből, anélkül, hogy bármiféle támogatást kapnánk. Az általunk ellátott külföldi betegnek a betegbiz­tosítója a számla alapján visz- szafizeti az ellátásért járó ösz- szeget. A magyar biztosított nem. Büntetik azért, mert egy magánklinikához fordult és nem a finanszírozott állami kórházhoz. Dr. Seffer István állítja: mindez a Népjóléti Miniszté­rium és nem a társadalombiz­tosító (egészségbiztosító) döntése. — Ami pályázatunkat már a minisztérium 3. számú főosz­tályán „elmeszelték” — foly­tatta a vállalkozó orvos. — Nem javasolták finanszíro­zásra a tevékenységünket. Ebből az ördögi körből nem is tudunk kitörni. Gyakorlatilag nem indokolják a döntést, csak javasolják: adjunk be jö­vőre egy másik pályázatot. Olyan autóban ülünk, ame­lyikben nincs motor. Motor nélkül pedig nem tudunk ver­senyezni. — Újabban ösztönzik a kór­házakat: lépjenek át a ma­gánszférába... — Ezért is tetszik logikát­lannak ez a viselkedés. Jo­gász barátaim arra bíztatnak, hogy indítsak pert, de nekem az a dolgom, hogy tudomá­nyos munkát végezzek, és nem az, hogy a hivatalos szerveket pereljem. — Lát megoldást? — Nem. A korlát egyelőre nem léphető át. Tavaly az egészségügyi vállalkozók kon­ferenciáján azt javasoltam, hogy ha félnek a magánvállal­kozás támogatásától, akkor a betegnek finanszírozzák visz- sza esetenként azt, amit kifi­zetett, hiszen ő egy életen át fizeti a biztosítást. Betegeink egyszerűen nem hiszik el, hogy nincs tb-támogatásunk. Hozzák a kártyájukat és azzal érvelnek, hogy a Surján mi­niszter úr a tévében úgy nyi­latkozott: támogatják a ma­gánvállalkozásokat. Meg kell őket győznöm arról, hogy nem én akarok a zsebükben koto­rászni. Dr. Géher Pál, a Népjóléti Minisztérium egészségpoliti­kai főosztályának osztályve­zető-helyettese miként ítéli meg az egészségügyi magán- vállalkozások helyzetét? — Az egészségügyi vállal­kozásokat a lehetőségekhez mérten igyekszik támogatni a tb, de adottak a források és ha túllépjük a keretet, akkor egyes intézmények keveseb­bet kapnak mint eddig: esetleg nem tudják kifizetni a 13. havi és a közalkalmazotti bért. Ha ezt egyik napról a másikra bo­nyolítanánk le, akkor félő, hogy kezelhetetlen feszültsé­gek keletkeznének. A teljesít­ményarányos finanszírozás rendjének kialakítása beletelik 3-4 évbe. Az első hónapban 160 kórházból 26 nem érte el a tavalyi 90 százalékos telje­sítményt sem. Ennek oka az alacsony teljesítmény és a költségek alacsony szintje. Megindul az egészségügyben a nivellálódás, és bizonyos szolgáltatások ki fognak hul­lani. Szerződéskötéskor rang­sorolni kellett az igényeket. A támogatásokban az első he­lyen a címzett és céltámoga­tások többletműködési költsé­gei, mint például a budapesti transzplantációs klinika került, de jelentős a művesekezelés- nél és egyes diagnosztikai központokban (CT, MRI) is a finanszírozás. Második kate­góriába soroltuk azokat, ame­lyek nagyon fontos egészség- politikai célt valósítanak meg, drága eszközökkel. A harma­dik kategóriába az egészség- politikai szempontból jelentős formák, a negyedikbe, a szakmailag általunk kevésbé fontosnak, illetve haszonta­lannak ítélt formák kerültek. Az első igény elvitte az összes tőkét, az egymilliárd 800 millió forintot. Még a szívsebészeti beavatkozásokat sem tudta támogatni a tb. Az egészségügy nem profit- termelő. A cimke lecserélésé­től még nem lett több pénz. — A magánvállalkozások a jövőben sem számíthatnak támogatásra? — Magánintézménnyel le­het tb-szerződést kötni akkor, ha az önkormányzat — tör­vényben garantált módon — egy adott feladatot nem az önkormányzati tulajdonú kór­házban, hanem egy vállalko­zásban valósít meg. Azt is el kell ugyanakkor végre dön­teni, hogy egy magyar biztosí­tottnak mire terjed ki a joga. Ha azt kikötöm, hogy a beteg­nek 20 kilométeren belül kell fölszúrni fülét, akkor abban az esetben is fönn kell tartanom a rendelőt, ha az nem lesz nye­reséges. — Ha a magánklinikáról utalják szakrendelésre a be­teget, miért kell ott is teljes költséget fizetnie? — Ha bármelyik orvos sür­gős szükségből kéri az ellá­tást, akkor minden intéz­ménynek térítés nélkül kell fo­gadnia a beteget. Ha csupán kivizsgáltatni akarja, akkor azért nem érvényes a támoga­tás, mert ez az alapellátás fel­adata, tehát először oda kell küldeni a beteget. — Vagyis először a házior­voshoz kell küldeni a magánk­linikának beutalóért a bete­get? — Igen, mert a magánklini­kával nincs biztosítotti jogvi­szonyban. Azt kellene tudni, hogy milyen alapon dönthető el, hogy az egészségbiztosí­tást egy bizonyos szakmában az állami vagy a magánszférát finanszírozza. A mentőszolgá­lat például több helyen meg­egyezett már olyan vállalko­zókkal, akik gazdaságosab­ban látják el a feladatot. — Ha a beteg magánklini­kára megy, akkor az ellátá­sért csak ott fizet helyette a tb-nek. Ez nem jelent dupla kiadást? — Igen, de ez benne van a feladatában annak az intéz­ménynek is, amelyik a területi kötelezettség elve alapján látja el a beteget. Amíg nem tudjuk tételesen kimutatni, hogy hányat látott el az adott állami intézmény, addig finan­szírozni kell. — így a versenyből kizárják a magánszférát: ha a beteg tudja, hogy ott teljes árat kell fizetnie az ellátásért, akkor — kényszerből — továbbra is az állami kórházba megy, és ha­mis kép alakul ki az ellátás arányait illetően. — Amíg el nem jutunk a tel­jesítményarányos finanszíro­zásig, addig valóban igazság­talan lesz ez a rendszer. Ha azonban már tételesen finan­szírozzuk az ellátást, akkor csak az lesz a feltétel — és ez már az új tb-törvényben benne is van —, hogy szakmailag megfelel-e az intézmény azoknak a követelményeknek, amelyeknek alapján megköt­hetjük a szerződést. Akkor azonban majd a területi ellá­tási kötelezettség is vonatko­zik rájuk. Várnai Ágnes Elektronikus védelem a megye múzeumaiban Biztonság hétmillióért Több százezernyi műtárgyat őriznek régi, nyirkos épületekben A múzeumok alaptevé­kenységéhez hozzátartozik a műtárgyak, műkincsek őr­zése,védelme. Ez többet je­lent a fizikai védelemnél, be­letartozik a restaurálás és a folyamatos karbantartás is, hiszen a begyűjtött műtár­gyakat olyan állapotba kell hozni, hogy tudományos szempontból értékelhetők legyenek. A romló közbiztonsági ál­lapotok miatt a hagyomá­nyosan vett őrzés, védelem egyre nagyobb jelentőségű lesz a múzeumok munkájá­ban. — Óriási a felelősség. A vidéki egységeket is bele­értve, több százezer tárgy védelméről kell gondoskod­nunk — mondja dr. Király István Szabolcs, a Somogy Megyei Múzeumok Igazga­tója. — 2500 festmény és grafika becsült értéke meg­haladja a 150 millió forintot. Köztük olyan klaszszikus al­kotások találhatók, mint Zichy, Rippl-Rónai, Vaszary, Kunfy képei. Nem kevésbé értékes az a több százezernyi régészeti lelet sem, amely a neolíti­kumtól a középkorig fontos tárgyi bizonyítéka az ember­iség történetének, elsősor­ban somogyi vonatkozás­ban. Az elmúlt években e ha­talmas gyűjtemény őrzésére jelentős összegeket kellett biztosítani. A Somogy me­gyei múzeumok 1992-ben az éves költségvetésük 15 százalékát fordították biz­tonsági célokra. Az őrzés költsége ebben az évben megközelíti a 7 millió forin­tot. A különösen értékes gyűj­teményeket többféle bizton­sági rendszerrel is ellátják. A részletekről — érthetően — nem beszél az igazgató, mindössze annyit árul el, hogy a megyei múzeumi há­lózat közvetlen fenntartásá­hoz tartozó egységeknél ál­talános az elektronikus vé­delem. A jelentősebbeknél közvetlen rendőri riasztás és éjjel, nappal személyi őrzés is van. — Azért száz százalékig nem vagyok nyugodt — jegyzi meg —, mert a bűnö­zők mindig egy lépéssel előbbre járnak... Évekkel ezelőtt, még az elektronikus rendszer kiépí­tése előtt fordult elő múze­umi betörés a megyében. Kevés, de értékes fafaragást vittek el az egyik vidéki rak­tárból — árulja el az igaz­gató. Nagyobb kár származik abból, hogy nem tudják megfelelően tárolni az anya­got, mivel valamennyi egy­ségük műemlék jellegű, nyirkos épület. A műtárgyak pedig csak megfelelő hő­mérséklet és páratartalom mellett képesek megőrizni értéküket. Közvetlenül befolyásol­hatja állapotukat a régi épü­letekben gyakori csőtörés, beázás, aminek az elhárí­tása szintén rengeteg pénzbe kerül. A főépület teljes rekonst­rukciójával ezeket a gondo­kat meg tudnák oldani, és egy, a mai követelmények­nek megfelelő múzeumot le­hetne kialakítani. A félmillió forintba kerülő munkához nem kaptak céltámogatást, így a tervek a fiókba kerül­tek. S.Pap Gitta ....-■ l -■ R EDŐNYÖK ÖSSZES TÍPUSA. RELUXÁK NAGY SZÍNVÁLASZTÉKBAN. NAPELLENZOK ÉS SZALAGPÜGGONYOK OLASZ ALAPANYAGBÓL i BANKRÁCS, ÍElhúzhAió kiRAÍcATvádElMi FÉMHÁLÓ ás Am erí Icai BinovsÁqi FÓLIA a MABISZ ajánIásávaI . J€ INGY6N6S T6RAÁéKISM6RT6TÖNH€TI q 82 / 311 -000 T€L€FONSZAMON. (Üz.rOgzftö) Balatonboglár és Vidéke Áfész 5 éves bérleti üzemeltetésre meghirdeti a Szőlősgyörök községben lévő Postakocsi csárdát. További információt az ÁFÉSZ központi irodájában személyesen, Balatonboglár, Dózsa György u. 55-59. vagy a 85/350-875-ös telefonon lehet kérni. Q ÁFÉSZ Igazgatósága ÁFÉSZ Vállalkozók, befektetők FIGYELEM! A ZÉTA Kereskedelmi Rt. Nagykanizsán, a legnagyobb forgalmú - Hevesi úti - ABC áruház tetőterén három szintes bevásárló üzletközpont építését tervezi, (kereskedelmi és vendéglátóipari egységek, irodák) gazdasági társaságok, vállalkozók bevonásával, használati jog megszerzésével. A feltételekkel kapcsolatos tájékoztatás 1993. december 6-án, 13 órakor lesz. Helye: Nagykanizsa, Ady u. 1.1. emelet. Felvilágosítást lehet kérni: a 93/311-231-es telefonszámon. jpn a r^n o o [

Next

/
Thumbnails
Contents