Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. június 30., szerda Reparáló Rezső csizmája Egyszer Reparáló Rezső, a köztudottan sokféle mesterséghez értő kecske a hűsö- lésben észrevette, hogy elment feje fölül az árnyék, és rettenetesen tűzi a nap a kobakját. Azonnal nyúlt a csizmája után — mert egy iparos, mégsem járhat csak úgy, csizma nélkül —, de nagyon megdöbbent, mert a csizma nem volt sehol. Ijedtében segélykérőn mekegni kezdett: — Mek! Mek! Segítség! Elveszett a csizmám! Mek! A segélykérés hatásos volt, mert percek alatt összesereg- lett sok-sok lakó. Hiszen Reparáló Rezső mégsem akárki volt! A rák kopoltyújától a mezei pocok bajuszáig mindent megjavított. — Mi történt Rezső? — kérdezték. — Miért bőgsz?! — Elveszett a csizmám! Mek!...Anélkül még lépni sem tudok! Váratlanul megszólalt Nyúl Elek: — Felajánlom neked a nyúlcipőmet! De amondó vagyok: keressük meg inkább a csizmádat, hiszen annyian összegyűltünk itt! Szét is széledtek a csali- tosban és keresni kezdték Rezső csizmáját. Sehol semmi nyom, a Nap viszont egyre tűzött. Lassan, egyenként megunták a keresését. — Megmártózom a patakban! — kiáltotta Béka Bandi, és egy jól irányzott ugrással máfte a patakban termett. Lassan mindenki elszelelt, csak Rezső ült a csalitosban. Végül a rigók megszánták és búzavirágból egy fejkendőt fontak neki. A gyönyörű, búzavirágos fejkendőt felfedezték a méhek és nagy dongás- sal gyűjteni kezdték belőle a virágport. Reparáló Rezső úgy megijedt, hogy csizma ide, iparosember oda, felugrott és úgy futott, mintha versenyezni akarna Nyúl Elekkel. Végül csak elfáradt és lerogyott egy nagy eperfa alá. Felnézett és szeme-szája elállt a csodálkozástól, mert a fa tele volt éppen érő eperrel. Ebből már csak eszem — gondolta, és felmászott a fára. Javában eprészett, amikor észrevette, hogy az any- nyira keresett csizmája ki van kötve az egyik kinyúló ágra. — A teringettét! Ki merte velem ezt a tréfát űzni?! Ette, ette az epret, de any- nyit, hogy éppen letörött az ág alatta. Nagy szerencse, hogy pont az az ág volt, amelyen a csizmája függött. így került elő Reparáló Rezső csizmája. Hogy ki dugta el, ki tréfálta meg Rezsőt, azt a mai napig sem sikerült megtudni. Törő István Ki hinné, hogy még a kis szárnyas madarakban is van hiúság. A fénykép egy olyan pillanatot örökített meg, amikor egy veréb — bizonyára hölgy az illető — egy autó visszapillantó tükrében nézegeti magát. Mintha mondaná: vajon elég csinos vagyok? Olvasd visszafelé V ároskereső A kis patikus Tudod mit jelent a sátídrof? Fordítás! A csel csupán annyi: visszafelé kell elolvasni a szót. A magyar nyelvben nemcsak olyan szavak vannak, melyek visszafelé is olvashatók, vannak olyan mondatok is, melyek oda-vissza ugyanazt jelentik. Az alábbiakban néhány ilyen mondatot ismertetünk: Meg ne lássál engem. Megég a gégém. Te kis gyáva, a vágy siket. Régi görög ígér. Kalap: ésszel lesz szép alak. Tán őtet kiteheti k tetőn át? Kendnek még kémkednek? Sok csomó mocskos. A tálamba bab, maláta. Te mező neveld eleven őzemet! Goromba rab morog. Ő lélekkel ölő. Városneveket sorolunk, alatta három megyét. Karikázd be azt a megyét, ahol a város található! 1. Eger a./ Borsod b./ Jász-Nagykun-Szolnok c./ Heves 2. Kőszeg a./ Vas b./ Heves c./ Zala 3. Salgótarján a./ Fejér b./ Nógrád c./ Szabolcs-Szatmár-Bereg 4. Komló a./ Csongrád b./ Baranya c./ Zala 5. Marcali a./ Zala b./ Tolna c./Somogy 6. Keszthely a./ Veszprém b./ Zala c./Hajdú-Bihar Zoli, ahol patikát lát, ott sokáig tévelyeg. Patikusnak készül, nagyon érdeklik a tégelyek. Otthon egyre kever-kavar, gyógyszereket fabrikál. A konyhából el-eltűnik egy-egy régi fakanál. Lisztet is csen, kockacukrot, lekvárt, mézet és tejet. Topi kutya farkcsóválva figyeli az esetet. Mit mesélt nagyapó a jegenyékről? Amikor a gyógyszer kész már, a Topinak adja be. Egyelőre Topi kutya az egyetlen betege. Egy délután a nagyapó az unokájával sétára indult. Az út két oldalán jegenyefák sorakoztak. Jancsika meg is kérdezte: — Mondd, nagyapó, miért ilyen óriásiak ezek a fák? — Miért? Miért? — töprengett nagyapó és nyomban a zsebébe nyúlt, ahol kedves pipája lapult, amire ha rágyújtott máris tudott mesélni. így történt most is. — Régesrégen, amikor a jegenyék még kicsik voltak, hosszú ideig folyton csak sugdolóztak. Egyszercsak felkiáltottak: Földanyácska, úgy határoztunk, hogy addig nem nyugszunk, míg el nem érjük az egetL Mindegyik fánál erősebbek, nagyobbak akarunk lenni! Jól van, jól van — válaszolt a Földanyácska — én megteszem, ami tőlem telhető! Táplállak benneteket, ti meg emeljétek fel ágaitokat, nyújtózkodjatok. A torna erősíti a testet. Meglátjátok, hamarosan sudármaga- sak lesztek! A jegenyék megköszönték Földanyácska jóságát, és nem telt sok idő, máris kiváltak a többiek közül. Egy hiba azért akadt: óriások voltak, de az eget mégsem érték el. Már-már búsulni kezdtek, amikor megszólalt Földanyácska: — Tudjátok meg gyermekeim, az égig majd csak az ember jut el! Nemcsak erő, hanem tudomány is kell ahhoz! Rátok más feladat vár: őrködni fogtok itt a földön. Vigyáztok arra, hogy tavasszal jókor ébredjenek a fák, nyáron szép gyümölcsöt érleljenek, árnyat adjanak a fáradt embereknek, szeretettel fogadják a madarak fészkeit. Ősszel pedig hulljanak le a levelek és télen pihenjenek a fák. Ezekre a szavakra a jegenyék megvigasztalódtak, hiszen ez a megtiszteltetés csak nekik jutott a világon. Azóta a jegenyék szépen sorban állnak, mintha mindig őrségben lennének — mondta a nagyapó és közben a pipája is lassan kialudt. — Hát ez így van igazából! — mondta Jancsika. És ebben a pillanatban elhitte, hogy nagyapó valóban mindent tud erről a világról. Molnár Andrea Szarka Zoltán Összerakó Az ábrán hat megszámozott, fehér ábrát láthattok. Vágjátok ki őket, és ha ügyesek vagytok, egy szabályos négyzetet rakhattok ki a számozott ábrákból. Tudod-e? Miért nem kacsint a kígyó A kígyó az egyik legérdekesebb állat a világon. Teste olyan, akár egy cső. Az egyik végén van a feje, a másikon a farka. A kettő között csupa-csupa gyomor található. Ez akkora, hogy egy kis kígyóban is elfér egy nagy patkány, vagy egy nagy kígyó gyomrában el tud tűnni akár egy nagy nyúl is. A kígyó a levegőt nagy, villás nyelvével tapogatja. A szájában egy különleges szerv van, ennek segítségével érzi meg más állatok, későbbi áldozatai szagát. Sok mindent tud egy kígyó, csak egy valamire nem képes: sohasem kacsint vagy pislog. A kígyónak ugyanis nincs szemhéja. ÓVODÁSSAROK Szobadísz Hangulatos szobadíszt készíthettek magatoknak. A képen látható mozdonyt másoljátok át kemény kartonpapírra, majd vágjátok ki. Ezután színes ruhadarabokat ragasszatok rá tetszés szerinti módon. Minél színesebb a mozdony, annál szebb lesz. Végül ragasszatok rá zsinórt és függesszétek a falra vagy a mennyezetre. (Fotó: Török Anett) Mézeskalács házikó A gonosz boszorka házát jó gyerekek építették. A kedvelt mesét a gyerekek többször hallották már, sőt bábszínházban is látták. így aztán könnyen elképzelték, hogyan is nézett ki a mézeskalács házikó. A kekszet, a nápolyi lapokat a színes cukorkákat maguk hozták az óvodába. A „házépítést” óriási kézmosás és fityu- lafelkötés előzte meg. Először kekszből lerakták a házikó alapját. Negyven gyermek dolgozott nagy buzgalommal. Ki krémet kevert, mások kekszet daráltak, az ügyesebbek már krémmel illesztgették egymáshoz a „falakat”. A tető elkészítéséhez röpködtek a felnőtteknek is becsületére váló ötletek. Végülis az igazi mézeskalács mellett döntöttek. A kerítés sós rúdból, a felirat mazsolából készült. Elmondhatatlan mennyire örültek közös munkájuknak. Persze akadtak közben prózaibb dolgok is: nyalakodni kellett, kikapargatni a krémes edényekből a maradékot. Az egyik kisfiú azt állította, hogy még az ő anyukája sem tud ilyen gyönyörűt készíteni! A kaposvári Rét utcai óvodában történt ez az „építkezés”, ahol azon vannak az óvónők, hogy a nyáron is óvodába járó gyerekeknek legyen valami igazán emlékezetes élményük. Szinte minden nap történik itt valami rendkívüli. Színfoltja a napnak, mikor reggeli előtt megszólal a zene és a gyerekek futnak az udvarra zenére tornászni. Nagy élmény volt a homokvár-építési verseny a négy homokozóban. De voltak már autóbusszal kirándulni, és minden délután van fürdés. Szeptemberben, ha mindenki jön majd óvodába, vagy aki iskolát kezd, bizonyára lesz majd mit mesélni a nyári élményekről. Ball Györgyné
