Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. június 3., csütörtök Ki a jó polgár? A demokráciát is tanulni kell! Közép-Európában, bizony, még tanulni kell: melyek a demokratikus társadalom játékszabályai, és azok között, hogyan igazodhatunk el. Ehhez nyújt segítséget az a hézagpótló könyv, amely a Joint Center gondozásában jelenik meg. Az Oktatás Kutatóintézet és ügynökségein keresztül az amerikai kormány adott pénzt A Jó Polgár megjelentetéséhez, amely szervesen kapcsolódik a nemzeti alaptantervben is megfogalmazott polgári ismeretek témaköréhez. A könyv létrejöttének körülményeiről kérdeztük Varga Kristófot, a Joint Center programigazgatóját. — Joseph V. Julien, az ösztöndíjjal több éve nálunk tartózkodó amerikai vendégprofesszor az itt szerzett tapasztalatok alapján úgy érezte, hogy a polgári ismeretek elsajátításához szükség lenne egy tankönyvre. Sok-sok országban bebizonyosodott, ha a polgárok tevőlegesen nem vesznek részt a demokrácia gyakorlásában, akkor csupán kísérleti alanyai lehetnek az életüket, létüket befolyásoló folyamatoknak. — Az amerikai indíttatás azt jelenti, hogy a tengerentúli demokráciáról és az abban élő „jó polgárról” kialakított képet próbálják a magyarokkal megismertetni? — A könyv szerzői és szerkesztői a demokrácia általános szabályai mellett a közép-európai s ezen belül is a magyar sajátosságokra helyezték a hangsúlyt. A hazai közjogi rendszer felépítése — a törvényhozó hatalom, az államfő, a hadsereg és a rendőrség, a végrehajtó hatalom és a helyi önkormányzatok szerepe — már önmagukban is érdekes témakörök. — Mitől és hogyan lesi jó polgár valaki? — Ismerni kell az egyenlőséghez, a szabadsághoz, a törvényességhez, a vallász- szabadsághoz fűződő jogokat. Tudni kell, hogy melyek a demokratikus értékeket fenyegető kihívások: az elnyomó rendszerek, az elidegenedés, a többség zsarnoksága. De adott az ellenük való küzdelem, a beleszólás joga is, a különböző politikai intézményeken keresztül mindenki elmondhatja a véleményét. Arról viszont már kevesebbet tudunk, hogy milyen jelentősek a civil társadalom intézményei. A szakszervezetekben, a nemzetiségi egyesületekben való részvétel éppen olyan fontos lehet a jó polgár számára, mint a különböző civil szövetségekben való részvétel. Izgalmas kérdés, hogy mi a fontosabb: a demokratikus állam vagy a demokratikus civil társadalom? Kiben bízzunk: az államban vagy a népben? Milyen polgári szervezetek támogatják leginkább a demokratikus államot, és melyek károsítják? Sz. M. Robbanás Thaiföldön Háromszáz munkás halt meg Thaiföldön, amikor felrobbant egy játékgyár. A meghalt munkások közül kilencvenhárman 18 éven aluliak voltak. (FEB-foto) A világ sorsa egy táskában Milyen lett Clinton első bizonyítványa ? A politikai mézeshetek vége - Kritikában nincs hiány - Nagy várakozások, és a teljesítmény Berögzött hagyomány már — s nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte —, hogy minden új államfő, vagy miniszterelnök egyfajta „kegyelmi időszakkal” kezdheti meg munkáját. Az első száz nap alatt a politikai illemszabályok szerint még nem illik őket teljes mellszélességgel támadni, azonnal számon kérni rajtuk valamennyi választási kampányígéretüket. Hérodotosztól maradt ránk a perzsa trón elleni összeesküvés története, amelyben a görög Hüsztiasz igen eredeti módon üzente meg társainak a lázadás tervét. Kopaszra nyíratta hűséges rabszolgáját és fejbőrébe tetováltatta utasításait, majd megvárta, míg újra kinő a hírnök haja és csak úgy bocsátotta útjára. Két és fél ezer év múlva a hadviselőket még mindig a kulcsok kulcsának elrejtése foglalkoztatta, míg végre 1940-ben Németország úgy találta: megvan a tökéletes módszer. A mikropont csakugyan ennek tűnt egy ideig, ugyanis ki gondolta volna, hogy a gépelt szöveg i betűjének ékezetébe kicsinyítették különleges fotóeljárással az akár újságoldalnyi üzenetet. A kendőzetlenség látszata mindaddig tökéletes volt, amíg egy kettős ügynök nem adta el annak titkát az amerikaiaknak. Egyébként az USA mindig is annyira tartott titkai kifürké- szésétől, hogy 1952-ben Truman elnök a hivatalos hírközlések védelmére tízezer alkalmazottat foglalkoztató külön intézményt hozott létre National Security Agency néven. Itt halmozták fel akkor a földkerekség minden komputerkészletének a felét, nem kevesebb, mint 2 százalékát fordítva erre a hadi kiadásoknak. Az NSA nemcsak az ellenséges és baráti országok mindenfajta kommunikációját 1960 májusában számos — köztük magyar — lap tudósítója már azt jelentette Párizsból, hogy megnyílt a szovjet-amerikai csúcsértekezlet, amikor kiderült, hogy Hruscsov a helyszínen bejelentette: a találkozó elmarad. Tiltakozásul azért, amiért „a nemzetközi szabályok és normák semmibe vevésé- vel” a Pentagon kémrepülőgépet küldött a Szovjetunió fölé. A gépet — közölte a szovjet vezető — lelőtték, pilótáját, Francis Gary Powerset elfogták és bíróság elé állítják. Mint kiderült, a gépet Szverdleste, hanem azokból mesz- szemenő következtetéseket kívánt levonni a titkosítási rendszereket illetően. A nagynevű matematikusok, akik a számmisztikában is nagy jártasságra tettek szert, arra az örökérvényű megállapításra jutottak — s ezt közölték is az elnökkel —, hogy minden rendszer, amely a logikára épül, végsősoron megfejthető. Marad tehát — ajánlották a professzorok — a kétkulcsos rendszer, amelyen nem fog ki a száz ismeretlenű egyenleteket is megoldó számítógép sem. Ilyenkor egy könyvritkaság vagy egy alkalmi szószedet képezi a rejtjelzést. Ez egy ún. „vakszöveg”, amelyet azonban a túlsó állomás megért és válaszol rá. Ez az alapja a Moszkvát Washingtonnal összekötő „forró drót”-nak is, amely nem más, mint egy telexgép, de a kódja olyan titok, hogy ha a Kreml vagy a Fehér Ház ura bárhova utazik is, a titkára azzal követi. Híradóképek visz- szatérő jelenete ez. A néző azt hiszi, hogy minigéppisztolyt rejt az előkelő diplomatatása, holott csak egy „ártatlan” könyvet, mely rögtönzött, éteri csúcstalálkozók eszköze lehet. Szakértők úgy tudják, hogy a könyv mellett van egy másik is: a nukleáris megtorlások kódutasítása. A világ sorsa egy táskában. L. B. lovszk — a mai Jekatyerinburg, a cári család kivégzésének egykori és Jelcin párttitkárságának későbbi színhelye — felett lőtték le. A pilóta bevallotta, hogy neki voltaképpen nem szabadna élnie: utasítása az volt, hogy lelövése és elfogása estén méreggel végezzen magával. Powersben az életösztön erősebb volt a fegyelemnél, és az élet őt igazolta: 1962 februárjában a berlini Gli- enicker-hídnál kicserélték Rudolf Abel ezredes szovjet més- terkémmmel. (Amikor Abel Amerikában börtönbe került és Nem kivétel a szabály alól az USA sem. Ami a közvélemény általános ítéletét illeti, a kutatóintézetek felmérései nem sok örömet okozhattak a Fehér Ház új lakójának. Az április második felében készített közvéleménykutatások azt jelezték, hogy Clinton kezdeti teljesítménye, bizony, elmaradt a várakozásoktól, s ezt támasztották alá a statisztika mérőszámai is. Alig 49 százalékos támogatottsági arányával Clinton alaposan elmarad elődjeitől: Bush 58 százalékos, Reagan 67 százalékos, Carter pedig 63 százalékos népszerűségi mutatókkal dicsekedhetett a századik naphoz közeledve. Még Ford elnöknél is 50 százalékot állapítottak meg a szakértők, jóllehet ő belekeveredett a Water- gate-botrányba. Clinton esetében nem egyszerű a mérlegkészítés, bár a január végi ünnepélyes beiktatás óta bőven idézhetők mind sikerei, ügyes politikai húzásai, mind kudarcai, balfogásai. Az előző csoportban szokás közölték vele, hogy egy napilapot járathat állami költségen, a Pravdát kérte...) Azt korábban is sejteni lehetett, hogy nem Powers volt az egyetlen kémrepülő. Most azonban az amerikai Nemzeti Archívumnak a marylandi Suit- land városkában levő titkos le- rakatában elképesztő adatokra bukkantak: 1950 és 1970 között a Szovjetunió felett végzett 23 ezer (!) amerikai kémrepülés során 252 amerikai katonát lőttek le. Huszonnégy meghalt, 90 életben maradt, s a további 138-nak a sorsát mindmáig említeni mindenekelőtt a kongresszus elé terjesztett költségvetési terveztét, amely az előre tett ígéretekhez híven igyekszik lefaragni egy jókora deficitet. Sok jó pontot szerezhet még Clintonnak az az elszántság is, amellyel (neje, Hillary bevonásával) az egészségügyi reformnak nekirugaszkodott. Ugyancsak sikeresnek értékelik debütálását a nemzetközi diplomácia színpadán, eddigi washingtoni tárgyalásit a világ vezető ál- lamférfiaival, beleértve a Jelcin pozícióját is alapvetően javító, jó hangulatú vancouveri csúcstalálkozót. Közszerepléseinek serege, munkabírása, lelkesedése ugyancsak kedvező fogadtatásban részesül. Gyakran elhangzik azonban bírálat is: mintha maga foglalkozna a