Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-30 / 150. szám

1993. június 30., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Vannak dolgok, amiket „végre kell hajtani” Antiszociális lepkeháló Szakadék szélén az Antalmajori család VÍZVEZETÉK ÉPÜL MOCSOLÁDON Központban a sportközpont A patalomi önkormányzat a nyáron végezteti el a községi kultúrház teljes felújítását. A nyári hónapokban kerül sor előreláthatóan a buszváró és a ravatalozó újjáépítésére. A jövő évben várhatóan beveze­tik a gázt a faluba. Céltámoga­tást igényeltek erre nemrégi­ben, s a községi költségve­tésből is félretettek pénzt a be­ruházásra. 2-2,5 millió fejlesztésre A mintegy tizenhétmillió fo­rintos költségvetéséből a so- mogyaszalói önkormányzat egy intézmény, az óvoda fenn­tartására csaknek másfélmillió forintot áldoz. A huszonnyolc óvodáskorú gyermek által „la­kott” intézmény költségei az idén némileg emelkednek. A 64 somogyaszalói iskolás többsége Kaposvárra és Mer- nyére jár, az iskoláknak vala­mivel több mint egymilliót fizet az önkormányzat oktatási tá­mogatás címén. Fejlesztésre évi mintegy 2-2,5 millió forin­tot sikerül elkülöníteni, ebből az idén többek között a kultúr­ház és a ravatalozó, valamint az orvosi rendelő tatarozását végzik el. „Áthidaló” megoldás Bőszénfán A község központjában lévő elöregedett tahidat nemrégi­ben újjáépítette a bőszénfai önkormányzat. Azért vált szükségessé a mielőbbi felújí­tás, mivel a régi — sokat megért híd — balesetveszé­lyessé vált. A hídépítés két utca burkolásával párhuza­mosan zajlott, s az összkölt­ség 3 millió forint volt. A perifériára sqdródott em­berek katasztrofális, mégoly optimistán szemlélve is meg­oldhatatlan helyzetben van­nak: circulus viciosus-ukat az OTP-részletek szorítása, a segélyek elmaradozása, az őket különösen fenyegető munkanélküliség — a mind­ezekből következő leromlott életkörülmények alkotják. Oly­kor a kör végleg bezárul. Ki­törni belőle kevés reménnyel kecsegtet annak az antalma­jori családnak is, amelynek családfője az utolsó lehetőség elkeseredettségével telefonon kereste fel szerkesztőségün­ket. Hangja értelmes, rendes ember benyomását keltette. — A férjem éppen munkát keres a városban — tessékel beljebb az asszony. — Tudja, ő cigány, így csak ránéznek, és máris elutasítják — pa­naszkodik. Omladozó vakolat alatt közelítünk a nagyszoba felé, az ágyon egyéves gyer­mek szuszog. Jó lenne, ha soha nem ismerné meg a szü­lők kilátástalanság-érzését, ám erre sem sok a remény: vélhetően ő is örökösévé lesz — bár ne úgy lenne — egy nehezen eldobható, eltaszít­ható „elrendeltségnek”. A család a városból költö­zött ki az Aszalóból közigaz­gatott Antalmajorba, 250 ez­Somogyaszaló 1995-ig leg­feljebb csak álmodozhat a crossbar-telefonvonalról. Ám az önkormányzat nem vár holnapig, találtak egy nem ol­csó, de kitűnő' áthidaló meg­oldást, s ennek eredménye­ként Westel rádiótelefonok állnak hamarosan az ott lakók rendelkezésére. Fajcsi János polgármester­től megtudtuk: a vásárolandó rádiótelefonok több célt is szolgálnának. Egyrészt segí­tenék a polgármesteri hivatal munkáját, tekintve, hogy a távhívásos rendszer nem felel meg az igényeknek, ezzel élni rés kölcsön terheli az ott vásá­rolt házat. Jövedelmük a 13 ezer forintos gyedből és csa­ládi pótlékból, a férj 6700 forin­tos munkanélküli-segélyéből és az önkormányzat által biz­tosított rendszeres nevelési segélyből tevődik össze. Vajmi kevés. Csaknem 8 ez­res részletet fizetni belőle pe­dig szinte lehetetlen dolog. Nem is sikerült. Ezért a pénzintézet 60 ezer forintos egyösszegű kifizetést követel a családtól. Persze, ez sem teljesíthető, honnan is szakí­tanának le hirtelen ennyi pénzt. A kéthetes türelmi idő lejárt, az asszony fél a végre­hajtóktól. Szülőktől nem vár­hatnak segítséget, hiszen ő ál­lami gondozott volt, férjének pedig már hajlott korúak a hozzátartozói. így végső lehe­tőségként az önkormányzat­hoz fordultak kamatmentes kölcsönért, ám ott nem biztat­ják, legfeljebb ha 20 ezret tud­nak adni. — Nem szeretném, ha a kezeseimhez mennének — mondja az asszony. S amikor azt kérdezem, hozzájárul-e a neve közléséhez, azt feleli: — Tudja, szégyenlem, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Pedig másnak, másoknak lenne itt szégyenkeznivalójuk.