Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-08 / 131. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1993. június 8., kedd Videós érdekvédelmi tömörülés A Filmterjesztők Országos Szervezete videós szekció megalakításáról határozott. Demeter István, a szervezet elnöke elmondta: a szekció életrehívását a nemrégiben hatályba lépett, kulturális járulékra vonatkozó törvény, valamint a hazai sajtóban a vi- deótékások ellen folyó „hecckampány” indokolta. Utóbbi ugyanis azt az érzetet keltheti, mintha Magyarországon jelenleg csak „fekete” tékák működnének. A szekció elsődleges feladatának tekinti, hogy bebizonyítsa: léteznek tisztességes vállalkozók is. Régi-új igazgató a szegedi szabadtéri élén * A Szegedi Szabadtéri Játékok jelenlegi igazgatójának, Nikolényi Istvánnak a pályázatát fogadta el a szegedi közgyűlés ülésén kétharmados többséggel, s szeptember 1-jétől 1996 szeptemberéig a régi vezető kapta meg az igazgatói kinevezést. Az ön- kormányzat által kiírt pályázatra négyen adtak be pályamunkát, Nikolényi István mellett jelentkezett Pál Tamás szegedi karmester, Jóni Gábor, a Szegedi Nemzeti Színház marketingmenedzsere, továbbá Horváth Mihály, a Bartók Béla Művelődési Központ igazgatóhelyettese, aki korábban évekig vezette a játékokat. A pályamunkákat szakértő zsűri bírálta el, első helyen Nikolényi Istvánt, második helyen pedig Pál Tamást javasolta igazgatónak. A közgyűlés Nikolényire voksolt. Korda Sándor ünnepségsorozat Korda Sándor filmrendező születésének 100. évfordulója alkalmából ünnepségsorozatot rendeznek szeptemberben — erről Föld Ottó, a Korda Sándor Filmproduceri Alapítvány elnöke és Németh István, Túrkeve polgármestere — tájékoztatta az újságírókat. Korda Sándor szülőhelyén, Túrkevén szeptember 16-án mozit nyitnak és felállítják a rendező mellszobrát. Életét bemutató festmény- és dokumentumkiállítás is lesz a községben. Budapesten komolyzenei koncerttel emlékeznek a Mágnás Miska, a Szép Heléna szerelmei, a Lady Hamilton és sok más ismert film rendezőjére, illetve producerére. A szeptember 18-i est fővédnöke az angol nagykövet. A Korda Sándor Filmproduceri Alapítvány két évvel ezelőtt alakult meg azért, hogy megindulhasson a producerképzés. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán ugyanis még ma is csak gyártásvezetőket képeznek. Gombavilág a T ermészettudományi Múzeumban Gombavilág címmel Európában is különlegességnek számító bemutatót tart júniusban a Magyar Természettudományi Múzeum. A szervezők elmondták: a bemutatón több mint 250 — természetes állapotban megőrzött — nagygombafaj egyedei láthatók majd életterükben. A fenyő-, tölgy- és a más lombos erdőben „szerényen” meghúzódó növények esetében már az is különlegeségnek számít, hogy egyáltalán kiállíthatok. A gombák tartósítása eddig szinte megoldhatatlan feladatnak látszott. Érett érettségizők Az esztergályos költőnek készül — A gyes hozza a matúrát Izzasztó matematika tételek mellett (Fotó: Csobod Péter) Előítéletekkel teli könyvek Antiszemita írásművek Japánban Újabban igen népszerűek Bírálják a faji előítélet megnyilvánulását Az asztalon csoki, üdítő. Még néhány perc és hirdetik matematikából az érettségi feladatokat. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban 51 szakmunkás várja a rádióban elhangzó sorszámokat. A magyar írásbelin már túlvannak, ám — mint mondják — a matek nehezebb. Ahol mi jártunk, tizenhármán ültek a padokban, s mindannyian azt mondták: kiegyeznének egy kettessel. Ha jobban sikerül, az sem baj... Szántó Lászlótól, a levelező tagozat igazgatójától tudom: három éve két osztály indult, s a tanulóknak már volt előképzettségük. Megszerezve a szakmunkás-bizonyítványt, munka mellett ültek iskolapadba hetente kétszer 5-6 órára, hogy az érettségi is meglegyen. 120 hallgatót vesznek fel, de időközben a fele lemorzsolódik. Az igazgató szerint általában az idősebb generáció a lelkiismeretesebb, a fiatalok egy része komolytalanabb. — Rádöbbentem: az esztergályos munkából nem lehet megélni — mondta a 20 esztendős Gschwindt Balázs. — Én különben is humán beállítottságú vagyok, ma sem értem miért szakmunkásképzőbe jelentkeztem. Rámszakadt ez a nagy ipar. Szinte burokban éltem egészen addig, míg rájöttem: nem erre vagyok hivatott. Ha túlleszek az érettségin, Miskolcra jelentkezem bölcsészkarra. Költő szeretnék lenni. Lángrózsák ülnek Horváth József né arcán. Nem titkolja: nagyon izgul, s különösen a matektól fél. A negyvenéves asszony a Deltánál dolgozik. Két gyerek mellett, gyesen Évek óta hózódik a Somogy Megyei Művelődési Központ nagytermének felújítása. Az első tervek alapján csaknem harmincmillió forintba került volna az átalakítás. Az összeg előteremtése teljesen reménytelennek látszott hiszen nem olyan rég még az intézmény létét is megkérdőjelezték. A közelmúltban építészek, kivitelezők ültek egy asztalhoz a közművelődési szakemberekkel, s az eredeti terv egyszerűsített változatáról döntöttek — tudtam meg Hegedűs Tibor igazgatótól. Külön statikai vállalta a továbbtanulást. A humántárgyak jobban mentek, de — mint mondja — ezen is túl kell lenni. Miközben beszél, érezhető: alig várja már, hogy hozzáfogjon a feladatokhoz. Míg ő a másodfokú egyenlet megoldóképletével, a sorozatokkal, bizonyításokkal bajlódik majd, a kicsire nagyobbik gyereke vigyáz. Csányi Csilla fodrászként megerősítésre nincs szükség, s lemondanak a galériáról is. így mérséklődtek a költségek. S ez köszönhető annak is, hogy Ponikfor Zoltánnal, a kaposvári Építőipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójával megegyeztek: az iskola diákjai végzik a generálkivitelezést. A munkák már elkezdődtek. A tanulók felszedték a parkettát, s több mint félszáz köbméter port „termeltek ki”. Az őszszel folytatódik az átalakítás, költségeit a megyei önkormányzat támogatása mellett végzett, ám a szakmájában nem tudott elhelyezkedni. — Sok a fodrász a városban — jegyzi meg — s különben is, én le akartam mindenképpen érettségizni. Ez hozzátartozik az alapműveltséghez. Elvégeztem egy pár hónapos boltvezetői tanfolyamot is, mert ha meglesz a bizonyítvány, családi vállalkozásba kezdünk. Lőrincz Sándor pályázatokon megszerzett összegekből, az intézmény bővülő szolgáltatási tevékenységéből származó bevételekből teremtik elő. Az intézmény felajánlásokat is vár. Több vállalkozó jelezte: anyagi ellenszolgáltatás nélkül részt kíván venni a nagyterem felújításában. Az igazgató bizakodó. Úgy véli, jövő év májusában már berendezve várja a látogatókat a kamararendezvényekre, szimpóziumokra, bálokra kiválóan alkalmas terem. (Lőrincz) Japánban sohasem élt zsidó közösség, mégis reneszánszát éli a szigetországban a zsidó tárgyú irodalom, annak is a szennyes, gyűlöletkeltő változata. Ezt az irracionális helyzetet elemzi a külügyminisztérium közel-keleti részlegének vezetője, aki úgy látja, hogy Japánban sem szükséges az antiszemitizmushoz az, hogy jelen legyen a zsidóság — e nézet általában mindennemű faji, vallási és kulturális előítélet kifejezője. o A Jomiuri Simbun című lapban számol be Nogami Josidzsi külügyminisztériumi igazgatóhelyettes arról, hogy újabban igen népszerűekké váltak az antiszemita művek, számos könyvet jelentettek meg ismert japán kiadók, és bőségesen olvashatók antiszemita írások a nagy példányszámú hetilapokban is. — Bármelyik nagyobb könyvesboltban külön sarokban találhatók az üzleti világgal, gazdasággal foglalkozó könyvek, köztük azok, amelyek szenzációhajhász címeken hirdetik: felfedik az igazságot a világ pénzpiacainak működéséről — írja. A Mainicsi című lap nemrégiben közölte Nisioka Masza- nori hírhedt szerző írását arról, hogy a „végső megoldás” csak egyes történészek képzeletében játszódott le, vagyis a holocaust nem jelentett egyebet, mint „a zsidóság emigrációját”. Az úgynevezett zsidó ösz- szeesküvési teóriáról szólnak a japán szemléletben fogant könyvek — vagyis azt magyarázzák, mennyiben okolható a zsidó pénzhatalmasságok összeesküvése a kereskedelmi háborúskodásért — ennek egyik résztvevője éppen Japán, vagy a jen értékváltozásáért, most éppen a japán pénz szédületes árfolyamnövekedéséért. Egyesek szerint az előítéletekkel teli könyvek a recesszió miatt váltak népszerűekké és senki sem fog irántuk érdeklődni, amint növekedésnek indul a gazdaság. Mások úgy vélik, nincs ok aggodalomra, hiszen Japánban nincs meg az európai neonácizmusnak vagy az antiszemitizmusnak a megfelelője. Sőt — mondják — a japánok egyfajta félelemmel teli bámulatot tanúsítanak a zsidók iránt, ezt az érzelmet tükrözi szerintük az antiszemita irodalom mostani keresettsége is. © Nogami szerint ezek az érvek cseppet sem meggyőzőek és rendkívül felszínesek, valamennyi igyekszik igazolni az elítélendő jelenséget. Hangsúlyozza, hogy mindenfajta előítélettel fel kell hagyni, legyenek azok célpontjai a feketék, a zsidók vagy éppen a japánok. Az amerikai négerekkel vagy az ázsiaiakkal szembeni vallási, faji és kulturális előítéletek nem kapnak publicitást, ezektől a legtöbb polgár idegenkedik, nem is vállalkozik ilyen témájú művek terjesztésére japán kiadó — mondja a külügyminisztériumi vezető. A szociológusok szerint a külvilágtól évszázadokon át elzártan élő Japánban, a „110 millió japán homogén” társadalmában, az emberek az újkori nyitás révén szembesültek a mások iránti tolerancia követelményével, sokukban élnek ezért még fenntartások általában az idegenekkel szemben. © A japán külügyminisztériumi tisztviselő a faji előítélet mindennemű megnyilvánulását bírálja, felidézve azt, hogy nemrégiben éppen Japánban keltett megbotránkozást a német televízió egyik műsora, amely hemzsegett a Japán-ellenes faji megnyilvánulásoktól. Marton János Szépül az SMK nagyterme Százharmincöt kötet versenye Szép magyar könyv Reszkessetek, Miki egerek! Az 1992-es esztendőben napvilágot látott szép küllemű természettudományos, ismeretterjesztő és gyermekkönyvek, művészeti albumok, reprint kiadványok, szakkönyvek, szépirodalmi művek láthatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban ma nyílt kamaratárlaton. A Károlyi-palotában a Szép magyar Gavallér módon emlékezett meg a gyermekek napjáról a felsőmocsoládi önkormányzat. Az egész iskolát elvitték egy háromnapos kirándulásra, mégpedig nem is akár- hova, a Dunakanyarba. Több mint száz gyereket juttattak könyv 1992 versenyében részt vett köteteket tekinthetik meg az érdeklődők. A szép könyvek versenyére 39 kiadó 135 művet nevezett, végül is a zsűri 79 kiadványt minősített. A díjakat az ünnepi könyvhét nyitónapján, június 4-én, pénteken adták át az Újvárosházán. így emlékezetes élményhez, s feltehetően a szülőket is azzal, hogy nem kellett mélyen a pénztárcába nyúlniuk. Ugyanis az önkormányzat a kirándulás költségeinek kétharmad részét magára vállalta. A fiú, alig észrevehetően ugyan, de kancsal volt, ezt a kamera közeli beállítása különösképp kihozta. A fiú, ezzel a kancsal szemével nem nézhet többé a Miki egérre meg a Donald kacsára sem. Megtiltotta neki az ENSZ. A felismerés mint mindig, most is döbbenetes volt: az Egyesült Nemzetek Szervezetének embargója vonatkozik a nagy amerikai szimbólumokra, így Disney milliók által kedvelt állatfiguráira is. Az egykori Jugoszlávia területén fekvő utódállamok ifjúsága most e nélkül „kénytelen” felnőni. Hogy ez miért rossz így, azt a Central Express című tévéműsor egyik riportja ecsetelte, miközben kellően gondolkodóba lehetett esni ezen a mérhetetlen butaságon, és — persze nem csak ennek a tiltásnak, hanem a gyerekeket ért szörnyűségeknek is a — következményein. A riport már a leadott felvételek első pillanatában, ahogy mondani szokás, „ütött”: kisgyerekek számoltak be arról, hogy milyen egy emberi test, ha „viselője” meghal. „A bogarak rágják széf, mesélte egy kisfiú a híradóban látott „élményét”. Egy másik gyerkőc arról vallott, hogy ő bizony szereti a lövöldözést, a golyók süvítését-villogását. Hogy mi van akkor, ha a golyóbis netán embert talál? „Semmi. Csak ne én haljak meg” —, felelte. A délszláv területeken dúló, sötét gyötrelmeiben minden képzeletet felülmúló öldöklés lehetséges következményeit mindannyian ismerjük. Ámhogy ez egy felnövekvő generációt, a jövő letéteményeseit ily mértékben teszi tönkre, annak elgondolásáig talán sokan nem merészkedtek el. Maradtunk sokan, s ez csak így van, a „háború dúl Boszniában” vagy a „gránátokkal lövik Mostart” kezdetű tudósításoknál. A riport azonban más. Kegyetlenül szembesít. Szembesít azzal, hogy egy szerb folyóirat szerkesztője mérhetetlen demagógiával magyarázza Miki egér eredendő ártalmasságát, és hogy az ugyancsak szerb kisfiú ugyanezt teszi. Hozzátéve: Van nekünk már szórakozásunk, a szabadcsapatok dicsőséges diadalairól szóló képregények. Ahol mindig győzünk!” Ki mondja meg a kisfiúnak, hogy ez nem ilyen egyszerű? Ha soha nem tudja meg, egyszer tán ő is „szabadcsapattá” lesz. Mert jobb lenne inkább a Miki egér... Balassa Tamás A Dunakanyarba kirándult a mocsoládi iskola
