Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-20 / 271. szám
SOMOGYI HÍRLAP * 1993. nov. 20., szombat HÉTVÉGE Ezeregy éjszaka Szász Endre illusztrációkkal Szász Endre festőművész készített illusztrációkat az Ezeregy éjszakához. A régi arab irodalom remekét újra megjelenteti — nyolc kötetesre tervezett sorozatban — az Auktor kiadó, együttműködve a Dunakönywel. Az arab mese- és mondavilág felnőtteknek szánt világhírű gyűjteményéből eddig két kötet látott napvilágot, s a képek elkészítésére a Várdán élő neves művészt kérték fel. Szász Endre illusztrációival hamarosan megjelenik az Ezeregy éjszaka harmadik kötete is. Pro Űrbe díj Zsámbékinak Pro Űrbe díjakat adott át Demszky Gábor Budapest főpolgármestere. A kitüntetettek között van a Fazekas Mihály gyakorlóiskola tantestülete és a Zsámbéki Gábor színigazgatói, aki korábban a kaposvári Csíky Gergely Színházat irányította, továbbá Szabó István filmrendező, Vargha Balázs irodalomtörténész, Zádor Anna művészettörténész. Zenevarázs Barcson Két előadást is tartottak tegnap Barcson a Móricz Zsigmond Művelődési Központban: a Zenevarázs című mesebohózatot mutatták be. Az örökifjú Kabos László is fellépett a Dráva-parti város művelődési házában — humoros show-műsorral. Berzsenyi Dániel legszebb versei A Móra kiadó Világirodalom legszebb versei sorozatában megjelentette Berzsenyi Dániel költeményeinek a válogatását is. a niklai költő remekei a karácsonyi könyvvásárt gazdagítják. Ebben a sorozatban látott napvilágot többek között Geothe és Jeszenyin versválogatása is. A marcali múzeum új kiadványa A marcali vasút fennállásának századik évfordulója alkalmából a helytörténeti múzeum kiadványt jelentetett meg — ezt dr. Gál József igazgató szerkesztette. A füzet részletes áttekintést ad — sok adattal — a somogyszob- balatonszentgyörgyi vasút történetéről. Számos fénykép és térkép illusztrálja a kötetet. Föld alatti rejtély a sorozatban National Geographic ismeretterjesztő és dokumentumsorozat indul az HBO (Home Box Office) kábeltelevíziós mozicsatornán. Egy hét múlva a Föld alatti rejtélyek című a barlangokat mutatja be — jelentette be Robert Leighton, az HBO igazgatója. A következő hetekben az indiai tigrist, Ausztrália állatvilágát és a Titanic hajó roncsait kutató expedíciót bemutató filmeket láthatnak a nézők. AZ ELMÚLT HARMINC ÉV Zorán, az „antisztár” — A kaposvári bulik mindig nagyon jók voltak — jegyezte meg Zorán koncertje elején. A zenész-énekessel — aki éppen harminc esztendeje lépett a pályára — több mint félezren találkoztak a múlt hét végén. S nem csalódtak: a mostani kétórás „buli” is remek hangulatú volt. — Készült-e számvetés e harminc évről? — kérdeztem az Art Caféban, ahol csak azután ültünk le beszélgetni, hogy elfaxolta készülő könyve utolsó oldalainak kéziratát, amelyet a koncert után, éjjel vetett papírra. — Egy programcsomag az én számvetésem — mondja, miközben gesztenyepürét majszol —, amely a Pesti Vigadóban öt, úgynevezett unplugged koncerttel kezdődött. Ezt a stílust, az akusztikus hangszerekkel való zenélést meghitt, klubszerű hangulat jellemzi. A színpad és a nézőtér nagyon közel kell legyen egymáshoz. Nincs nagy hangerő. Pontosan úgy, annak idején elindult ez a műfaj. Harminc éve így kezdtük, s lám, most is lehet ugyanígy játszani... Nem vitás: a dalok megjelenését újjá tette. — Másfél évvel ezelőtt azt mondta, a három „V időszakában a tiltottból fokozatosan került a tűdbe, de támogatott sohasem volt. Most, hogy az állam kivonult a kultúrából, milyen támogatásra van esélye? — A mi zenénk, hálisten- nek, eléggé folyamatos. Ehhez viszont kellenek a külső segítségek. Most az Aral, a Volswagen és Westel a fő támogatónk. Az értékítéletüknek megfelelő dolgokat támogatják, míg másokat egyáltalán nem. Ez rám nézve hízelgő, hiszen három patinás névről van szó. Örülök, hogy pár hónapos kapcsolatunk ideje alatt nem kérték tőlem számon: a koncertturné egy-egy állomásán vettek-e több benzint, adtak-e el egy autóval vagy rádiótelefonnal többet. Élvezik tehát ezt az együttműködést a szó emberi értelmében. — A megjelent lemezek, a koncebek bizonyítják, hogy sztár. Fiatal és középkorú egyaránt kedveli a muzsikáját. Hogy éli meg a siked? — Egyes szakírók szerint antisztár vagyok. Ez nem sértő számomra; sohasem tiltakoztam ellene. Éppen azért, mert a sztárság fogalma ma már gyakran vegyül a botrányosság bizonyos színezeteivel. Mindig óvakodtam attól, hogy bármilyen botrányba keveredjem. Ez nem került különösebb megerőltetésembe, egyszerűen ilyen fajta vagyok. Egy nagyobb nyilvánosság előtti szereplés után — amit jelenthet színpad vagy műsorvezetés a Calypso rádióban — furcsának tűnhet, pedig így van: szeretek magánember maradni. Ez persze nem sikerül. A szakmával jár. Csak a lakásba zárva maradhatok meg magánembernek. Ma már ezt kellő rutinnal jól tudom kezelni. Senkit nem sértek meg, senkit nem utasítok vissza. De nem vagyok az a fajta, aki „fürdik” a népszerűségben, aki igényli, kvázi még lépéseket is tesz azért, hogy sztár legyen. Ilyen szempontból talán igazuk van azoknak, akik antisztárnak tartanak. — Milyen a magánember Zorán? Ha hazamegy, mit csinál? — Már nagyon vágyom arra a pillanatra, hogy több időt tölthessek a családommal. Bár ezt a lassan egy éve tartó felpörgetett’ életet magam vállaltam. Önmagam szerkesztője, producere, rendezője vagyok. Alapítottam egy céget, amely ezt a projektet végigcsinálja. Tehát vállalkozó is lettem, de csak ideiglenesen. Utána felszámolok mindent, és boldogan visszavonulok a zenélés világába. Egyébként a magánember Zorán nagyon szeret otthon lenni: szeret barkácsolni, számítógép előtt ülni, zenét szerezni, olvasni, színházba járni. Negyedikes kislányommal szemben óriási restanciáim vannak, hiszen ő már alszik, amikor vidékről megérkezem, s amikor iskolába indul, akkor én vagyok még az ágyban. — Miből áll még az említett programcsomag? — Megjelenik a napokban egy kazetta, egy CD, egy videó s egy könyv is. Mindegyiknek ez lesz a címe: Az elmúlt harminc év. A könyv négy részből áll. Koncz István, pécsi újságíró barátom ír benyomásairól, majd Zalatnay Cini interjúi következnek. A harmadik részben sajtóemlékek, dokumentumok lesznek, végül pedig sok-sok kotta. Lőrincz Sándor Moldova György a fair play-ről avagy egy nemes mozgalom devalválódásáról Ha azt mondom, Moldova, azt mondod: Akit a mozdony füstje megcsapott. Ha azt mondom, Moldova és a sport, azt mondod: Ferencvárosi koktél. Ha azt mondom, Moldova és a fair play, azt mondod: hogy jön ez ide? ...Persze csak akkor, ha rossz a memóriád. Mert a jobb emlékezőtehetségűek még őrzik tudatukban, hogy a Kos- suth-díjas író több mint egy évtizedig tagja volt az itthoni Fair Play Bizottságnak. — Valóban így volt, de aztán úgy kerültem ki belőle, hogy nekem nem is szóltak róla — mondja Moldova György. — Talán azért, mert a bizottságtól kapott egyik levélre — úgy két-három évvel ezelőtt — valami olyasmit válaszoltam, hogy ha ebbe is politikát akarnak keverni, akkor nem kérek belőle. — Arra emlékszik, hogy melyik volt a díjat leginkább kiérdemlő eset, spodoló? — Sok volt, de bevallom, a fejem most egész más dolgokkal van tele, így konkrétan egy sem jut eszembe. — Már akkor is tapasztalható volt a díj devalválódása? Most egy kispályás iskolai futballcsapat azérí lett Fair Play-díjas, med négy ember ellen nem öttel állt ki... — Ez a tendencia már régóta tapasztalható. Már az én időmben is rengeteg volt például az önjelölt, aki mondjuk, azért tartotta magát méltónak a kitüntetésre, mert egész életében kölcsönadta a mákdarálóját. És ugyanez magyarázta, az életmű-díj kitalálását is. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a díjazás teljesen formálissá vált. — Mi az oka a spodszerű- ség visszaszorulásának? — Felül, az élsport szintjén az, hogy egyre több a pénz, alul pedig az, hogy az élet eldurvult. Miért lenne ez a sportpályákon másképp? Szekeres Tamás Vargabetűt vetettek az iskolák Dr. Kozma Tamás, az OKI főigazgatója: az oktatási rendszert helyi iszapbirkózások változtatták meg, amelyekben a fejkvóta- és a gyerekvadászat játszott szerepet (Folytatás az 1. oldalról) — Egy olyan távlati koncepciót kellett megalapoznunk, amelynek voltaképpen meg kellett volna előznie és alapoznia a közoktatási törvény- tervezet elkészítését — mondta Kozma Tamás. — Ezt megelőzően nemigen foglalkoztak az intézmények helyi oktatástervezésével és fejlesztésével. Mi viszont úgy tartjuk, hogy erre szükség van, és erről próbáljuk meggyőzni a települési önkormányzatok képviselőit és az intézményvezetőket. — Milyen formában kell elképzelni a helyi fejlesztést? — Ezeknek a fejlesztési koncepcióknak — mivel jobbára a települési önkormányzatok az intémények fenntartói — olyan képviselő-testületi határozat formájában kellene megjelenni, amely évekre elkötelezi a település mindenkori vezetését bizonyos hosz- szútávú fejlesztésekre. Erre azért is szükség van, hogy bármilyen testület is kerüljön a közösség élére, legyen irányvonala, egy elkötelezettségei; a szülőknek látniuk kell, hogy a településen milyen iskolákba járathatják a gyereküket. — A fejlesztés kidolgozásakor mit kell szem előtt tadani? — A helyi koncepciók elkészítőinek számot kell vetni azzal, hogy milyen iskolatípusokat szeretnének meghonosítani. Nem mindegy az, hogy egy település egyetlen középiskolája milyen programokat hirdet, honnan kívánja felvenni a gyerekeket és milyen továbbtanulási lehetőségeket hagy. Ezt a tevékenységet lehet a szabadság jegyében támogatni vagy a központi irányítás jegyében elutasítani, de távlatokban gondolkodni nem lehet a bizonyosság nélkül: minden középiskola egy láncszem, és a láncot anélkül nem szabad megbontani, hogy ne látnánk az egészet. — Azt érezni mindebből, hogy a szakédő nem elégedett maradéktalanul az oktatás jelenlegi rendszerével. — Az alapgond az — és a közoktatási törvény is csak közelít a tisztázás felé —, hogy ma Magyarországon nincs egy olyan oktatási rendszer, amely mindenki számára világos és egyértelmű lenne. Azt érzem, hogy az intézményvezetők ad hoc elgondolásai és a települési vezetők jóváhagyása alakította át az elmúlt három esztendőben az iskolarendszert. Olyanná, amilyennek egyes szakértők — bizonyos külföldi példák alapján — látni szeretnék. A „kettes szakértők”, és én ezekhez tartozom, kissé irtóznak ettől. — A „kettes szakédő" milyennek látja az iskolarend- szed éd változásokat? — Egy nagy vargabetűnek érzem ezeket, mert ahelyett, hogy tudatosan irányítottak lettek volna, helyi iszapbirkózások keretében történtek meg. Ezekben a gyerekek vadászata és a fejkvóta játszott szerepet. A középfokú oktatás helyi kezdeményezéssel átalakította önmagát, négy évfolyamos iskolából hat- vagy nyolcévfolyamosba, anélkül, hogy az érintettek számba vették volna a következményeket. Azt, hogy ennek tömegesen megjelenése milyen hatása lesz a középiskolában végzettek arányára, a közoktatásra és az iskolahálózatra. Ezért én féltem a magyar oktatási rendszert egy túlzott szét- daraboltságtól; bár ez talán már csak azért sem következik be, mert sok szakértő hasonlóképp gondolkodik erről. — Mindezt ki lehetett volna küszöbölni, ha az oktatástervezés megelőzi a törvényt? — Igen, és én pontosan emlékszem arra, amikor mi ismételten azzal a javaslattal fordultunk az akkor még András- falvy Bertalan irányította minisztérium illetékeseihez, hogy a törvény megszületéséig a tárca mondjon ki moratóriumot az iskolák szerkezeti átalakítására. Ez a moratórium nem mondatott ki, mert az akkor szerveződő vezetés úgy érezte, hogy olyan érdekszférákat sértene, amelyeket maga mellé akart állítani. Pedig ha világossá tették volna, hogy a fejkvóta szerinti finanszírozás nem jelentheti a meglévő iskolaszerkezet radikális átalakítását, akkor az egész finanszírozás affelé nyomta volna az intézményeket, hogy valóban versengjenek a piacon. Programokkal szerezzenek több tanulót, és ne különféle iskolatípusok egybeolvasztásával. — A múlt és jelen taglalása után prognosztizálná az elkövetkezendőket? — Mindezeket szerencsétlen, de nem tragikus változásoknak tartom. A társadalom előbb-utóbb kiizzadja ezt a vargabetűt. Balassa Tamás A budapesti Ludwig múzeum gyűjteményéből Picasso-művek a Galériában Pablo Picasso művészetét átfogó kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában a budapesti Ludwig Múzeum anyagából. A vándorkiállítás a barcelonai, kölni és nürnbergi bemutatkozás után érkezett Budapestre, s összesen 182 Picasso-művet — köztük jelentős festményeket, rajzokat, szobrokat — kerámiákat és eredeti nyomódúcokkal együtt bemutatott grafikákat láthat a közönség. Olyan híres művek is szerepelnek a tárlaton, mint a Harlekin összekulcsolt kézzel, valamint A Matador és a Testőr című alkotás. „Önmagam szerkesztője, producere, rendezője vagyok” Fotó: Kovács Tibor
