Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27 / 277. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TERMÉS 1993. november 27., szombat Ujkéry Csabát Európa újjászületése foglalkoztatja REGÉNYT ÍRT A HUN KIRÁLYRÓL Sokan és sokszor feltették már a kérdést: hogyan lesz valakiből író, s tulajdonképpen ki tekinthető annak? Bárhogyan is válaszolunk, egy a lényeg: az az író, akit a társadalmi közvélemény annak fogad el. Dr. Ujkéry Csaba, a So- mógy Megyei Bíróság elnöke író. Nem mostantól, amikor októberi ülésén tagjai sorába választotta a Magyar írószövetség, jóval korábbról. A 80-as évek elején kezdett publikálni. Novellák, tanulmányok szerzője. Az írásra egyébként Kovái Lőrinc — akit atyai jóbarátiának tart — ösztökélte. O jövendölte meg: Te egyszer még író leszel. Minden Kovai-regényt elolvasott. Nem véletlen hát, hogy szintén történelmi regényeket ír, és a mitosz is foglalkoztatja. Az évtized második felében regényei jelentek meg. A Szigeth pajzsai (1987-ben) Szigetvár négy ostromát dolgozta fel, a Handzsár a tükörben (1989) a török Szigetvárról történő kiűzését meséli el, a Pampi (1991) képes meséskönyv egy erdei manó kalandjairól, a Harangszó a vizek felett (1992) Somogy- vár XI. századvégi történetét éli újra. Befejezés előtt áll legA fák ágai kopaszán meredtek a szürkén kavargó fellegek felé. Hideg szél járta a rónát, belekapott a gomolygó füstoszlopba és szétszórta, kesernyés szagot terítve a vidékre. Öreg Puszta egy kövön ült seszínű jurtája előtt, és gyenge szemével a ködös erdőszél melletti utat kutatta. Feltűnik-e végre valaki övéi közül. Oly régen elmentek már, hogy maga sem tudja mennyi idő telt el, és azóta semmi hírt nem kapott felőlük. Él- nek-e, halnak-e, meddig jutottak. Oly egyedül maradt, mint az elszáradt bokor, melynek ágára madár sem telepedik. Érezte, hogy fogy ereje, és lassan betelik sorsa, múlott el bármennyi idő itt a Közép-világban, tán At- yácska bebocsátja a Hősök mulató mezejére. Szolgálata lassan letelik. Azt remélte, hogy mégegy- szer viszontláthatja deli fiait, szép lányait. Gaz Ka- lamona és a gonosz hada nem győzedelmeskedik felettük, s az Alsó-világ felett. Ilyen elmélkedésekkel teltek napjai, s ha megunta azt is, nehézkesen felállt és leballagott a folyóhoz. Volt annak egy kis öble, amiben úgy állt a víz, oly mozdulatlanul, mint jurta szegletében a szilkében. Ha belenézett kiderült a világ, és visszapeújabb történelmi regénye: az Atil. — A cím a hunok birodalmat alapító, legendás nagy királyát, Attilát juttatja az ember eszébe. Ok- kal-joggal? — A regény valóban Attiláról szól. Különbözőképp nevezték, és ezt választottam. — Korábbi műveiben dél-dunántúli eseményeket dolgozott fel. Mi magyarázza ezt az — időben és térben egyaránt érvényes — „elkalandozást”? — Eredetileg a somogyi betyárvilágról akartam írni, ennek családi indíttatása is van, de Madaras Jóska, a szerencsétlen sorsú színész megkeresésére abbahagytam. Madaras egy kétrészes, nagyszabású filmet kívánt forgatni Attiláról, híres nyugati sztárokkal. Ne- meskürty István javaslatára engem kért fel a forgatókönyvírásra. Belevetettem magam a történeti munkákba. Megírtam a szüzsét, de a vállalkozás pénz híján kudarcba fulladt. Ahhoz azonban már túl sok energiát fordítottam rá, hogy veszni hagyjam. — Nemeskürty István nevét említette. Hogyan ajánlhatta ő a vidékit és a bírót? — Korábban a Budapest Filmstúdiónak, amelynek regtek a végelláthatatlan évek. Látta magát ifjan, és szépséges feleségét. Gyermekei születését, és a vitézi küzdelmeket. Az Aranyos-szegletet, s csillagszemű szarvasünőt, amint ránéz és gyönyörűséges leánnyá változik. A magasban reppenő turult- koronás fejével, amint megrázza magát és csodálatos dalia lesz, aki kardként ragadja meg a villámot, zászlóként a setét felleget, és elnyargal a csillagporos tejúton. Öreg Puszta felállt, és elindult az öböl felé, hogy szívét megörvendeztesse. Ködös pára volt a folyón, mintha füstölt volna, lomha, nehéz gőzök szálltak ki belőle. Feltekintett az égre. Gágogást hallott, és addig erőltette szemét, míg meglátta a vadlutak ékjét, amint napnyugatnak szállnak. — Hej égi vándorok — sóhajtogga —, látjátok-e az én maradékaimat? Vigyétek a hírt, igyekezzenek, térjenek meg minél előbb diadallal, hogy tisztességesen eltemethessenek... Aztán, a partra érve letelepedett egy kidőlt, mohos fűzfa törzsére, és nézte a vizet. Ott remegett előtte a kis öböl mozdulatlan tükre. S ahogy nézte, egyszerre csak kiderült az ég, és kisütött a nap, felszippantotta a párát. Az öreg Puszta tisztán látta megvénült arcának vonásait a Nemeskürty a vezetője volt, írtam néhány szinopszist, írásaim kapcsán a képszerűséget szokták emlegetni. Gondolom, ezért ajánlott. — Attilával kemény fába vágta a fejszéjét. — Rádöbbentem, milyen borzasztóan izgalmas korban élt. Az V. század, ez a mai Európa születésének időszaka, vérben és könnyben, a hun lovak patái és a karikások csattogásai alatt. Nagy Theodosius császár 436-ban államva- lássá teszi a kereszténységet, unokája kiadatja az első írott törvénykönyvet, ekkoriban dolgozza ki Szent Ágoston vallásfilozófiáját. Tehát keleten és nyugaton a művelt világ, középen pedig a barbár hunok, akik nem is voltak annyira barbárok, csak mások. Azt szeretném elmesélni a könyvben, hogyan élt, érzett, gondolkodott a korabeli Európa, és hogyan lett ilyen körülmények között nagy uralkodóvá Attila, aki lovainak patái alá gyűri egész Európát. E harcok közben jön létre az új Európa... A regény másik színfoltja a magyar mitológia. Furcsa, hogy erről a magyar történelmi köztudat milyen szégyenletesen keveset tud, noha Ipolyi Arnold szépen összefoglalta. Végeredményben tehát egy víztükörben. Majd, mint amikor követ hajítanak belé, összetört a látomás, helyette fényesség keletkezett. Oly erős, hogy el kellett takarnia szemét, mert majd megvakította. Ahogy újra kinyitotta, tisztán látta a tükörben Arany Atyácska jóságos arcát, hófehér szakái lát, és var- kocsba font ezüst haját. — Esten, segélj meg — borult le az öreg Puszta. — Segéld haza a hősöket, bocsáss bé országodba... Hosszú ideig maradt így a földön. Leikébe békesség és bizakodás költözött, és csendesen elszende- rült. Arany Atyácska látott mindent. Napsugarakból font trónusán ült, állát öklére támasztva nézett alá. Mellette fia, a Tűzkovácski- rály állt, kezében egy fényes kard. — Elkészültem apám — mondta, és a kardot magasra tartotta. Úgy fénylett, szikrázott, mintha maga lett volna a nap. — Derék munka — bólintott Atyácska, és átvette a kardot. M egszemlélte alaposan minden oldalról. Külön kereszt alakú markolatát, végein a kis göm- böcskékkel, kéklő élét, szikrázó hegyét. Felállt, és suhintott vele. Nyomán sivítva támadt fel a szél, és egy arra kószáló haragos felleg kettészakadt. ikerregényt írok. Az Alsó-világban élnek az emberek, játszódik a történelem, a Felső-világban a magyar mitológiai alakok. S a kettő között létezik egy harmadik tér, a Puszta, amely a magyar mesevilágban gyökerezik. — A könyv megjelenése a jövő év végére várható. Aztán folytatja a somogyi betyárvilágról szólót? — Tartozom vele ükapám, Hamulyák Ferenc bíró — Legyen ez a kard — mondta Atyácska —, a világ pörölye, á aki bírja, uralkodjék, rettegjék, míg ideje be nem teljesedik. így lesz majd, amit rendeltem! — Úgy legyen — hajolt meg a Tűzkovácskirály. Atyácska ezzel a kardot lehajította az Alsó-világba, Mint üstökös hullott alá, megolvasztva a kavargó fellegeket, felriasztva a gara- boncokat. Sánta Kata megértette Esten kívánságát. Kinyitotta a karám ajtaját, és kiengedte a vihar-paripákat. Régóta be voltak zárva, s amint megérezték a szabadságot, acélos izmaik megfeszültek és olyan dübörgésbe kezdtek, hogy ember emlékezet óta ilyen orkánnal nem érkezett vihar ami végigsöpört az Alsó-világon. A sötéten kavargó fellegek a jurták tetejét súrolták, eltépték a lovak pányváit, kiforgatták a fákat, megárasztották a vizeket. Ember, állat, ki tehette védelmet keresve bújt előle. S a légben mint tárt szárnyú madarak szálltak, kavarogtak a tarsolyok, fö- vegek, apró állatok, amiket a vihar felkapott és magával sodort. Hatalmas dörgések közepette, kéken hasítottak és sisteregve csaptak le a villámok. Az emberek megrettentek, a paripák kétségbeesetten nyerítettek. Voltak, akik hitték, elkövetkezett a világ vége, és a földre borulva remegtek. Egy ember állt kint a téren, mint az oszlop, mozdulatlanul, kitárt kézzel öreg arcát feltartva, verette magát az esővel. Torda a nagysámán, aki mindent megértett. Kiáltotta Esten Nevét, és könnye csorrant, miközben fohászkodott. — Uram, te aki fent lakozol, ne büntesd néped! ImDr. Ujkéry Csaba Fotó: Lang Róbert emlékének, aki a törvény kezére juttatta a rettegett betyárt, Gelencsér Jóskát. Az író bíró ükapjának fényképe szolidan ott díszeleg a hivatali könyvespolcon, a Magyar törvénytár, a Révai nagy lexikon és más könyvek társaságában. Memen- tóként. Sulyok László hol, felénk zuhan a világ pörölye, el kell vesznünk érte... Az öreg táltos összerogyott, és ott maradt eszméletlen, míg a vihar el nem vonult. Ekkor merészkedtek elő, a többiek. Felemelték madárkönnyű testét, és bevitték a jurtába. A Tűzkovácskirály megrendültén nézte, mi játszódott le az Alsó-világban. Esten felállt trónusáról. Kiterjesztette kezét, a világ elcsendesedett. Sánta Kata az Ökörkeresővel és a Háromkaszással megint eleget fáradoztak, mire rendet teremtettek a karámba, és bereteszelhették ajtaját. M indenki megnyugodott, a paripák is kifutották magukat. A Csillagok abban reménykedtek, hogy egy kis ideig csend lesz már. — S velük, mi lesz apám? — mutatott a Tűzkovácskirály testvéreire és a daliákra, aki más-más úton, de mindegyikük megtalálták a bejáratot a csali- tosba. Álmélkodva haladtak befelé, s mind beljebb jutottak, annál jobban elcsodálkoztak. Arany Atyácska megsimogatta a szakállát, és csendesen mondta. — Tán legnagyobb próbatételük következik... mert a veszedelemnek ellent lehet állni vitézséggel. Hogy miként tudnak ellent állni a kísértésnek, elválik majd... s akkor, a vadludak nyomába szegődhetnek. Arra gondolt a Tűzkovácskirály, tán jobb is, hogy ő az üllő mellett töltötte napjait, és kalapácsának pengéseit hallgatta. Nem kísérhette meg a színes délibáb és a tenger suttogása, mint szegény bátyjait, a Napkirályt és Szélkirályt, kik gyakran jártak az Alsó-világban. Ujkéry Csaba Kiing József németországi elismerése A németországi Eslingen- ben megtartott zsűrizés alapján Kiing József kaposfüredi szobrászművészt alkotásai alapján tagjainak sorába választotta a Németországi Képzőművészek Szövetsége. Az eslingeni központú szövetségnek csak néhány tagja van Magyarországról. TITelőadássorozat Csurgón Egyre népszerűbb a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat csurgói szervezetének és a Bibliaiskolák Közösségének előadássorozata. A novemberben kezdődött és december 20-ig tartó programban olyan kérdésekről esett szó, többek közt, mint: Honnét a világ és az emberiség? Mi az oka az emberi gonoszságnak? De arról is hallanak az érdeklődők: hogyan nyerhetünk naponta belső békességet. Az Eötvös József Általános Iskola könyvtárában rendezett előadássorozat díjtalanul látogatható, és az előadások szövegét magnókazettára veszik; ezeket később kölcsönözni is lehet a könyvtárból. Afrikai élményekről Kaposváron Dél-Afrikában jártam címmel Lehőcz Rudolf újságíró tartott élménybeszámolót a kaposvári Gyergyai Albert Kollégiumban. A videóvetítéssel egybekötött előadást nagy élvezettel hallgatták a kollégium lakói — a diákok. Dráma és nevelés — könyvben Könyvet írt az ismert drámapedagógus, Tolnai Mária. A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola adjunktusának könyve Dráma és nevelés címmel jelenik meg, s többek között azt is tárgyalja: miben adhatnak majd segítséget a drámape- dagógai alapismeretek a leendő és a már régóta pályán levő nevelőknek, oktatóknak. Mernyén is versengenek Családfa-milia címmel országos vetélkedősorozat indul, melynek kérdései az egészségügytől a kultúrán át sokféle témakört érintenek. A vetélkedő háromfordulós, amelynek regionális selejtezőjének somogyi helyszíne is lesz. Győrön, Keszthelyen, Székesfehérváron, Pécsen, Budapesten, Békéscsabán, Szegeden, Debrecenen és Miskolcon kívül Mernye ad otthont az egyik területi vetélkedőnek 1994. február 19-én. Új könyv Horthy és Teleki életútjáról Mészáros Károly somogyi származású történész dolgozta föl Herthy és Teleki Pál életútját: a kötet a minap jelent meg. A szerzővel a rádió riportot készített, ezt a beszélgetést a Kossuth rádió november 30-án sugározza. ATIL (Regényrészlet)
