Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-08 / 157. szám
1993. július 8., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 SZENTJAKABI NYÁR Parasztburleszk és népzene a romok között Gyorsan végezne, aki Kaposvár idei nyári kulturális eseményeit akarná számba venni. Szomorúan állapíthatná meg, hogy efféle eseményeknek a Kaposvári Tavaszi Fesztivál óta igencsak híján vagyunk. Az egyetlen kivétel a Móricz Zsigmond Művelődési Ház Szentjakabi nyár című rendezvénysorozata, amely június 21-el kezdődött és augusztus végéig minden második hétfőn színvonalas szórakozást kínál a szentjakabi bencés monostor romjainál. Apró lépésekkel előre Gyékényesen már érdemes megállni — A szentjakabi szabadtéri játékok nincsenek minden előzmény nélkül: a 70-es években a Csiky Gergely színház is, a Fonómunkás Kisszínpad is fellépett itt — mondta Haász Mihály, a művelődési ház igazgatója. — Elhanyagolt állapotban vettük át 89-ben a romokat, rendbe hoztuk, s most megpróbáljuk újjáéleszteni. Szeretnénk profi színházakat is meghívni. Ehhez persze rengeteg pénz kell, az meg nincs. Pedig ezt a gyönyörű helyet vétek nem kihasználni. A minap a Szentjakabi nyár keretében a somogyi népdalkörök találkoztak a romoknál. Messzire hallatszott a két szál pünkösd rózsa és a megismerni a kanászt a szentjakabi hegyben, hallgatták örömmel a szőlősgazdák is, s talán Kaposvárig is elért az éneklők hangja. A megye távolabbi részeire azonban — úgy látszik Messzire hallatszott a dal (Fotó: Kovács Tibor) — nemigen ért el, mivel a meghívott 17 kórus közül alig öt hallotta meg a hívó szót. Ennek ellenére a Szentjakabi nyár elnevezésű rendezvénysorozat második programja kitűnően sikerült, az egyelőre még kicsiny — alig ötven fős — közönség kitűnően szórakozott, a rendezők pedig bizakodóak. A továbbiakban a Déryné vándorszíntársulat, a Kaposvár táncegyüttes, valamint a Tinctoris régizene-együttes lép fel a szentjakabi romok között, s augusztus 21-én egész napos program zárja a rendezvénysorozatot. Nagy László Gyékényes: sokfelé ágazó vasúti csomópont, ahol akár a vonatok: jönnek és mennek az emberek, de kevesen vetik meg lábukat végleg a kies vidéken. —- Biztató dolgokat nem tudok mondani, alapvető gondunk, hogy a könyvtárat a régi helyéről ideiglenesen a kultúrház egyik helyiségébe kellett átpakolni— magyarázza Iváncsics Nándor, Gyékényes jegyzője, amikor a település művelődési lehetőségeiről faggatom. A déli határ e vadregényes vidékén 1295 ember él, s mintegy 30 százalékuk nyugdíjas korú. A normatív támogatásból csak egy szerény összeg jut kultúrára, s ebből kell fizetni a tiszteletdíjas művelődési ház igazgatóját meg a tanítót is. Csak néha csurran-csöp- pen egy kis bevétel a vendégek elszállásolásából, árubemutatókból. Egyéb forrás nem létezik: helyi adót csak meghatározott célra vethetnek ki az elöljárók. A harmincas években épült kultúrház külsejére ráfér egy kis tatarozás: festeni, burkolni kéne. Tavaly, öltözőket alakítottak ki benne és 200 új széket vásároltak. Kényszerűségből a házasságok is itt köttetnek. A videómozi működtetéséhez minden feltétel adott ugyan, de a gépet kezelő szakember még hiányzik. Az önkormányzatnak sincs a válás után végleges otthona; a téesztől bérelt két helyiségben dolgoznak az alkalmazottai. A nyolc tantermes iskola padjait egyre kevesebb gyerek koptatja. Mindössze 100-an tanulják itt a betűvetést, közülük is 19-en a por- rogi körzetből járnak a felső tagozatba. A 46 gyékényesi kisgyerek napközi otthonos óvodában kap ellátást, míg a szüleik dolgoznak. Az önkormányzat igyekszik a szerény keretekből is biztosítani számukra a sportolás lehetőségét; az idén elkezdték a tornaterem építését és bevezették a propán-bután gázos fűtést. Az önkormányzat évi tizenkétmillió forintos költségvetését céltámogatási pályázaton elnyert összeggel egészítette ki, de idén már nem bíznak az újabb pályázat sikerében. A pénzt elsősorban az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés megoldására kell költeniük. Hogy mégis van-e perspektíva, arra így válaszolt Iváncsics Nándor: — A tópart és környéke igen nagy népszerűségnek örvend, még a távolabbi vidéken élők s a külföldiek is egyre gyakrabban keresik föl. A Kotró, mesterséges bányató környékén már négy-ötszáz horgászház épült, hétvégeken majd hatezer ember töltheti itt pihenőidejét. Ezt a népszerűséget szeretnénk kihasználni. Magánvállalkozók segítségével 6 millió forintos beruházással egy kereskedelmi és vendéglátó központot alakítottunk ki és több, helyi magánkezdeményezés révén újabb üzletek nyitnak ki a közeljövőben. Távolabbi célunk egy hotel és egy kemping létesítése. Ehhez azonban hiányzik az állami támogatás, mert a megye legföljebb „aprópénzzel” tud segíteni a tervek megvalósításában. A bérleti díjak és az üdülőhelyi kommunális adókból befolyt összegből csak a közvilágítás számláját tudjuk kiegyenlíteni. Apró lépésekkel ugyan, de haladunk előre... Várnai Ágnes Visegrádi palotajátékok Nagyszabású nemzetközi palotajátékok színhelye lesz szombaton és vasárnap Vi- segrád — az eseménysorozatról sajtótájékoztatót tartottak a szervezők: a Telemundi Vállalkozási Csoport, a Quo Vadis Marketing Kft és más cégek képviselői. A korábbi várjátékok sikerét kihasználva most Európában egyedülálló attrakciót szerveznek. A rendezvény keretét korabeli-ruhás szereplőkkel a lovagi játékok adják. Iparművészek mutatják be portékájukat, megválasztják ismét a Toldi Miklós vetélkedő keretében az ország legerősebb emberét, külföldi zenekarok a reneszánsz kor muzsikáját szólaltatják meg a vár falai között. Évadzáró a Győri Filharmonikusoknál Sándor János igazgatókarnagyot búcsúztatták a Győri Filharmonikus Zenekar évadzáró társulati ülésén Győrött. A karmester hároméves szerződése lejárt, s tekintettel arra, hogy kapcsolata nem volt felhőtlen a fenntartó győri városi önkormányzattal, most leköszönt. A karmesteri állásra kiírt pályázatot Koncz Tamás nyerte el, aki 1984-től Németországban működött. Gyermekfesztivál A játékos tanulás és az önfeledt szórakozás jellemezte már hétfőn az Európa jövője nemzetközi gyermektalálkozó programját. A vasárnap késő délután Kecskeméten megnyitott fesztivál első egész napos eseményei sorában több mint húsz gyermekcsoport adott műsort a város főterén. A külföldi gyerekek közül többen bekapcsolódtak a Hajóson néhány napja elkezdődött nemzetközi alkotótáborba. „Szig. Biz. ” „Boríték alatt kezelendő” (1.) A harmadik világháború 1948 őszétől várható Elindult a hadseregfejlesztési program. A civilruhás úr: Péter Gábor A szovjet csapatok és tanácsadók magyarországi tevékenységéről, költségeiről a magyar társadalom évtizedekig keveset tudhatott, hiszen ez a pártvezetés legféltettebb titkai közé tartozott. Minden e témában született intézkedést, parancsot „Szigorúan Bizalmas”, „Boríték alatt kezelendő” utasítással láttak el és csak igen szűk kör rendelkezett a betekintési joggal. A titkolódzás a szovjet főtanácsadók legfontosabb kívánságai közé tartozott. Megtiltották, hogy a tolmácsok munkájuk során jegyzeteljenek, mi több, elrendelték a tárgyalásokon elhangzottak azonnali elfelejtését. Viszonylag tehát kevés forrásanyag segítheti a kutatót e problémakör feltárásában. Jönnek a szovjet tanácsadók Az első tanácsadók csoportja (8 fő) 1948. október 1-jén érkezett a Honvédelmi Minisztériumba, J. M. Prokofjev vezérőrnagy vezetésével. Az 1948. február 18-án aláírt magyarszovjet szövetségi szerződést követő katonai tárgyalások tették ezt lehetővé, ahol a szovjet tanácsadók Magyarországra küldésén kívül megegyeztek a honvédség fejlesztéséhez szükséges fegyverzet és felszerelés biztosításáról, a honvéd tisztek szovjet katonai akadémiákra való vezényléséről, valamint a magyar hadiipar újjászervezéséhez szükséges szabadalmak átengedéséről is. A tanácsadók feladata a honvédség harmadik világháborúra való felkészítése és a tömeghadsereg kiépítése volt, a szovjet szervezési ék kiképzési elveknek megfelelően. A magyar hadseregfejlesztés megindítása ugyanis része volt annak a szovjet katonapolitikai elképzelésnek, miszerint 1948 őszétől várható a harmadik világháború ki robbantása a „Nyugat” részéről. 'A Szovjetunió ettől az időtől kezdve követelte az érdekszférájába tartozó államoktól az erőteljes hadseregfejlesztési program beindítását. A cél egyértelmű volt: a nyugati államok (majd 1949 őszétől Jugoszlávia) részéről történő támadás elhárításához szükséges katonai potenciál elérése. Még pontosabban: a várható támadáshoz rövid idő alatt hozzák létre a nagylétszámú tömeghadsereget. Szovjet kézben a honvédség irányítása A szovjet utasításokat szolgai módon végrehajtó, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály alkotta Honvédelmi Bizottság 1949 eleje és 1952 vége között több mint ötszörösére növelte a honvédség létszámát, 41 ezer 500-ról 210 ezer 400 főre. Ezen belül a tisztikar több mint a tízszeresére, 3 ezerről 32 ezerre emelkedett. E hatalmas szervezeti és létszámváltozások a szovjet tanácsadók számának újabb s újabb emelését igényelte. Rövid időn belül már több száz tanácsadó működött Magyarországon. Tanácsadók voltak a honvédelmi miniszter, a vezérkar főnöke, a fegyvernemi parancsnokok, a HM főcsoportfőnökei, a vezérkar csoportfőnökei, a hadtest-, a hadosztály-, a dandár-, az önálló ezred-pa- rancsnokok valamint a katonai tanintézetek vezetői mellett. Ez a helyzet a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magyar honvédség vezetése most már csak formailag volt magyar kézben, a valóságban a szovjet tanácsadók irányították. S biztosították ezáltal a szovjet vezérkar által kidolgozott és a tanácsadók által közvetített szovjet birodalmi érdekek érvényesülését. Ehhez figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a hadseregen kívül a hadiipar területén is jelentős számban működtek tanácsadók, akik minden jelentősebb magyar hadiüzemben rajta tartották a szemüket a gyártás folyamatain. A honvédség felső vezetése, a tisztikar és a tanácsadók közötti kapcsolatokban — a hangsúlyozott baráti és szívélyes légkör ellenére — 1950 közepéig tapasztalható volt bizonyos feszültség is. A magyar tisztikar konfliktusai A Ludovikát, majd vezérkari akadémiát végzett, nagy műveltséggel rendelkező régi tisztek — akik különböző indítékok alapján csatlakoztak a kommunista párthoz — nem mindenben osztották a tanácsadók elképzeléseit s nehezebben viselték el egy idegen hatalom képviselőinek való alárendeltségüket. Ellentétes elképzelések fogalmazódtak meg például a kiképzési elveket illetően. A honvédség felügyelőjének egy 1949. áprilisi feljegyzéséből tudjuk, hogy ő a háborút eldöntő tényezők között fontos szerepet tulajdonított a magas színvonalú kiképzésnek, az önálló kezdeményezőkészséggel rendelkező magyar tisztikar kialakításának. A kiképzési elveket a magyar és a szovjet tapasztalatok szintézisével kívánta kialakítani, úgy gondolta, hogy a kezdeményező és alkotókészség csak így fejleszthető ki. A szovjet tapasztalatok, szabályzatok mechanikus alkalmazásával, azok szolgai végrehajtásával, álláspontja szerint gátolnák a fejlődést, a tisztikar pedig gondolkodás nélküli végrehajtó szerv lenne. Ez a vélemény nem szerzett örömet sem a szovjet érdekeket teljes mértékben kiszolgáló honvédelmi miniszter, sem a tanácsadó körében. A vezérkari főnökével is konfliktus alakult ki, mivel ellenezte a főtanácsadó által javasolt, az ország déli részén kiépítendő nagyon költséges és hadászatiig igencsak kétséges védelmi rendszer kiépítését. Ezek az ellentétek bizonyosan szerepet játszottak eltávolításukban és az ellenük lefolytatott 1949/50. évi tragikus kimenetelű koncepciós perekben. (Folytatjuk) Dr. Okváth Imre hadtörténész