- ba-sa ­körülményes. így az egyik te­lefont napközben a hivatalban helyeznék el, éjszakára pedig vélhetően egy megbízható helybéli lát majd el telefonü­gyeletet. Erre most keresnek vállalkozó szellemű embert, aki vállalja a sok zaklatással járó, ám felelősségteljes mun­kát. Hiszen akár gyors segít­séget is jelenthet az ellátásra szoruló betegeknek, és akár életet is menthet. Westel rádiótelefon áll majd a háziorvos segítségére is, aki rendszeres rendelését a kö­zelmúltban kezdte meg. So- mogyaszaló lakossága Ma­gyaregresével együtt teszi ki Jellegzetes vidéki önkor­mányzat a felsőmocsoládi. Ugyanis — hasonlóan a töb­biekhez — nekik is alig van pénzük, a szekerük azonban — szinte csodával határosán — úgy-ahogy mégis halad előre. Csernyák Lajos polgármes­tertől megtudtuk, jelenleg is több jelentős beruházás folyik a faluban: készül a futballpá- lya mellett az új sportközpont, amelyben öltöző, az emeleten konditerem, ifjúsági klub is he­lyet kap majd. S a közelben egy kézilabdapálya is körvo­nalazódik. Az épület berendezésére a Művelődési Minisztériumtól kapott a község 70 ezer forin­tot, amelyen videót és tévét vettek a majdani ifjúsági klubba. A sportközpont 2 millió forintjába került a községnek. A munka nagy részét a helyiek végezték — társadalmi mun­kában. Persze nemcsak épí­tik, használják is a létesítmé­nyeket: nemrég sportnapot rendeztek, ahol a mocsoládi hölgyek az ecsenyi hölgyekkel akasztották össze lábaikat. Fociban az ecsenyi nők bizo­nyultak jobbnak. Épül a vízvezeték. A kút és a tározó közti szakaszon már elkészült, jelenleg a tározó építésén munkálkodnak. A polgármester ígérete szerint augusztusra, szeptemberre 30-35 család már élvezheti a vezetékes vizet, a többi sajnos csak jövőre. A vízvezeték-épí­tés összes költsége 17 millió forint, ebből nyolcmilliót sike­azt a létszámot, amely egy ál­landó orvos álláshelyének megteremtésére lehetőséget ad, így ezt a telefont az ön- kormányzatok megegyezéssel vásárolják. Amin a helybeliek csak nyernek: hiszen egy gyorsan elérhető, mozgósít­ható orvosuk lesz. Ezt szolgálja az önkor­mányzat által nemrég vásá­rolt, teljes tűzoltófelszerelés­sel ellátott Zsuk gépkocsi át- alakíthatóvá szerelése, olyan­formán, hogy azt az orvos használhassa.így a külterületi Antalmajor és Magyaregres betegeskedőit is gyorsan kö­zelítheti majd meg. -bal­rült megszerezniük céltámo­gatásból. Ilyenkor nyáron a szokásos feladatuk az iskola és óvoda rendbetétele. Az idén csak a legszükségesebb javításokra van pénzük. Az óvodát és az iskolát kö­zös konyha látja el. Innét vi­szik az ebédet az idősek nap­közi otthonába és a közeli Ecseny nyugdíjasait és óvo­dásait is innen látják el. A víz­vezeték javítása miatt — teljes csőcserét kell elvégezniük, mert ősz óta több csőtörés tör­tént — 3 hétre leállították a konyhát. Az iskoláról a mocsoládi Mint arról olvashattak la­punkban: Balás Béla megyés­püspök ünnepi szentmisén szentele fel vasárnap délelőtt a jákói katolikus templomot, amelyre a helybeliek fél év­századot vártak. Ám hogy a hívek hozzáállását nem a tét­len várakozás jellemezte, an­nak szemléletes bizonyítéka az a mérhetetlen társadalmi munka és adakozó készség, amellyel Isten házát Jákóban polgármester elmondta, a kö­vetkező tanévre összeálltak már az osztályok. — 88 óta szüntették meg Mocsoládon az összevont osztályokat, visszalépés lenne megint ösz- szevonni — mondta a polgár- mester —, és nincs rá szük­ség. Elértük, hogy egy képesí­tés nélküli pedagógus sincs az iskolánkban, viszont van ze­neoktatás, nyelvoktatás... Az ősszel is az önkormány­zat vásárolja meg a gyerekek­nek a tankönyveket. Tenné­nek többet is, de nincs miből — mondta végezetül a pol­gármester. N. L. felépítették. A szentmisén erre hívta föl beszédében a figyel­met az egyházközség elnöke, Péterfi László. Mint mondotta: köszönet illeti Ihárosi Jánost, aki nap nap után részt vállalt a munkában, Almássy atyát, akinek segítsége nélkül a kül­földi segítség maradt volna el, a volt téeszt, s a mostani ön- kormányzatot, valamint az egykori nagybajomi tanácsot, amely a telket adta. Fonói faigényló' kontra igali erdészet A hamiskás érem éle Westeleket vásárol Somogy aszaló Dolgos várakozás Jákóban Szépülő Kaposgyarmat Nem régóta orvosi rendelő és kézi gyógyszertár is műkö­dik Kaposgyarmaton. Ez utóbbi kialakítását azért látták szükségesnek, mert sok a községben az idős, így nem kell nekik gyógyszerért Ka­posvárra utazgatniuk. 100 ezer forintba került a gyógy­szertár kialakítása. Létrehoz­tak egy gázcseretelepet, va­lamint táplerakatot is az utóbbi időkben. Járda is épült végig a falun, s hamarosan elültetik a meggyfákat is a járda mellett. A falusiak sok társadalmi munkával segítik elő a község megszépülését. Gázcseretelep és új út Gadácson A gadácsi önkormányzat az idén kiszorította költségveté­séből a gázcseretelep megva­lósításához szükséges pénzt, aztán mintegy másfél millió fo­rintos költséggel építtetett egy új utat. Mind a telepet, mind pedig az utat a közeljövőben adják át. Bodri­kukkantó A vadépusztai Bodorkás István házatáján bizony ku­tyába veszik a kutyákat. Sőt. Gazdájuk jóvoltából napestig űzhetik a fényt. Szóval jó dol­guk van. Ennek egyik materiális megnyilvánulása a képen is jól látható: ez az emelvény ugyanis kutyales. Mint meg­tudtuk, azért készült, hogy az állatok, amelyek köztudomá­súlag kíváncsiak — nem úgy mint mi, akiknek a látszattal ellentétben eszükbe sem ju­tott megállni és kíváncsisko­dni eme emelvény láttán — szóval a kíváncsi jószágok jobban lássák a kerítésen kí­vül történteket. Bár a nyugdíjas gazdi há­rom bodrijának építette, az emelvény azonban igazán jó szolgálatot — mint kiderült — a feleségének tesz, aki az eszköz révén mindig tudja, merre jár a férje, lévén a ku­tyák többnyire a gazdit köve­tik tekintetükkel. (nagy) Megírtuk: a fonói Matesz Nándor panaszt emelt Vető' Ferenc, az igali erdészet ke­rületvezető erdésze, illető­leg a erdőgyérítések és -rit­kítások során kitermelhető ágfa és vékony tűzifa elosz­tási rendszere ellen. Olva­sónk azzal vádolta meg az erdészt, hogy az ellenszol­gáltatásoktól teszi függővé a kinek és mennyit biztosí­tok? kérdését. Az érmet eme oldaláról át­fordítva igyekeztünk megmu­tatni a másikat is, és közöltük a Sefag igali erdészete főmér­nökének véleményét, aminek lényege: semminemű panasz nem érkezett eddig hozzájuk. Bugovits Tamás igali erdé­szeti igazgató a riport megje­lenése után úgy érezte, nincs kellően kiemelve, hogy Vető Ferenc tisztességes munká­ban megöregedett, 57 éves erdész, egyike a legbecsüle­tesebb, legjobb munkaerők­nek. Ezt az igazság teljesebbé tétele érdekében fontosnak tartotta az igazgató elmon­dani, amint azt is, hogy Ma­tesz Nándor állításai elejétől a végéig valótlanok. Elmondta: beszélt Vető Ferenccel. Az erdész cáfolta Matesz Nándor állítását, miszerint az két egymás követő évben, az igénylések leadása előtt beje­lentette volna: szeretne fához jutni. Ezt először — állította az erdész —, 92 augusztusában jelezte az utcán szóban, ami­kor még nem volt lehetőség a kitermelésre, majd ezt köve­tően márciusban, amikor már nem volt. A gyérítések ugyanis télen történnek, mondta Bugovits Tamás: „ki­zárt hogy ezt Matesz úr nem tudta”. Az erdészeti igazgató a kiseladásibárca-összesítők és befizetési bizonylatok fény­másolatait is megmutatta, ezekből az is világossá vált, hogy nem a Matesz Nándor ál­tal emlegetett hat kocsinyi mennyiségeket, hanem né­hány köbmétert termelhettek ki saját kezűleg a lakosok. A fonói panaszos által el­mondottakat összevetve az erdészeti igazgatótól hallot­takkal, kézenfekvő: mindkét állítás nem lehet igaz. Bugo­vits Tamás mindenesetre tűzbe tette kezét Vető Feren- cért, és némileg más megvilá­gításba helyezte Matesz Nán­dor véleményét. Ez hát a hamiskás érem éle. És ez az él egy kicsit vág. Ha nem is fát. Balassa Tamás Nyáron felújítanak, jövőre bevezetik a gázt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents