Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-22 / 247. szám
1993. október 22., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 23 Könyvek 1956-ról VERS ÉS ZENE-ZENE Czigány György bízik a tévé kulturális küldetésében Az 1956-os Intézet — a Századvég Kiadó gondozásában — három könyvet jelentetett meg 1956-ról. A kiadványokat a héten mutatták be sajtótájékoztatón. Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézetének 1993-as évkönyvében a fővárosi és vidéki események eddig kevésbé kutatott témáiról jelentek meg írások — mondta Bak János, a kötet szerkesztője. Olvasható értekezés — többek között — az íróperekről és a forradalom ellentmondásos alakjáról, Dudás Józsefről. A kötetben a moszkvai döntések hátterét, a nyugati országok sajtóvisszhangját is megjelentették, és a közvéleményt bemutató elemzéseket. Közük Maiéter Pál 1956 decemberi, fogságban írt feljegyzéseit a kormány tennivalóiról. Molnár Adrienn szerkesztő a Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni című összeállítást ismertette, amely a munkástanácsok vezetőivel készített riportokat tartalmazza. A nagy-budapesti és a Borsod megyei munkástanácsnak, valamint a jelentősebb gyárak munkás- tanácsainak vezetői arról beszélnek, hogyan választották ki őket, miként végezték munkájukat a törvényesség betartásával, és hogyan folytak a kormánynyal az egyezkedések. Az október 23-a és november 8-a közötti fegyveres harcokról Eörsi László írt könyvet. A Tűzoltó utcai fegyveres csoport a forradalomban című könyvében a levéltárak és irattárak anyagait a résztvevők interjúival egészítette ki. A kiadványok a kornak nem idealizált képét, hanem valóságát mutatják be: a szépet és az otrombát is — mondta Litván György, az 1956-os Intézet igazgatója. A tényeket szeretnék visz- szaadni többek között arról: ki volt az események főszereplője; forradalom volt-e vagy szabadságharc; illetve szocialista vagy polgári célokért folyt-e a küzdelem. Pesti utca címmel tervezik a felkelők interjúinak kiadását. Egy éve két verseskötettel jelentkezett Czigány György költő', a rádió és a televízió irodalmi és zenei műsorainak szerkesztője. Míg korábban a Magvető és a Szép- irodalmi Kiadó gondozta köteteit, a legutóbbit Szek- szárdon jelentették meg. — Tavaly valóban jó évem volt. A szerző annak örül, hogy a műve eljuthat az olvasóhoz. Éppen ezért egyáltalán nem rangon aluli, ha vidéki kiadó vállalkozik a kötet megjelentetésére. — Milyen munkákkal készül a költő, hogy újra az olvasók színe elé lépjen? — Eddig hat kötetem jelent meg, most készülök egy válogatásra, amelyben közreadom azokat, amelyeket érdemesnek tartok egy válogatott versek kötetben megjelentetni. Az újabb verseimmel még várok, nem sürget az idő. — A rádió, a televízió népszerű irodaiami és zenei műsorainak a szerkesztője hogyan látja ezeknek a műfajoknak a szerepét, lehetőségét? — Nem hiszem, hogy fel kellene adni azt, amit eddig Az emigráns magyar írók lapja, az Irodalmi Újság konzekvensen vallotta, hogy 1956 októberében népi felkelés, demokratikus forradalom volt Magyarországon. A folyóirat minden jelentős történelmi eseménnyel kapcsolatosan állást foglalt, harcolt az üldözöttekért, támogatta a száműzöt- teket. Az Irodalmi Újság a közelmúlt hazai történelmének megismerésében forrásmunkaként használható, mert írásait a demokrácia iránti elkötelezettség, a korrekt tájékoztatás jellemezte mindvégig — mondta Faludy György író, a jap egykori szerkesztője, az írók száműzetéscsináltunk a rádióban, a televízióban. Fenn lehet tartani a vers, a zene iránti érdeklődést. Nyugaton más a helyzet, ott kiszorult a kultúra az adásokból. Nálunk más a helyzet, a vers még mindig — úgy érzem —, közügy. Áttételesen politikai szerepe is volt és jelenleg is ez tapasztalható. Weöres Sándor a hetvenes években új esztétikai mércét állított föl, s ez már önmagában is politikai tett volt. A rá- dió-és televízós műsorokban meg kell találni a vers és a zene megfelelő helyét. Ez, tudom, egyre nehezebb, de azt örömmel újságolom, hogy a televízióban újra indult két éves szünet után a Zenezene sorozat, amelyet ugyan már nem én vezetek, de a szerkesztésében részt veszek. Dohnányi Jenő archív felvételével indítottunk, a zenei élet szenzációja volt ennek a műsornak a bemutatása. Továbbra is bizakodom, hogy ha hasonló különlegességekkel nem is szolgálhatunk rendszeresen, de a vers és a zene, a kultúra ápolásában továbbra is jelentős szerep jut a rádiónak és a televíziónak. Horányi Barna ben — az Irodalmi Újság 1957-1989, dokumentumok a lap történetéből című kiállítás megnyitóján, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Budapesten betiltott Irodalmi Újság első száma 1957. március 15-én Bécsben jelent meg, majd három hónappal később Londonban adták ki Faludy György irányításával. A szerkesztőség 1962-ben települt át Párizsba. A francia fővárosban Enczi Endre, halála után Méray Tibor szerkesztette a lapot. A tárlókban helyet kaptak az Irodalmi Újság egyes példányai, eredeti kéziratok, levelek, a lapot jegyző újságírók, írók portréfotói. AZ IRODALMI ÚJSÁG írók száműzetésben Gimnázium (le)- választás előtt Négy osztállyal és általános tantervvel Tabon Jövőre lesz negyven éve, hogy gimnáziumot alapítottak Tabon, amit aztán — még mielőtt a fél évszázados fennállását megünnepelhette volna — 1978-ban szüntettek meg. Ötödik éve, hogy újraindult a siófoki Perczel Mór Gimnázium kihelyezett tabi tagozata: az elmúlt tanév végén végeztek az első érettségizettek. A gimnázium mindennemű ügyeit, — gazdaságiakat és szakmaiakat egyaránt — a Rudnay szakközépiskolában szakmunkás- képzőben intézik; viszont a néhány éve épült ll-es számú általános iskolában oktatják — az e tanévben — 127 középiskolai diákot. Jelenleg a tagozat leválasztásán gondolkodnak, tudtuk meg a Rudnay szakiskola igazgató-helyettesétől. Nagy Károly a miértre elmondta: mivel a gimnáziumi tanórák zömét is a szakiskola megfelelő képzettségű pedagógusai tartják, nehezen összeegyeztethető a tanrend, és nem utolsósorban kimerítő az ingázás a két intézmény között. A leválasztás gondolata egyben azt is jelenti, hogy önálló épületben kapna helyet az egyelőre négy osztályos, általános tantervű intézmény. Ez azonban már a jövő útja, és mint ilyen, többnyire kifürkészhetetlen. Ám feltérképezni lehet. A Rudnay szakiskola vezetése igyekszik felmérni a helyi igényeket, nemrég az általános iskolák igazgatóival gondolkodtak együtt a hogyan továbbról. Itt felmerült a hat osztályos gimnáziumi szerkezet bevezetése is, aminek fő célja, hogy a felkészítse a főiskolára jelentkezőket. A leválasztási gondolatokban, természetesen jelentkezik a legfőbb elképzelés-alakító erő, a tanulók lehetséges létszáma. Mert végül is a diákok érdeklődése is meghatározza, milyen középiskolai szerkezet születik majd a tabi tagozaton. Addig ráadásnak, még egy választás is megtarta- tik... (balassa) Százéves a Madártani Intézet Rendeletben kívánják szabályozni a szaktárcák a májusi „Madarak és fák napja” iskolákra háruló feladatait. Erről Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter szólt a Madártani Intézet 100 éves fennállása alkalmából a Budapesten rendezett ünnepségen. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter 1906-ban adott ki rendeletet, amely az elemi iskolák számára kötelezővé tette a „Madarak és fák napjának” megrendezését. A környezetvédelmi miniszter szólt arról, hogy a Magyar Or- nithológiai Központot 1893-ban hozták létre elődeink, bizonyítva, mennyire európai módon képesek cselekedni. Tardy János államtitkár-helyettes, a Természetvédelmi Hivatal vezetője többek között kiemelte: a 100 éves intézet kezdetben a gazdasági madártannal, a madárvonulás kutatásával, a madárvédelmet é6 a madarakat népszerűsítő ismeretterjesztéssel, a jogalkotás szakmai előkészítésével is foglalkozott. Czigány György költő és zenei műsorszerkesztő, a kultúra megszállott közvetítője Fotó: Lang Róbert Közösségteremtő amatőrök Halász Péter: A mesterek mesterét akarjuk segíteni — A Magyar Művelődési Intézet — neve ellenére — nem öleli fel és gondozza a magyar művelődés valamennyi területét — mondta nemrég Lábo- don Halász Péter, az intézet igazgatója. — Elsősorban az amatőr művelődési formák segítésével foglalkozik. A néphagyományokon alapuló tevékenységeket — faragás, népdal, néptánc — veszi szárnyai alá, és az amatőr képzőművészet, színjátszás, bábozás felett „bábáskodik”. Az amatőrsé- gen van a hangsúly, a közösségteremtő művelődési formákon. Az intézet másik területe a közösségfejlesztés. Megpróbáljuk újjáéleszteni azokat a közösségi, civiltársadalmi szerveződéseket, amelyeket az 1940-es évek végén a diktatúra felszámolt. Főleg most, amikor az ország gazdasági helyzete miatt a pénzügyi alapok megteremtése nehézségekbe ütközik, a művelődésnek kiemelkedő (lehet) a szerepe. A különböző társadalmi rétegek önszervező képességének mobilizálása megoldást jelenthet. Kulturális, gazdasági, szociális céllal szerveződő baráti köröket, különféle egyesületeket próbál módszertanilag segíteni az intézet, hiszen sok esetben az önbizalom hiánya, „a lélek kész, de a test erőtlen” — állapota akadályozza, hogy létrejöjjenek ezek a közösségek, amelyeket büszkén felvállalhat egy-egy település. — Csak módszertani segítséget kapnak ezek a kisközösségek? Anyagi támogatásra is éppúgy szükség van... — Különféle tanfolyamokat, kiállításokat, továbbképzéseket rendezünk. Az intézmény vagy díjtalanná teszi ezeket a rendezvényeket, vagy hozzájárul a részvétel költségeihez. — Az országot járva hogy látja: reneszánszukat élik-e ezek az újjáalakuló közösségek, hiszen egy idő után egyesületi formában, önállóan működhetnek, s érdekképviseleti szervként is megjelenhetnek? — Ha ahhoz viszonyítjuk, hogy öt évvel ezelőtt menynyien voltak, akkor azt mondhatom, hogy igen nagy a fejlődés. Ha viszont azt nézzük, hogy egy hasonló országban — mondjuk Ausztriában, — hány ilyen van, akkor megállapíthatjuk: nálunk körülbelül az egyötöde. — Magyarországon hány ilyen kisközösséget tartanak nyilván? — Kettő és háromezer között van a számuk. — Nem éri önöket az a vád, hogy túl elméletileg közelítenek a művelődés felé? — De igen. Ám tekintettel arra, hogy az intézetnek egyre kevesebb a költségvetésből származó pénze, mindenhova nem juthatunk el. Egyébként is lehetetlen valamennyi művelődési házzal és közösséggel kapcsolatot tartani. Miután létrejöttek a civiltársadalom apró egységei, arra törekszünk, hogy a mesterek mesterét próbáljuk segíteni, képezni, akik továbbadják majd módszertani tapasztalataikat. — Mi a legnagyobb gondja a művelődési intézetnek? — Kettő van. Az egyik maga az épület, ami hivatali rendszer szerint működik. Ezt, és a szervezetet is sokkal nyitottabbá, közösségi célokat szolgáló módon szeretnénk átalakítani. A másik pedig a közvetlen támogatási formák megvalósítása. Bizonyos kiadványokat például sokkal nagyobb példányszámban kellene megjelentetnünk, s olyan formában kellene jelen lennünk a nevelő- és oktatóképzésben, hogy nyári, kézműves és komplex művészeti táborokban is „beolthassuk” a leendő pedagógusokat. Olyan terület szerelmeseivé akarjuk őket tenni, ami nem tanítható csupán a katedráról. Lőrincz Sándor Európa-Japán fesztivál Az első Európa-Japán fesztivált 1994 őszén Győr városa rendezi meg. Az erről szóló megállapodást ünnepélyes keretek között írták alá a győri városházán. A rendezvényre mintegy 90 ezer látogatót várnak, többek között tudósokat, művészeket, valamint üzletembereket az ipar, a gazdaság számos területéről. Az alapítvány célja: elősegíteni az európai és a keleti népek életének, kultúrájának jobb megismerését, egymás megbecsülését. Az első magyar balettdíj Ifj. Nagy Zoltán táncos, a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének tagja kapta az első magyar balettdíjat. Az elismerést a Táncművészek a táncművészetért című operaházi gálán adták át. A kitüntetésről kuratórium döntött, amelyben a hazai balettegyüttesek jeles képviselői mellett helyet kaptak a társművészetek reprezentánsai is. A jótékonysági esten felléptek a magyarországi — a győri, a pécsi, a szegedi, valamint a budapesti — balett-társulatok. A műsor közreműködői tiszteletdíjukat ajánlották fel a Táncművészet című szaklap megsegítésére. Európai központ Keszthelyen Az EK kezdeményezésére a délnyugat-franciaországi Sa- int-Jean di Angelyben létrehozott Európai Kulturális Akadémia kultúrközpontot nyitott Keszthelyen, a Festetics-kas- télyban. Első rendezvényeként francia, északír és magyar diákok, illetve kísérő tanáraik részvételével hazánkról és Közép-Európáról szóló kéthetes intenzív tanfolyam kezdődött. Az intézmény hasonló német-, olasz- és spanyolországi központja után a keszthelyi hivatott megvalósítani a fő célt: az 1995-re kialakuló egységes Európa diáknemzedékeivel szemléletformáló módon megismertetni földrészünk népeinek helyzetét, múltját és kultúráját. Magyar-olasz művelődéstörténeti kollokvium „Magyarország és Olaszország a harmincas évektől a nyolcvanas évek végéig” címmel négynapos konferenciát rendezett az Irodalomtudományi Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia és a velencei CINI alapítvány. A Vili. magyar-olasz konferencia első napján magyar és olasz történészek a II. világháború előtti és utáni helyzetről, illetve az ötvenes évekről és az 56-os forradalom olasz- országi vonatkozásairól beszéltek, A második napon ugyanezen időszak kulturális kérdéseiről, és neves olasz filmesztéták részvételével a film- és képzőművészetben jelentkező olasz hatásokról szóltak. Terméktervező mérnökképzés Az új másoddiplomás mérnöki szakot, a terméktervezői mérnökképzést februártól indítják be a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az új oktatási formát népszerűsítő háromnapos szeminárium hétfőn nyílt meg az BME-n. A fogyasztói termékek tervezői nemcsak tervezéssel foglalkoznak majd, hanem végigkísérik a termék útját a piackutatástól az újrahasznosításig.
