Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-08 / 209. szám

1993. szeptember 8., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Templomfelújítás Mezőcsokonyán Befejezték a katolikus temp­lom külső felújítását Mező­csokonyán, s a tervek szerint — mihelyst sikerül pénzt sze­rezni — a belső tatarozásával folytatják. A templomfelújítás­hoz az önkormányzat is hoz­zájárult 100 ezer forinttal. Somogyi háziasszonyok első foglalkozása Ma tartja első őszi foglalko­zását a Háziasszonyok klubja. A klub a kaposvári és Kapos­vár környéki falvak időseinek immár 20 éve jelent szórako­zást. Foglalkozásukon Paál Lászlóné irodalmi előadását hallgatják meg az idősek a Szakszervezetek Művelődési Házában. Benzinkút Hetesen Németországba utaznak a bajomi vállalkozók JÁKÓBAN — DÉLTÁJBAN (Folytatás az 1. oldalról) A költségvetésük 90 száza­léka Nagybajomban is — ha­sonlóan több más önkor­mányzatéhoz — bérek kifize­tésére megy el. Hogy miből jut fejlesztésre, rejtély. — Amit ez évre terveztünk, jórészt már sikerült meg csi­nálnunk — mondta dr. Ullrich Károly. — Többek között 4-4,5 millió forintot költöttünk útépí­tésekre és útjavításokra, a művelődési házon is volt bő­ven javítanivaló. Hátravan még a könyvtár tetőzetének rendbetétele, valamint 2,5 mil­lió forintért új kutat is fúratunk. Ez lesz a község harmadik kútja, s így biztonságossá vá­lik Nagybajom vízellátása, még a legszárazabb hóna­pokra is. Megtudtuk, a községben je­lenleg 39 munkanélkülinek fi­zetnek úgynevezett jövede­lempótló támogatást, s 13 ké­relem még elbírálatlan. A me­gyei munkaügyi központ „ház­hoz jön” állásajánlatokkal, egyéb szükséges tudnivalók­kal. Az észak-németországi Schortens Nagybajom testvér- települése. Jártak már kint ba­jomi diákok, az iskolaigazga­tónak, Tibol Lászlónak is volt ott egy nagysikerű kiállítása. Most a nagybajomi vállalko­zók — többek között az áfész, a szövetkezet és több magán A könyvtár magán viseli a beázások nyomait vállalkozó — utaznak oda, kisváros rendezte vásáron, hogy részt vegyenek a német (Nagy) Nagybajomban szorosra húzták a nadrágszíjat Márianénis trécs Trécselni annyi mint: feledni a valót. Feledni a valót pedig kell, mert a való felednivaló. Már akinek: a hajlott hátú időseknek és kisnyugdíjasoknak azonban többnyire az, merthogy koruknál fogva rendre olyan dolgok töltik ki életüket, amelyek normál esetben vajmi kevéssé villa- nyozzák föl az embert. A trécs valahol életet ment tehát, vagy legalábbis elviselhetőbbé tesz hosszú és nehéz éveket: ellensúlyoz arcátlanul keserű múltat, és néhány grémium érzéketlen, jelen idejű döntéseit. Eme hosszú és nehéz évei­ben jár a két Mária néni is már: őszbe hajlott éltükben az másodpercek révetegen ke­tyegnek tova: eközben az asszonyok a délidei, szerény koszt után, a kapuban állva diskurálnak zsenge dióbelet rágva. Még mielőtt abba, mi volt a Mária nénik diskurzusának tárgya, beavatnám az olvasót, hadd bocsátom előre: nem hallottam csak szívszorongató történetet tőlük. Angyalkám, mindketten özvegyasszonyok vagyunk, mondták, a szom­szédban most halt meg a nyolcvan hat éves bácsi het- venhárom éves párja; egyedül maradt a szegény, nekem kell hát néhanapján megsegíte­nem; nekem meg, mondta a másik asszony, a műtétemre kell készülnöm, az elsőtől nem féltem, ettől azonban félek, angyalom. Mária néni mintás tunikájá­nak bal zsebében van a dió­nak bele, a jobban egy orvosi jelentés, benne a rokkantság fokozat minősítése, indoklása áll, latin és magyar szavak. A hivatal felé közvetítve ezt az államtól vár segélyt. Mária néniknek, bár lenne ez másképpen, már nemigen adatik meg, hogy legalább egy kicsivel, egy fikarcnyival is „jobbléti állam” legyünk, hogy ne azt kelljen mondaniuk, mint most: az egykori Aranykalász téesz, ahol valaha maguk is dolgoztak, befuccsolt, hogy a jákói emberek is jobbára munka nélkül lézengenek, hogy az újmagyaroktól így fél­nek meg úgy félnek, hanem: mondhassanak, láthassanak, érezhessenek még életükben valami jót, szívmelengetőt is. Ilyenkor, persze, óriás a tá­madási felület: már megint hangulatkeltéssel meg a rossz közérzet tálalásával foglalko­zik az írott szó, ám ha egyszer az ember elmegy vidékre, mást se tapasztal, vagy csak ritkán, amint azt a bizonyos hollót sem látni mindennap. Mária néni, az egyik, és er­ről trécselt druszájával a ka­puban, szilvát szedni indult. Erről is lehetne, persze, szőni szép szavakat. A kicsattanóan egészséges, mélykék szilvá­ról. Aminek még magja sincs.-bal­Zselicszentpál vízrendezési terve Veszélyt okoz a nagy esőzés Egy-két hónapon belül már működik az új benzinkút Hetes község határában — erre tett ígéretet a vállalkozó. A ben­zinkút amellett, hogy kielégíti majd az eddig ellátatlan terület igényeit, előreláthatóan mun­kaalkalmakat teremt. Élelmiszercsomag az időseknek A patalomi önkormányzat 2000 forintos élelmiszercso­maggal segítette a patalomi időseket, mintegy 90 nyugdí­jast. Az önkormányzat az el­múlt évhez hasonlóan idén is magára vállalja a vízdíjak kifi­zetését a lakosság helyett. Bővítik az aszalói kultúrházat Megkezdték a kultúrház fel­újítási munkálatait Somogy- aszalóban. Az önkormányzat döntése értelmében a munká­latok során nemcsak tataroz­zák, hanem jelentősen bővítik is a kultúra helyi fellegvárának épületét. Az elképzelések sze­rint nagyobb lesz a színpad is. A házban egyébként többnyire élénk az élet, a kézikönyvtár napi négy órában tart nyitva, az olvasni vágyókat tiszteletdí­jas könyvtáros várja. Itt tartja összejöveteleit a nyugdíjasok klubja, itt „edzenek” a sakk- szakosztály és a rejtvény- fejtők klubjának tagjai is. Vízművet avattak, járdát aszfaltoznak A közelmúltban jutottak a gigeiek egy gázcseretelephez, s nemrégiben a település új, korszerű vízmüvét is felavat­ták. A gigei önkormányzat a fejlesztésekre fordítandó pén­zét most a gyalogosok ké­nyelmesebb közlekedésére fordítja: megkezdék a jár­dák aszfaltozását is. Komoly veszéllyel kell szembenézniük a zselic- szentpáliaknak, amikor — úgy rendesen — megnyílnak az ég csatornái. A nagy esőzések során ugyanis a környező dombokról lezúduló víz veszé­lyezteti a helybéliek házait. A már régi keletű problémák megoldására egy összetett programot dolgoztatott ki a te­lepülés önkormányzata, tud­tuk meg a polgármestertől. Szabó József elmondta azt is, hogy a zselicszentpáli víz- rendezési terv kivitelezésének anyagi vonzata jócskán meg­haladja az önkormányzat for­rásait, így a támogatás remé­nyében több pályázatot is be­adtak az illetékes minisztéri­umokhoz. Az egyik a Közle­kedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium általi kedvező elbírálásra vár, de a tervet el­juttatták a környezetvédelmi alaphoz is. A polgármester bi­zakodó, ám azt ő is tudja, hogy a pályázatban szereplő 28 millió forintos kivitelezési végösszeg nem kis pénz. Nem is beszélve arról, hogy a település évente „csak” másfél millió forintot képes áldozni a vízrendezési terv megvalósí­tására. Azért, persze, eddig sem ültek ölbe tett kézzel a zselicszentpáli képviselők: összesen 230 ezer forint ér­tékben építtetnek hídátere- szeket, amelyek a napokban készülnek el. A veszély forrása azonban csak a vízrendezési terv ked­vező megítéltetése esetén há­rítható el véglegesen. Addig pedig továbbra is együtt kell élniük az embereknek a csa­padék okozta károkkal, Zse- licszentpálon. B. T. Buszváró Csökölyben A második világháború csököiyi áldozatainak szimmetri­kus emlékműve előtt kapott helyet Csökölyben egy új buszváró. A környezetbe jól igazodó, faszerkezetes várót a közelmúltban állíttatta az önkormányzat. „Meg kell teremteni a körülményeket, hogy tanítani tudjunk” Új tanító Pálmajorban Iskola a határon — A szülők segítőkészek Még félrecsúsznak a gye­rekhangok, a torkokból még nem mindig a megfelelő hang téved elő, de azért már felis­merhető a dallam. A pálmajori általános iskolában éppen ének óra van. Az új tanítónő tartja, aki idén szeptemberben vette át a nyugdíjba vonuló Boross há­zaspártól az iskolát. Velkovics Piroska 19 év után hagyta ott Somogygeszti jól fel­szerelt iskoláját, s jött ide min­dent élűiről kezdeni. Sok min­den köti Gesztihez, ott szüle­tett, ott laknak a szülei... — mi­közben ezt elmondja, csak el- bicsaklik az ő hangja is, jobban mint előzőleg a gyerekeké. Természetes a kíváncsiság, hogy ha ennyi a kötődés, miért jött el, s természetes az is, hogy nem szívesen beszél er­ről: — Nem éreztem, hogy megbecsülik a munkámat, il­letve az iskola munkáját...— mondja, s rögtön másféle me­dert keres beszélgetésünk fo­lyásának. Elmondja, 17 gyerekkel in­dult meg szeptemberben az is­kola Pálmajorban: hét elsős, egy másodikos, öt harmadikos, négy negyedikes teszi ki az összevont osztályt. Míg Gesztiben a diákok 60 százaléka volt cigány, itt majd­nem a teljes létszám az. Ahon­nét eljött, ott csak két-két évfo­lyamot vontak össze, itt mind a négy évfolyam összevont, s ezzel dolgozni jóval nehezebb. — A cigánygyerekek na­gyobb hátránnyal indulnak, ez nyilvánvaló. Több munkát igé­nyelnek tőlem is, ez is tény. Van feladat bőven. Van olyan gyerekem, akit kisegítőiskolába kellene küldeni, de a szülő ra­gaszkodik hozzá, hogy idejár­jon. Füzetcsomagja két gye­reknek van még, a többi szülője nem tudta megvenni. A Laci bácsi (a polgármester, Boross László) most adta oda az ön- kormányzat támogatását, azon veszek füzeteket az osztály­nak. Előbb meg kell teremte­nünk a körülményeket, hogy Derűs pillanat az énekórán egyáltalán tanítani tudjunk. — Nem gondolt arra, hogy hagyja az egészet, hátrányos helyzetű gyerekeket, lehetetlen körülményeket a csudába, csi­nálja más, s maga elmenjen in­kább egy belvárosi iskolába ta­nítani? — Gondoltam és helyem is lett volna, aztán — látja — még­iscsak ide kerültem. Egyébként nem olyan rossz a kép: a szü­lők meglepően érdeklődőek, segítőkészek. Eddig, amit kér­tem, igyekeztek teljesíteni, s hasonlóan az önkormányzat is. Tanévkezdésre elkészült az is­kola belső felújítása: amikor a szülők meglátták, nem győzték dicsérni, hogy milyen szép is most az iskola. A gyerekek sűrű bólogatás- sal adják tudtul, nekik is na­gyon tetszik, bár az elsős Or­sós Katalin szerint szép-szép az iskola, a tanterem, de a leg­szebb akkoris a tanítónéni. N. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents