Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-06 / 233. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. október 6., szerda „Fussunk a Gyermekfaluért!” Siófoki gyerekek Ausztriában Október első vasárnapja emlékezetes marad sok siófoki gyereknek; ezen a napon ugyanis sikerrel szerepeltek az ausztriai hinterbrühli SOS-gyerekfaluban rendezett jótékonysági futóversenyen. Bálint Jánosné, Márti néni toborozta a siófoki csapatot, amely vasárnap a hajnali órákban két autóbusszal indult a városháza parkolójából. A versenyt két neves világcég szponzorálta azzal céllal, hogy támogassa a gyermekfalut. A nevezési díjakból, a támogatásokból összegyűlt bevétel a kis falu lakóit segíti. A versenyben szinte minden korosztály részt vett. Az egészen kicsik, a 3-6 évresek 400 méteren rajtoltak, aztán korcsoportonként nőtt a távolság. A 11-12 évesek már ezer métert futottak a lejtős, emelkedős, kanyargós pályán. A versenynek nem volt tétje, hiszen mindenki győzött. A legjobbak kupát kaptak, a többi induló érmet és vásárlási utalványt. Ám a legnagyobb élmény, a legszebb nyereség mégis az együtt töltött, önfeledt, vidám nap volt! A két autóbusznyi siófoki csapat késő este indult haza, maradandó emlékkel gazdagodva. A legigazibb barátaink Nemcsak azért vagyok mostanában szomorú, mert itt az ősz, és mindig lehangoló a szikrázó nyártól való búcsuzás. Sokkal inkább azért, mert úgy tapasztalom: embertársaim lelkivilága is egyre színtelenedig Az ország útjain ennyi halomra pusztult állatot talán még soha nem láttam. És a sivár lelkületű gazdik hány kutyát kötnek 3-5 méteres láncra! Sohasem ismerhetik meg ezek a jószágok a mezők gyönyörűségét, az erdők titkait. Pedig biztosan sóvárognak a térre, a szabadságra. Szomszédom egyike olykor hetekre elutazik. Vagyont érő kutyusa ilyenkor a járókelőknek köszönheti életben maradását. Mert mindig akad, aki vizet, tejet, valami ételt visz neki. Szeptember 19-én Lenéről Látrányba vágtázott két sovány lovacska. A bakon a gazda mámoros részegségében csak vagdosta a már habzó állatait. A lovak „okosabbak” voltak, nem borították árokba a fékeveszett embert. Engedelmesen röpítették — talán egy újabb kocsma felé. Senki nem akadt, aki szólt volna. Én úgy gondolom, hogy aki csak önmagát kedveli, az ne tartson állatot. Ha mégis ezt teszi, gondozza sétáltassa, szeresse! Hiszen a szemükben őszinte tűz lobog. Hiszen ők a legigazibb barátaink! Molnár Eszter 5. oszt. tanuló Kaposvár, Gárdonyi iskola Fiatal fúvósok Játék? Szórakozás? Művészet? — Mindegyik! A barcsi rézfúvós zenekarból többek között ők ketten ezt vallják (Fotó: Török Anett) Kérdés Ki tanítja repülni a madarat? Ki tanítja úszkálni a halakat? Kitől tanul hegyet mászni a zerge? Hogy talál a gólyamadár Egyiptomból Egerbe? A pipacsnak piros szoknyát ki adott? Ki tanítja csörögni a patakot? Ki tanítja zümmögni a legyeket? Ki borítja hósipkával, erdővel a hegyeket? Ki tanítja dalolni a rigókat? Ki tanítja járni a kis csikókat? Ezüstre ki festi a holdvilágot? Ki tanítja illatozni a mezei virágot? Aki fentről mindig vigyáz mireánk, Aki fentről meghallgatja az imánk, Aki gondos szemmel ügyel lefele: őt dicséri rigó dala, Pipacs szirma, víznek hala és a fának susogó zöld levele. Szarka Zoltán Rekordok az állatvilágban MESE MESE MESE MESE MESE ff /VT /V // bzolocsosz Dani új ruhája A repülés rekordját a madarak tartják, bár a rovarok között akadnak náluk gyorsabban repülők. Igaz, a tudományos megfigyelések sokszor ellentmondó adatokat tartalmaznak, mivel a repülési teljesítmény nagymértékben függ a széliránytól is. így például a darvak gyorsaságát 14 és 75 kilométer között állapították meg, a vadkacsák 23, más megfigyelők szerint 38 kilométert is repülnek óránként. A postagalambok átlagos gyorsasága másodpercenként 18-26 méter. A leggyorsabban repülők a fecskék, melyek óránként elérhetik a 200 kilométert is, de általában beérik a 65 kilométeres sebességgel. Érdekes a madarak magassági rekordja is. A költöző vadkacsák és vadludak 1800, ...hogy a Karib-tengeren és Észak-Amerika nyugati részén gyakran pusztítanak a hurrikánok. Az utóbbi 200 év során 1780-ban tombolt a legnagyobb kárt okozó ciklon ezen a vidéken. Akkor több ezren pusztultak el, tönkrementek az ültetvények és kisebb városok dőltek romokba. a pacsirták 1900 méter magasban repülnek. A sas eléri a 3000 métert, de a Himalája felett egyes megfigyelők 7000 méteren is láttak sast. A lassúsági rekord a csigáé: óránként másfél méter. Hasonlóak a rákok is, de még a kígyó sem bírja elérni a szaladó ember sebességét. Az ugrás világrekordere a bolha: kétszázszor nagyobbat tud ugrani, mint saját testhossza. Az afrikai ugróegér testhosszúságának húszszorosát, két és fél métert képes ugrani. A légy másodperecenként 4 méter tesz meg, ez alatt 330-at ver a szárnyacskáival. A távolsági rekordot viszont a vándorpillangók egy csoportja tartja, melyek Közép-Afrikából Grönlandba repülnek. ...hogy Budatétény pincerendszerébe ma főként gombát termelnek. A pincerendszer kialakulása a rómaiak idejére vezethető vissza. Már akkor és később, a középkorban is híres bortermelő vidék volt ez, ám a múlt század végén a szőlőt a filoxéra fertőzés teljesen kipusztította. Egyszer régen, túl a Púpos-hegyen, élt Szőlőcsősz Dani, a hajdemákok szőlőjének híres, nevezetes csősze. Nagy, sallangos kabátban járt, tele csengettyűkkel, hogy elriaszthassa a rigókat, a verebeket, a seregélyeket az Ízletes, érő bogyóktól. Dani a szüreti felvonulásra készült, gyönyörű, díszes ruhát készíttetett magának. Aranyos sújtásokat akart varrni rá — csakhogy sehol sem találta a ruhát. Hiába forgatta ki a tulipános ládát, kérdezősködöt az egerektől, hogy nem látták-e valahol, a ruha csak nem került meg. így jött el a szüret napja, amikor csengős-bongós szekerekkel megjelentek a szüre- telők a hegyen, ellepték a szőlőskerteket, puttonyokba szedték, hordták a finom szőlőt. — Mit búslakodsz Dani? — kérdezgették az emeberek. — Hiszen örülnöd kellene, mert finom szőlő termett, és ügyesen megőrizted a tolvajoktól. De Dani csak búslakodott. Mindjárt vége a szüretnek, kezdődik a díszes mulatság. Ünnepi ruha hiányában, hogy fog ő most Terkával felvonulni?! A rigóknak is elpanaszolta bánatát, hogy nincsen ruhája, nem tud elmenni a felvonulásra. A rigók nagyokat kuncogtak, még egyszer csipegettek a sok szőlőből és elrepültek. A hajdemákok meg befejezték a szüretet, elmentek haza, hogy készüljenek a felvonulásra. Egyszercsak előjöttek a rigók, és hozták Dani új ruháját. — A seregélyek lopták el, tőlük hoztuk vissza! — csacsogták. Hej, de megörült Dani az új ruhának! Gyorsan felvarrta rá a sújtásokat, és futott a felvonulásra. Éppen idejében ért, mert már indultak a csengős-bongós fogatok, Terka meg majd kisírta a szemét az út mellett. Lett is aztán olyan nagy szüreti mulatság, hogy még tán a mai napig emlegetik a hajde- nákok. Törő István Sorba, sorba < ► i < E L © B B ! \ i s / > < ^ / f * * i i 1 ? s f 1 < C S 0 G A i A < s s) i í s \ \ / í i ' \ * L 4 Á (M) P A < írjátok be az alább felsorolt szavakat az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a középső, függőleges oszlopba kerülő betűk összeolvasva híres Ázsia-utazónk nevét adják megfejtésül. (A három beírt szó a helyén marad.) AROMA, BARNA, CSATA, KICSI, KOSÁR, POSTA, SZÖVŐ, TAKAR. TUDOD-E... ÓVODÁSSAROK Óvodásból iskolás Színezz, számolj! Eszti már jó egy hónapja birkózik a betűvetéssel. Az óriási kezdeti lelkesedés lassan lohadni kezd. No, nem az iskola ellen van kifogása, szeret ő tanulni, le nem veszi szemét Kati tanítónéniről, ha az valami újat mond. Az írással van gondja! Főként a gyakorlással. — Mehetünk tovább! — sürgeti anyukáját, aki minden napra pár sor gyakorlást ír elő. Minek az? Hiszen már tudom! — Persze, hogy tudod, csakhogy nem elég szépen! — hangzik századszor is a türelmes válasz. — Nézd, ennek a betűnek milyen sovány a pocakja, ez a betű meg táncol. Eszti nézi a girbe-gurba sorokat, aztán újra nekiveselkedik. De most márt nagyon igyekszik, mert menni kell a kistestvéréért az óvodába, és igen szeretne kicsit találkozni régi barátaival. Amikor befejezi a gyakorlást, még egyszer az anyukájához fordul. — Egyszer azt mondtad, hogy a kis fecskének, a gólyának, a kiscsirkének, mindenkinek tanulnia kell az anyukájától. Miért nem vagyok én kiscsirke? Megtanulnák kapir- gálni, és kész. — Ez igaz, de lehet, hogy azt is hamar megunnád. — Akkor meg fecske lehetnék. Vajon nehéz repülni? — Még nem próbáltam — mosolygott az anyuka. — De gondold csak el! Alig kel ki a gólya, a fecske a tojásból, mamájuk máris repülni tanítja őket. Mert nagy baj lenne belőle, ha nem gyakorolnának eleget. Gyakorlás nélkül hogyan repülhetnék át a tengereket? Érted már? Mindenkinek gyakorolnia kell, amit meg akar tanulni. — Ez igaz lehet — töpreng félhangosan Eszti —, hiszen én is minden verset megtanultam az óvodában, mert én is óvónéni szeretnék majd lenni. Báli Györgyné Színezd ki a képen látható rajzot! A patakban úszkáló kiskacsákat színezd sárgára, a parton sétáló, a füvet csipegetőket pedig barnára. Végül számold meg: a vízben úszkáló vagy parton járkáló kiskacsák vannak-e többen?
