Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27 / 277. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1993. nov. 27., szombat SZÍNES hétvégé Fotóalbum Csurgóról A Somogyról készülő fotó­album tervét Csurgó képvi­selő-testű lete is örömmel fo­gadta: sok helyi természeti, tárgyi és kulturális érték köz­kinccsé tételének igénye is felszínre került. Eddig is jó mi­nőségű, igényes felvételek készültek s váltak ismertté ki­sebb körben, ezért is jöhetett szóba a helyi kiadvány ügye. Erről a testület a kulturális és tájékoztatási bizottság felmé­rései ismeretében dönt. Három munkácsys diák tárlata Kamarakiállítás nyílt a Mun­kácsy gimnáziumban három utolsóéves diák képzőművész munkáiból. Gáspár Róbert, Répay Ákos, Vágner Mátyás — mindhárom IV/B osztályos tanuló — a kaposvári középis­kola aulájában mutatja be al­kotásait. Ceruza- és tusrajzok, néhány tanulmány s a grafikák tanúsítják felkészültségüket; figyelemre méltó fotók, mon­tázsok kísérletező kedvük sokszínűségét. Svenda István festőművész három tanítvá­nyának tárlata a jövő hét vé­géig látogatható. Szállóige­gyűjtemény Ötödik könyvét készítete elő kiadásra dr. Hajdú István; a Barcson élő nyugdíjas erdő- mérnök latin szállóigéket, idé­zeteket csokorba gyűjtő kö­tete, a Varietas delectat má­sodik, bővített kiadása kará­csonyra jelenik meg. Egyúttal dolgozik a különböző nemze­tek jellemző vicceit bemutató sorozatán is: az angol humor­ból készít válogatást. Bortnyik-kiállítás Bortnyik, a grafikus és kép­zőművész címmel nyílt em­lékkiállítás a Károlyi-palotá­ban: a művész születésének 100. évfordulójáról emlékezik meg e közös tárlattal a Nem­zeti Galéria és a Petőfi Iro­dalmi Múzeum. A Rippl-Rónai és Vaszary tanítványaként in­duló Bortnyik rajzait, linómet­szeteit, plakátjait és könyvbo­rítóit, illetve kisnyomtatványait mutatja be, amelyek itthon és külföldön egyaránt elismerést szereztek alkotójuknak. Ötezer éves csontváz íjával és nyílvesszőivel együtt ötezer évvel ezelőtt el­temetett harcos csontvázára bukkant egy izraeli kutatócso­port Jerikó körzetében. A jó ál­lapotban megtalált csontváz egy Jerikótól északra lévő bar­langban volt eltemetve. A negvenes éveiben elhunyt harcost teljes fegyverzetében hántolták el. Olcsóbb ágyúk a Prágai Várnak Új ágyukat kap a Prágai Vár. Ezek azonban nemcsak az ellenség távoltartására szolgálnak, hanem a vendé­gek üdvözlésére is, és egyút­tal arra, hogy csökkentsék a túlságosan nagyranőtt költsé­geket. A kifejezetten díszsor- tüzekre készített lövegek négy ezer koronáért „teljesítik” a díszsortüzet. Eddig 24 ágyú hasonló alkalmakkor 200 000 koronát „füstölt el”. Az év színésze Tordy Géza Lear királyról, III. Richárdról, a pályatársakról, a szakmai titkok elcsenéséről és a kimaradó szerepekről Az „év színésze" a szabadságát szakította meg, mert a Kis­város című tévésorozathoz felkérték egy epizódszerepre. A tihanyi pihenését azért függesztette fel, hogy egy kábítószer­csempész „bőrébe bújhasson". Nem túl hálás feladat... — Tihany a második ottho­nom. Jobban szeretek ott pi­henni, mint bármelyik elegáns dél-európai fürdőhelyen. S az sem utolsó szempont: Tihany­ban úgy érzem, az emberek szeretete vesz körül. — Fontos, hogy a környe­zete szeresse? — Szeretném ha szeretné­nek. Nagyon jó érzés, amikor el­fogadják az embert jó és a rossz tulajdonságaival együtt olyan­nak, amilyen. Buták és önzőek vagyunk. Sokszor elmegyünk azok mellett, akikben nagy Ígé­ret van, pusztán azért mert ott és akkor a pillanat nem volt al­kalmas az érték felismerésére. Nem tudom világos-e mire gon­dolok? Erről szól az egész éle­tem. A pályámon megadatott minden lehetőség és meg is tud­tam ragadni a szerencsém lá­bát. A magánéletben sokkal gyarlóbb, keservesebb, ügyet­lenebb voltam. Talán mert min­dig, mindent görcsösen meg akartam oldani, vadul próbáltam boldog lenni... Talán ezért is lett a magánéletem a sikertelensé­gek sorozata. De végülis szí­nészként, rendezőként el va­gyok kényeztetve. Miért akarnék még többet? — A Lear király alakításáért elnyerte az „Év színésze" di­jat. Nem gondolja, hogy ez mérföldkő az életében? — Ez felér egy Kossuth-díjjal. Nemrégen múltam 55 éves, úgy érzem, meg sem érdemelhet­tem még ezt a kitüntetést. — A „nagy" pályatársak kö­zül kikkel dolgozott együtt a legszívesebben? — Nagyon hosszú volna, ha mindenkit sorra vennék. Kezdő színészként Kaposvárott dr. Németh Antal volt a rendezőm, Szegeden Komor Istvánnal, Horvai Istvánnal, Dómján Edit­tel, Lehoczky Zsuzsával dol­gozhattam együtt. Pesten part­nere lehettem Ruttkai Évának, Bulla Emmának, Sulyok Máriá­nak, Szakács Miklósnak, Gábor Miklósnak, Tomanek Nándor­nak, Pécsi Sándornak, Latino- vits Zoltánnak. Játszottam Kálla­ival, Bessenyeivel, Darvassal... Atyaúristen! Magam sem hittem, hogy ilyen tekintélyes a névsor! — Kik voltak a tanárai? ~ ?k’ az előbb felsoroltak. Anélkül kerültem a pályára, hogy elvégeztem volna a szín- művészetit. Ezért hiszem, hogy az életben szinte minden tudást el lehet lesni másoktól, a meste­rektől, csak nyitott szemmel kell járni-kelni a világban. — Mit vár az új szezontól? — Nagyszerű feladatokat. Győrött a III. Richárdot rende­zem, a Vígben egy Miller darab­ban és az Oidipuszban játszom és egy amerikai komédiát ren­dezek. A főiskolán mesterséget tanítok... Harmincéves koromig nagyon türelmetlen voltam, az­tán rájöttem, hogy az életet nem szabad sürgetni; nem szabad bosszankodni, ha elkerüli az embert egy remélt szerep. Vagy később megtaláljuk azt az elve­szett szerepet is, vagy ad a sors helyette egy még jobbat. László Zsuzsa Tordy Géza, az év színésze A 800 éves Louvre Hangverseny a református templomban Barokk est Fennállásának 800 éve alatt a Louvre volt erőd, bör­tön, könyvtár, királyi lakó­hely, karavánszeráj. Már rómaiak eszményinek talál­ták a helyet, ahol ma a Lo­uvre áll — a Szajna jobb partján — az ellenség moz­dulatainak megfigyelésére. Később a vikingek indultak innen portyáikra. Az első Louvre a XII. század végén épült, s erőd volt, 3 mé­ter vastag és 10 méter magas falakkal. Az erőd hpssza 3000 méter volt. Fülöp Ágost király innen indult keresztes hadjá­ratra angol sógorával, Orosz­lánszívű Richarddal. A XVI. században a tornyot és a falakat lerombolták, s he­lyükön királyi palotát építettek I. Ferenc rendeletére. Ő volt az első francia uralkodó, aki fest­ményeket helyezett el a palota termeiben. Olasz mesterek, köztük Leonardo da Vinci, Ti­zian és Raffaello alkotásait szerezte be. Da Vinci Mona Li­sája, amely mindmáig a Louvre sztárja, már az épületben volt, mielőtt az múzeummá alakult volna. A XVII. században Moliére társulata szórakoztatta itt XIV. Lajos udvarát. A királyi Louvre szerepe megszűnt 1789-ben a francia forradalom kirobbanásával. „A Louvre-t fel kell újítani és mú­zeummá alakítani” — adták ki a parancsot a forradalom veze­tői. S miután elkobozták a kirá­lyi család és az arisztokraták műkincseit, a múzeumot 1793 novemberében megnyitották. Évszázadunkban a múzeum két megdöbbentő eseményt élt át. Az egyik a Mona Lisa ello­pása volt. A festményt 1911 augusztusában kivágták a ke­retből, és elvitték. Egy olaszor­szági szállodában dugták el, s később váltságdíj ellenében küldték vissza. A másik: a II. vi­lágháború kitörése. A múzeum vezetői kicsempészték a mű­kincseket, s elrejtették egy vi­déki kastélyban. Az 1600-tól, az első operák megjelenésétől 1750-ig, J. S. Bach haláláig terjedő idősza­kot nevezzük a zenében a ba­rokk kornak. Kiemelkedő mes­terei: Vivaldi, Bach, Händel, Scarlatti. Jellegzetes műfajai a concerto grosso és a szvit az operák és az egyházi indítta­tású vokális-hangszeres ze­nék (mise, oratórium) mellett. A concerto grosso (nagy együttes): a szólistákkal (con­certino) szemben álló nagyobb hangszercsoport (tutti, ripieno), mely felváltva játszik a concer- tinóval. Ezt a technikát már a XVI. században is ismerték. Az ebben a korban kialakult másik jellegzetes barokk hangszeres forma a szvit. A báltermekben szokásos volt különböző tempójú és met­rumé táncok váltakoztatása: a szvit hasonlóképp kontrasz- táló, általában azonos hang­nemű táncok sorozata. Foko­zatosan állandósult a szvit alaprendje: Allemande, Cou­rante, Sarabande, Gigue. A táncok száma és típusa azon­ban szvitről szvitre a legsza­badabban változott. A hétfői hangverseny kere­tében mindegyikre hallhatunk példákat. J. S. Bach Branden­burgi versenyeinek nem csök­kenő népszerűségében sze­repe van annak, hogy eleve a szórakoztatás volt a céljuk — még ha a lüktető ritmusú, gyors táncformák közé Bach passiózenéjének mélységével vetekedő lassú tételek is ke­rültek. A brandenburgi őrgróf­nak ajánlott 6 versenymű hangzásvilága ahány, annyi­féle. A IV. és az V. csendül majd fel, amely a concerto grosso szellemében virtuóz feladatokat ró a különböző, összetételű szólistacsopor­tokra. A concertino tagjai: Drahos Béla és Hegyesi Gab­riella fuvolaművészek, Hans Leonhardt hegedűművész, a müncheni Leonhardt-vonós- négyes első hegedűse, Do­bozi Borbála csembalómű­vész; a tuttit a Kaposvári Ka­marazenekar játssza. Ezt követi majd J. S. Bach közismert h-moll szvitje Dra­hos Béla interpretálásában. A koncert második felében Vivaldi Gloria című egyházi műve szerepel a műsoron. Előadásában a kamarazene- kar mellett közreműködik a Cantus Pannonicus kórus (ka­rigazgató: Ludmány Géza). A hangversenyt, mely a Nemzeti Filharmónia bérleti sorozatának második prog­ramja, november 29-én, hét­főn este fél nyolckor hallgat­hatjuk meg a református temp­lomban. N. G. KARÁCSONYI VÁSÁR! Féláron kínálunk téli pufi dzsekiket (hosszú fazonú). Ezenkívül: téli pólókat, pulóvereket, bélelt nadrágokat, felnőtt és gyermek lábbelit. November 27., december 4., 11., 18-án, szombat délelőtt 13 óráig nyitva tartunk. Kellemes ünnepi előkészületeket! Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! Kaposvár Olcsó Butik Nyitva tartás: Kaposvár, Noszlopy G. u. ß. Hétfőtől péntekig, szombaton is. Kaposvár, Ady E. u. 8. Hétfőtől pétenkig. (26235) Siker-esték Liliommal a Burgtheaterban Sütőt viszi színre most Bécsben a Nemzeti „Éljen a magyar!” — mondja az Ákademietheater színpa­dán Fritz Muliar. Sajnos, nem túl gyakran, hiszen másfél órás magyar irodalmi felolva­sóestje csak ritkán van műso­ron. S persze túl sok magyar szó a fentieken kívül nem na­gyon keveredik a remek né­met fordításokba. Aki magyar szerzők nyo­mába indul Bécsben, nem kell messzire mennie. Az Akade­mietheater George Tábori da­rabját játssza nagy sikerrel, a testvérszínházban, a Burgban pedig nyár óta megy a Liliom. Karlheinz Hackl a címszerep­ben hamisítatlan wienerischt beszél — de egészen biztos, hogy nemcsak ez a siker titka. A közönség örül Molnár remek figuráinak és a nagyszerű rendezésének. A darab az őszi szezonban is teltházas, s estről estére nagy a taps. Időről időre magyar nyelvű előadásnak is örvendezhet az arra vágyó Bécsben. Egészen kiemelkedő élmény volt októ­berben a budapesti Kamara- színház vendégjátéka: Esze- nyi Enikő rendezésében Büchner Leonce és Lena nagyszerű előadását igazítot­ták a szűkös körülményekhez. A nézőteret mindkét este megtöltötték a bécsi magya­rok és a főváros vonzásköré­ből érkezettek. Csakúgy, mint két hete az evangélikusok Fel­támadás templomának szék­sorait: a nem mindennapi helyszínen a budapesti Nem­zeti Színház társulata Illyés Gyula Különc című darabját adta elő, ugyancsak hatalmas sikerrel. A helyszínválasztás a magyar irodalom és kultúra bécsi pártfogójának, Szépfa­lusi István lelkésznek, a Bor­nemissza Társaság alapítójá­nak és vezetőjének köszön­hető. A Nemzeti december elején ismét jön, ezúttal Sütő-darabbal — a szerző je­lenlétében. Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents