Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
1993. szeptember 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Somogybabodon 50 millióért építenek iskolát Somogybabodon a tervek szerinti ütemben építik az új általános iskolát. A napközistermekkel együtt hat helyiségben oktatják majd az alsó tagozatos diákokat. Az 50 millió forintos költségvetés komfortos kiegészítő létesítmények megvalósítását is lehetővé teszi; lesz az épületben konyha és étkező is. A födém már rákerült falakra, s még a rossz idő beköszönte előtt tervezik a tető megácsolását, palázását. Balatonlellén ezres központ Jelentős esemény Balatonlellén, hogy önerőből új, ezres telefonközpontot telepítettek. Miután ennek műszaki át- adása-átvétele megtörtént, a Matáv dolgozói nagy erővel folytatják a munkát, szombaton és vasárnap is dolgoznak. Valószínűleg nem lesz akadálya annak, hogy a már korábban bejegyzett 582 helybeli igénylő — december 31-i határidővel — hozzájuthasson a korszerű, crossbar-rendszerű telefonállomáshoz. Az üdülőtulajdonosok igényeit május 15-ig elégítik ki. Községházát adtak át Viszen Öt és fél millió forintba került az új viszi községháza. Orvosi rendelő, házasságkötő terem, várók és a polgármesteri hivatal kaptak benne helyet. A még beépítetlen tetőtér lehetőséget nyújt majd szolgálati lakások vagy irodahelyiségek kialakítására. Gyógyszertárat avattak Látrányban 800 ezer forintba került a látrányi gyógyszertár átalakítása. A falu négy közhasznú munkása építette át és kom- fortosította a régi épületet. 250 ezer forint a somi ravatalozóra Kétszázötvenezer forintért tetette rendbe a somi önkormányzat a falu ravatalozóját. A lakosok társadalmi munkában rendezték a régi, még az 1800-as években használt temetőt. Mederkotrás, tóvédelem — vállalkozásban Válás előtt a Balatoni Vízügyi Kirendeltség Felére csökkent az állami támogatás — Minibank kellene (Folytatás az 1. oldalról) Megszűnik tehát az, hogy a megrendelőktől befolyt bevételt visszaforgatjuk. Az állami dotáció évről évre csökken, s a közeljövőben sem várható változás. Csak a statisztika kedvéért: tavaly 138 millió forintot költött az ágazat a Balatonra, az idén 69 milliót... — Ami ebből a főépítésvezetőségre jut, mintegy húszmillió forintnyi összeg — vette át a szót Csutak Sándor, az új, nyereségérdekeit részleg vezetője. — Vállalkoznunk kell, hogy megéljünk. A megrendelőknek (például az önkormányzatoknak) egyre kevesebb a pénzük, így olyan munkákra is vállalkoznunk kell, amelyek nem tartoznak a tevékenységi körünkbe. Például telefon vagy egyéb közművek építését is vállaljuk. Vannak azonban olyan alapfeladatok — a nád kezelése, a kikötők kotrása —, amelyeket nem lehet nem elvégezni. Az erre létrehozott géplánc még a birtunkban van — és másutt nincs ilyen —, de ha nem lesz elegendő megrendelés, lehet, hogy ezeket a gépeket kell adni, s a mintegy hatvan dolgozót pedig szélnek eresztjük. A Balaton sorsa, jövője kerülhet veszélybe, mert félő, hogy nem tudjuk elvégezni majd a legszükségesebb munkákat sem. A balatoni angolnapusztulást is képzett szakembergárdánk segítségével fékeztük meg... — Megoldás? — tette fel a költői kérdést Fejér Vilmos. — A Balatoni Regionális Tanácsban már pedzegették: létre kellene hozni egy fenntartó, karbantartó szervezetet. Az is járható út lenne, ha az önkormányzatok, a Mahart és a többi érdekelt felmérné az éves igényeket és létrehozónak egy közös pénzügyi alapot, egy „mini bankot”. Hangsúlyozom: mi nem a szétválás ellen vagyunk, de a folyamat számos problémát felvet. Ezeket orvosolni kell, az idő pedig sürget. Maga a különválás egyébként nem jár dolgozói elbocsátásokkal, sőt a Balatoni Főépítésvezetőség — amely hamarosan új telephelyre, a szekszárdi útra költözik — néhány emberrel gyarapodik. Csak meg kell találni a feladatot ahhoz, hogy ne legyen veszteséges. Mert a veszteség egy vállalkozásban szinte a felszámolással egyenlő... Fónai Imre Százötven kilós a legsúlyosabb ságvári — Alig fél szál kóbászt eszek egy nap — mentegetőzött Horváth Józsika, Ságvár legsúlyosabb lakosa, amikor étvágya felől kérdeztem. — Kedvencem amúgy a bableves. Igaz, tíz liter bort is be tudok dönteni, anélkül, hogy a fejembe szállna. — Hány kilót nyom? — Hetvenötöt — mondta, aztán a derekánál húzott egy vonalat kezével: — Idáig. Meg ott lenn is hetvenöt. — 150 kilót ki sem bír a mérleg. — Mázsán mértek utoljára, amelyiken a disznókat is szokták. Próbálkoztam fogyókúrával, de nem nekem való az. Amióta rokkantosítottak, vagy 30 kilót még híztam. — Aztán mi okból százalé- kolták le? — Csak 165 centi magas vagyok, a lábaim nem bírták el a súlyomat. Előtte az erdészetnél dolgoztam, meg kőműves mellett. — Nős? — Kimenős. — Sose volt? — Majd bolond volnék. — Ruhákat honnan szerez magának? Hiszen — már ne haragudjon — a széle-hossza egy. — Megveszem a létező legnagyobb nadrágot például, aztán levágom térdnél a szá,,Próbálkoztam fogyókúrával, de nem nekem való” rát; nekem úgy pont jó lesz a méret derékban, a hossza meg akkor ér a bokámig. — Mit csinál naphosszat ? — Beszélgetek a cimborákkal. De nemcsak a söröskorsót emelgetem ám közben; a múltkor belecsúszott egy Aro az árokba, én megfogtam az elejét, aztán szépen visszaraktam az útra. (Czene) Nincs raktáron bugyi Sportöltöző épült Somogytúron A somogytúri labdarúgók jelenleg a bajnokság legalsó osztályában küzdenek a pontokért. Hogy felkészülésük ne hátráltassa a szereplés sikerét, öltözőt épített az önkormányzat a csapatnak egymillió forintért. A szakmunkán kívüli tennivalókat a falu közmunkásai végezték. Korábbi nyarakon temérdek talált tárggyal bajlódtak az ön- kormányzatok e feladattal megbízott szakemberei. Emlékszem: magam is tétován álltam a strandpapucs, a szörfdeszka, a pipa, esernyő, a női bugyi előtt, s azon morfondíroztam, vajon miképp hagyták el gazdáik. Tragédia, öröm, feledékenység, szórakozottság miatt maradt egy- gyel kevesebb kedves tárgy vagy épp ráunt a gazdi, s ezért hajította az út szélire? Budavári Ilona, a siófoki ön- kormányzat munkatársa úgy nyilatkozott: így nyár végén, bizony, egyetlen talált tárgy sincs — szerencsére — raktáron. Ami kettőt jelenthet: az egyre kevesebb nyaraló nagyon vigyáz a holmijára vagy a megtalálók már nem becsületesek, s megtartják maguknak, amire az utcán, téren, buszmegállóban lelnek. C. A. Menny és pokol Zákányi Kálmánt, a fonyódi Petőfi Sportegyesület elnökét megyei sportdíjjal tüntette ki a megyei közgyűlés (Fotó: Király J. Béta) Zákányi Kálmán, a Fonyódi Petőfi örökös elnöke sporttevékenységéért megjárta a mennyet és a poklot: elismerték munkáját, megkapta a Sportérdemérem ezüst, majd arany fokozatát, aztán ugyanazért a tevékenységéért — újabb „elismerésül” — meghurcolták, hetekre a rács mögé dugták. Ötven nap után egy „pardon” kíséretében útjára engedték, — s láss csodát: még aznap „vigaszdíjként” a klub örökös elnökévé választották. Aki ezek után nem fordít végleg hátat a sportnak, az nagyon makacs és megszállott ember. A jelzők ellen nem tiltakozik Zákányi Kálmán. Jóval túl a hetveven most is • büszkén vallja: megszállott, a sport „bolondja”. Egyszer ugyan hátat fordított a klubnak már végleg, békés nyugodt napokra vágyott, de amikor a Petőfi SE ismét gazda nélkül maradt, az első hívó szóra megjelent. Azóta is reggel nyolckor ott van az irodában, intézkedik, tárgyal, kilincsel, könyörög, s atyai szeretettel veszi körül a sportolókat. A fonyódi sportcsarnokot sokan csak „Zákányi-csar- nok”-nak nevezik. De ha ez találó — márpedig valóban az —, akkor lényegében az egész sportcentrumot is róla nevezhetnék el. Amikor a településre költözött, a jelenlegi helyén csak egy kisméretű földes pálya jelezte a helyi lokálpatrióták vágyát úgy, ahogy egykor a mai sportcentrumot Dióshegyi mérnök megálmodta. Zákányi Kálmán nem ismert lehetetlent, így lett az egykori akácos gödörből fokról fokra a Dunántúl — sőt az ország — egyik legszebb sportlétesítménye: a „kis Tata”. Öltöző kellett? Meglett. Szálloda is dukálna hozzá? Ez sem akadály. A konyha sem hiányozhat. Zákányi Kálmán kihajtotta. A déli parton nem volt még egy sportcsarnok sem. Az elsőt természetesen Zákányi Kálmán hozta tető alá. — Miből? — Ezt ne kérdezze — vág közbe. — Annak idején a nyomozók is hetekig ezért faggattak. Lett, és nem törtem be érte sehova. Végül ők is belátták, alkalmasint kevés pénzből, tisztességes úton is lehet alkotni. Nekem mindig jó szimatom volt, tudtam, hogy kinél, mikor kell kopogtatni egy kis „maniérf; mindig összejött annyi, amenyire szükségünk volt. — Ehhez a létesítményhez nagyon sok ember neve kapcsolódik — mondja. — Én nem hiszem, hogy akad még az országban, ahol az értékéhez viszonyítva annyi társadalmi munkát végeztek az emberek, mint itt. Fonyódon aki járni és dolgozni tudott, az jött, és segített. — A ma sportvezetői egyre inkább belefáradnak a szélmalomharcba. Zákányi Kálmán sohasem fáradt? — De, nagyon sokszor érzem úgy, hogy nincs értelme tovább viaskodni. Alszom rá egyet, és reggel tervezem a napi teendőket. Nem is tudom, hogy különben mit is kezdenék az időmmel. — Tervei? — Addig nem nyugszom, amíg nem lesz itt egy fedett uszoda is. A Makovecz-iroda már megtervezte, rám tehát a „könnyebb” rész maradt. Tudja, az a megnyugtató, hogy erre sincs egy vasunk se, mint ahogy az itt levőkre sem volt. Ezért is hiszem, hogy ez is elkészül majd. Aztán jöhet újra a nyugdíj. De akkor már végleg! Jutási Róbert Meglehet, kiparcellázzák a falu legelőjét Bajban a juti állattartók A siójuti községi legelő emberemlékezet óta az egész közösség tulajdona volt. Mint Sárai Gyula polgármester elmondta: 1967-ben át kellett adni ugyan jelképes összegért a helyi termelőszövetkezetnek, de a terület továbbra is a régi célt szolgálta: minden falusi legeltethette rajta állatait. — 1992-ben a földalapok képzésekor a községi legelő nem szerepelt a kijelölt területek között — mondta a polgármester. — Az árveréseket követően azonban szándéknyilatkozattal jelentkeztek nálunk résztulajdonukat érvényesíteni akaró emberek. Valószínűleg spekulációs szándékkal — fogalmazott keményen Sárai Gyula. — Ha a legelő most ilyen módon elkel, akkor a falu közel 40 állattartó gazdája részére elvész a terület. Ráadásul ezen az 57 holdon van a vásárterünk és a focipályánk is; vagy hetven fiatal rúgja itt a labdát, amihez most megyei támogatást is kaptunk. Két ülést is tartottak a legelővel kapcsolatban, ahová eljött a falu népe is. Mindenképp szeretnék megtartani a területet. Meg is vennék, pénzük lenne rá, de a település — a törvény szerint — nem licitálhat vásárolt kárpótlási jeggyel. — Végül is a törvény módosítását szeretnénk — folytatta a polgármester —, mert ha eldől a földtulajdon sorsa, visszacsinálni már nem lehet. Ha nem maradhat közösségi tulajdonban a legelő, hogy mindenkinek hozzáférhető legyen, akkor sok juti is meg lesz fosztva megélhetési forrásától, az állattartástól. Czene Attila Megszűnt a zsebelés a kiüti piacon — Nem akarjuk átvenni a rendőrség szerepét, intézkedési jogokra nem törekszünk. Elsősorban a város segítségére kívánunk lenni a „rendellenességek” észrevételével, esetleges bűnügyek megakadályozásával és információk megfelelő helyre juttatásával — mondta Szablics István, a Siófoki Közbiztonsági és Vagyonvédelmi Egyesület vezetője. Az 1991 januárjában megalakult egyesület a cégbírósági bejegyzés után a siófoki önkormányzathoz fordult anyagi támogatásért. Mivel erkölcsi támogatáson kívül másról nem biztosította őket a hivatal, úgy gondolták: bemutatkozó levéllel felhívják magukra egyes cégek figyelmét és nekik ajánlják fel szolgálataikat. — Mostanára olyan nagynevű cégekhez köt minket szerződés, mint a Mahart, a Csarnok-Piac Kft és a Balatoni Vízügyi Kirendeltség. 42 tagja van az egyesületnek, ebből 11 személy főállású dolgozó. Valamennyien rádióval és a főállásúak önvédelmi fegyverrel vannak felszerelkezve. — Milyen tapasztalatokat szereztek ebben a szezonban? — Garázdaság, lopás, betöréses lopás, autólopás voltak eddigi működésünk legjellemzőbb esetei. Ezen a nyáron elmondhatjuk, hogy a felügyeletünk alá tartozó területeken igen kedvező képet fest az eddigi mérleg. így például a kiüti piacon az utóbbi időben megszűnt a zsebtolvajlás. Lopás háromszor fordult elő itt, de közreműködésünk folytán elfogták a tetteseket. A BVK területén sikerült a nyáron rézkábel tolvajokat rajtakapnunk. Működési területeinken tavaly óta nincs „pirosozás”, a valutázás is feltehetően a mi jelenlétünknek köszönhetően szűnt meg a szántódi révnél. i
