Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

1993. június 2., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Megújul Kaposgyarmat park-játszótere Kaposgyarmat egyik büsz­kesége a falu centrumában kialakított park és játszótér, egy szekszárdi iparművész készítette játékokkal. Hama­rosan sor kerül a játékok újra­festésére, valamint tovább bővítik a játszóteret homoko­zóval, csúszdával, hintával — mintegy hatvanezer forintért. A játszótér elkészítésében a falu lakói is közreműködtek társadalmi munkában, a fa­anyagot pedig az erdészet adta. Falunap Bőszénfán Falunapot rendeztek a múlt hét végén Bőszénfán, gyerek­nap lévén természetesen kü­lönös tekintettel a gyerekekre. Színes programokat kínáltak a falu minden korosztályának: volt májusfakitáncolás, szel­lemi és sportvetélkedők, gye­rekdiszkó, koncert, lepény­evés stb... A gyerekek emel­lett ingyen ebédre voltak hiva­talosak az önkormányzat jó­voltából. • • Összefogás vállalkozókkal A közeljövőben a somogy- jádi önkormányzattal karöltve dögkút építését tervezi Edde és Alsóbogát. A költségekhez az Eddén működő pulykate­nyésztő és a galambosi csir­ketelep vállalkozója is hozzá­járul majd. A területről még tárgyalnak az érintett önkor­mányzatok. Orvosi rendelő Csombárdon Vadonatúj orvosi rendelő fogadja a betegeskedő csom- bárdiakat. Nemrégiben ké­szült el ugyanis a község köz­pontjában az a korszerű épü­let, amelyben helyet kapott a körorvos rendelője. Szövetkezeti közgyűlés Somogyjádon A kísérletekre Iowa is kíváncsi volt Szövetkezeti közgyűlésbe csöppentünk a múlt héten Somogyjádon, a helyi műve­lődési házban. A somogy- jádi Alkotmány egykor ter­melő-, most már „csak” szövetkezet közgyűlésére. Mint Földesi Gáspártól, a szövetkezet elnökétől megtud­tuk, a szövetkezet tavalyi évé­nek zárszámadásáról számol­tak be a tagoknak, valamint az idei év terveit, feladatait és persze lehetőségeit (ez utób­biból nekik is egyre kevesebb van) ismertették. — Sor került az igazgatóta­nács tagjainak megválasztá­sára, valamint négy tagfelvé­teli kérelem(l) elbírálására is — mondta büszkén az elnök. S okkal lehet büszke, lévén az utóbbi időkben a tagfelvételi kérelem ritka madár. — Úgy tűnik a somogyjádi szövetke­zetben bíznak az emberek, mivel az itteni a megye egyik legjobban működő szövetke­zete. Természetesen jelenleg a fennmaradás lehet mind­össze az egyetlen célkitűzé­sünk nekünk is. A vezetőség tájékozatta a hallgatóságot a szövetkezet kukoricatermesztési kísérletei­ről is. Az egyesült államokbeli Iowa államból érkeztek mező- gazdasági szakemberek eze­ket a kísérleteket tanulmá­nyozni. Az amerikai szakem­berek elmondták, a vélemé­nyük szerint teljesítőképes­ségben, kapacitásban a ma­gyar gazdaságok nincsenek elmaradva az amerikaiaktól, a különbség kizárólag a feltéte­lek különbözőséqéből adó­dik. Nagy „Most akkor enyém a kastély?” — kérdezte a gondnok Disznóvágás után lépett olajra a tulaj „Enyém lehet-e egy kastély, ha a tulajdonosa nem óhajt előkerülni, és én vagyok a gondnok? Vagyis közel s távol­ban az egyetlen személy, akinek kulcsa van az épülethez, tehát: be tudok menni...” A fák között meghúzódva a gazdátlan kastélyszálló Eme kételyek között lele­dzik ez idő tájt a csombárdi kastély gondnoka. Persze, ő maga sem gondolta komolyan a „most enyém a kastély?” kérdését. Egyszerűen arra a kínos helyzetre hívta föl fi­gyelmünket, amikor egy gondnok felelőséggel tartozik egy impozáns épületért, ám pénzbeni juttatást ezért már hónapok óta nem kap. Hogy is kapna, amikor a tulajdonos szőrén-szálán eltűnt? O meg csak telefonál naphosszat, s próbál nyomára akadni kissé felelőtlen munkáltatójának. Császár Vilmos hollétére vonatkozó kérdésünkre a csombárdi polgármester, Só- tonyi György is csak széttárt kezével tudott felelni. Mint mondta, maga sem tud részle­teket. Ha csak annyit nem, hogy a Surján Rt által három éve felújított gyönyörű épüle­tet Császár tovább akarta adni. — Csak azt nem értem, mi­ért akart annyit fogni az üzle­ten? Miért kellett volna mind­járt a duplájáért eladni a kas­télyt? — ráncolta szemöldökét a csombárdi első ember. Ami igaz, az igaz: a 20 szo­bás szállodává alakított épüle­tet nagy kár ebek harmincad- ján veszendőbe hagyni. Mert­hogy jelentős hasznot húzhat­nának belőle — a foglalkozta­tást nézve — akár még a helybeliek is. Ok egyelőre teljes tanácsta­lanságban tekintgetnek a dombra épült csodára. S talál­gatják: éppen höl bujdoshat a gazdi? S vajon mekkora a tar­tozása? „Csak” 100 millió fo­rint netán a keszthelyi Kon­zumbanknak vagy esetleg megvan az 400 millió forint is — ahogy ezt a környékbeli nénike tartja, vagy ez csak a fantáziájának szüleménye. Mindenesetre ő saját szemei­vel legutóbb disznóvágáskor, azazhogy december tájékán vehette szemügyre Császárt. Azóta — ahogy mondják — se híre, se hamva... B. T. Tatarozások Patalomban Községrendezés Kadarkúton A patalomi képviselő-testü­let idei tervei között szerepel a ravatalozó már ugyancsak szükségessé vált felújítása. Emellett a községben szeret­nének építeni egy buszvárót is, és várhatóan tatarozzák majd a kultúrházat. A költség- vetésbe valószínűleg belefér egy út felújítása is. Megemlékezés Eddén Hétfőn, a világháborús em­lékmű tavalyi felavatásának évfordulóján ünnepi megem­lékezést tartottak Eddén. A helybeliek nagy várakozással tekintettek az esemény elé, s ezen szép számmal részt is vettek. Eljöttek az elszárma­zott eddeiek közül is néhá- nyan. Megkezdődött a kadarkúti községközpont rendezési tervének gyakorlati megvalósítása. Egyelőre a fölösleges épületek bontási munkálatai folynak, s ősszel kezdik a pavilonsor és a parkoló építését. Elmozitlanodás Ha meg akarjuk mondani az őszintét, akkor be kell vall­juk: e felvétel egészen aktuális évekkel ezelőtt lett volna. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a képünkön látható ko­mor felhőzet akkortájt illusztrálta volna leginkább a vidéki mozik utolsó vetítéseinek hangulatát, merthogy láthatóan a „gyülekeznek már a felhők felette” mondást idézi e kép. Megkésett illusztráció hát a szentgáloskéri épület fotográ­fiája, amelyen az enyészet még nem birkózott meg a Mozi­felirattal. A kérdés csak az, vajon melyik múlik el gyorsab­ban: az utolsó vetítés emléke a látogatókban vagy a hom­lokfal-felirat: mozi. -b­Állatbarátságnak bírság lesz a jutalma? Szarvashiba, avagy hibádzik egy szarvas Úgy tetszik, egy szarvas­sal csökken, viszont néhány szarvashibával „bővül” a pécsi állatkert állománya. Hogy miért, az alábbi törté­netből kiderül. Az első szarvashiba még a kaposmérői (baglasi) Kordé János és munkatársai telje­sítménye: mintegy két éve az erdőn dolgoztukban szarvas­bébire leltek, s azt őznek nézve megfogták. Tévedé­sükre hamar rájöttek ugyan, de tudva, hogy az anyja már nem fogadja vissza ha meg­érzi rajta az emberszagot, mégsem hagyták ott az állatot. Kordé János a legkevésbé rossz megoldást választotta, mikor úgy döntött, hazaviszi és felneveli. Persze ha tudja, hogy milyen nagy gondot vesz a vállára — azzal, hogy a há­zához veszi az egyhónapos szarvascsemetét, s a szar­vasbébinek miféle sorsot juttat osztályrészül — feltehetőleg kétszer is meggondolja a dol­got. Minderre nem gondolt azonban, s örülnek majd a gyerekek jelszóval hazavitte a szarvaskezdeményt. Egészen kétéves koráig nevelte; meg­szerette az egész család, sőt az egész falu. A kaposmérői kábeltévé műsorainak is rend­szeres vendége volt a kicsi. Kétéves korában azonban — ezt idén márciusban töltötte be — annyira „megemberese- dett”, megszarvasodott, hogy további tartása a háznál lehe­tetlenné vált. Kordé János — mivel levágni nem akarta a szívéhez nőtt jószágot — odaajándékozta a pécsi állat­kertnek (merthogy Kaposvá­ron még mindig nincs), s az örömmel el is fogadta. A napokban Kordé János szerette volna meglátogatni szarvasát, s itt szembesült egy még szarvasabb hibával. Kiderült, hogy a pécsi állat­kertben nincs az állat. Az ál­latkert igazgatója szerint kiad­ták bértartásba Gálosfára. Gá- losfán azonban nem tudnak róla, sőt — mint mondták — már három éve nem hoztak hozzájuk szarvast. Kordé János persze szalad fűhöz-fához, hiszen a szarvas két évig szinte családtag volt. Elment a Megyei Vadászszö­vetséghez is. Ott segítséget nem ígértek ugyan, tetemes bírságot viszont kilátásba he­lyeztek a szarvas egykori „el­tulajdonításáért”. Pillanatnyilag itt tart a törté­net, a vad hollétét csak talál­gatni lehet. Baglasi Kordé Já­nos pedig tanácstalan. Mit mondhatnánk? Nincs egyedül a tanácstalanságában. N. L.

Next

/
Thumbnails
Contents