Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-08 / 157. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — BELPOLITIKA 1993. július 8., csütörtök A Kárpátok Eurorégió szimbóluma A Kárpátok Eurorégió Inter- regionális Szövetség főtitkára — Adam Peziol — nemzetközi versenyfelhívást tett közzé a magyar, ukrán, lengyel és szlovák határ menti területek kezdeményezésére létreho­zott Kárpátok Eurorégió szim­bólumának megtervezésére. A pályázatra professzionális művészek és tervezők ver­senyműnkéit várják. Az elké­szült jelképeket titkosan keze­lik, a versenyfelhívás első he­lyezettjének díja 1000 dollár. Sopron a konferenciák , városa Legyen Sopron konferenci­aváros! Ezt a gondolatot vitték a városi közgyűlés elé a helyi tudományos szervezetek, in­tézmények. A TIT a MTESZ, az Erdészeti és Faipari Egye­tem közös javaslatát arra a ta­pasztalatra alapozta, hogy a konferenciákat rendező szer­vek programjaikat szívesen viszik a Lővérek városába. Ezt jelzi, hogy az utóbbi időben évente több tucat konferenci­ának adott otthont Sopron, s a rendezvények több ezer hazai és külföldi résztvevője eköz­ben megismerte a város ne­vezetességeit, műemléki érté­keit s elvitte a település hírét a világba. Az ötletet a közgyűlés egyhangúlag támogatta. Koalícióspartner­kereső A jövő évi parlamenti vá­lasztásokra készülve az SZDSZ vezetői a Köztársaság Párt képviselőivel találkoztak. A jövendő koalíciós partne­rekkel kapcsolatosan a meg­beszélésén elhangzott: egyik párt sem hajlandó koalícióra lépni szélsőségesnek nevez­hető pártokkal. Palotás János ezekhez a szélsőséges erők­höz sorolta a Magyar Igazság Pártot, az MSZMP-t, majd megjegyezte, hogy a Köztár­saság Párt ma nem lát lehető­séget az MDF-el, valamint a kisgazdákkal való együttmű­ködésre sem. A Köztársaság Párt kiemelt partnerének az Agrárszövetséget tekinti. Cigánytüntetés lesz Egerben Több mint kétszáz helybeli lakostól érkezett tiltakozó alá­írás ellenére Egerben, az Északi lakótelep Töviskes te­rén gyülekezhetnek vasárnap azok az ország minden tájáról érkezett cigányok, akik részt kívánnak venni a kisebbségi jogok érvényesüléséért, a rasszizmus ellen rendezendő demonstráción. A rendőrség a gyülekezési jogról szóló tör­vény értelmében nem tilthatja meg a demonstrációkat, a helyszínükön sem változtat­hat, ha azok nem járnak má­sok jogainak sérelmével, és nem akadályozzák nagymér­tékben a forgalmat. A de­monstráción körülbelül kétez­ren vesznek majd részt. Amerikába vitték a gyerekeket A budapesti román nagykö­vetség szóbeli jegyzékben tá­jékoztatta a Külügyminisztéri­umot arról: egyetért azzal, hogy Szegeden született ro­mán állampolgárságú cse­csemők az Egyesült Álla­mokba utazzanak. Ezzel megoldódott a sajtóban a „szegedi csecsemőbotrány” kapcsán ismertté vált ügy, rendeződik a huszonnyolc kisgyermek sorsa. EGY SZŰKSZAVÚ HÍR MARGÓJÁRA A miniszterelnök és a képviselő nem győzték meg egymást Gerbovits Jenő: Előbb-utóbb egy csónakba kerülök Torgyán Józseffel (Fotó: Kovács Tibor) (Folytatás az 1. oldalról) — Hová tartozik ön való­jában? Melyik kisgazdacso­portba sorolja önmagát? — Egyikbe se, azazhogy formailag a 36-okhoz. Oda kényszerültem a kialakult fel­emás helyzet nyomán. Való­jában nincsenek is 36-ok, hi­szen ez a csoport sokfélekép­pen tagolódik, s távolról sem egységes. — Mi történt a múlt heti frakcióülésen? — A miniszterelnök több mint egy órán át értékelte az ország helyzetét a geopolitikai összefüggésektől a világmé­retű túltermelési válságból adódó következményekig. Szólt a koalíció helyzetéről és a választásokra való felkészü­lésről is. Szavait követően né­hány langyos hozzászólás után kértem szót, s bevezető­ben kifejtettem, hogy nem ér­tek egyet azzal a móddal, ahogy a kormányzat a kör­nyezetünkben kialakult nem­zetközi gondokhoz viszonyul, például az iraki bombázást követően miért kellett nekünk nagyhatalmakat megelőzve elsők között helyeselnünk. Meglehetősen vérmesen tet­tem szóvá a magyar termelő védtelenségét és kiszolgálta­tottságát. Miközben a példa­ként is emlegetett nyugati kormányok mindent elkövet­nek agrártermelőik érdekeinek védelmében — látva bennük a majdani választópolgárt —, nálunk teljes a piaci anarchia. Meghívtam a miniszterlenök urat, tartson velem a buda­pesti nagybani piacra, ahol most a román paradicsom, a holland sárgarépa, a chilei alma és a görögországi diny­nye a sláger. Itt a német sa­vanyúkáposzta és a spanyol barack is. A magyar termelő a saját piacáról kiszorul, s ha efölötti elkeseredéséhez még hozzájön az a csapás, amit majd a következő két hónap gyatra terméseredményei okoznak, elszabadulhatnak az indulatok. Ha itt bármiféle de­monstráció lesz — mondtam — aligha tudom majd magam elhatárolni, talán még az élére is állok. Antall József válaszát nem tartottam érdeminek. Ő ugyanis a külföldi partnerek érdekeinek tiszteletben tartá­sáról beszélt. Belpolitikai kér­dések kapcsán szóvá tettem, hogy korántsem a kisgazdák járatták le a koalíciót. Állítot­tam, hogy még mindig lenne megoldás a koalíció megerő­sítésére, s ennek kulcsa a mi­niszterelnök kezében van. A költségvetés kapcsán föltet­tem a kérdést, mit kapunk mi kisgazdák, hogy egységesen tudjunk odaállni a költségve­tés mellé. — Milyen fizetségre gon­dolt a hűség fejében? — Mindenekelőtt a tiszta, teljes jogot élvező agrártárca létrehozására. Gyalázatnak tartom, hogy most az NGKM rendelkezik az összes mező- gazdasági és élelmiszer-ipari termék export-import engedé­lyezési jogával. Ezt kell visz- szakapnunk, akkor is, ha cse­rében leadunk egy államtitkári pozíciót. Kapjuk meg az ÁVÜ feletti rendelkezést, amelyik minket illetett volna eredetileg is. Ezek lehetnének a garan­ciák ezzel a sekélyes pénz­ügyi kormányzattal szemben. A mindenre elhangzott vá­laszban nem szerepelt a ga­rancia. így hát végül is a „ho­gyan tovább” vitában nem győztük meg egymást. Mind­ezek után nemcsakhogy én nem szavazom meg a költ­ségvetést, de azon dolgozom, hogy senki se tegye meg. — Hány képviselőt sike­rült ez ügyben megnyernie? — Eddig tizenkettőt. Egyre többen látják, hogy ez az or­szág sokféle rendszert átvé­szelt, de se Horthynak se Rá­kosinak se Kádárnak nem ju­tott eszébe, hogy eladjuk az országot és föléljük. Ehhez nem kaptunk fölhatalmazást. Tisztességes lett volna, ha maguk a miniszterek járnak elöl a jó példával a mértéktar­tásban és lemondanak fizeté­sük egy részéről. — On is jól tudja, hogy — bár ez jól hangzik —, az ál­lami tisztviselők bére csepp a tengerben a gazdasági gondok nagyságrendjéhez képest. — Ez igaz, csakhogy ve­gyük például Torgyánt. O egy jól felkészült jogász, mégis olyan jogi abszurditásokat csinál, amit egy kezdő joghall­gató sem követne el. Teszi ezt azért mert tudja, hogy nem jo­gászoknak beszél, hanem lai­kusoknak. Ugyanígy lehet, hogy a miniszterek bércsök­kenése semmi gazdasági előnnyel nem járna, de nagy gesztusértéke lenne, amikor arról beszélünk, hogy szegény az ország. — Ön is volt miniszter, s így jól tudja, hogy a minisz­teri íróasztalba való kapasz­kodás egyik nyitja, hogy a nyugati példákkal szemben nálunk valakinek sok eset­ben az egzisztenciája függ Valójában nincsenek is 36-ok attól, hogy miniszter vagy sem. Más a helyzet ott ahol a politikusoknak jelentős magánvagyona, s így visz- szavonulási útja van. — Mégis azt mondtam az Antalinak, hogy ingyen is csi­nálnám, ha csak fél évre ne­kem adnák az FM-tárcát. Kár szétverni például a téeszeket, amíg nem tudunk jobbat. Min­dig is a magántulajdon híve voltam, csakhogy a tulajdo­nosnak és a használónak nem kell ugyanannak a személy­nek lenni. Ha egyik kivisz egy istállót, a másik egy traktorke­reket a téesz őszre már a nála maradt földet sem tudja be­vetni. Ahogy a német mondja, amíg nem tudsz új bakancsot venni, addig javíttatsd a régit, de semmiképp se dobd el. Hi­ába beszélünk farmergazdál­kodásról, amíg annak nincse­nek meg a feltételei. — Sokan azt mondják a pa­raszt lám-lám mégiscsak a szövetkezés mellett van. Egy fenét, csakhogy belátták se eszköz, se pénz, se piac, ma­radjon hát átmenetileg a régi. — Ön mindvégig volta­képpen a kisgazdák nevé­ben beszél, szervezetileg azonban egyik kisgazda csoportba sem sorolja ma­gát... — Én nem tértem le az ere­deti útról, és most is a kispa­raszti, kisgazdaérdekeket képviselem. Amikor Torgyán megpróbál az agrárosok felé nyitni, alig hiszem, hogy raj­tam kívül talál olyat, akinek őszinteségében ebben a kör­ben megbízhatnak. Az az ér­zésem, hogy előbb-utóbb egy csónakba kerülök Torgyán Józseffel. — Köszönjük a véleményét. Bíró Ferenc CSÉPINEK MENNIE KELL? A privatizációs panasziroda a kormányt segíti Dr. Hasznos Miklós: ha ezt tudjuk előre, akkor mi a kongresszusi központot és a bazilikát kérjük A leggazdagabbnak tartott is választásokra készül Képviselőket képez a Köztársaság Párt — A gazdaság érdekében kell politizálnunk, s nem a poli­tika érdekében gazdálkodnunk — mondta dr. Fodor László, a Köztársaság Párt országos alelnöke, amikor a pártprog­ram legjellemzőbb kitételéről kérdezte Kaposváron a So­mogyi Hírlap. — Is-is — válaszolta kérdé­sünkre Csurgón dr. Hasznos Miklós, a KDNP országos al­elnöke, amikor arról érdeklőd­tünk: mennyire elégedett a privatizációt vizsgáló bizottság eddigi ténykedésével. — Eredmény, hogy a nagy koalí­ciós testvér hozzájárult a bi­zottság felállításához. Azzal viszont már nem vagyok elé­gedett, hogy egy ideig helyben jártunk. Mert a létrejött bizott­ság beszámolókat hallgatott meg, s azt, hogy egyes veze­tők elmondták: milyen szép, milyen jó, milyen tökéletes a privatizáció. Elég „sokba ke­rült”, amire a bizottság rátalált saját „vágányára”. — Nyilvánosságra kerültek adatok az állítólagos vissza­élésekről. Mit kívánnak tenni? — A KDNP nem nyomozó- hatóság és nem ügyészség, de olyan politikai erő, amely a közélet tisztaságáért küzd. Létrehoztunk egy panasziro­dát, ahol bejelentéseket lehet tenni a privatizációval kapcso­latban. A jelzéseket megvizs­gáljuk, s ha korrupcióra utaló jeleket találunk, akkor szeret­nénk élni a miniszterelnöki felhatalmazással. Antall Jó­zsef ugyanis hangsúlyozta: a privatizáció körüli korrupcióval szembe kell szállni. Amit mi tehetünk: a tényeket a kor­mány tudomására hozzuk. A többi az ő dolguk. — Az önök egy csoportjá­nak tulajdonítják a véleményt: Csépi Lajosnak mennie kell! Ha megvalósulna, hozna-e ez pozitív változást a privatizációban? — A kereszténydemokraták nem személyek ellen küzde­nek, hanem azért, hogy a pri­vatizáció nyílt, ellenőrizhető és áttekinthető legyen. De azért is, hogy ne legyen hát­rány, ha valaki magyar állam­polgár. Nem azért kell egy adott személyt eltávolítani, mert „valahonnan” jött, hanem azért, ha akadályozza a priva­tizációt. Mi azt szerettük volna, ha a privatizáció a ma­gyar tulajdonosi középosztály kialakulását szolgálja. — A pártszékház-ügyben óvatos nemtetszésüket fejez­ték ki... — Érdekes a helyzet, hi­szen a mi székházunk eleve irodákból állt. Most pedig az érintettek kitalálták, amibe akkor valóban bele­mentünk: a székházjuttatásnál a nettó irodaterület négyzet- métere számít. Ezért kaphatta meg a Fidesz és az MDF azt a bizonyos tiszti kaszinót, amely nagy hallal, klubszobá­Ellesett pillanat dr. Hasznos Miklósról a parlamenti folyo­són (Fotó: Gyertyás László) val, kávézóval rendelkezik, ami nem iroda. Tehát kevés a nettó irodahelyiség. Ha mi ezt tudjuk előre, akkor a kong­resszusi központot és a bazili­kát igényeltük volna, ahol csak a sekrestye számíthat irodá­nak, ami alig néhány négy­zetméter. Most milyen jól jár­nánk, ha eladnánk a szerze­ményeket! — Mi ebből a tanulság? — Az, hogy ami jogszerű, az lehet etikátlan. Ezzel az ügylettel olyan előnyökhöz ju­tottak egyesek, ami duplája annak az összegnek, mint amit a KDNP választási kam­pányra költhet. (L. J.) — Minden választókörzet­ben helyi jelöltet indítunk, s nem „központi személyisége­ket”. Megelőzzük, hogy egye­sek kiszorítsák az elsimert, jó helyi szakembereket. Már csaknem 90 választókerület­ben működik választási iro­dánk. Októberre minden kör­zetben akcióképesek leszünk. A „hálózat” közvetlenül a párt vezetőségével tartja a kapcso­latot. A 176 irodavezető ha­vonta megbeszélésre jön ösz- sze, s minden régióban rend­szeresen továbbképzéseket tartunk. — Felkészítő tanfolyamokat tartanak a képviselőjelöltjeik­nek is... — Az országgyűlési képvi­selőnek is fel kell készülnie a munkájára. Kis túlzással azt is mondhatnám: a képviselőség ugyanolyan szakma, mintha valaki irodalmár vagy törté­nész lenne. Nem titkoljuk — tanulva a jelenlegi helyzetből — mi profi képviselőket sze­retnénk a parlamentbejuttatni. Olyanokat, akik szakszerűen és pontosan tudják közvetíteni akaratukat, javaslataikat. A tudatos építkezés azért is fon­tos, mert nem akarjuk újra el­követni azokat a hibákat, mint amelyek a jelenlegi parlamenti munkát jellemzik. Szeretnénk visszaadni a parlament tekin­télyét, hogy a parlamentben érdemi kérdésekről, érdemi vita folyjék, s ne indulatok által vezérelt küldetéstudatok csap­janak össze. Mert egy jól mű­ködő parlament sokat tud se­gíteni, egy rosszul működő pedig sok kárt tud okozni. — Önöket a leggazdagabb pártként tartják számon... — Ez terjed el a köztudat­ban, mivel a Köztársaság Párt mögött a vállalkozók állnak, s anyagilag az erősebb pártok közé tartozik. A Köztársaság Párt semmiféle állami támoga­tásban nem részesül, s rend­kívül lassan csordogál az a tí­pusú támogatás, amelyről azt hiszik, hogy sok. De mindenfé­leképpen van egy pozitív je­lenség: sikerült azt megoldani, hogy a választási irodák mű­ködtetésének költségét a helyi szimpatizánsok vállalták. Ez nagy erő, de nagy felelősség is. Nem fordulhat elő, hogy a választásokon a támogatók csalódjanak. (Lengyel)

Next

/
Thumbnails
Contents