Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-08 / 209. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. szeptember 8., szerda Mami, szeretnék egy kiscicát! így kezdődik rendszeresen, és a vége az, hogy a doromboló négylábú megérkezik a családba. A kisgyerek azonban nem mindig tudja, hogy mi mindent kell tudnia új pajtása természetéről. A macska simulékony, szívesen hagyja magát dédelgetni, ám ezzel együtt nem szereti például, ha játszópajtása a hátára fekteti vagy ha a bundájukat ellentétes irányban simogatja. Azt sem kedveli, ha mint egy játékbabát, ölben cipelik mindenhová, babaruhába öltöztetik, szalagocskákkal díszítik vagy babakocsiban betakargatják. A gyerekeknek tudni kell, hogy a játékban igazi partner a kiscica. Orrmagasságban húzogassatok, lengessetek előtte papírgombócokat, engedjetek el előtte felhúzható játékegeret, de egy darabka textillel is szórakoztatóan eljátszik a cica. Igen lényeges: a macska csak nyugodt, zavartalan környezetben szeret táplálkozni. Nem szabad tehát az asztalnál A kiscica nagyon szeret papírgombóccal játszani ülve falatokat nyújtogatni a kedvencnek! Vizsgálatok bizonyítják, hogy az a gyerek, aki macskával együtt nő fel és megtanulja a főbb alapszabályokat, később könnyebben illeszkedik a közösségbe, figyelmesebb, együttérzőbb a társaival. A cicával való játszadozás közben az értelmes gyerek sok értékes tapasztalatra tesz szert, amelyet később hasznosítani tud. Betűdominó Vágd ki az újságból és rakd egymás mellé a dominókockákat olyan sorrendbe, hogy a betűket összeolvasva egy magyar hegedűművész, dalszerző (1872-1930) neve alakuljon ki! Babagyűlés Játékpolcon nagy a lárma, Babagyűlés lesz itt máma. Játékpolcon kis gazdája Hová járhat mostanában? De jó dolguk volt a nyáron... így sóhajt fel Mackó Márton. Most pedig szeptember óta, rövidebb a játékóra. Lili baba haja kócos, Ruhácskája gyűrött, foltos, S a sok játék kis gazdája A kis Márta jöttét várja... Tik-tak — szól a falióra: Hallgassatok okos szóra. Nagylány lett a kicsi Márta, Beíratták iskolába! Viszont tavasz jön a télre, S jövő nyárnak kezdetére Végetér a tanév — s Márta Visszatér játékvilágba. Szarka Zoltán Az elvarázsolt város A városlakók mindennap a sárkány borzalmas üvöltésére ébredtek. Ott állt a hatalmas sárkány a város határában, és emberemlékezet óta pokollá tette a városlakók napjait. Egyik szájából füstgázokat fújt, a másodikból koromfelhő szállt. A harmadikból elviselhetetlen zörejek hallatszottak, a negyedikből olajpermet lebegett a város felé, az ötödikből műanyag zacskók, fémdobozok repültek szerteszét. A hatodikból savas eső permetezett, a hetedikből pedig mérges hamu szállingózott. Fogságban éltek a város lakói. Gázálarcban, különleges ruhában csak akkor hagyták el lakásukat, ha dolgozni indultak. Hazaérve bezárkóztak és videofilmeket néztek egy olyan korról, amikor még ragyogóan sütött a nap, tiszta volt a levegő. Ám a városlakók egy kis csoportja nem elégedett meg ezzel az álmodozással, elhatározta: segítséget kér. Egy öreg mester útmutatásával agykont- roll-gyakorlatokat végeztek, és tudatuk alfa állapotában együtt könyörögtek a segítségért. Egy napon egy ezüstszínű csepp, mint utóbb kiderült, egy űrhajó jelent meg az égen, fehér ruhájú, szőke, fiatal lány lépett ki belőle. — Lídia vagyok, a csillagok küldötte — köszöntötte az embereket — Hívtatok, én segítek; együtt legyőzzük a hétfejű sárkányt. Az első az, hogy megtaláljuk a barlangját. Tudták, hogy a hegyekben van, nem volt nehéz megtalálni, a szenny mutatta az utat. A hegytetőn azonban sok barlang volt, mindegyik környéke feketéllet a mocsoktól. Hogy melyikben lehet a sárkány, arra maga a bestia válaszolt, mikor félelmetes bődüléssel feltűnt a látóhatáron. — Most jön az első próba, a bátorság próbája — mondta a lány. Néhány városlakó összegyűjtve bátorságát követte Lídiát a barlang mélyébe. Hatalmas szeméthalmokon küz- dötték át magukat, míg eljutottak a barlang mélyébe, ahol egy ősrégi gépezetet találtak. — Valamikor ez a hegy hatalmas szemétraktár volt — magyarázta Lídia —, itt gyűjtötték össze a környék hulladékát. Ez a gép arra szolgált, hogy feldolgozza, felhasználhatóvá tegye a hulladékot. Egy napon elromlott, s mivel senki sem tudta megjavítani, csak gyűlt, gyűlt a szemét. Ez csalta ide a sárkányt. De most jön a második, a türelem próbája. Tisztítsátok ki a gépet! Az emberek Lídia irányításával dolgozni kezdtek, s bizony, sok-sok órába telt míg rendbe hozták a gépet. De már hallották közben a visszatérő sárkány bömbölését. — Most jön az utolsó, a szív próbája! Indítsátok el a gépet! Az emberek próbálkoztak, de a gép meg sem mozdult. — Egyesítsétek a szíveteket! Akarjátok együtt, hogy sikerüljön! így tettek, és csodák csodája: a gép elindult. Nyelni kezdte a szemetet, és ózonillatú, tiszta levegővé, energiává változtatta. A sárkány éktelen bömböléssel rohant a barlanghoz, ám amikor megcsapta orrát a kiáradó ózonillat, menten vége lett. Elpusztult a beste féreg! A hulladékfeldolgozó éjjel-nappal dolgozott. Az emberek pedig tanultak a történetből: megszervezték a hulladékos osztagokat, mindenfajta hulladékot külön gyűjtöttek, és naponta elszállították megsemmisíteni vagy feldolgozni. Egy hét alatt megtisztították a várost, a környéket. És ezen a napon Lídia, a friss energiával feltöltve űrhajóját, felszállt a magasba és eltűnt a csillagok között. Az emberek arra gondoltak: biztosan arra jár, ahol másoknak van szüksége segítségre, bátorságra, türelemre és együttérző szívre. Verebics Petra 4. osztályos tanuló Siófok, Széchenyi isk. (A megyei pedagógiai intézet környezetvédelmi mesepályázatán I. díjat nyert). ELSŐSÖK De érdekes, amit a tanító néni mond! És mi mindent fogunk még mi megtanulni?! Óvodássarok Autó — papírból Vándorló kis óvodás ok Kisunokám barátai ebben az évben nagycsoportosok voltak Németországban. Meghívtak bennünket „búcsú-napjukra”, s bemutatták, mit tanultak három esztendő alatt. Ünnepségük hasonló volt a magyar gyerekekéhez, de egyben azért különbözött. A versek és az énekek után apró élőképeket mutattak be más népek életéből. A jelmezeket a szülők készítették. Maradék anyagokból készült ruha a török császárnak és hölgyeinek, nagy munkával készült el a magyar párta és a hozzávaló ruha, de nem hiányoztak a skótszoknyás fiúk, a hosszúszoknyás osztrák kislányok sem. A táncoló orosz fiúk produkcióját ütemes taps kísérte, s a dél-afrikai táncosokét is. így aztán nemcsak más népekről hallottak a kicsik, hanem megismerhették népviseletüket, táncukat, zenéjüket is. Az ünnep végén a vezető óvónő bejelentette, hogy a nagycsoportosok másnap indulnak „vándorolni”. Régi szokás: az egész csoport együtt felkerekedik, és a mesehősök példájára vándorolni indul két napra az erdőbe. Igaz, nem gyalog, hanem lakókocsikban, kis sátrakban, szülők, óvónők, gyerekek együtt. Raknak majd tábortüzet, főznek finomakat, énekelnek, táncolnak. Mielőtt iskolába mennek, még egyszer együtt örülnek pajtásaikkal. Báli Györgyné Kartonpapírra rajzoljatok egy autót a minta alapján. Varrjátok körbe színes fonalöltéssel, aztán szép arany vagy más színű gombból varrjatok rá kereket is. Végül tetszés szerint színezzétek! Ősz a levelét hullató erdőben Már az óvodáskorú gyerekek is szívesen gyűjtik a csodálatos színű, őszi leveleket. A nagyobbacskák, akik a kedvelik a természetet, az erdőt, bizonyosan megfigyelték már, hogy egyes fák előbb, mások később hullatják le levelekü- ket. Nagy nyári szárazság, vagy korai fagy után előfordul persze az is, hogy a szokottnál előbb következik be a levélhullás. De az is megeshet, hogy egész télen az ágakon zörgeti az elszáradt leveleket a szél. Amikor a levél öregszik, a levélnyél talpa alatt kialakul egy elválasztó réteg, amely részben hozzásegít a levél lehullásához, másrészt pedig megakadályozza, hogy seb keletkezzen a levél helyén. Persze előfordul az is, hogy a szép, hosszú, csapadékban is bővelkedő ősz becsapja a fát, és az későn kezdi kifejleszteni ezt a réteget. Ilyenkor azután egy hirtelen fagy végez a levelekkel, és azok csak tavasszal tudnak lehullani. Sok gyerek tudja azt is, hogy a lehullott levelek táplálják, trágyázzák a talajt. De idő keli ehhez is, meg sok napsütés és eső, s nem utolsósorban az, hogy a talajbaktériumok elbontsák a levelek sejtjeit. Bokáig az avarban taposva, erdei utakon járva gondoljatok arra is, hogy az ősz nemcsak a búcsúzás, a téli pihenőre készülődés évszaka, hanem már az újjászülető természet egy fontos ígérete is!