részletkérdésekkel is, szétforgácsolván saját erejét és energiáját... Merthogy kritikában sincs hiány. Ilyen volt mindjárt a kabinet összeállításával kapcsolatos megannyi támadás. Szemére vetik, hogy a sok sűrű homály fedi. Ha valaha el- oszlik ez a homály, abban nagy szerepe lehet Bruce Bander- sonnak, aki hatéves volt, amikor — 1953. július 29-én — a Pentagon közölte a családdal, hogy az apa, Warren „rossz időjárási körülmények között" eltűnt. A fiú saját költségén Moszkvába utazott, ott hallotta egy Sem Klaus nevű amerikai jogász nevét, aki kutatott ebben az ügyben, és 58 évesen gyanús módon elhunyt. Közvetlenül azután, hogy több láda dokumentumot küldött el az ameezer fős washingtoni adminisztráció jelentős hányadát még ma sem nevezték ki. „Megtorpedózták” két jelöltjét is — korábbi szabálytalanságaik miatt — az igazságügy-miniszteri posztra. Heves ellenállásba ütközött Clinton ama bejelentése is, miszerint meg akarja szüntetni a homoszexuálisokkal szemben alkalmazott megkülönböztető intézkedéseket a hadseregben. Komoly következményekkel járhat, hogy visszakoznia kellett a kampány során tett adócsökkentési ígéreteitől. Sőt a tervezett energiaadó az üzemanyag-áremelkedések révén az átlagamerikaiakat is sújtani fogja. Presztízsveszteséget jelentett számára, hogy a kisebbségben levő republikánusok összefogása megakadályozta gazdaság élénkítő csomagtervének elfogadtatását, s végül számtalan bírálat érte a wacói, 86 áldozatot követelő szekta-tragédia kapcsán is. Jutott tehát bőven a mérleg mindkét serpenyőjébe, már a kezdeti száz nap során is. Elveszve — egyelőre — természetesen semmi sincs. Elvégre, ha Clinton politikai mézesheteinek a végére ért is, elnöki periódusának mindösz- sze egy-tizenötöde telt el. Szegő Gábor rikai hatóságoknak, amelyek azt azonnal lepecsételték és elsüllyesztették a marylandi titkos archívumban. Itt bukkant rá Richard Boylman, az intézet egyik munkatársa, aki hallott Bruce akciójáról, és ezután robbant a botránybomba. Az eltűntek számos hozzátartozója csak most tudta meg, hogy a hatóságok cinikusan hazudtak neki, ráadásul hazafias érzésére apellálva a hallgatását kérték. De miért nem közölték — a Powers-ügyhöz hasonlóan — a többi katona lelövését az oroszok? Talán ez is kiderül. Most ugyanis a Pentagon kénytelen „különleges bizottságot” küldeni Moszkvába, hogy az ottani illetékesekkel megtárgyalják az ügyet. De vajon megtalálha- tók-e az illetékesek? Ű r kísérlet-halasztás Két héttel elhalasztották az amerikai Endeavour űrrepülőgép erdetileg június 3-ra kitűzött felbocsátását. Az űrrepülőgép küldetése során június 6-án fogta volna be az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) Eu- reca nevű műholdját, ám az akcót el kellett halasztani, mert a hajtóműben egy oxigén szivattyú meghibásodott. Szerzetesrendek konferenciája A volt keleti tömb női szerzetesrendjeinek konferenciáját a héten tartották Varsóban. A ma befejeződő tanácskozást Józef Kowalczyk érsek, apostoli nuncius nyitotta meg. Az első ilyen típusú találkozó jelentősége, hogy segít kitörni a szerzetesrendeknek eddigi teljes elszigeteltségükből McDonald’s-siker Moszkvában Megnyílt a második McDonald’s étterem az orosz fővárosban. A gyorsétkeztető lánc azután döntött moszkvai jelenlétének növelése mellett, hogy a Puskin téren három évvel ezelőtt létesített étterme a világ leglátogatottabb McDo- nald’s-ának bizonyult. Az első étterem eddig már mintegy 50 millió vendéget fogadott. Az új étterem árai nem olcsóbbak az előzőnél: egy Big Mac 1100 rubelbe (1,1 dollárba) kerül. Bevándorlási gond Szándéka szerint „nullára” szeretné csökkenteni a franciaországi bevándorlást Charles Pasque francia belügyminiszter. A Le Monde-nak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a bevándorlás teljes visszaszorítása mindazonáltal nem lehetséges, mert a francia gazdaság bizonyos ágazataiban szükség van rájuk. A dalai láma az erőszak ellen A dalai láma kilátásba helyezte, hogy kilép a Tibet függetlenségéért folyó küzdelemből, ha a demokrácia győzelméért harcoló tüntetők nem hagynak fel az erőszakos cselekményekkel. Tibeti tüntetők ugyanis kínai kereskedők üzleteit támadták meg Lhászá- ban. A dalai láma megerősítette, hogy „bármikor, bárhol” kész tárgyalásokat kezdeni, Pekingben azonban még nem hajlandók fogadni. Powerset Ábel ezredessel cserélték Kémrepülők titkos listája
