Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-06 / 182. szám

1993. augusztus 6., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Útjavítás Drávatamásiban Drávatamásiban és a szomszédos Drávagárdony- ban is elkészültek az idei év legnagyobb beruházásaival, az utak javításával. Drávata­másiban hatmillió forintért újí­tották fel és szélesítették a falu főutcáját, Gárdonyban pedig 4,5 millióba került ugyanez, 800 méter hosszú­ságban. A tervek szerint még az idén a kisebb utcákban is elvégzik az útépítési munká­kat. Buszmegálló épül Szulokban A forgalmas út közlekedés- biztonságának javítása érde­kében új buszmegálló építését tervezik Szulokban. Az új megállót a legfontosabb he­lyen, az iskola és a polgár- mesteri hivatal között alakítják ki. A kivitelezésre meghirde­tett pályázatot a barcsi Dráva-Coop nyerte el. A mun­kálatokat már meg is kezdték, és várhatóan iskolakezdésre elkészülnek. A beruházás összege meghaladja a 700 ezer forintot. Felújítások pályázati pénzen Tótújfaluban Tótújfalu legrégibb épüle­téinek megmentése és hasz­nosítása már régóta foglalkoz­tatja a falu közvéleményét. Egyidőben cukrászda kialakí­tását tervezték, de kiderült, erre nincs igazán igény, így nem is akadt vállalkozó. Arról azonban nem tettek le, hogy a házat eredeti állapotába állít­sák vissza. Ez a munka majd­nem négymillió forintba fog kerülni. Ehhez pályázat útján kívánnak támogatáshoz jutni, hiszen a költségvetésből már nem futja rá. Pályázat a tejcsarnok megvásárlására A szuloki önkormányzat a helyi szarvasmarhatartók egyesületével közösen pályá­zatot nyújtott be a tejcsarnok épületének megvásárlására. A falu tervei közt szerepel még az alsótagozatos iskola bővítése; most a terveinek el­készítésére keresnek vállal­kozót. A strand beépítési terve nyomán pedig hétvégi telkeket alakítanak ki a fürdő mellett. Hódmező­vásárhelyiek dolgoznak Barcson Elkészült a barcsi város- központban a buszváró kor­szerűsítése. A munkálatokat a hódmezővásárhelyi Alma kft nyerte el. A beruházás költ­sége csaknem háromszáze­zer forint volt. A tervek szerint a jövőben korszerűsítik a Szentesi és a Darányi utcai buszmegállókat is. Nyaralás bel- és külföldön A barcsiak az Isztriát kedvelik Negyven munkanélküli és a támogatás Potony lassan, de fejlődik Rendezett utca, fehér falú templom település a központjában A barcsi utazási iroda, So­mogy megye idegenforgalmi hivatalának kezelésében van. Széles körű tevékenységet folytatnak: szálláshely-érté­kesítéssel, bel- és külföldi utak szervezésével, iskolai ki­rándulások szervezésével, valutaváltással, belföldi me­netjegy- és ajándéktárgy-áru­sítással foglalkoznak. — Visszaesett az utazási kedv az elmúlt évekhez ké­pest — mondta Mezei Jó­zseféé, az utazási iroda veze­tője. — Forgalomkiesésre számítunk, mert a tranzitutak az idén teljesen elmaradtak. A menetjegyek eladása sem hoz hasznot az irodának. Emellett a Volán Tourist és az Ibusz belföldi és külföldi útjait értékesítjük. Bizományba áruljuk a selyemvirágokat, ezzel is pótoljuk az éves terv esetleges eredménytelensé­gét. Megemlítette, hogy a Sió- tour apartmanjai mind elkel­tek. A barcsiak és a környé­ken élők közül legtöbben az Isztrián, Olaszországban pi­hentek, illetve pihennek. A máskor oly népszerű üdülő­helyek, mint Törökország, Görögország most nem von­zók a magyar ember szá­mára. Ennek egyszerű oka van: a szomszédban dúló háború miatt félnek útra kelni. — A Volán Tourist isztriai útja például egy hétre, négy sze­mély részére apartman-elhe­lyezéssel közel 20 ezer fo­rintba került. Spanyolor­szágba, Ausztriába még akadt jelentkező, de Afrika, Amerika már álomvilágnak tűnik. Mert a pénz, illetve a pénztelenség nagy úr... Az irodában lapozgatva a különféle propagandaanya­gok és programfüzetek kö­zött, egy szeptemberi adriai utat valamennyien elfogad­nánk. Talán nem véletlen az sem, hogy a tengerpartot áb­rázoló kép mellett Szabó Lő­rinc: „Ősz az Adrián” című versének részletét olvashat­juk. Egy napsütéses, puska­golyók süvítésétől mentes szeptemberre vágyunk. Nem beszélve arról, hogy akkor újból megindulhat a konvoj Törökország, Görögország felé. G. A. Ahogy végigmegy az ide­gen a potonyi főutcán, minde­nütt vidám, barátságos embe­rekkel találkozik. Minden okuk megvan az örömre, mivel igencsak megszépült a falu. Persze, azért gondok is akad­nak. De hát hol nem? — Negyven munkanélkülit tartunk nyilván — közölte Szi- lovics József, a tiszteletdíjas polgármester. — Ebből tizen- ketten már nem kapják a munkanélküli-járadékot; nekik nem marad más, mint az ön- kormányzat jövedelempótló támogatása. Egy közhasznú munkásunk is van. Ezt követően számokkal bi­zonyította, hogy tavaly mit si­került megvalósítani a 9,5 mil­lió forintos költségvetésből. A ravatalozó rendbetételére 100 ezer forintot költöttek. A köz­ség központjában levő kultúr- házra is ráfért már a felújítás; az ifjúsági klubba színes tv-t, videót vásároltak. Erre majd­nem 300 ezer forintot adtak. De nincs igazán kihasználva, mert a helyi fiatalok inkább elmennek vidékre szórakozni. Községi bibliotéka is működik, azonban kevés a könyvbarát. Pedig bálokat is szerveznek, hogy minél több embert be­csalogassanak. A Kossuth ut­cában betonút és járda is épült, több mint 500 ezer forin­tért. — Az 1992-ből áthozott 1,5 millió forint pénzmaradvány­nak köszönhetően az idén 11 millióból gazdálkodhatunk. De ebből csak 2,5 millió jut fej­lesztésre, és ez bizony édes­kevés. Tervezzük betonjárda építését, erre félretettünk egymillió 600 ezer forintot. Diszkontboltot szeretnénk nyitni: ezt a saját 500 ezer mellé a pályázaton nyert 800 ezer forint teszi lehetővé. S még mindig marard pénzünk szippantó elhelyezésére, szennyvíztisztítóra, amelyet a négy önkormányzat — Lakó- csa, Szentborbás, Tótújfalu, Potony — közösen szeretne megvalósítani. „ÚTON-ÚTFÉLEN AMERIKÁBAN” Súly lökőbői festőművész ÁRU BŐVEN VAN — VEVŐ NINCS Visszafogott áfész-fejlesztés Schmidt Zoltán „Úton-útfé- len Amerikában” című képző- művészeti kiállítása Barcson a Dráva múzeumban még szep­tember 20-ig megtekinthető. De ki is valójában Schmidt Zoltán? Az Istvándiban szüle­tett festőművész pályafutása nem úgy indult, hogy az ecset lesz a mindennapi társa. Éle­tét inkább a sport és testneve­lés töltötte ki, különösen súly­lökésben és diszkoszvetés­ben ért el kimagasló eredmé­nyeket. Hogy mégis ecsetet vett a kezébe, az elsősorban testvérének, Bélának köszön­hető. — Sokszor elkísértem Ist- vándi és Kálmáncsa lankáin, az erdők hűvösébe. Afféle „ba­tyucipelő” voltam. 1969-ben aztán kivándoroltunk az Egyesült Államokba. Messze elkerültünk egy­mástól, jómagam a Szik­Hat óra felé vonul be a csorda Tótújfaluba. Hosszú sorban jönnek a jószágok, s egymás után fordulnak be Goczolék portájára. Elöl Julcsa, majd a többiek. — Jelenleg 19 szarvasmar­hát tartunk — mondta a gazda, Goczol István. — Tíz tehén, négy növendék és öt borjú ál az istállóban. De ser­tés is van tíz. Adunk is, hizla­lunk is, mert nem állhat üresen az ól. Bár a takarmány ára nőtt, a hízó átvételi ára csök­kent. Most, állítólag, újból fel­emelik.., Goczolék 1979-től idejük nagy részét a tehenek között töltik. Nem csoda, ha van már tapasztalatuk. Látják azt is, hogy melyiktől várhatnak jó tejhozamot. Goczol István azt mondja, hogy a jó tehén friss­fejősen 27 liter tejet ad. A te­lás-hegység lábainál éltem, Amerika legszebb államában, Colorádóban. A táj szépségét testvéremmel is meg akartam osztani, ezért rávettem egy lá­togatásra. Itt rengeteg tájképet festett Schmidt Béla. Zoltán meg csak bámulta. Amikor elment, otthagyott néhány keretet. Ezek állandóan útjában vol­tak: egyik helyről a másikra rakosgatta, míg egyszer csak egy szintén Colorádóban élő, magyar származású hölgy azt mondta: — Miért nem festesz képeket a keretbe? Akkor fel- tehetnéd a falra. — Addig biz­tatott, míg tényleg megfestet­tem a képeket. Azóta pedig rengeteget. Leginkább tájképeket fest. Az igazi élmény Amerika és szűkebb környezete, Colo- rádó. A színek ereje, a fény és árnyék játéka mellett képeinek jért átlagosan 15 forintot kap­nak literenként. Holsteinfríz fekete és vörös-tarka tehenet tartanak. Az állatok négyesé­vel állnak be, és Falfa-Laval legnagyobb értéke az élmény hitelessége. Tehát mégiscsak megtalálta a lényeget, a ma­radandót, az örök szépet. — Néhány hónappal testvé­rem halála előtt, küldtem neki festményeimről felvételeket. Nagyon boldog volt a művek láttán. Mert ő volt az alkotó, én csak a szerény, alázatos má­soló. Lassan három éve, hogy hazatért Schmidt Zoltán; jelen­leg Budapesten él. De a ter­mészet kimeríthetetlen kin­csestárát megnézhetik az ér­deklődők a múzeumban. Mert üzenetet is hagyott ránk: amit úton-útfélen szedegettem, azoknak adom át s örömeimet azokkal osztom meg, akik leg­közelebb állnak a szívemhez. Fogadják olyan szeretettel, amelyen nagy szeretettel hoz­tam őket. G. A. típusú, házilag készített fejő­géppel feji őket. De állítja, hogy ez sokkal biztonságo­sabb, mint a gyári. Még szerencse, hogy a ta­Manapság a kereskedők gondja az értékesítés, a vásár­lóké pedig a megélhetés. A gyülekező felhőket látva, va­jon hogyan vélekedik a Barcs és Vidéke Áfész jövőjét ille­tően Takács László elnök? — Tény, hogy a vásárlóerő az elmúlt évekhez képest draszti­kusan csökkent — mondta. — Munkanélküliekkel teli orszá­gunkban nagy szó, hogy a szö­vetkezet nem bocsátott el dol­gozókat. A fejlesztések terén azonban megtorpantunk az idén, mindössze egy italboltot adtunk át júniusban Babócsán. Eddig évente általában két-három üzletet nyitottak meg. 1991-ben Barcson az üveg- és porcelánboltot. Csokonyavison- tán az ABC-t. Ez utóbbi közel 18 millió forintos beruházással ké­szült el. karmányt maguk termesztik saját földjükön. — Az elsők között kértük vissza a földet és megkaptuk — így a feleség. — Jó a kap­— Jelenleg 65 kiskereske­delmi helyet üzemeltetünk. En­nek nagy része élelmiszerbolt, a kisebb részt a vegyescikk teszi ki. Persze a piacért sokat kell tenni, mert magától nem jön be a vevő. A konkurencia miatt közvetle­nül a gyártóktól szerzik be az árukat, és az elosztóraktárban helyezik el. Negyvenhárom a vendéglátóegységük, amelyeket bérleti formában üzemeltetnek. A felvásárlók közül még tizen­négyen talpon vannak, de legin­kább itt alakult ki a válsághely­zet. — Hiába, régebben több volt a pénz, kevés áruval rendelkez­tünk. Most fordult a kocka, és ez óriási különbség. Ugyanis egyik napról a másikra nem építhe­tünk üzleteket. Ehhez idő kell, no meg „néhány” millió forint. (Gamos) csolatunk a téesszel is. Kuko­ricát, lucernát vetünk és ezek felhasználásával alakítjuk ki a keveréket. Táppal nem ete­tünk. MTZ traktorral szállítjuk a takarmányt, van a betakarí­táshoz szükséges fűkasza, rendsodró, bálázó... Itt az egész család dolgozik: mind a négy gyermek, még a nyolcé­ves ikrek is. A gazda karámot épített a borjúk részére. Nem rossz megoldás, mert így friss leve­gőn tartózkodhatnak. És moz­gásterük is van és nem járják le magukat. — De kijárnak a jószágok a legelőre is — teszi hozzá a feleség —; őrzik őket. A 47 jószágért a „járás” ha­vonta tízezer forint, és ehhez jön még a fűbér. Most a szá­razság miatt csak pilledez- nek... Élénk tehát az állatar- tási kedv, de munkájuk szá­mos bosszúsággal is jár. Még szerencse, hogy a Gonczol család ennyire ragaszkodik Julcsához és társaihoz. Tán abban bíznak, hogy javul min­den, a jogos igényeket pedig egyszer csak meghallgatják az illetékesek. Gamos Adrienn Állattartás gondokkal — Tótújfaluban Goczolék nagy gazdasága A tehenek mindennap kijárnak, és este hazajönnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents