Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-03 / 153. szám

1993. július 3., szombat SOMOGYI HÍRLAP 21 MŰVELŐDÉS Mozgóképesek közgyűlése Az 1991 áprilisában alakult Magyar Mozgókép Alapítvány első tisztújító közgyűlését tar­totta. Mint ismertették: a köz­gyűlés elé terjesztett kétéves mérlegbeszámoló szerint a szervezet fennállása óta 1 mil­liárd 298 millió forinttal gaz­dálkodott. Bihari Mihály, az alapítvány nemzeti kuratóriu­mának alelnöke a közgyűlé­sen kiemelte: a MMA betöl­tötte hivatását azzal, hogy hozzájárult a filmszakma mű­ködőképességének megőrzé­séhez. A közgyűlés úgy hatá­rozott, hogy a szakkuratóriumi tagok megbízatási idejét kettő­ről három évre, a nemzeti ku­ratórium tagjaiét háromról négy évre emeli. Tanévzáró a képzőművészeti főiskolán A Magyar Képzőművészeti Főiskola a dualista képzési rendszer bevezetését java­solja. Ma Magyarországon fő­iskolai képzés nincs a művé­szetben, hiszen a művészeti főiskolák egyetemi szintűek. Úgy gondolják, hogy egy né­gyéves főiskolai oktatás után 2-3 éves posztgraduális mes­terképzéssel lehetne megsze­rezni az egyetemi szintű, tu­dományos képesítésnek meg­felelő diplomát — szólt Sváby Lajos rektor távollétében Sző- nyi István főtitkár a Magyar Képzőművészeti Főiskola helyzetéről és gondjairól a tanévzáró ünnepélyen. El­mondta, hogy a felsőoktatás­ban zajló reformfolyamat egyik eredménye, hogy jövőre már művész diplomát ad az in­tézmény. Fiatal dalosok Székesfehérváron Huszonegyedik alkalommal rendezték meg Székesfehér­váron a Szabad Művelődés Házában a fiatal dalosok talál­kozóját. A takarékossági okokból a korábbi három nap helyett egyetlen napra szűkí­tett rendezvényen 50 zenész 18 produkciót mutatott be. A műsorban a legjobbaknak járó díjakért vetélkedő versenyző­kön kívül színpadra léptek a műfaj jeles képviselői, Nyeső Mária, a Vas-Bocskai Bistro, a Technikai Szünet együttes is. A korábbi években megszo­kottnál egyébként jóval keve­sebben vettek részt a találko­zón. Ez azt jelzi, hogy a társa­dalmi változásokkal csökkent az igény az úgynevezett „kö­zérzeti dalok" iránt. FIATAL ALKOTÓK A SZOBORPARKBAN Vízfesték és tűzzománc Kellemes környezetben töl­tik idejüket a nagyatádi szo­borparkban a képzőművészeti tábor lakói. A megyéből több mint huszonötén jöttek el az idén. A résztvevők között a ti­zenhárom évestől a végzett fő­iskolásig szinte minden kor­osztály megtalálható. — Pályázat útján választot­tuk ki a jelentkezőket — tájé­koztat Takács Zoltán, a ka­posvári tanítóképző főiskola tanszékvezető tanára. — Itt mindenki megmutathatja, hogy mit tud, formálhatja egyéni stílusát, abban a té­mában dolgozhat, amihez kedve van. Széles választék áll az „alkotók” rendelkezé­sére. Vízfestés, tempera, tus­rajz, hálókötés és tűzzománc, hogy néhányat említsek. Pa­pírgyártás is folyik a táborban, s szeretnének fotózni, linóle­umra metszeni és ékszereket készíteni. Többen vannak, akik már voltak a táborban. Egy féltető alatt Andricz Gabriella éppen hálót köt. Fü­lében saját készítésű tűzzo­mánc fülbevalója. Ezt rézle­mezre festik és karcolják, majd égetik. Gabi elmondja, hogy spontán ötlet alapján ké­szültek azok a tűzzománc próbák, amelyeket mutat. A holnap nyíló kiállításra azt ter­vezi, hogy egy vízfestmény részletét ragadja ki témának. Az a jó az egészben, hogy azt csinálok, amit magamnak szabadon elképzelek — érvel. Bent az épületben többen gyöngyöt fűznek. A maguk készítette segédeszközökön karkötő, nyaklánc készül. Ez utóbbin szorgoskodik Török Ottilia barcsi gimnazista. Ő még nem készített ilyet, neki a gyakorlottabbak mutatták meg az apró fogásokat. Lassan kész a lánc, csak rögzítem a szemeket. Ha nem hordom, akkor is mutatós lesz — mondja elégedetten a har­madéves diák, majd újabb drótfonatot teker a szemek közé. Készül a tájkép (Fotó: Lang Róbert) Az épület mellett katonai sá­torban pihenőhelyek és rajzo­sok tucatnyi munkája szárad. Ezek mégcsak félkész alkotá­sok, de így is tetszetősek. Amikor arról érdeklődöm a ta­nár úrtól, milyen irányzathoz közelíthetők a festések, azt válaszolja: ez csak a folytatás során alakul majd ki. Az asztalon egy faragás megkezdve, a földön linóleum vár metszésre. Pár nappal ké­sőbb érkezett a táborba Far­kas Attila, aki Pécsre a kép­zőművészeti szakközépisko­lába készül. Lent ül a közeli vízparton, rajztáblája fölé gör­nyedve. A pihenőidő alatt rajzol, ta­lán lemaradását pótolja. S hogy mit rajzol? Tippelni sem tudok. A parton és a vízben számtalan a téma, de ő — de­rül ki közben — a víz fölött he­venyészett híd deszkáinak végét örökíti meg. Miért nem a vízililiomot? — kérdem. Mert ez tetszik — hangzik a most már nekem is meggyőző vá­lasz. A fiatalok kiállítása ma nyílik a nagyatádi művelődési köz­pontban. Németh István A századforduló híres mecénásai Az Ausztriai Zsidóság Tör­ténetének Intézete Arnsteintől Zuckerkandlig — zsidó alapít­ványtevők és mecénások Bécsben, Budapesten és Prá­gában címmel rendezett kon­ferenciát a fővárosban. A ta­nácskozás az intézet nemzet­közi nyári egyetemének — ezt június 27-én Bécsben nyitot­ták meg — második állomása volt. Az előadók többek között szóltak a kiemelkedő alapít­ványi intézményekről, ame­lyek mind a mai napig állnak Bécsben, Prágában és Buda­pesten. A 3. nemzetközi nyári egye­tem előadássorozata a cseh fővárosban folytatódott, hol­nap pedig összefoglaló pódi­umbeszélgetés lesz St. Pölten egykori zsinagógájában. Szolgálat és szolgáltatás Iskolai autonómia — Szakmai lépés- hátrány — Önkormányzati felelősség Pár éve többen megkérdő­jelezték néhány megyei in­tézmény létét. Köztük volt a megyei pedagógiai intézet is. Azóta beigazolódott: szükség van a „Sopira”; jól­lehet a korábbi huszonegy munkatársi létszám hétre csökkent. Szolgáltatásaira igényt tar­tanak a somogyi oktatási in­tézmények. Ezt bizonyítják a 218 óvodának, 189 általános és 36 középiskolának kiküldött kérdőívek adatai is. Az igény- felmérésből kiderült, hogy a választ adó intézményvezetők — egyébként nem mindegyik vette a fáradságot, hogy ki­töltse a kérdőívet — hetven százaléka rádöbbent: a jövő­ben csak az eddigitől eltérő stratégiával kormányozhatja hajóját. Szükséges a szemlé­letváltás, a vezetőknek egy­ben menedzsereknek is kell lenniük. Többek közt jelezték, hogy igénylik a nemzeti alap­tanterv műveltségi területeire orientáló írásos segédanya­gokat, vállalkoznak a helyi to­vábbképzések szervezésére s az adott iskolára szabott prog­ramok elkészítésére is. A közelmúltban éppen e célból rendezte meg előadás- sorozatát a pedagógiai intézet a Pedagógus Szakma Megújí­tásáért Programirodával kö­zösen. A pedagógiai alternatí­vákról is bőven szó esett. Ám a téma csak kevés résztvevő­nek keltette fel érdeklődését. Alig voltak ötvenen. Ám lehet, hogy nem is az érdektelenség hibáztatható ezért. Sokkal in­kább az anyagiak, hiszen ek­kor meg kell oldani a pedagó­gus helyettesítését, vállalni kell az utazási költségeket, s ha van, fizetni kell az 500- 2000 forintos tanfolyami díjat. Ez kiderült az igényfelmérés­ből is. Olyannyira, hogy a pe­dagógiai intézet a felső- és a középfoknak egyáltalán nem tud tanfolyamot szervezni a következő tanévben. Az oktatási intézmények belső önfejlődésének segítsé­gére, a pedagógusok önkor­rekciós képességének fejlesz­tésére vállalkozik a Sopi. S te­szi mindezt úgy, hogy nem gá­tolja az intézmények autonó­miáját. A centrális irányítás­nak úgyis akaratközvetítő jel­lege volt. Jóllehet a szabad­ság lehetőségével is sokan él­tek... A cél tehát az, hogy megva­lósuljon az autonómia és a pedagógiai szolgáltatás össz­hangja. Egy célratörő, belső önfejlesztő folyamat szakér­tője, menedzselője — s így részese — legyen az intézet szakértői gárdája. Ennek vi­szont az a feltétele, hogy mie­lőbb megváltozzon a szakta­nácsadás jellege, funkciója, s minden oktatási intézmény hozzájuthasson a Sopi által kínált szolgáltatásokhoz. Részt vehessenek a tovább­képzéseken, ahol neves elő­adókkal találkozhatnak, meg­ismerjék a legújabb alternatív pedagógiákat, jártasak legye­nek az innovációban. © Ám ezt az elvet megöli a bevételorientáltság. így véli ezt Richter Sándorné, a peda­gógiai intézet igazgatóhelyet­tese is, hiszen akiknek nincs pénzük, azoknak is szükségük van (lenne) az információkra. Éppen ezért az alapvető tanfo­lyamokon ingyenesen vehet­nek részt a pedagógusok. A szakmai visszaesést egyéb­ként ők, maguk is érzik. Tisz­tában vannak azzal, hogy az iskolák csak a szakmai pro­fesszióval tarthatják meg a ta­nulókat. Ám ha máshova vi­szik a lurkókat — van rá példa jócskán — csökken a fejkvóta, s ez valóban veszélyezteti az oktatási intézmény létét. Az önkormányzatok ugyan megkapják az alapellátásra szükséges keretet, ám ez nem elég. Somogybán van olyan iskola, ahol egy gyermek isko­láztatása 90-92 ezer forintba kerül évente. Az önkormány­zatok természetesen még jócskán leteszik forintjaikat a fejkvóta mellé, ám az is meg­figyelhető, hogy az önkor­mányzati fellendülésnek kö­szönhetően visszaállított isko­lát most bizony be kell zárni. (Az önállósult Somogygeszti- ben például jövőre már nem indítanak első osztályt.) © A „Sopi” ezért azt tervezi, hogy a jövő tanévtől rendsze­resen meghívja a polgármes­tereket, képviselőket, oktatási és kulturális bizottsági tagokat egy-egy közoktatási fórumra, hogy még inkább felszínre ke­rüljenek a problémák, s vala­miféle túlélési koncepció is körvonalazódjon. Mert a túlé­lés „stratégiája” — sajnos — a közoktatásra is jellemző. Lőrincz Sándor A HÍD TÚL MESSZE VAN, ÉS OLYKOR LEOMLIK Animáció — a hallássérültek meglelt érzékszerve Színházigazgató­kinevezés Békésben Konter Lászlót bízta meg három évre a Jókai Színház igazgató-főrendezői feladatá­val a Békés megyei képvi­selő-testület, amely döntött a színházvezetői pályáról. Kon­ter László néhány hónapja ide­iglenesen megbízott igazga­tóként vezeti a viharsarki szín- társulatot, miután elődjét egy évi működése után a megyei önkormányzat leváltotta. A ko­rábbi csabai igazgató-főren­dező ellen (elmozdítása érde­kében) a társulat egy része s a műszakiak többsége az év elején tiltakozó akciót szerve­zett, és a lehetetlenné tett színházvezetőt a megyei kép­viselő-testület hároméves szerződésének letelte előtt volt kénytelen állásából el­mozdítani. Vincze Tamás hallón szüle­tett. A kisgyermek egészségé­ben hét hónapos koráig nem is mutatkoztak romlásra utaló je­lek, ám akkor a középfülgyulla­dására kapott gyógyszerek el­vették tőle az érzékelés egyik lehetőségét. Azóta hallássérült. A most 31 éves rajz- és nevelő­tanár a hallássérültek tavaly ősszel Kaposváron megrende­zett első film- és videófesztivál­ján Híd című animációs filmjé­vel elnyerte a legjobb alkotás­nak járó elismerést. Jelenleg egy video-alkotótábor résztve­vője a megyeszékhelyen. Már gyermekkorában felfi­gyelt arra, idézi a múltat Ta­más, hogy az animáció különös erővel közvetíti számára a tar­talmat. Az akkoriban látott rajz­filmek és a benne szunnyadó rajztehetség idővel aztán szö­vetségre léptek; a fiatalember elhatározta, hogy a képzőmű­vészeti főiskolán igyekszik tu­dását kamatoztatni, bővíteni. Az animáció oktatását is ma­gába foglaló játékkészítő-grafi- kus szakra jelentkezett, deko­ratív festőnek vették fel. Ám ez a malőr mit sem változtatott el­határozásán: rajzfilmkészítő lesz. A főiskola után Vácra ke­rült nevelőtanárt egyre intenzí­vebben foglalkoztatták a vizuá­lis művészetek. Egy megüre­sedett rajztanári állás betölté­sére a fővárosba hívták, a gyermeknevelés okán távol­lévő kolléga megérkeztekor ment vissza Vácra, ahol jelen­leg is dolgozik. Még a témák kidolgozását is, mint mondja, a motivációk és benyomások animálása révén éli meg. Ezt azzal magyarázza, hogy a permanens probléma­keresés, az újabb és újabb gondolatok helyére illesztésé­nek igénye, e cselekvés analóg az animáció formanyelvével és mechanizmusával. Különösen a régi, fekete-fehér rajzfilmek jelentettek, jelentenek sokat a fiatal animátornak, mivel a mai, modernizált mesehősök már rengeteget szövegelnek, ez gyengíti a hallássérültek szá­mára elsődleges képi informá­ciót. A Hídról kérdezem. Ez a rajzanimációs film, amint mondja, egy meditációs folya­mat eredménye. Arról szól, hogy mennyire fontos a véle­ménynyilvánítás és vallássza­badság, többpártrendszerre épülő életünkben az álláspon­tok közeledése egymás felé, s hogy szükség van az összefo­gásra, mert csak ezáltal van mód az előrejutásra. Ennek a jelképe a híd. Nem mindegy persze az sem, ha már van, miből épül. Erős kezek akarása, avagy csak egy politikus gesztus ké­pezi pilléreit, veszem ki szavaiból, s a tolmács megerő­síti ezt. Hogy Vincze Tamás milyen­nek látja, gondolja a hidat? A film egy kicsit pesszimista le- csengésű, meséli, hiszen az ő hídja leomlik. Ami nem jelenti azt — az alkotás legalábbis nyitva hagyja a kérdést —, hogy többé már nem épülhet fel. Mert a hidak ilyenek: hol felépülnek, hol meg egyszeri­ben leomlanak. A kisportolt alkatú fiatalem­ber most azt forgatja a fejében, hogy a triatlonról készít videó­filmet. A nagy akaraterőt igénylő sportágat maga is űzte, a hallássérültek csapatában úszott és vízilabdázott is. Má­sodik fülműtéte után hagyott fel a rendszeres edzésekkel. Ám azóta sem tétlen, tornatanárá­nak köszönhetően, aki meg­szerettette vele a futást, gyak­ran indul maratoni versenye­ken. Mint mindenben, ebben is az önmagának való bizonyítás ér­dekli: képes vagyok rá. Balassa Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents