Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-01 / 151. szám

1993. július 1., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Nemrégiben nyitotta meg péküzemét Hamarics Imre vál­lalkozó Csokonyavisontán. Az ötmillió forintos beruházást a helyi takarékszövetkezet segí­tette azonnal kétmilliós hitellel. Eredménye; hogy másfél hó­nap alatt elkészült az új léte­sítmény, így minden nap friss pékáruhoz jutnak a helybeliek. Közös intézmény- fenntartás Nagyatád önkormányzata előterjesztést fogadott el az önkormányzati vagyon hasz­nosításáról, használatáról és forgalmazásának rendjéről szóló rendelete módosítására és kiegészítésére. Az ifjúság- védelem feladatainak megol­dásáról tartott beszámoló sze­rint tavaly három esetben volt ellenőrzés a rendőrség segít­ségével éjszakai és nyilvános szórakozóhelyeken. A testület jóváhagyta a Tarany és Bol­hás háziorvosi körzeteinek működtetésére és finanszíro­zására vonatkozó intézmény­fenntartási társulást. Támogatás a templomfelújításhoz A bolhási önkormányzat úgy határozott, hogy az eddigi százezer forintos támogatá­son kívül a helyi református egyháznak újabb ötvenezer forint támogatást ad. A jegy- zőség épületének megépíté­sével egyidejűleg felajánlja a közelben lévő templom re­konstrukciójához az építők felvonulási költségeinek meg­takarítását. Betonoznak a tanulók Nyári szakmai gyakorlatuk alatt a nagyatádi Ipari Szak­munkásképző Intézet diákjai hasznosan töltik el idejüket. A kőművestanulók a szomszé­dos Bárdos^Lajos iskolában az épület környékét betonozzák körbe, védve ezzel az iskolát. Ha ezt a munkát befejezik, járdaépítés vár rájuk: a kiva- dári városrészben mintegy öt­száz méteren sajátíthatják el a szakma alapvető fogásait. U tcabaj nokságok Görgetegen A múlt hét végén indultak Görgetegen az utcabajnoksá­gok. Szombatonként rendezik meg az általános iskola sport­pályáján a labdarúgó- és kézi­labda-bajnokságot. A kispá­lyás focistákat Somorjai Ist­ván, a kézilabdásokat Daru Erika fogja össze, ők gondos­kodnak a szervezésről. Kerti mulatság a strandon A nagyatádi strand hangula­tos környezetében rendezett lampionos gyertyafényes kerti mulatságot szombaton a há­zigazdákkal közösen a műve­lődési ház. A több nyár óta hagyományos rendezvény a város társasági életének ked­velt eseménye, ahol a vendé­gek táncolhattak, és éjszakai fürdőzésre is lehetőségük volt. KEVÉS A PÉNZ, SOKAN VISSZALÉPTEK Megbukott vállalkozók Hasznosítják a termálkutat A jövő' héten újra megnyílnak az eddig zárva tartó egységek (Fotó: Kovács Tibor) Százötven kiskereskedelmi egység és negyven vendéglá­tóipari üzlet működik Nagyatá­don. A kiskereskedelemben — hasonlóan az eddigi évek gya­korlatához — továbbra is az élelmiszer, a háztartási, vegyi áru, valamint a textil- és ruhá­zati üzletek vannak túlsúlyban. Kevesebb üzemel viszont a vas-műszaki, kultúrcikk és építőanyag jellegű kereskedé­sekből — tudtuk meg Birkás Józseftől, a polgármesteri hi­vatal főelőadójától. Az év első három hónapjá­ban a kiskereskedelemben és a vendéglátásban ötvenhatan kezdtek új vállalkozásba. Negyvenketten adták vissza engedélyüket. A megszünte­tések oka általában a pénz(tőke)hiány, valamint az egyes cikkek iránti kereslet- csökkenés. A munkanélküliek közül sokan kezdtek el vállal­kozni minden anyagi háttér és tapasztalat nélkül. Főként a kü­lönféle termékforgalmazók vol­tak kénytelenek felhagyni az üzleteléssel. A helyzet az utóbbi két hónapban már va­lamelyest szilárdult. Az ipari és szolgáltatási vál­lalkozások területén az utóbbi két évben csökkent a vállalko­zók kedve. Amíg a különféle szakmákban két évvel ezelőtt 120-an kezdtek el valamelyen ipari és szolgáltatási tevé­kenységet, addig tavaly már csak 92-en. Az idén az első félévben eddig 27-en váltották ki