Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-28 / 174. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. július 28., szerda Akárki, akármit mond, mégis csak finom ez a spenót! Sokat merítettem magamnak, de még kanalat is kinyalom! Szólásmagyarázat Miért nem ér fenékig a tejfel? Ha valaki egy edénybe szedi a tej fölét, vagy egy doboz tejfelt vásárol, annyi tejfelhez jut, amennyit megszedett vagy amennyit vásárolt. Egy idő múlva azonban magából a tejfelből is, mint előbb a tejből, kiválnak azok a zsírrészecskék, amelyek a tejfel javát alkotják. Ebből az következik, hogy a tejfeles edény alján már aránylag rövidebb állás után is több-kevesebb savó marad, ami olykor egészen vízszerűen híg. Ez a lé egyébként értéktelen folyadék, ami nem használható a tejföllel azonos célra. Éppen ezért a tejfeles edényben sosincs fenékig tejfel. Tudod-e ki kap vérszemet? Azok a vadászok kaptak vérszemet, akik a megsebesített, de kézre nem került vadat keresgélve vércseppeket találtak, s ebből a nyomból jöttek rá, merre kell,a menekülő vad után eredni. Ám azokra a kiéhezett ragadozókra is mondták, hogy vérszemet kapnak, amelyeknek már akkor is vér- beborult a szemük, amikor még nem kaparintották meg áldozatukat, de ösztönük azt súgta, hogy rövidesen véres prédához jutnak. Ez felbátorította, merésszé tette őket. Csoportos utazás a csillagokba Ezt a játékot akár szobában, akár szabadban, a fűben ülve játszhatjátok. Üljetek körbe, az egyik játékos kezdje a játékot és a következőt mondja: „Űru- tamra én magammal viszek egy törölközőt.” Egymás után, mindenki, aki sorra kerül mond egy tárgyat, amit szívesen magával vinne az űrbe, de úgy kell ezt mondania, hogy felsorolja azokat a tárgyakat is, melyeket az előzőek már említettek. Aki elrontja a sort, kihagy egy tárgyat, az záloggal fizet. A zálogkiváltásnál legyetek ötletesek, leleményesek! Bűvös négyzet \22 24 33 42 441 137 46 \23 32 41 50 3| 45 5! 26 35| r 15 171 4 13 34 43J Il4 16 2d 112 21 20 291 131 40 491 |2 nj 28 30 39 48 8 10 19 36 38 47 7 9 18 27 A feladat egy kis fejtöréssel jár, de nem árt ilyenkor, nyáridőben egy kis számtannal is foglalkozni, — csak úgy gyakorlásképpen. A számtöredékekből rakjatok össze egy olyan, hétszer hét kockából álló négyzetet, amelyben minden vízszintes és függőleges sorban, valamint a két átló irányába egyformán 182-182 a számok összege. (Könnyebben végezhetitek el a feladatot, ha a rajzon látható számtördékeket kivágjátok és úgy illesztgetitek össze őket.) Falatka kalandja Falatka, a kistacsi a téren állt és számolta az autókat. Nézte, ahogy átmennek a kereszteződésen, majd megállnak a tilosat jelző lámpánál. Lekuporodott az egyik padra. Szemlélődött, szemlélődött — és egyszercsak azt vette észre, hogy ő is az egyik autó kormányánál ül és a lámpa éppen pirosat jelez. Körbenézett a kocsiban és meglátta: a barátai mind ott vannak. Ott volt Csipetke, a szomszéd pincsi ölebje, a nagyfülü spániel Zsazsa, Odönke, az örökké kabátban járó tacskó, de még Szerénke is, az Újsor újdonsült uszkárja. — Hát ti hogy kerültetek ide? — Hallottuk, hogy új autód van, Falatka! Elhatároztuk, ko- csikázunk veled egy kicsit. — Persze, persze! De azt tudjátok-e, hogy én száguldozó, vadmotoros vagyok? — Mi szeretjük a száguldást, egyáltalán nem félünk! — Akkor kapaszkodjatok! — taposott a gázra Falatka. Kilőtt a piros autó, aztán jöttek a kanyarok, csak úgy dőltek egyrakásra az utasok. Vi- songtak, hejehujáztak, majd kidöntötték az autó oldalát széles jókedvükben. Hirtelen Falatka hatalmasat fékezett: — Nézzétek már! Egy autóstoppos! Ha jól látom Azottka! Hol hagytad az ernyődet? — támadtak rá hárman is — csuromvizesek leszünk tőled! — Elcsavarogtam a gazdámtól! — pityergett Ázottka — és elfelejtettem az utat is! — Hát nem tudsz szimatolni? — Úgy látszik megfáztam, mert nem érzem a szagokat. — Ne búsulj, majd hazaviszlek! — intett fejével Falatka és úgy rákapcsolt, hogy szinte repültek. Egyszercsak nagy szirénahangot hallottak, egy motoros rendőr leállította őket. Olyan nagy csend lett az autóban, hogy még Ázottka reszketését is lehetett hallani. A félelmetes motoros rendőr nem más volt, mint Hapci Benő, a fogcsikorgató komondor. — Gyorsan hajtunk? Gyorsan hajtunk? Hát akkor megyünk az őrszobára! Masíroztak egyenként ki az autóból, csak Ázottka kecmer- gett kifelé keservesen. Ázott bundájából csak úgy folyt a víz, egyenesen Hapcira, meg a többi ácsorgó kutyára. Falatka is úgy érezte, hogy most elönti a hideg zuhany... Ekkor felébredt. Szakadt az eső, csurgott végig a bundáján, előtte az autók egymás hegyén-hátán tülekedtek. Leugrott, behúzódott a pad alá, néha felpillantott az ülésre, ahol ezt a szép autókirándulást álmodta. Kisvártatva jött Irénke, ölbekapta az elcsavar- gott Falatkát, és hazavitte. Ám Falatka, ha kisétál a térre, azóta is mindig boldogan emlékezik a piros-autós álmára. Törő István A bárányfelhő és a liliom A bárányfelhő az égen ballagott. A liliom a kiskertben virult. A liliom felnézett az égre, a bárányfelhő meg lepillantott a földre, — így látták meg egymást. A liliom susogta: — Bárcsak én is ott kószálhatnék a magasban, ahol a bárányfelhő! — Miért nem élhetek én is ott a kiskertben, ahol a liliom! — sóhajtott a bárányfelhő. Aztán gondolt egyet és ereszkedni kezdett a föld felé. A liliom pedig nyúlt, nyújtózkodott fölfelé. Egy-kettőre túlnőtte társait, már olyan nyurga és hosszú lett, hogy a többeik aggódva kezdték nézni. A bárányfelhő lefelé menet, feleúton észrevette, hogy sírnak a pajtásai. Hullott, pergett a felhők könnye^ ahogy őt távolodni látták. Osszefacsaro- dott a bárányfelhő szíve és megállt igyekeztében. A liliom is megállt nyújtózkodásában, látva virágtársai aggódását. Nem nyújtogatta tovább nyakát, nyugodtan állt, olykor megimbolygott a szélben. A bárányfelhő meg igyekezett vissza felhő-pajtásaihoz. Aztán szemerkélni kezdett az eső, kis dalocskát dalolva hullottak a cseppek: „Szép a felhők útja a magasban fenn. Szép a liliomélet a kertekben. Szép a világ minden kis darabkája, de ahol születtünk, az a hely drága!” A liliomnak nagyon tetszett a dal, nem is kívánkozott el többé a kiskertből, ahol született. A bárányfelhők pedig azóta is csak a magasságban vándorolnak. L. E. Miért éjjeli állat a bagoly? A bagoly tevékenysége éjszaka kezdődik, és hihetetlen pontossággal bukkan a zsákmányára akkor is, ha mi már teljes sötétséget észlelünk. Éjjel a bagoly látásához elegendő egy nyolcszáz méter távolságban égő gyertya is. A bagoly szemei igen nagyok, de nem tudja emberi módra a szemgödreiben forgatni, ezért a fejét mindig arra kell fordítania, amerre nézni akar. Recehártyáján sok-sok sűrűn elhelyezkedő pálcika van, ezek tartalmazzák az úgynevezett látóbíbort, azt a színanyagot, amely az ember által már nem látható fénysugárra vegyileg reagál. Ehhez a bámulatos látóképességhez járul hozzá a bagoly rendkívüli hallása. Mindent egybevetve, valójában a szeme és a füle teszi a baglyot igazi éjjeli állattá. Állj ki az esőre és nagyra nősz Állj ki az esőre, hogy nagyra nőjj! — tartja a szólás-mondás. Valóban, az esőnek van valami köze a növekedéshez? A növények esetében bizonyosan, de az embernél nem, sőt a legújabb humánbiológiai kutatások szerint India legcsapadékosabb vidékén élnek a legalacsonyabb termetű emberek. Mitől függ hát a növekedés? Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, érdemes áttekinteni, hogyan és mekkorát nőttünk az elmúlt száz esztendő alatt. 1876-ban a magyar felnőtt férfiak átlagos testmagassága 160 cm körül volt, kevesebb az európai átlagnál. Mára utolérték a férfiak az európai átlagot, a 170-172 cm-t. A hölgyek magassága európai mércével átlagos. Vagyis egy évszázad óta nőttünk. A tudósok szerint sok tényező játszik ebben közre. Többek között kiemelkedő szerepük van a táplálkozási szokásoknak. A fiatalok növekedésére különösen jó hatással van a sok zöldség, gyümölcs. Ám tudomásúl kell venni, hogy a környezet szennyezése nagy mértékben hat a fejlődésre. A szennyezés vagy a károsítás már a méhen belüli életben is visz- szavetheti magzatot. A magasságban ugyan nem, de az arányos testalkat kialakulásában fontos szerepe van a sportnak is. Végülis: az eső nem segít az ember növekedésében. Sok minden más is kell ahhoz, hogy egy kisgyerekből magas, arányos alkatú felnőtt legyen. Lóugrásban _Ll. L c L Y S V K Á M 0 É A I I 0 H I N T Induljatok el a jobb felső' sarokban levő C-betűből és lóugrásban olvassátok össze a betűket. Ha helyesen olvassátok össze a betűket, egy nagy, magyar költő nevét kapjátok eredményül. Ki ez a költő? Nyári rege Nyaldossa a partokat a Balaton árja: Messze a nagyvilágon nincsen annak párja. Rengeteg a víz, az ám, akárcsak a tenger: Itt boldog csak igazán a sok gyerekember. Hej, laboda, laboda, óriási a labda: Zoli, nézz csak oda, Judit hogy elkapta! Mennyi gyerek mindenütt, boldog ez az óra: Isten áldot napja süt a vakációra! Szarka Zoltán Beugratós Fogják meg! Zsuzsi megkérdi Sarlyitól: — Tudod-e, hogyan kell állatokat fogni? — Nem. — Majd én elmondom. Elefántot úgy fognak, hogy egy nagy táblára felírják 2x2=5. Az elefánt okos állat. Ezt látva tömi kezdi a fejét. Töri, törögeti és közben megfogják. Zsiráfot úgy fognak, hogy megvárják, amíg egy magas fa mellett pihenni kezd. Odamennek a fához és egy rúd végére kötött szénacsomóval rohanni kezdenek a fa körül. A zsiráf lusta állat, csak a nyakát nyújtja a széna után, így a nyaka lassan rácsavarodik a fára, s ekkor megfogják. Két oroszlánt úgy fognak, hogy egyet fognak és megszorozzák kettővel. A cet fogása a legegyszerűbb: fordított látcsővel nézik, s mikor már egészen pici, beleteszik egy szardíniás dobozba. — De a legérdekesebb a majomfogás — mondja Zsuzsi — adj rá kezet, hogy ezt nem mondod el senkinek! Sanyi kezet nyújt, Zsuzsi megfogja a kezét és megszólal: — Látod, majmot így fognak! I <
