Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-23 / 222. szám
1993. szeptember 23., csütörtök SOMOGY HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 19 KÖNYVESPOLC „Nem tanultunk mi énekelni” Márai Sándor: Napló 1968-1975 Már a negyedik napló jelent meg az Akadémiai és a Helikon kiadó által példásan gondozott Mária-életműsorozat- ban, ezúttal az 1968-1975 közötti évekről tudósítva az olvasót. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy szigorú napi kronológiába szedett eseményeket kap: ezek az írások a Salerno és New York között ingázó, öreg Márai Sándor töprengései. Töprengések az emberről, Márai Sándor az életről, az értékről — és az értékek szörnyű torzulásáról. Úgy, hogy a kor sokszor sokkoló eseményei is kibontakoznak előttünk. Túlságosan komor, túl sötét a kép, amelyet a huszadik század végének emberéről mintáz Márai? A mai olvasó már a lezárt életművet tartja kezében, s egyre jobban érzi, hogy minden sora igaz. A „Naplódban is megcsodálhatjuk Márai írásművészetének igazi értékét: kevés szóval is sokat érzékeltet. Buja pompa- ságban tárul elénk a délolasz táj, pedig az írónak egyetlen fölösleges jelzője sincs. S mennyire mellbevágó a nagyvárosok nyüzsgésének leírása, ahol a személytelenné vált ember kétségbeesetten keresi önmagát... Márai hivalkodás nélkül avatja be olvaslóját egy hihetetlenül gazdag kultúrájú ember életébe. Búvópatakként bukkannak fel előttünk újra és újra a világirodalom, a művészet rejtett értékei. „A Fejlődés üres ígéret, ha nem humanizálja az Embert” — vallja Santayanával az író. Ezt a humanizmust keresi, kutatja a „Naplódban is. Keresi, és egyre kevésbé találja, hiszen ő maga is kimondja: a XX. századi totalitárius rendszerek csak szavakban hangoztatják a humanizmust. Saját személytelenné válása ellen harcolt akkor is, amikor vállalta az emigráció évtizedeit. S 89 éves korában meg- csömörlötten öngyilkossággal számolt le a számára idegenné vált világgal... A „Napló” még a szellemi erejének teljében levő Márait mutatja, aki az ember eltorzulása ellen az igazság, a szépség fegyverével harcol. S ez a harc nagyon nehéz. Hiszen „a 18. század felszámolta a vallást. A 19. század felszámolta az Istent, a 20. század felszámolja az Embert.” Hogy mennyire nehéz az író sorsa, arra legjobb példa magának Márainak az élete, hiszen a „parancsuralmak semmitől sem rettegnek úgy, mint az írótól, aki megkísérli kimondani az igazságot...” A képtárakban járva az írónak legjobban az fáj, hogy a „szafarihorda” turistáknak menynyire nincs érzéke (és türelme a régi kor mestereinek alkotásaihoz... A beprogramozott élet semmire sem enqed időt... Vallomásaiban az író újra és újra visszatér saját sorsának alakulásához. Politikai elemzései félelmetes látleletek. Kimondja azt is, hogy a ma emberének két legnagyobb kábítószere a televízió és a sport... (Nem a sportolás!) Információrobbanás és félművelt ember... Erősödő alkonyszín a Gutenberg-galaxis fölött — miközben a „szórakoztatásban” orgiát ül a brutalitás. „Az ember, ez a járvány” — írja egy helyütt Márai. S mégis: minden komor színe ellenére nem tudjuk a „Naplót” pesszimista végkicsengésként elfogadni. Egy író, aki ennyi szépség birtokában van, szinte testamentumként hagyta ránk üzenetét: az Ember humanizálását a legnehezebb helyzetben sem szabad abbahagyni. Dr. Sípos Csaba Hagyományőrző' dalos kedvű együttes Jutában Szívesen énekelnek a hasonló korúak (Fotó: Kovács Tibor) A csoport férfi tagjai arcukon az „ejnye, hogyan tudtak rávenni ilyen gyerekségre” kifejezéssel (persze csak lelkesedésüket leplezendő), az asszonyok azonban élvezve, hogy a figyelem színpad-adta központjában lehetnek, összekapaszkodva éneklik: Az erdélyi havasokat belepi a hó...” A jutái hagyományőrző együttes éppen próbál. — Nem tanultunk mi énekelni, de egész életünkben gyakoroltuk: énekeltünk főzés, mosás közben, dalra fakadtunk jókedvünkben, bánatunkban — magyarázza a produkció után Farkas Lászlóné, a jutái hagyományőrző együttes vezetője. — Azt énekeljük, amit a szüléinktől hallottunk. Édesanyám, édesapám is sokat énekelt; a parasztember már csak ilyen. Kérdés nélkül is mondja; látszik, szívesen beszél az együttesről. — Hét éve kezdődött ez a közös éneklés. A kislányomat hívták a diákkórusba, én meg szóltam, hogy én is szívesen mennék. Onnét már egyszerű volt: kiderült, hogy más, hozzám hasonló korúak is szívesen énekelnek, hát összekapaszkodtunk... Mára már szólóénekeseink is vannak, a férfiak citerával kísérnek, versmondónk is akadt, üvegestáncokat is előadunk — sorolja. Egyre többen kapnak kedvet a szerepléshez: induláskor mindössze hárman-négyen voltunk, ma már 15 a létszám. Hívják őket mindenfelé a megyében, legszívesebben bala- tonfenyvesi, nágocsi, kaposke- resztúri föllépésüket emlegetik. — Keresztúron elfelejtették meghirdetni a műsort, amikor megérkeztünk, kongott a kultúr. Házról házra mentek hívni az embereket, és eljött az egész falu. Fergeteges este lett. Bodzái Lajosné az együttes „másik lelke”. Nemrég édesapjának hadifogságban írt verseire bukkant. A társaság ezekkel bővítette a repertoárját. Elmondják, a csurgói és a batéi Ki mit tud?-válogatón nívódíjat kaptak. Azt is megemlítik, hogy nincsenek, soha nem is voltak szponzoraik, támogatóik, egyedül a jutái önkormányzat segíti őket annyiban, hogy helyet ad nekik, ahol próbálhatnak. Dalos kedvüket azonban a mecenatúra hiánya nemigen befolyásolja, mint ahogy a többi gond, a fiák, unokák munkanélkülisége, a drágaság stb. is kinnreked egy órára szép próbatermük ajtaján. Amit viszont beengednek, azt úgy hívják: összetartozás. Merthogy a 7 év igen jó barátokká tette őket. Nemcsak együtt szerepelnek, de segítik is egymást. Együtt kirándulnak: legutóbb augusztusban Csokonyavison- tán voltak. Nagy László Svájci filmhét a Szindbádban Tizenegy svájci filmet mutatnak be szeptember 24-30. között a Szindbád moziban. A filmhét nyitó díszelőadására Budapestre érkezik Alain Tanner, a Lady M. naplója című alkotás rendezője is. A mű a szerelmi szenvedélyt a szokványostól eltérően mutatja meg. Anka Schmid Zárt ajtók mögött című filmje viszont mindennapi történetet mesél el a vágyakozásról és a magányról. Brandnacht címmel Markus Fischer az Emmental Schwant nevű falu életét, emberi tragédiáit és annak társadalmi hátterét mutatja be. A svájci hegyekben egy régóta üresen álló hotel múltját idézi az Uborkaszezon című, Daniel Schmid-alkotás. Misztikus, játékos szatíra a két fiatal rendező, Tania Stöcklin és Cyrille Rey-Coquais műve, a Georgette Meeunier. A Figyelj a jobbegyenesedre! című 1987-es alkotást a filmhét záró napján láthatják az érdeklődők. Három dokumentumfilmet is bemutatnak a filmhéten. A Szemünk e/ó'ff-ben egy kurd menekült emlékszik szeretett falujára. A sziget című alkotásban az alpsteini terület pásztorai idézik fel a régi szokásokat. A zöld hegy rendezője, Frédi M. Murer azon a területen forgatta filmjét, ahol létrehozzák az első svájci radioaktív-hulladéktemetőt. A filmben az ott élő földművesek nyilatkoznak. Zenére inspirál az iskola környezete is Amolyan kis jubileum ez az év a fonyódi Szabó Ferenc Zeneiskola számára — tudtam meg Kováts Antalné igazgatótól: tíz esztendeje foglalták el jelenlegi „birodalmukat” a Hegyi sétány méltó világában. Az alapítás negyedszázados jubileuma viszont 1994-ben lesz. A direktornő egyetlen percre sem bánta meg, hogy hat esztendővel ezelőtt a jóval nagyobb kaposvári és az itt felkínált lehetőség közül ez utóbbit választotta. Ez a környezet inspirál a muzsika művelésére, és a zene tanuPAVILON A PARTON Zenebirodalom Fonyódon lására is. Az idén 190 növendék tanul itt zenét, ismerkedik a hangszerekkel tíz zenepedagógus, köztük az igazgatónő értő irányításával. Nemcsak tananyagában tér el az iskola a többi intézménytől, hanem abban is, hogy találni itt tanulókat az első osztályt most kezdőktől az érettségire készülőkig. A mindenkire kötelező szolfézs mellett működik — és nem akármilyen — zongora-, fuvola-, klarinét-, valamint rézfúvós tanszak. Ez utóbbi teljes „repertoárral”, a magastól a mélyig. Legtöbben — a növendékek fele — a zongora tanszakon folytatják tanulmányaikat, a fa-, illetve rézfúvósok 20-20 százalékkal következnek, míg a hegedűre 8, az ütős hangszerekre pedig a tanulók 2 százaléka jelentkezett. Ne feledkezzünk meg az utánpótlásról! A fonyódi nagycsoportos óvodások dalosjáték-f og lal kozásai ról, majdani zenei tanulmányaik programszerű előkészítéséről. Egyáltalán nem a véletlen műve tehát, hogy a zeneiskola növendék utánpótlása helyből biztosított. Ugyanakkor — az igazgatónő nagy örömére — a környező települések zenei élete, zeneoktatása is mind jobban kialakul. Jelzi ezt mindenekelőtt, hogy az eddig kihelyezett tagozatként működött bogiári zeneiskola ma már önálló intézmény. A lengyeltóti, a balatonszemesi, a lát- rányi gyerekeknek szintén helyben van a zenetanulás lehetősége. Ami pedig a minőségi munkát illeti, ennek feltételei is egyre jobbak. Az iskola — természetesen önkormányzati támogatással — sokat áldoz az ideális vagy legalább ahhoz közeli körülmények kialakítására. Ennek ereményeként sikerült megvalósítani régi álmukat, a nagyszerű belső kiképzésű és akusztikájú kamaratermet. A zenenövendékek produkciói harmonizálnak lehetőségeikkel. Szépen fejlődnek tanulmányaikban, a nagyobbak pedig aktívan bekapcsolódnak Fonyód ama törekvésének megvalósításába, hogy visszavarázsolják oda az igazi üdülői hangulatot. Ennek jegyében építették meg a hajókikötőnél a zenepagodát, ahol ezen a nyáron — hat héten át — minden este térzenét adtak az ország legkülönbözőbb részeiről ide invitált zenekarok. Kun G. Tibor Olasz zenekar Budapesten A száztagú Olasz Ifjúsági Zenekar adott koncertet Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében. Az együttes Győriványi Ráth György vezényletével Wagner, Hindemith és Brahms műveket adott elő. Győriványi az V. nemzetközi karmesterverseny egyik dobogós helyezettje volt, majd ösztöndíjasként Leonard Bernsteinnel tanult. A karmester már dirigálta a szentpétervári filharmonikusokat és a torinói RAI zenekarát is. Nyelviskolák kamarája A „Nyelviskolák Kamarája minősített nyelviskola” címet megkaphatja minden olyan magániskola, amely megfelel a kamara által szabott feltételeknek. A minősítést kérő intézményekben a kamara által kijelölt két szakember végzi a vizsgálatot: felmérik a nyelvtanárok képzettségét, a szakmai irányítás színvonalát, a tanítási módszereket, a tananyagellátást, valamint az oktatás helyszíneit és a technikai felszereltséget. Szoborpark Budapesten Befejeződött a XXII. kerületi szoborpark kivitelezése, illetve a megnyitásához szükséges engedélyezési procedúra. A letűnt rendszer emlékműveit, szobrait őrző parkot átadták a látogatóknak. A parkban — Eleőd Ákos tervező elképzelései szerint — negyvenkét budapesti köztéri szobrot helyeztek el. Filmsorozat a múltról Magyar félmúlt: a törvénytelen szocializmus címmel dokumentumsorozat készül hazánk elmúlt 50 évének történetéről. A harmincrészesre tervezett, ötvenperces epizódokból álló filmösszeállításban a televízió csaknem valamennyi stúdiója részt vesz. Vetélkedés az Arany Kagylóért A spanyolországi San Sebastian városa jelentős film- fesztiválnak adott otthont. Eddig még be nem mutatott német, argentin, belga, iráni, brit és mexikói filmek vetélkednek az Arany Kagylóért. Jelen lesz Hollywood is: Sidney Pollack- nak egy filmjével, amelyben Tom Cruise játssza a főszerepet, valamint Clint Eastwood egy alkotásával. San Sebasti- anban elkezdik megünnepelni a film megjelenésének közelgő századik évfordulóját is. Sorozatot indítanak Életünk legjobb 100 éve címmel: negyvenegy olyan filmet vetítenek le, amelyek szereplői, producerei, operatőrei, zeneszerzői, technikusai és rendezői éppen 100 évvel ezelőtt születtek. Humán- és művelődésszervező képzés Kilencven hallgatóval megkezdődött az oktatás a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem zalaegerszegi kihelyezett levelező tagozatán. A hároméves tanulmányi idő végén az emberi erőforrással foglalkozó, illetve ilyen beosztásban elhelyezkedni kívánók közül ötvenen humánszervező egyetemi másoddiplomát, negyvenen pedig művelődésszervező főiskolai diplomát szerezhetnek. t