a tisztes ipart. Ebben az idő­szakban mintegy egyharma- duk visszaadta iparigazolvá­nyát. Közöttük voltak olyanok is, akiket a gyengén álló gaz­dálkodó egységek kényszerí­tettek új vállalkozásokba, ez­zel rájuk hárítva minden köz­terhet és kiadást. Hosszú idő után újra ter­melni kezdett a nagyatádi gyógyfürdő egyes számú termálkútja a létesítmény új szárnya alatt. A múlt héten megtalálták az 1904-ben fúrt kút fejét. A percenként 100 liter víz ho­zamú termálkút hasznosítá­sán dolgoznak a szakembe­rek most. A belső nagyme­dencét és a kádfürdőket egyelőre nem látogathatják a vendégek, de a fizikoterá­piás gyógyellátás és a külső strand zavartalanul működik. Jelenleg a belső helyreállí­tási munkákat végzik. Gyermektábor az erdőben Címer intarziából Hagyományteremtő kez­deményezés részesei voltak azok az általános iskolás di­ákok, akik a múlt héten a Ta- ranyhoz közeli erdészház mellett verték fel sátraikat egy hétre. Városi összefo­gással teremtődött meg a lehetőség, hogy a jelentke­zők kulturált körülmények között töltsék el a vakáció egy részét. — A nagyatádi Babay iskola diákjainak fele nyaral külön­féle táborokban az idén — mondta Tamás Lajos igaz­gató. — Tizenkétten mentek Németországba, sokan van­nak a budai hegyekben, Nagyvázsonyban, Csopakon. Fonyódligetre is sokan ké­szülnek táborozni. Több mint huszonötén választották vi­szont a városhoz közeli sátor­tábort. Egyelőre kevés volt az érdeklődő az iskolákból, de jövőre biztos többen jönnek el ide is. Az egyetlen esős napon — amikor kint jártunk — elfoglal­ták magukat a gyerekek: rá­diót hallgattak, modelleztek és segítettek a konyha és a kis­ház körül. A sátrakat áztatta ugyan az eső, de a jókedv tö­retlen volt a negyedik napon is. A legnagyobb élmény az éj­szakai őrség jelentette a tábo- rozóknak Takács Eszti és Ko­vács Kata szerint. Nagybocskai Gábort, bece­nevén Winetout nemrégiben avatták cserkésznek. Ő cso­mózásra tanította a többieket. Neki ez az utolsó cserké­szévé, mert nyolcadikos volt az idén. Az ötödikes Bogdán Tamás határozott. — Jó sátorban lakni, még egy hetet kibírnék. Mi állítottuk össze a sátrakat. Ez roppant egyszerű. Tábortűz is volt tegnap. A város üzemei és vállalko­zói sokat segítettek a tábor lét­rehozásában. A költségvetési üzem, a Varjas-, Antal-, Ká- mán-vállalkozások és a repü­lőgépes szolgálat, amely a szúnyogirtást végezte. Biztos, hogy jövőre folyta­tása lesz a kezdeményezés­nek. N. I. A lábodi Fazekas Imre apró­lékos, sok türelmet igénylő munkája nyomán szép intarzi­aképek készülnek. A vékony funérlemezre pontosan kivá­gott, különféle színű és fajtájú falemezek darabjait illeszti és enyvezi be. — A mesterséget apámtól lestem el — mondja —, aki bú- torasztalos volt. Gyermekko­romban nem nagyon érdekelt ez a tevékenység, de apán ha­lála után én fejeztem be a fél­bemaradt munkákat és kedvet kaptam hozzá. Farkas Imre bútorkészítés­sel egyáltalán nem foglalko­zik, csak kedvtelésből a díszí­tőmunkával. Már mintegy harminc darab saját alkotással büszkélkedhet. A képek nagy része tájakat ábrázol. Ezek leginkább Erdélyhez kötőd­nek, mivel Romániából tele­pült át családjával. Öt hóna­pon keresztül dolgozott a ro­mán királyi kastély képén, amely több mint ezer apró kis darabból áll. Tizenhét alkotás — barátja és egy szponzor­bank segítségével — jelenleg Németországban van kiállítá­son. Néhányszor már Ma­gyarországon is kiállított, leg­utóbb februárban Nagyatá­don. Ezután fogott hozzá Nagyatád város címerének el­készítéséhez. Távlati tervei között szerepel egy virágmin­tás mennyezetdísz megalko­tása. Róka Judit Fafaragások a parkban A Segesden található szoborparkban gyűjti össze Szira Sándor fafaragásait. Kedvenc időtöltése eredményei mel­lett a külön területet a háziállatok is igénybe veszik. (Fotó: Kovács Tibor) Módosított költségvetés Segesden Módosította költségvetési tervét Segesd önkormány­zata. Az új szociális törvény hatályba lépése miatt a képvi­selő-testületnek ezentúl sok más támogatási formával is foglalkoznia kell, mint eddig. A természetbeni juttatásokon kívül nőtt az anyagi támoga­tásban részesítendők köre. — Ezek közül kiemelkedik a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatása — tájékozta­tott Veszner József jegyző. — Számításaink szerint mintegy 2,6 millió forint többletkiadást jelent ez. A foglalkoztatási alapból biztosított négyezer forintos szociális támogatást váltotta fel ez a támogatási forma. A jegyző itt jegyezte meg, hogy a helybeli munka- nélküliek ellenőrzését a képvi­selő-testület nem vállalja ma­gára, hasonlóan a nagyatádi döntéshez. A saját erővel támogatott fejlesztésben is változások lesznek — folytatja a jegyző. — A szennyvízelvezetésre százötvenezer forint tervké­szítési díjat szánunk. A torna­terem rendezése, a tűzi víz­bekötés is 2,4 millióba kerül. Kislabort vásárolunk a 2. számú orvosi körzetbe két­százezer forintért. Még az idén szilárd burkolata lesz a Petőfi utcának. Fontolgatjuk, hogy esetleg nátriumlápákat szereltetünk fel. Ez félmilliós megtakarítást jelentene a község áramszámláján. Terv készül a szilárdhulla- dék-lerakó kijelölésére. Erre szintén van pénz. A körzeti megbízott rendőr részére vásároltak egy Lada Nivát, így jobban tud mozogni a terepen, mint személygép­kocsival. Egy feltételt szabtak ehhez a beruházáshoz: a rendőrség pótolja az autót a lefutott kilométer után. A tűzoltószertárral egybeé­pítve készül el a sportöltöző. A község három temetője közül a reformátusban nem volt ed­dig ravatalozó. Ezt most, ha szerényen is, de pótolják. Támasz nélkül A Szabáson élő idős há­zaspár története szokványo­sán indult. Helyzetük miatt so­kan rájuk fognak ismerni. Lá­nyukban volt minden remé­nyük, hogy öreg napjaikra gondozza őket. Házat vettek a faluban, s hozzá is költöztek. Az épületen életfogytig tartó haszonélvezet van a lányuk javára. Négy év után kiderült: a lánynak nem kellenek az öregek. Van egy fiuk. Neki nincs követelése a jussból. Ő messze lakik, kiegyensúlyo­zott családi életet él. A het­venegy éves idős néni éppen orvoslást keresett a polgár- mesteri hivatalban. Ott talál­koztunk. Rosszkor jöttünk mindketten. Nincs, aki tájékoz­tasson bennünket. Kérem őt, mondja el gondját. Rövid gondolkodás után megteszi. — Havonta alig tizenhárom- ezer forintból nem tudunk már megélni — panaszkodik. — A lányom nemhogy nem segít, de! egy ideje már nem is beszél ve­lünk. Összeállt egy hetvené­ves emberrel. Munkanélküli, és sajnos rossz életű is lett. Mi a nyugdíjunkból fizettük min­den költséget eddig — kese­reg tovább. — Azért jöttem, hogy segítsenek itt a terheket megosztani. Valamit fizessen a lányom is. Kéne egy jó ügy­véd, aki igazságot tenne. Bot­jára támaszkodik és elmondja: azt sem bánná, ha a háza is rámenne a perköltségre, csak nyugtuk lenne végre. A lányuk ki akarja forgatni őket, de ő keményen fogalmaz: nem hagyjuk magunkat! Ezek után már szociális otthonba is el­mennének, de a házat így el­adni nem tudják. A szerződés megírásakor hittek a lánynak, most meg azon fáradoznak, hogy valamiképpen lekerüljön nevéről a haszonélvezet, mert arra már régen érdemtelenné vált. Az egykori remények, a gondtalan öregkor képe régen szertefoszlott bennük. Maradt az örökös civakodás, ettől pe­dig végre meg akarnak sza­badulni. Úgy gondolják ennyi nekik is megjár az életben. Az időt visszafelé számolják. Már abban sem bíznak, hogy lá­nyuk megérti gondjaikat. Pe­dig egykor ő is kerülhet ennél még kiszolgáltatottabb hely­zetbe. Németh István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents