Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-05 / 154. szám
1993. július 5., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — ALPOK-ADRIA 7 AI.PEN-ADR1A < > NivHavf-aaiv Szimpózium a környezetbarát technológiáról Július 13-14-én rendezik meg Grazban a Sustacinabi- lity elnevezésű nemzetközi szimpóziumot. Ennek témája a környezetbarát gyártási technológia. A rendezvény — ezen többek között Ausztria, Svájc, Németország és Magyarország több tartományából illetve megyéjéből vesznek részt szakemberek — védnöke Alpok-Adria Munkaközösség. Bélyegsorozat a munkaközösség védnökségével A CIPRA nemzetközi környezetvédelmi szervezet bélyegsorozatot ad ki Az év tájai 1995 címmel. Mivel a CIPRA az Alpok védelmére szakosodott szervezet, ezért az Alpo- kot választották ki 1995-ös európai tájegységül, ezzel is erősítve a közös európai tudatot, illetve az egyre erősebben szennyezett Alpok-régió védelméért érzett közös felelősségtudatot. Egyébként 1995 a 100 évvel ezelőtt Bécsben alapított nemzetközi természetbarát-mozgalom jubileuma is. A bélyegsorozat kiadását az ALP Munkaközösség is támogatja, s az Alpok-Adria Munkaközösség is védnökséget ad hozzá. Ljubljanában a kisebbségekről Július 1-jén tartotta ülését Ljubljanában az Alpok-Adria Munkaközösség kulturális bizottságán belül működő kisebbségek munkacsoport. Szemináriumi hét a kreativitásról „Aktív szabadidős játékok — kreatív programok” címmel rendeznek szemináriumi hetet a budapesti Zeneakadémia végzős hallgatói, valamint dr. Elfriede Schmidt elismert osztrák kreativitáskutató szakember részvételével július 12-től szeptember 4-ig. A rendezők — a Children’s Communication Corner osztrák szervezet — Alpok-Adria védnökséget kértek a rendezvényhez. Kerékpárutak az Alpok-Adria régióban Az Alpok-Adria Munkaközösség gondozásában elkészült Kerékpárút-összekötte- tések című kiadvány magyar nyelvű változatát mutatták be a sajtó képviselőinek pénteken Fertődön. A kötet és a hozzá tartozó térkép áttekintést ad a munkaközösséghez tartozó 18 tartomány, illetve régió meglevő kerékpárútjairól és közzéteszi a szakemberek útfejlesztésére vonatkozó ajánlásait. Az elgondolások szerint több országot átszelő gerinchálózat megépítése teremtené meg a kerékpáros turizmus széles körű elterjesztésének lehetőségét. De belterületi utak is kellenének, hiszen ezek nélkül esély sincs arra, hogy igazán népszerűvé váljon a biciklizés. Ami az észak-dunántúli régiót illeti: a Fertő-tó mentén csaknem teljes egészében kiépült a kerékpárút. Az Alpok-Adria „turista- és sportország” Vladimir Findak professzor: A sport pótolhatatlan mágnes az emberek közeledésében Vladimir Findak, a rovinji sportkonferencia elnöke Az Alpok-Adria Munkaközösség Rovinjban rendezett első sportkonferenciájának kétségtelenül Vladimír Findak professzor, a horvát szervezőbizottság vezetője volt az egyik legszínesebb egyénisége. A zágrábi testnevelési és bölcsészeti egyetem tanszékvezetője, a testnevelési tudományok doktora elnökölt e találkozón. Felkészültségéről már a nyitónapon meggyőződhettünk, amikor az Alpok- Adria régió sportban betöltött szerepéről tartott színvonalas előadásával valósággal lebilincselte a résztvevőket. Vele beszélgettünk a konferencia egyik szünetében — Professzor úr, úgy látszik, hogy ön sohasem fáradt. Másoktól tudom, hogy milyen hatalmas munkál végzett az előkészületek során és itt a konferencián is szinte mindig a középpontban van. — Nézze, ha az embert testhez álló feladattal bízzák meg, ráadásul a téma az érdeklődése mellett a szívéhez is közel áll, akkor nem lehet elfáradni. Én ebben a szerencsés helyzetben voltam és vagyok most is, s ez átsegít a holtpontokon. — Miben látja az Alpok-Adria sportmunkaközösség szerepét a nemzetközi együttműködésben? — A 21. század küszöbén a sport elválaszthatatlan az európai régiók sikeres együttműködésétől. Ha csak a sport alapvető értékeit, azaz köz- gazdasági, pedagógiai és kulturális vonatkozásait említem, máris válaszoltam, és akkor még nem szóltam a sport egészségmegőrző, jellemformáló és a szellemi haladást előmozdító szerepéről. Az új Európa kialakításának egyik láncszeme ez a terület. — Az új Európát említette, többen viszont szóvá tették: célszerű-e, hogy most éppen Horvátországban zajlik ez a konferencia. — Az új európai arc kialakításához mi is hozzá kívánunk járulni, s a munkaközösség e megbízatása hozzájárulás ehhez. Nemes gesztus részükről, hiszen tudvalevő, hogy országunk a háború előterében fekszik. Ám ez a döntés ékes bizonyítéka annak, hogy az Alpok-Adria Munka- közösség fegyver helyett baráti gesztussal járul hozzá az erópai országok népei közti béke, megértés és együttműködés fenntartásához. — Ön miként fogalmazná meg a sport jelentőségét e régión belül? — A sportot nem szabad kiszakítani környezetéből, a sportot körülvevő, azt kísérő és segítő tevékenységek egyidejű kölcsönhatásban vannak, és az emberi értékek könnyen szembetűnnek. Mindemellett a sport kellő teret ad az egyének közötti és a nemzetközi együttműködésre is, és miután az egész világon érvényes szabályok szerint működik, nyilvánvaló, hogy minden, ami benne és hatására történik, nemcsak nemzeti, hanem a nemzetközi vonatkozású is egyben. A sport az ember önigazolásának és tehetsége kibontakozásának egyik formája. — Gondolom, hogy leszűkítenénk a sport jelentőségét, ha csak az ifjúsággal kapcsolatban említenénk. — Kétségtelen, hogy a sport elsődleges célja a minél jobb eredmények elérése, és ez összefüggésbe hozható a fiatalsággal, de vannak állandósuló értékei is. Ezek közé tartozik az egészség megőrzésére irányuló nézetek elfogadása, a testmozgási igény megmaradása és az emberek közötti humánus viszonyok fenntartása. — Sport és turizmus. Gyakran említik együtt e kettőt. Ön milyen összefüggést lát? — A sport és a turizmus összefonódása egyre gyakoribb. Szoros egybefonódására kihat az a tény, hogy a ma embere szabadidejének egy részét különféle rekreatív tevékenységgel óhajtja eltölteni, éppen ezért a turizmus sportjellegű kínálata is egyre gazdagabb. Miután az Alpok-Adria Munkaközösség tagtartományaira a'„turistaország” és a „sportország” jelzői egyaránt vonatkoznak az itt szerzett tapasztalatokat gyümölcsöztet- hetik más európai régiókkal való kapcsolatukban is. — Professzor úr, tömören miként fogalmazná meg ennek az első konferenciának a jelentőségét? — A sport pótolhatatlan mágnes az emberek közeledésében, a józan dialógusokban, az őszinte baráti viszonyok erősítésében, ezért ez a konferencia sporttudományos vonatkozásaival együtt újabb lehetőséget nyújt a még eredményesebb kapcsolatok megteremtésében nemcsak az Alpok-Adria közösség viszonylatában, hanem Európa összes régiója között is. Jutási Róbert MÜNCHENBEN A TÖRTÉNELMI KÖZPONTOKTÓL Somogy is felajánlotta segítségét Münchenben tartotta ülését az Alpok-Adria Munkaközösség „történelmi központok” munkacsoportja. Somogyot dr. L. Szabó Tünde megyei főépítész képviselte, aki elmondta: a tagtartományok közül csak Baranya, Győr-Sopron-Moson, Vas és Zala megye képviselői hiányoztak. A résztvevők megállapodtak abban, hogy a szeptember 27-28-án Kaposváron megrendezendő munkabizottsági ülésre a tartományi képviselők magukkal hozzák fényképes tablóik anyagát, amelyeket Münchenben, ünnepi ülésen mutatnak majd be. A bizottság elnöke ismertette az Icomos által támogatott fertőrákosi munkát, s az ezt illusztráló kiadványról is beszélt. A Mitras szentélyt is helyre szeretnék állítani, ez azonban eltér a német műemléki helyreállítási tervektől. Az althofeni munka megtorpant, a település polgármestere nem támogatta. A késő gótikus lakóház felújításával kapcsolatban több főiskola és egyetem — pécsi, ljubljanai, velencei — együttműködése is szóba jött. Az ülésen minden tartomány képviselője beszámolt népi építészeti programjáról. Dr. L. Szabó Tünde az Alpok-Adria faluval, illetve a somogyi világkiállítási programmal kapcsolatban elmondta: a tervek részben megváltoztak, mivel a kulturális bizottság ülésén úgy döntöttek, hogy nem telepítenek át népi épületeket. Somogy is átértékelte korábbi elképzeléseit, ám a munkabizottság népi építészeti programjához kapcsolódva az Expo alkalmából mindenképpen be kell, hogy mutatkozzanak az Alpok-Adria Munkaközösség tartományai. Fényképes kiállítás lesz ez, amely különféle néprajzi tárgyakkal, bútorokkal, népviselettel egészülne ki. A kiállításnak a szennai szabadtéri néprajzi gyűjtemény ad — a tervek szerint — otthont. Egy nagy sátorban találkozhat majd a közönség a tartományok folklórjával. A világkiállítás idején egyébként Szennában tartományi heteket rendeznek, amelyen néptáncegyüttesek s hagyományőrző csoportok mutatkoznak majd be. A végleges programot a szeptemberi, kaposvári ülésen pontosítják. A horvátországi háborús károkról is sok szó esett. A kritikus övezetben minden katolikus és ortodox templom megrongálódott; a tornyok leomlottak, a belső berendezést felgyújtották. A legsürgetőbb feladat a templomok tetőszerkezetének helyreállítása lenne. Több műemlék középület is erre a sorsa jutott. A beszámolót tartó müncheni szakember elmondta, hogy a helyreállítás a II. világháború utáni intenzitással folyik. Véleménye szerint a munkákhoz elegendő építőanyag van. Ezután felolvasták az öt magyar megye felajánlását a háborús károk helyreállításával kapcsolatban. Somogy egy nyugdíjas, műemlékek szerkezeti megerősítésének tervezésében jártas statikus mérnököt, egy építész-technikust, továbbá három, kivitelezésben jártas iparos részvételét, szakértelmét ajánlotta fel. Lőrincz Sándor Flotta Alois Clement kertjében Alois Clement kertész, gyümölcstermesztő, ám traktorjának utánfutóján korántsem szállít mindig mezőgazdasági eszközöket. A magyarázat egy megvalósulatlan álom. Clementiniből nem lehetett hajómérnök — szabadidejében tehát hajómodelleket épít. A most 66 esztendős férfi 30 évvel ezelőtt kezdte e különös hobbit. Az első időszakban — sok ezer modellezőtársához hasonlóan — ő is 1:80 arányban kicsinyített hajókat épített. De viszonylag rövid idő elteltével már nem érte be ennyivel! A modellek egyre nagyobbak lettek. Clementi hajói, kivétel nélkül valamennyien, végzetes tragédiák szereplői voltak. — Egyszer csak feljött g pillanat, amikor ennek az égsz tevékenységnek már valami mélyebb értelmet szerettem volna adni... Az általam készített modellek eredetijén mintegy 14 ezer ember vesztette az életét... A barkácsmester annak idején elsőként készítette el a Viribus Unitis terveit, de a modell csak most készült el. Ez a pompás hajó 1912-ben épült Triesztben, és az Osztrák-Magyar Haditengerészet lobogója alatt harcolt. A hajót az I. világháború végén, 1918-ban átadták a Délszláv Nemzeti Tanácsnak, és ez megpecsételte a monarchia tengeri hatalmának sorsát. A Viribus Unitis november 1-jén Pola kikötőjében süllyedt el, miután két olasz felrobbantotta. A Viribus Unitis másának elkészítésekor Clementi és munkatársai nagy teljesítményű diesel-motorokkal szerelték fel a hajót. Belsejében kéttagú „legénység” elhelyezésére van lehetőség. Már négy motorral felszerelt óri- ásmodellje van a mesternek, bár ő maga még sohasem szállt tengerre. De most remény van arra, hogy ezen a nyáron felvonulhat majd ez a békés hadiflotta! Elhagyott szigetek A lagúnák világának középpontjában Velence, a „királynő”, áll. A „királynőt” hódolói veszik körül — legalább huszonöt kisebb-nagyobb sziget. Ahány sziget, annyi történet! De — sajnos — mára már szinte semmi sem maradt meg e kalandos sorsú szigetek beszédes emlékeiből... Pedig alig egy kőhajításnyira vannak a Szent Márk tértől, és egykoron nagyon is pezsgő élet folyt rajtuk! A lagúnák szigetein ma a pusztulás az úr. Felkerestünk néhányat e szigetek közül,, hogy bemutassuk, milyen elhanyagolt állapotban vannak. Első helyszínünk: Certosa. Pietro Lombardo 1400-ban templomot, harangtomyot és két kolostort építtetett itt a karthauzi szerzetesek számára. Ma siralmas a látvány. Tizenhat hektárnyi zöld terület, amelyet időnként a hadsereg alakulatai gyakorlótérnek használnak. De hát mi is történt itt? 1797-ben, a Velencei Köztársaság megszűnése után, Napóleon úgy határozott, hogy számos kolostort megszüntet. Ezek közül több éppen ezeken a szigeteken működött. A szerzetesek távozásával megkezdődött Certosa fokozatos leépülése, egészen a teljes pusztulásig. A S. Maria di Nazaret, vagy más néven Lazzaretto Vecchio szigetén a kutyák ugatása fogad bennünket. Ez a sziget eredetileg a Szentföldre induló zarándokok pihenőhelye volt, akik számára az itt élő remeték építettek templomot és kolostort. Ma a sziget csak a kóbor kutyáknak ad otthont. Amikor Velencét is elérte a pestishullám, a köztársaság kormánya úgy határozott, hogy erre a szigetre telepíti a fertőzötteket és az őket gyógyító ápolókat és orvosokat. Ez volt az első ilyen intézmény Európában. A sziget neve ekkor változott S. Maria di Nazaretről Lazzaret- tóra, Lazzaretto ugyanis leprakórházat jelent. A betegeket pavilonokban helyezték el. A bejárat felett azok a védőszentek láthatóak, akik a pestis ellen oltalmaztak: Sebastino, Marco és Rocco. Az 1800-as évek végén a sziget katonai objektum lett. Az egykori katonáknak köszönhetően a pusztulás itt még nem ért el olyan fokra, mint az előző szigeten. A Santo Sprito, azaz a Szent- lélek-szigeten, a szerzetesek Sansovino tervei alapján építettek templomot. Azután a sziget — 1806 után — Napóleon rendeletére a tengeri flotta tulajdonába került. Előbb lőporraktár, majd börtön lett. És mára: mindent elvittek, ami mozdítható volt... Poveglia szigetén emelkedett egykor a S. Vitale templom. Az egykori kórházsziget 11 épülete meglehetősen jó állapotban van ma is, az antik, faragott kútkávának azonban már lába kelt. A Lazzaretto-szigeten elvadult kutyák fogadtak bennünket, a San Clemente szigeten viszont a macskák. Eredetileg ezen a szigeten is a Szentföldre igyekvő zarándokok pihentek meg. Később remetéknek adott otthont. A templom is ebben az időszakban épült. 1814-től aztán a elmebetegek női osztálya kapott a szigeten helyet, egészen pár hónappal ezelőttig, amikoris az intézményt végleg bezárták. Ma a sziget — a macskákat nem számítva — teljesen elhagyott. A templomot már többször „meglátogatták” a tolvajok. Még pár év és — ha továbbra is lakatlan marad a sziget — San Clemente is úgy néz majd ki, mint elhagyatott társai... Sajnos, az önkormányzatok amelyek az elmúlt évtizedekben egymást váltották Velence élén, nem sok érdeklődést mutattak a szigetek sorsa iránt. Pedig még megmenthetők. A szigetek ma még állami tulajdonban vannak, de az állam nem zárkózna el az elől, hogy magántulajdonba adja őket. Csakhogy a bürokrácia malmai lassan őrölnek! Vajon meddig kell még tétlenül nézni, hogy ezek a felbecsülhetetlen értékek a szemünk láttára válnak semmivé?!
