Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-20 / 219. szám
1993. szeptember 20., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A marcali tévé mai műsora 18.45: Képújság. 19.00: Hírmagazin. Benne: Ülésezett az önkormányzat képvi- selő-testülete — Katonai eskütétel volt Marcaliban — Fiatalkori bűnözés és ifjúságvédelem — Hírek, információk, hirdetések. 20.00 óra: Talen kardja (USA kalandfilm). Zürich-kantonból Marcaliba Paul Imhof-nak, a Zürichi Községi Jegyzők és Közigazgatási Hivatalnokok Szövetsége elnökének vezetésével népes számú küldöttség kereste fel az elmúlt héten Marcalit. A főként közigazgatási szakemberekből álló delegáció — Somogy megyei látogatása részeként — szeptember 16-án, délután a Városháza nagytermében találkozott a helyi és a környékbeli falvak önkormányzati képviselőivel. Diószedő kisdiákok A lengyeltóti általános iskola felső tagozatosai özönlöt- ték el az elmúlt héten a pusz- taszentgyörgyi állami gazdaság lengyeltóti kerületét. A korábbi hagyományoknak megfelelően az iskolakezdés második hetét diószedéssel töltötték, segítve ezzel a gazdaság betakarítását, másrészt pedig kerestek egy kis pénzt is, amit aztán majd kirándulásra, ballagás-előkészítésére, szóval csupa hasznos dologra fordítanak. Mától viszont, miután kipihenték a fáradalmakat, már ismét az iskola padokat koptatják, „ostromolhatják” a tudományokat. Vése: 9,5 milliós hiány Az önhibáján kívül hátrányos helyzetű kis település, Vése ezévi költségvetésében mintegy 9,5 millió forintos hiány keletkezett. Kiegyenlítésére 5 milliós központi támogatást kaptak, ám még így is módosítania, illetve rangsorolnia kell a helyi önkormányzatnak az 1993-as évre tervezett kiadásokat. Finisben a tornaterem Nemesviden az utolsó simításokat végzik az épülő tornacsarnokon. A Marcali Városépítő Kft kivitelezésében készülő sportlétesítmény műszaki bejárása szeptember 11-én megtörtént; az átadása e hónap 25-én lesz. Nadrágszíjhúzás Marcaliban A Marcali Városi Önkormányzat saját bevételeinek 47,9 százalékához jutott az első félévben, a kiadásainak viszont 67,6 százalékát teljesítette — hangzott el a testület legutolsó ülésén. Mivel a gazdasági feltételek az első félévben a vártnál kedvezőtlenebbül alakultak, ezért a fő cél az ellátási színvonal megőrzése, illetőleg a mérsékelt fejlesztés volt. OLAJ HELYETT TERMÁLVÍZ Somogyszentpál, a „zsákfalu” Marcalitól alig néhány kilométerre fekszik Somogyszentpál. „Zsákfalu” ez, hiszen a környező községekkel csak földutas összeköttetése van. Valaha másként volt ez. Akkor még álltak a fa- és fémvázas hidak, de helyreállításukra nem futja a közös pénzből. Fontosabb dolgokat kell bevégeznie ennek a majdnem ezer lelket számláló településnek. Például a gázprogramot — adja tudtunkra dr. Serény/ Sándor polgármester, aki Csobod Hajnalka jegyzővel felváltva ismertette a fontosabb helyi fejlesztéseket. Jön a gáz Szentpálra; az elöljárók már a hóvégét várják, akkorra talán kezdődhetnek a kivitelezési versenytárgyalások. Szép összeget takarított meg az önkormányzat e célra, s hétmillió forinthoz remélnek még központi támogatást. Ahogy a régió sok falujában, itt is termálvíz — méghozzá 80 fokos — van a föld mélyén. Még az ötvenes években találták az olajkutatók, ám az akkori tanácselnök nem akart fürdőt, s becemen- teztette a kutat. A víz felszínre hozatalához mintegy kétezer méterig kell majd fúrni. Somogyszentpál mostani vezetői kétmedencés melegfürdőt A lábodi Molnár családnak hetven kaptárát kell telelésre előkészítenie szeretnének kialakítani. A falusi turizmus fejlesztéséről tárgyalnak esetleges külföldi befektetőkkel is. A 2-3 évre tervezett megvalósítást a Tnég zajló földtulajdoni rendezések hátráltatják. Egy művelődési és sportolási igényeket egyaránt kielégítő központ létesítésének a tervei már elkészültek, a valamikori falumúzeum újbóli kialakítását is fontolgatják. A halászat, vadászat eszközeinek felvonultatása, a berek közelében hajdan élt elődök mindennapjainak bemutatása bizonyára a falu jó hírét keltené. Az utóbbira, bizony, szükség is volna, mivel a lakosság egynegyedét kitevő cigányok dolgai nem öregbítik a szent- páli dicsőséget... Annál inkább a helyi és környező vidékek méhészei, akik a községet határoló övcsatorna partján telepítették le kaptáraikat. A berek és a legelők színpompás vadvirágairól 3 ezer méhcsalád gyűjtögette szorgalmasan a virágport. Most már az elvándorlásra készülődnek. Somogyszentpálon és a berekben is visszavonhatatlanul vége a nyárnak. Csíky Kis Erika Kétnapos népünnepély Balatonkeresztúron Gyümölcstől roskadozó szeptember mustérlelő napjaiban kihalt a Balaton partja: a falu apraja nagyja a kerteket, szőlősdombokat járja. Nagy a sürgés-forgás, hiszen búcsúra készülnek a népek. De nem ám holmi „szokványos”, körhin- tás-céllövöldés, kocsmadöngető vigalomra! A falu ez évi közös ünnepét tarka szüreti mulatság tette még látványosabbá Balatonkeresztúron. Mert hogy a községi önkormányzat — gondolván egy nagyot — az őszi búcsú időpontjában — szeptember 18-19-én rendezte meg, hagyományteremtő céllal az keresztúri napokat. Szürke ég alatt, szemerkélő esőben köszöntötte szombaton a vendégeket és a 12 kilométeres kerékpárverseny résztvevőit Bárdos János polgármester. A délután a helyi fúvósok térzenéjével csalogatta elő a keresztúriakat, majd kezdetét vette a hétnapos rendezvény fénypontja: a fogatos-hintós szüreti felvonulás. A vasárnap a hagyományos búcsúi szentmisével kezdődött, amelyet dr. Szemes József apát-plébános celebrált. A szertartást követően a római katolikus templomot övező parkban szentelték föl a nemrégiben restaurált feszületet, és a Nepomuki Szent János szobrot. (Csíky) NAGY A VÁROS TÉTJE IS Finisben a csarnok, premier előtt az igazgató (Folytatás az 1. oldalról) Kiss László, a marcali mini sportcentrum öt évre kinevezett igazgatója nyakig van a munkában. Nagy a kihívás, új a feladat. A város számára is nagy a tét: ha sikerül jól megszervezni a I. marcali nemzetközi kiállítás és vásárt, nagyot léphetnek előre... — Azt szeretném, ha ebben a csarnokban a nap minden órájában mozogna, sportolna majd valaki — mondja az intézményvezető. A napi edzések és a nemrégiben megalakult Városi Szabadidő-sportegyesület elnöki feladatai mellett képszül Kiss László a szeptember 23-i ünnepélyes megnyitóra. Marcali sportbarát közönsége is lázban van: bombabiztos tippjeikkel naponta kopogtatnak a sportcsarnok ajtaján. Kell is a sok jó ötlet a város anyagi erejét már-már meghaladó központi tornaterem hasznosítására. Az iskolai testnevelés és a szabadidő egyesület égisze alatt működő szakosztályok novembertől szinte egész napra lefoglalják majd a termet, ám az esti órák és a hétvégék nyitottak bárki előtt. — A mostanihoz hasonló vásárokat, kiállításokat szeretnék itt rendszeresíteni. Máris szervezünk könnyűzenei programokat, asz- szony- és gyermektornát; helyet adunk a városi karaté- soknak, a teniszezőknek; a birkózók országos versenyét már szervezzük... A marcali központi tornaterem ideális esetben nemcsak minőségi változást hoz a város életében, hanem megfelelő kihasználtság esetén költségvetéséből nyilván futja majd a helyi szakosztályok finanszírozására is. A sportolók és szurkolóik legnagyobb örömére... Csíky K. Erika Sokat olvasnak a gyerekek Somogysámsonban Somogysámson többfunkciós faluházában található a település könyvtára. Tizenötezer kötet és 560 olvasó szerepel a nyilvántartásban. E tekintélyes olvasó-létszám túlnyomó többsége gyerek: az iskolások adják a tagság 70 százalékát. Ami a könyvtár fejlesztését illeti arról Farkas Nándorné könyvtáros elmondta: törekszenek a pótlásra. A sámsoni önkormányzat az idén 75 ezer forintot adott, s ez ideig mintegy kétharmad részét használták fel. Elsősorban mesekönyveket, gyermek- és ifjúsági regényeket vásároltak. Nem feledkeztek meg azonban a szépirodalomról és az iskolások számára kötelező olvasmányokról sem, kiváltképp pedig az új lexikonokról, amelyek magánembernek már szinte megfizethetetlenek. A könyvtárba látogatók számos napi- és hetilap között válogathatnak. Rendelkezésükre áll többek között a népszerű Magyar konyha és az Otthon című folyóirat is. Lengyeltóti kulturális és pénzügyi mérleg Előtérben a foglalkoztatás Egy hónappal ezelőtt készült kimutatás szerint jelenleg 198 munkanélküli él Lengyeltótiban. Indokolt tehát, hogy a város képviselő-testületének tegnap, szeptember 15-ikén megtartott ülésén a foglalkoztatás helyzete szerepelt fő napirendi pontként. Már magában ez a tény is nyugtalanságra ad okot — derült ki az e témában készült beszámolóból —, s legalább ennyire, hogy 13-ról 26-ra növekedett itt a pályakezdő munkanélküliek száma. Igencsak kevésnek bizonyult az 1992/93-as évre, húsz főre kapott, 2,6 millió forintot kitevő „munkahely-te- remtő” támogatás, és igazán az sem oldotta meg a helyzetet, hogy az arra jogosultak közül 14-en előnyugdíjba mehettek, illetve az, hogy 21 helyi lakos szakmai átképzésen vehetett részt. A továbbiakban Sipos Ferenc jegyző beszámolt a hivatalban végzett eddigi munkáról, s tájékoztatott az új háziorvosi finanszírozási rendszer bevezetéséről is. Világjáró favágó Arra aligha panaszkodhat Kaszás József, hogy egyhangú, netán unalmas lett volna az ifjúsága. Miután, úgy 35 esztendővel ezelőtt, Budapesten meglátta a napvilágot, lakott vagy 15 helyen. A gyermekkor, az ifjúság időszakából legszívesebben a nagy, erdei kószálásokra emlékszik, s arra, hogy egyszer, amikor még általánosba járt, a nagyatádi tiszti klub vezetője magával vitte egy vadászatra. Az erdő volt a mindene, 1968-tól pedig — miután elvégezte Sopronban a technikumot — a szakmája is. Faforgácsolóüzemben kezdte mint fiatal szakmunkás, mígnem meghallotta, hogy a sző- csénypusztai szakiskola olyan erdészt keres, aki hajlandó tanulni, oktatói oklevelet szerezni. így lett belőle diplomás favágó, korrektebb kifejezéssel élve: szakiskolai oktató — fakitermelés szakon. Előbb gyakorlatra oktatta a szakmunkás-jelölteket, majd elméleti síkon adta át ismereteit. így érkezett el 1990 egyik szép májusi napja, amikoris két erdész fiúval nyakába vette a világot. Bő fél esztendeig Németországban dolgoztak, fakitermeléssel keresték a kenyerüket, és egy kicsit belekóstoltak a német nyelvbe is. Ezután rövid időre újra itthon találjuk, de mivel szeretne még fejlődni szakmájában, élve egy lehetőséggel, Amerikába megy, Michigen államba, Jói megy a munka a fűrészüzemben az Iron River (Vas folyó) környékén dolgozik. Fakitermelés ott is a feladat, de milyen technológiával, milyen gépekkel! Még az időnkénti mínusz 50 fokokkal sem törődött a zord téli időben, annyira élvezte a dolgot, s a tényt, hogy a tulaj fia is ugyanazt csinálja, pedig az nincs rászorulva és a nyelvet sem kell tanulnia. — Szóval, jó iskola volt — mondja a világot járt favágó. — Azt hiszem, a vállalkozókedv ott, Amerikában ragadt rám. Vállalkozni meg hazajöttem Szőcsénypusztára. Itthon kibéreltem a somogysámsoni tsz faüzemét 1991 júniusában, és most jutottam oda, hogy ki is fizethettem. Nem mondom, van vele baj, mert igen lepusztult állapotban vettem: beázott a tető, omlott a vakolat, a hatóságok majdnem bezáratták velem, de végül kiegyeztünk, és most már normálisabb körülmények között dolgozhatunk. Húsz munkásunk mellett a feleségemmel ketten mi látjuk el az adminisztrációt, a könyvelést, nincs semmi fölösleges bürokrácia. Fő vásárlónk a Nagykanizsai Bútorgyár, 80 százalékban neki dolgozunk; a Hannover szekrénysorhoz készítünk elemeket, de abban „szijács”, hiba nem lehet. Hát valahogy így megy a világjáró favágó sora. Nemrég még csak napi húsz köbmétert termeltek, de jó szervezéssel ezt már majdnem megduplázták. — Ezek szerint a tulaj is elégedett, meg a melósok is? — Valahogy így. Csupán annyi az egészben a szépséghiba, hogy kezdetben né- hányan félreértették a helyzetet, és azt hitték, az erdő arra való, hogy a fák hűvösében kártyázzanak, szundítsanak. Hát azok a favágók már nem nálam favágók. De lett egy stabil csapatunk. Úgy vélem, mi most így, együtt jó „banda” vagyunk, megtaláljuk a számításunk. K. G. T. Ez a ház...! Szinte hihetetlen... S aki szeretné jól megnézni, Csőmeneten megteheti — kulcs nélkül is. )
